Petőfi Népe, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-09 / 265. szám
L oldal 1958. november 9, vasárnap ■. JL- ■■lB!"lBBg!l'a!g 1 «■' ■ 1 I J. J'.l)""*yjBI!BSgaBSHEBBBHS A POSTA ABLAKAI MÖGÖTT Próbavánárló voltam Délután 8 tea van. A kecske* »réti főposta váróhelyiségében nagy a tumultus. Ilyenkor estefelé hozzák a Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói a napi bevételeket, az ipari üzemek az egész nap összegyűlt postát, s magánemberek is vannak itt, akik táviratot, pénzt, ajánlott levelet jöttek feladni. Innen, a rajongó tömegből alig látni valamit abból a serény munkából, ami a számozott ablakok mögött zajlik. Engedélyt kaptunk a postafőnöktől, hogy megnézzük, milyen munkát végeznek a posta dolgozói. A bejárat melletti első ablaknál egy üvegfallal bekerített részben Diószeghy Mária dolgozik. Postai értékcikkeket, bé- lyegfélesógeket, totó- és lottó- szelvényeket árusít az újságárusoknak, hivataloknak, trafikoknak. A legtöbb gondja Dió- Mzaghy Máriának a díjátalá- nyos és díjelőleges levelek könyveinek ellenőrzésével van. Sajnos, a vállalatok ezzel megbízott személyei nem maguk írják be a könyvbe, hanem rábízzák a hivatalsegédre, s ezért naponta 30 ilyen könyvet kell átnéznie tételek szerint. Van-e hiba? Nagyon sok. Az ő gondja ez is többek között, hogy elég okmánybélyeg, olaj- és benzinjegy, marhalevél legyen a városban. Ez a napi bevétel! Garaczi Zsigtnond pénzszámolás közben. Az egyesített felvételt Péli Mária és Magyar Jánosné intézi. Kezük egy pillanatra sem áll meg, hol a ceruza, hol meg a bélyegző kerül elő. Mosolygó arccal veszik át a felektől a táviratokat, ajánlott, expressz és légi borítékban elhelyezett leveleket. A következő asztalnál egy szőke kislány, Kollár Etelka ül. Péli Márta postautalványt bélyeges, háttérben Magyart Jánosné génit vess (tL ö Intézi az utalvány- és csekkbefizetéseket. Négy kimutatás és rengeteg blanketta van előtte. Azt gondolná az ember, ki sem tud igazodni közöttük. Egy sárga utalványt nyújt be valaki, s lám Kollár Eta nem jön zavarba. Csak akkor szégyellj el magát, amikor nevét kérdezzük. Garaczi Zsigmond főfelügyelő a postautalványok ki- és befizetésével, takarékbetét-gyűjtéssel foglalkozik. Az asztalán halomban áll a Sok tíz-, húsz-, százforintos bankjegy, Bizony kell ide a pénz. Ma egymillió forint fordult meg a kezén- Garaczi Zsigmond ebben a hónapban 200 000 forint takarék- betétet gyűjtött és a mai teljesítménye is igen szép: 22 000 forint értékben adott takarékbetétkönyvet. Amíg végiglátogatjuk a munkahelyeket, eltelik egy óra, s elfogy a tömeg is. A posta dolgozói azonban nem pihennek egy percre sem. Átolvassák, kötegelik a pénzt, a táviratokat felküldik a távírdába, s a levelek a kézbesítőkhöz, a vasútállomásra kerülnek. Az utcára néhány ablak sárga fénye világít ki, de benn a posta épületében lüktet az élet. Kereskedelmi ellenőrzés a kecskeméti piacon Péntek délelőtt. Hiába nv mer kél az fezt eső, a piacon sok száz ember tolong. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség munkatársaival a tömegbe sodródunk. Egy kis terepszemlét tartunk az ellenőrzés előtt Bejárjuk a piacot, a mikor végeztünk. megbíznak, vásároljak libacombot Drága lett a llbahée — az eladónak Nagy Lás dó vágott-baromfl- kereskedő bódéja előtt állapodok meg. — Mennyi a libahúsnak kilója? — kérdezem. — 32 forint Tessék, »agyon szép! — dicsérik az árut — Kérek egy kilót Lassan megy a mérés, de én állhatatosan várok. Fizetek. — Négy tízest adok át és a kezembe kerül az aprópénz, amikor »-ránk csap« a Kereskedelmi Felügyelőség egyik munkatársa: — Jónapot kívánok! Csomagellenőrzést tartok. Rövid, gyors párbeszéd következik, amiből kiderül, hogy Nagy Lászlóné 6,50 forinttal drágábban mérte a vágott baromfihús kilóját a megengedettnél. A jegyzőkönyv felvételekor az is kitűnik, hogy ő visszaeső szabálysértő, mert ebben az évben már 100 forintra volt büntetve árdrágításért. Ahol minden rendben van Ojabb vállalkozás: a Tisaakécskei Földművesszövetkezet vásározó részlegénél