Petőfi Népe, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-02 / 259. szám

4. oldal

1958. november 8, vasárnap

cSzáumetís én buzdítás

NEM NEKROLÓGOT, halál

utáni kegyeletei megemlékezést kell írni most, amikor a Petőfi Népe heti irodalmi melléklete a hatvanadik sorszám után ime nem jelentkezik ismét a lap vasárnapi hasábjain, hanem inkább összegezést, rövid számvetést. Számvetést arról, mi is késztette a párt megyei lapját arra, hogy megindítsa vállalkozását annak idején, s útjára bocsássa az »Űj termést«.

Nyilvánvaló, hogy a régibb, hagyományban gazdagabb vidéki irodalmi központok: Pécs, Miskolc, Debrecen, Szeged után Kecskemét is hallatni szerette Volna a helyi irodalom első bizonytalan, utat, formát, helyet kereső szavát abban az időben. Szerették volna az irodalom művelői siettetni ezt a szükség- szerűség szülte irodalmi központtá válási folyamatot s szűknek érezve a helyi folyóirat, a Kiskunság kereteit többet, gyorsabban, erősebb társadalmi bázisra támaszkodva akartak szólni nemcsak a város, hanem a megye közönségéhez is. Helyes és időszerűen fontos volt tehát akkor az »Űj termés« útján is helyet adni az irodalmi közélet felé törekvő íróknak, költőknek, de szükségszerű is volt összeterelni szelekció, válogatás, buzdítás, nevelés és erősítés céljából minden számbajöhető erőt.

Aki figyelmesen és folyamatosan olvasta az »Űj termés«-t, az egyet is ért ezzel, hogy a sokszor rendszertelenül megjelenő Kiskunság mellett ez a politikai napilapban helyet kapott irodalmi rovat, ha korlátozottan, de valóban ki is teljesítette a fenti funkciókat. Nevelt, válogatott, szóhoz juttatott és nem egy esetben íróvá, költővé is érlelt ma már jelentékeny Bács megyei irodalmárokat, még akkor is, ha — sajnos — nem tudta hasábjait ugyanakkor az irodalmi kritika fórumává tenni. összegyűjtötte ez a rovat a kommunista írókat, költőket, de hívott minden irodalmárt, akit költői lelkesedése, irodalmi lelkiismerete, eddigi munkássága a nyilvánosság elé idézett.

SZÉP HIVATÁST vállalt és

töltött be ez a rovat azzal is, hogy igyekezett íróink, költőink érdeklődését a mai társadalmi problémák felé terelni, — Éppen azokban a nehéz időkben, amikor az ellenforradalom utáni eszmei zűrzavarban itt is, ott is felütötte a fejét az irodalom pártirányításának kétségbevonása, elfordulás jelentkezett a politikum felé hajló témáktól, mondanivalóktól. E harc közben követett el a rovat hibákat. Megszólaltak hasábjain, öncélú, vagy a formával bátortalanul, nem elég pallérozotton bánó megnyilvánulások is. Ámbár, ha számvetésünk igazságos akar lenni, meg kell mondanunk, nem ez adta meg a rovat alaphangját és eszmei profilját. Baj, sőt súlyos hiba, hogy az irodalmi kritika megteremtésének sikertelensége miatt nem adhatta ez a rovat az egyes költői és közírói hibák, eltévelyedések bátor

és harcos bírálatát.

Ma, amikor Kecskemét, ha nem is elsőrangú, de megbecsült helyet vívott és vív éppen napjainkban magának a vidéki irodalmi központok sorában, úgy érezzük átadhatjuk a szót a kéthavonta már rendszeresen megjelenő irodalmi folyóiratnak. Hiszen a szűk tér, melyet a rovat biztosíthat a megyeszékhely és a megye irodalmának, semmiképpen sem elegendő azoknak a bonyolult, új problémáknak a feltárására, az írók működésének nagyobb küzdőpályát kívánó közvetítésre, amelyet a kecskeméti és a Bács megyei irodalmi élet igényel. j

Ma már nem lenne elég csak helyet adni műveknek és bátorítani, nyilvánosság puszta nyújtásával szolgálni egy erőteljesen bontakozó, formát és társadalmi hátteret találó vidéki irodalmi életnek. Ez egy folyóirat feladata, egy új tartalmú irodalmi közösség fontos tennivalója. Feladata a tollát élesítgető, szerveződő és bizonyos sikerekre már visszatekintő, azokra alapozódó irodalmi központnak.