vásárolok. Hosszú és körülményes válogatás után agy 72 forintos, egy 103 forintos, s egy 182 forintos férfiing, egy 58 forintos férfi hosszúszárú alsónadrág, ■ hat darab 11,40 forintos férfi zsebkendő »nyeri meg a tetszésemet«. Murányi Ilona eladó a csomagolópapíron számol: — 413 forint 40 fillért tetszik fizetni. Leszámolom « pénzt, a éüaduioki Útközben találkozom a a egyik felügyelővel, aki visszahív a sátorhoz. Visszaszámolás után megállapítja, hogy helyesek a tételek, nem történt Semmi hiba. A piac 4-es számú földmú- vesszövetkezeti italboltja előtt állunk meg. Nagy a forgalom, s a sült kolbász ínycsiklandozó Illatát messzehordja a szél. — Három fél kevertet és egy adag sült kolbászt kérek. Az üvegből egy pillanat alatt megtelik a három féldeds pohár és a kolbász is elénk kerül egy papírszalvétán. Ám aa ellenőr nem nyúl semmihez addig, amíg meg nem kapjuk a visszajáró pénzt Árdrágítás „szűk méresse!Kezdetét veszi az ellenőrzés, Az italboltban eddig használt műanyag-mérleget a Kereskedelmi Felügyelőség munkatársa azonnal kivonatja a forgalomból. Nem csoda, hiszen két dekával kevesebbet mért — természetesen a vevők rovására. A 10 dekás sült kolbász a visszamérésnél 6 dekára zsugorodott össze és ezzel Géczi Mihály, az italbolt vezetője -szú km érés sei« 2,80 forintos árdrágítást követett eL A kcvert- nél sincs rendben minden: az egyik földedből hét, a másikból 6 milliliter hiányzik. Van itt más hiba is: a kolbász fel- dogozásánál nincs vezetve a kalkulációs lap, s az árát sem tűntette fel Gócai Mihály, bár kétfajta — árban és minőségben teljesen különböző — kolbász van raktáron. Délfelé jár már az idő, amikor befejeződik az ellenőrzés. A Kereskedelmi Felügyelőség felügyelői — akik a vásárlók érdekében dolgoznak — ezen a délelőttöo újabb árdrágítókat lepleztek le. Csípjék is el valamennyit, akik nem szégyellik ellopni a vevőkőzönség pénzét. Gémes Gá bor QLLáziők fa aaíós ág. Az agitáció« * imh»fttá műnk» során aépoevelóiah — a dolgozók egyetértés# ée szimpátiája mellett — nem ritkán találkoztak olyan hamis Illúziókkal la, amelyek mérgezik a megértés és az egyetértés légkörét, Az egyik dyes hamis Odrié, amely még nem tönt el sok ember fejéből, az egy párt vagy több párt létezésének és létjogosultságának kérdése. Ellenségeink kérdésfeltevése ebben az ügyben világos és kár lenne sok szót pazarolni rá, Az általuk hangoztatott több párt követelése alantas és könnyen lelephezhető célokat takar, Szükségük lenne nekik a több pártra, amelynek cégére alatt meghúzódhatna a rendszer valamennyi ellensége, hogy demokratikus célokat hangoztatva megtévesszenek hiszékeny embereket és egyben előkészítsék az ellenforradalmat, a mun- iás-peraszt hatalom megdöntését. Ez » kflvetelés és ez a gyakorlat már nem új a magyar pép előtt. Ismeretes, hogy hatónkban a felszabadulás után t többpártrendszer, koalíciós vezetés volt A kommunista párt G ellett a többi pártok bizonyos eig, bizonyos fokig pozitív cserepet játszottak, amennyiben elősegítették az újjáépítést és a demokratikus rend megszilárdítását. De amikor az ország és » nép döntő elhatározások elé került — népi demokratikus úton íejlődjön-e vagy visszatérjen » kapitalista rendszer útján — a nép minden ellenaége azonnal csatasorba állt, a maga céljainak akarta és részben fel is használta a különböző pártokat, elsősorban a Kisgazda Pártot, Még attól sem riadt vissza, hogy a Szociáldemokrata Pártban is megfelelő bázist teremtsen magának, Példáért azonban nem kell még olyan messzire sem mennünk, hiszen vannak tapasztalataink az ellenforradalom időszakáról is. Akkor gombamódra szaporodtak a különböző pártok és bár programjuk nem volt még elég világos, az első jelekből is kiviláglott, hogy édeskevés közük volt a munkások és a dolgozó parasztok érdekeihez. A kizsák- mányolók tehát saját hatalmukat szeretnék visszaszerezni a többpártrendszerrel. Ami a dolgozó embereket Illeti, az egészen más kérdés. Jóindulatúan itt is többször felmerült és esztendeje még követelés formát is öltött, hogy miért nincsen