ŐSZINTÉN ÓHAJTJUK és

kívánjuk, hogy az »Űj termés« szerkesztőinek, összeállítóinak meleg baráti szorításra nyújtott keze, irodalmat pártfogoló ereje és eredménye nem menne feledésbe, s a megindított áramlás tovább hevítené, emelné megyénk és megyeszékhelyünk bontakozó irodalmát.

Cs. L.

'-00000000000000000000000000-00-0000000-0000000-00-0-00-0 KULTURÄÜS^FIQYELÖ^

BEETHOVEN-EST

A Sugovica (Bozsó János festménye)

JÓZSEF ATTILA 1905-1937.

A napokban kezembe került a Petőfi Irodalmi Múzeum egyik illusztrációs kiadványa József Attiláról, a nagy magyar proletárköltő életéről. Már maga a könyv nyomdai kivitelezése is magára vonja az olvasók és az irodalmat kedvelők figyelmét, borítékján József Attila arcképével.

A könyv felöleli a költs életét, közel 200 fényképen és dokumentumon keresztül illusztrálja azt a ferencvárosi szülőháztól a szabadszállási rokoni környezeten keresztül a költő temetéséig. A könyvet értékessé teszik a kézirat másolatok, levelek és folyóiratok fényképei. A 229 oldalból álló könyvet Révai József, a költőt megillető magaslatra emelő bevezető tanulmánya nyitja meg, A műhöz kivitelezése és dokumentációs értéke ellenére is könnyen juthat az olvasó (20 Ft). Nagyon sok érdekes adatot kap az irodalmat szerető és művelő pm- ber egyaránt belőle. A kiadvány kiválóan alkalmas az általános és középiskolákban a szemléltetés eszközéül is.

E szép kivitelezésű alkotással bátran dicsekedhet nemcsak a Magyar Helikon könyvkiadó, hanem Szántó Judit és Kovács Endréné, a gondosan összeállított könyv szerkesztői is.

Jósa Iván

dt JCiikmuág, eínilí lahj,áu-atmL

A párt, a megyei és a városi tanács, a Zenebarátok Köre és a zenei intézményeink összefogásából megszületett Kecskeméten a hosszú idő óta nélkülözött hangversenysorozat első szimfonikus zenekari estje a Katona József Színházban október 27-én. A hangversenyt megelőző propagandának fáradhatatlan motorja és szervezője, az est dirigense: Róna Frigyes színházi karmester volt A hangverseny első számában a III. Leonóra nyitányban még kölcsönösen keresi egymást zenekar, karmester és közönség, de a kezdeti elfogódottság egyre inkább oldódik és az Esz- dur zongoraverseny első akkordjai már megnyitják a kapukat a művészi interpretáció és a beethoveni művészet befogadására.

Beethoven első négy zongora- versenyét (C-dur, B-dur, C-moll, G-dur) még saját maga mutatta be, de az ötödiknek, a hangversenyen Varjas Anna zongora- művésznő előadásában megszólaltatott Esz-dur-nak (op. 73) bemutatására, egyre inkább elhatalmasodó süketsége miatt már nem vállalkozhatott. Tanítványára, Czemyre bízta a mű bemutatását (1812),

Varjas Anna játékának finom billentése különösen jól érvényesült a zongoraverseny lírai részeinél; Hangszerének a színe kissé árnyékolt volt, emiatt a karmester kénytelen volt helyenként kamarazenei effektusokat teremteni,

Szünet után a IIL szimfónia, az »Eroica« következett. A zenetörténet Beethoven szimfonikus alkotásai egyik legpompásabb jának tartja a »harmadikat«. Helyes értelmezése a legnehezebb karmesteri feladatok egyike. A nagy formai kontrasztok egybevetése, mint pl. az első tétel 140 ütemes Codája, a túláradó érzelem helyenként viharos. szinte orkánszerű megszoláltatása, a Scherzo játékossága és a Finale két témájának variáció-sorozata, a hangulati feszültség megtartása, és annak az érzelmi pillérnek zenei konstruálása, amely a szimfóniát indítja és zárja — maradéktalanul sikerült Róna Frigyesnek. Személyébe^ nagy érzelmi skálájú művészt ismertünk meg,

M

éltó társa volt a budapesti) MÁV szimfonikus zene- ? kar, A vonósok precíz artiku-r lációja, a hegedűsök és mély-ó hegedűsök meleg tónusa, vala-? mint a fa- és rézfúvók ereje és? tisztasága — a nagyszerű mű-; vészi rezonálás mellett — nagyó erényei a zenekarnak. Meg kell? még emlékeznünk a vadászkür-ó tök szépen hangzó kórusáról és? a timpanista Scherzot záróc technikás ütéséről, A vonós- ? basszusok számát — különösen? ennél a műnél emelni kellene. ?

A

z est meglepetése a kö-? zönség volt. Ez a közön-? ség hovatovább a világvárosok? koncert hallgatóságának hűvös? tartózkodásától az elragadtatott? tetszésnyilvánítás kitöréséig ké-C pes lesz mindarra, ami az elő-? adóművészt a pódiumon nagyó élmények megteremtésére kész-? teti. A hallgatóság fele a ta-c nulóifjűság soraiból került ki.? Ezt a fiatalságot már a dolgo-ó zók államának a kulturális ál-? dozatkészsége, az ének-zenei ál-? talános iskola közönségnevelő ? irányvonala, az Állami Zeneis-r kola tanárainak kiváló hangsze-? rés nevelése emelte a zenei in-? telligenciának arra a fokára.? amely mint az október 27-i este? is bebizonyította — a legmaga- ? sabb zenei élmények befogadó-? sráa is képes. Éppen ezért fe ? leslegesnek tartjuk az egyes ? számok előtti ismertetést. Ezt £? tevékenységet hagyjuk akár a? koncertet megelőző zenei sze-? mináriumokra, amik a TIT? zenei szakosztályában nyerhet-? nének lebonyolítást vagy _nyo-? mass ua k műsor-ismerte test. ■,

de ha mégis lenne ismertetés élőszóval, azt semmi esetre sem a karmester mondja el.

Ez az est méltó elindítója volt az elkövetkezendő zenekari hangverseny-sorozatnak.

Nemesszeghy Lajos

»Színvonalas, tartalmas a Kiskunság legutóbbi száma« — állapították meg a közelmúltban az Irodalmi Tanács és a Művelődésügyi Minisztérium illetékesei, s ami még ennél is fontosabb — azok a tanárok, munkások, érdeklődők is, akik már meg is vásárolták a folyóiratot.

A 64 oldalas folyóirat közli Madarász László, Káldi János, Váry István, Fazekas Tiborc, Ge- reblyés László, Antalffy Vstván, Andrássy Lajos, Ladányi Mihály, Goór Imre, Varga Mihály verseit, Gémes Gábor, Bajai Breinik Antal, Dér Endre és Elekes Mihály elbeszéléseit. Dr. Szabó Kálmán a kecskeméti nép régi életét ismerteti, Ertsey Péter Szabó Lőrincre, Heltai Nándor Peterdi Andorra emlékezik. Joós Ferenc és Kiss István újonnan megjelent könyvekről mondják el véleményüket. Értékes, elmélyült munka Szekér Endre Krúdy Gyula stílusáról írott tanulmánya.