több párt hazánkban, miért nem indul több párt a választásokon. A kérdést feltevő emberek többsége úgy gondolja, hogy a dolgozók érdekeinek képviselete, az előforduló kisebb-nagyobb fogyatékosságok bírálata így szélesebb körben kibontakozhatna. Ezt a kérdést nekünk semmi esetre sem szabad kikerülnük, mellőznünk, vagy esetleg kéz- legyintéssel elintéznünk, Nem szabad azért sem, mert népünk emlékezetében élnek az elmúlt évtizedek pártharcai, amelyek bizonyos illúziókat keltettek, másrészt a régi uralkodó osztályok egyik legjobb fegyvere a dolgozók becsapása éppen az volt, hogy az egyhúron pendülő, tőkés érdekket szolgáló pártok látszatharcával igyekezett a demokrácia és a szabad választás illúzióját elhinteni, A szocialista építés eredményeként uralkodóvá váltak nálunk a szocialista gazdasági viszonyok. A régi uralkodó osztályt megfosztottuk a hatalomtól és helyébe a munkások és parasztok hatalma lépett. Az országot fenntartó két alapvető osztály, a munkásság és parasztság között minden alapvető kérdésben egység és egyetértés van. Ehhez az egységhez csatlakoztak a többi dolgozó rétegek is. A dolgozó osztályok és rétegek érdekeit és céljait a legtökéletesebben a leghaladóbb eszméket valló párt, a munkás- osztály pártja fejezi ki. Ilyen körülmények között egyik osztálynak és dolgozó rétegnek sem érdeke egy másik párt létezése. Egyedül a tőkésele, föld- birtokosok és a régi úri rend képviselőinek lenne csak szüksége egy ellenzéki pártra. De ez nem érdeke sem a munkásnak, sem a dolgozó parasztságnak, sam más dolgozó embereknek. Egye« emberek úgy vélik. hogy az egypártrendszer körülményei között lehetetlen a bírálat igazi kibontakozása, Jobb lenne — mondják —, ha volna valami ellenzék, ez talán meggyorsítaná a fejlődést. Azt hiszem, a tények világosan igazolják, hogy történelmünkben nem volt egyetlen olyan rendszer sem, ahol az alkotó bírálat olyan széles körben kibontakozott volna, mint nálunk, amióta egy párt vezeti az országot. Mások azt hozzák fel indokul a többpártrendszer mellett, hogy vannak szocialista országok, ahol több párt van. Ez Igaz, de megfeledkeznek arról, hogy ott ezek » pártok teljes egészében a vezető kommunista párt elvei alapján dolgoznak és amennyiben erről az útról letérnek, szükségtelenné válnak. Ennek az érvnek a szószólói megfeledkeznek arról Is, hogy a népfrontba tömörülő, minden dolgozó réteget magába foglaló társadalmi és tömegszervezetek minden lehetőséget megadnak, hogy bárki, aki becsületes szándékkal szól, hallassa szavát és érvényesítse akaratát. Nincs erre jobb példa, mint a választást irányító népfront tevékenysége, A fentiek igazolására vehetünk más történelmi és jelenlegi példákat is. Vajon mi jót hozott a munkásnak és a dől» fHÓ parasztnak aa elnyomatáson éa a nyomoron kívül n Horthy ék többpártrendszere? Jelentett-e jobblétet vagy jómódot az, hogy Bethlen István kormánypártjával szemben ellenzéket játszott Nagyatádi Szabó »kisgazda pártja«, vagy a többi úri vezérek áltál vezetett párt, Vajon jobbulást eredményezett-e egy-egy választókörzetben Kecskeméten, Baján vagy Kiskunhalason, hogy nem a kormánypárti jelölt, hanem az ellenzéki jelölt lett a képviselő? Ügy gondolom, ehhez nem kell különösebb kommentár, Az Egyesült Államokban most választási harc dúl a két legerősebb párt, a demokrata és a köztársasági párt között. Vajon mi jót hozhat az amerikai munkásnak az, hogy a választásokon a milliomos Rockefeller, a köztársasági párt jelöltje, vagy a szintén milliomos Harrimán, a demokrata párt képviselője győz? Népünk minden történelmi tapasztalata azt igazolja, hogy a kapitalista viszonyok között • különböző burzsoá pártocskák egymás elleni »harca« semmi jót nem hozott a dolgozó lakosságnak. Ezzel szemben a szocializmus egypárlrendszere a népet a jóléthez és a bőséghez vezeti el, A szocialista építés egy párt, a kommunista párt vezetésével biztosítható csupán, A kialakuló társadalom, a törekvéseikben mind egységesebb osztályok érdekei ezt követelik meg, ez a törvényszerű, Bomsics Ferenc