00-00OOOOOOOOOOOCKXJO-OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOŰ ooooo-ooooo-o ooooooooo

— Beszélgetés az eszpresszóban —

5 N. Zsuzsa négy éve ismerckedik az önálló élettel. Egy vá- ?ros melletti, csendes kis faluóban nevelkedett. Édesanyja la- Snítóskodott ott és Zsuzsát is ? tanítónőnek akarta nevelni,

5 Tanulás, szubatakaritás 5 és tragédia

? — Nekem nem volt kedvem a

? tanuláshoz — vallja be Zsuzsa ?a kis cukrászdái asztalka mel- s lett, a fekete szürcsölgetése köziben. Pillantása zavartan, nyugtalanul cikázik a ki-bej árká- jj lókon. Ismerősöket keres. Izeg- ? mozog a széken, közben »nagyíj vonalúan« cigarettázik, ügyelve ? arra, hogy minden mozdulata a 5 teltűnőségig »elegáns« legyen, s Végre meglát egy ismerőst. ? gyerekes örömmel ugrik fel, s s majdnem hasravágódik a sző- jayeg felperdülő sarkában. Né- Sbány szót vált ismerősével, az- Jután újra visszarohan az asztalihoz, s továbbra is ide-oda telj .vintgetve, mintha csak leckét ? mondana, hadarva meséli 18 5éves élete történetét; hogyan í került a városba, mennyit bosz- ?szántja a mama, ha megláto- r gat ja a kis albérleti szobában, ? ahol saját bevallása szerint bi- íjzony nincs minden holmija pre- Scízen rendberakva, s — Hiába magyarázom anyáinak, hogy régimódi, elavult fel- S fogásokkal ma már nem élhet jj egy fiatal. Mikor mennék szülőházba. moziba, ha állandóan a

ruháimat vasalnám és a szobám

takarítanám? Ráérek akkor is ilyesmivel törődni, ha asszony leszek.,,

— Mit láttál utoljára a színházban?

— A Cirkuszhercegnőt, Imádom a táncot, a zenét és a szép ruhákat,

— Es az Űri murit láttad?

— Nem néztem meg. Azt mondták róla, hogy tragikus végű darab, s én nem szeretem a tragédiákat,

— S a könyveket szereted? Unalmas az élet?

Csak az érdekel, amelyikben szerelem, romantika van. Azok mellett legalább képzelődhet, álmodozhat az ember, az élet amúgyis unalmas, kényszerű dolog,, i

— Talán azért, mert nem keresed, nem találod benne a szépet — vetem közbe figyelmeztetően az utóbbi megállapításra, Zsuzsa azonban szenvedélyesen felcsattan:

— Talán az a szép benne, hogy mindennap nyolckor újra kezdem a munkát, s ötig szinte megállás nélkül postázom a leveleket, verem az írógépet, s hallgatom, hogy a főnök apró dolgokkal idegesíti magát? Este meg, ha az ember mulatni akar, akkor ezer szem szege- ződik rá, s lesi, hogy mikor követ el .illetlenséget,jíagx mikor, s hogyan mosolyog a partnerére .,,

Ki tudja, még meddig ömlött

volna a többnyire jogosulatlan panasz Zsuzsából, ha be nem lép ismét egy ismerős, délceg ifjú az ajtón, pálmafás nyakkendővel, szilvakék csőnadrágban. Zsuzsa meg se várja, hogy mellénk érjen, máris felugrik, egy ideig beszélgetnek, aztán int nékem, hogy dolga van, s a fiatalemberrel kisietnek az utcára. Hogy hova megy?,,!

Egyedül van a városban

Kiszámíthatatlan, szertelen, szeleburdi, s teljesen egyedül van ebben a városban, hiszen a háziasszonya egyszerű munkásasszony, akinek nincs ideje, gondja, talán kedve sem arra, hogy Zsuzsa esti útjait ellenőrizze. Az édesanyja meg mesz- sze van ahhoz, hogy figyelemmel tudja kísérni a botladozó, bűnös könnyelműség felé hajló fiatal lányt.

És a kollegái? S a KlSZ-szer- vezet komolyabb tagjai? Azok talán tudnának hatni rá, — ha törődnének vele. De elkönyvelik olyannak amilyen, s eszükbe se jut, hogy olykor-olykor, mikor derülnek kalandjain — figyelmeztessék: nem lesz ez így jó, Zsuzsa, komolyabban kellene venned az életet, a munkádat, hogy megbízható emberré válj, s hogy valamikor boldog lehess * ,i

liszik b árulómé