Petőfi Népe, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-09 / 265. szám

1958. november 9, vasárnap B. elüti A towúyuttGselédkönyv A dusnokí földes utcában alacsony, fehérre me­szelt házikó szorhorkodott a félhomályban. A csillagok rez­gő aranyfénye körülhímezte az égbolt selymét, s a Hold úgy büszkélkedett a kivilágított magasságban, mintha ó lenne az éj korlátlan ura, a szerel­mes szívek egyedüli lámpása. Benyitottunk az utcai kiska­pun, s az udvar morózus csendjében a titokzatos ősz duruzsolt. A konyhából fény szitált ki a gangra, s az ablak­üvegen keresztül árnyék vető­dött a földre. Érkezésünk láttára a háziasz- szony abbahagyta a kelttészta gyúrását, kiváncsi szemét te­kintetünkbe véste, főkötőjét két mutatóujjával megigazí­totta, s így rebegett: — Kit tisztelhetek az urak­ban? Hangja hullámzásában benne élt még az úri világ nyomasztó öröksége: a bizalmatlanság. Ügy éreztem, hogy ez a jóságos arcú, kedves öreg néni sokat szenvedhetett az életben. A földesúri iga ellopta tőle ifjú éveit, szeméből a mosoly tú­rét, s bánattal tűzdelte tele ér- tókeny lelkivilágát. — Idős Mihó Jánosokat ke­ressük — válaszoltuk. Mi lennénk azok —« mond­ta a néni, s hellyel kínált. Léptek hallatszottak a gan­gon. öszhajú, középtermetű férfi nyitott a konyhába. Viasz­sárga arcén ráncok gyúródtok- — Isten hozta az urakat «=- c leparoláztunk. M ikor megtudták jövete­lünk célját, feloldódtak a fagyos szavak varázsa alól, János bácsi maga elé meredt, s lelki szemei előtt lepergett dolgos életének néhány keser­ves emléke. — A hetvennyolcadat évem taposom. Tizenkét évet korom óta a környező pusztákon cse- lédeskedtem. Megtanultam a juhászmesterséget, * eleinte a Kosi pusztán őriztem a nyájat (urulyaszó mellett. Bement a belső szobába. Csi- kordult a szekrény, valamit ke­resett Fehéz dobozkát szoron­gatott a kezében, majd egy megsárgult könyvet nyomott a kezembe. Cselédkönyv volt Kacskaringéi aláírások kígyóz­tak a rubrikákban. Hildpuszta, Csipcsu major ural Igazolták névaláírásukkal a kizsákmá­nyolt ember kötelező szolgasá­gát Mihóné mélyet sóhajtott, s belekezdett a történetből « Uildpusztán tu érseki uradalomban cselédeskedtűnk, amikor az uramat behívták ka­tonának. Itt maradtam hét gye­rekkel, $ a főjegyző úr kije lentette, csak akkor lesz be­tevő falatunk, ha az uram he­lyett én terelgetem a nyájat. Hiába sírtam, rimánkodtam, hogy a gyerekeket nem hagyha­tom egyedül. Gúnyosan mosoly gott. Hirtelen mozdulattal be­zárta a főjegyzői iroda ajtaját, s arra akart rávenni, hogy le­gyek a szeretője. Ha teljesítem kívánságát, tejben-vajban für­dők. Amikor látta, hogy nem állok kötélnek, rámordított: ta­karodj, te, te... nyakas pa­raszt! S amíg az uram 42 hó­napig katonáskodott, asszony- létemre én voltam az uradalom juhásza —• fejezte be Hildpusz- táról származó szomorú emlé­két. A gyerekek Is cseperedtek. Egyre több gonddal járt a család nevelése. Mihóék sa­ját sorsukon érezték, hogy a bankárok és földesurak Ma­gyarországában csak az az úr, aki kendergóccal van körül-; kötve- Egyszóval: aki fizet, az pötyögtek János bácsi hosszú évtizede­kig strázsált a pusztákban. Réz- kampós juhászbotjával elkese­redésében gyakran belesuhin­tott a levegőbe, s titokban arra gondolt, vajon lesz-e még ő va-: laha is szabad, egyenesgerincű, bizakodó ember? Erre a kérdésére a történe-' lem adta meg a választ A fel- szabadulás után két hold föl­det kapott az államtól, s ezen­felül nyugdíjellátásban is ré­szesül. Gyermekei is felnövekedtek. Az élet szétszórta őket a szél­rózsa minden irányában. Mihó néni szerényen megje­gyezte: 1 Hetven unokánk és déd­unokánk van. Hihetetlennek tűnt előttem ez a szám, de amikor harminc- háromig eljutott a számolás­ban, nem kételkedtem tovább szavaiban. Búcsúzóul kezet akart csó­kolni Juliska néni. Belehasított a szívembe a fájdalom. Egy 72 esztendős dódmamában még ma is benne él az öröklött szolga­ság tudata. Megszorítottam munkában edzett kezét, s meg­csókoltam gyermeki alázattal. ‘Wpiinn az utcán a »ziporká- só .csillagók ragyogása nem volt oly fényes és útmu­tató számomra, mint Mihó bá­csiék megsárgult, cselédköny­ves életei BieHczky Sándor Női leánykaruha 35, ing 14 modellben késsül a Bajai Ruhaüsemben 594 000 négyzetméternyi anyagot használnak fel láthatunk a fehérneműn, Egyéb­ként december 31-ig 270 000 in­get gyártanak 14 modellben • kereskedelem számára. E fő cikkeké* kívül 400 da­rab blúz és 2000 bébiruha is elkészül az év végéig. Kíváncsiságból megkérdeztük» hogy e hatalmas ruhamennyi- léghez hány négyzetméter anya­got használnak fel? 394 000 négyzetmétert. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy Baja és Visegrád közötti országutat oda és vissza egy méter szélesség-« ben a felhasznált anyagmennyi­séggel be lehetne teríteni, V. K. Csauth Antal előrajzolás alap­ján géppel vágja a tíz centi­méter magasságú ruhaanyagot. Horváth Zoltán alapító tagja a gyárnak. Mint gallér- és kézelő-kőrUlvarró — át­lagban 115—120 raáawJákM teljesít. A fi gusset os 20-án dol­gozó társai kitüntették a ki­váló dolgosé oklevéllel,---~ ~l~ll~l riiTJXAJCIULJLl Á kukoricaszár­betakarításról ▲ tanácsok megyeszert« sza­bályrendeletet hoztak, mely szerint záros határidőn belül le kell takarítani a kukoricaszá­rat. Helyes, ha ezt betartják a a gazdák, mert a kukoricaszár ugyan már sokat vesztett táp­értékéből, de zöldfélékkel ve­gyesen, például répalevéllel, szudánfűvel stb. silózva még jó takarmányt adhat. 50 vagon nemesített vetőmag vár ceeréve Az egyéni gazdák földjén sok helye* kukorica után kerül földbe az őszi búsa. A tengeri letörését már befejezték, de még több helyen vetésre vár a fcenyérocfcvalá. Ismeretes, hogy * korai vetés jobb ter­méseredményt hoz, de még most sem késő a búzavetés, különösen akkor, ha a gazda nemesített vetőmagot helyez a földbe. /y ▲ «T— hogy a nemeaftett vetőmag «CT- kiét mázsával magasabb termék eredményez. A későbbi vetés miatti terméskiesést ne­mesített vetőmaggal még pó~ tolni lehet. A megyében több tízezer holdon még elvetetten« búza és mintegy 50 vagon ne­mesített vetőmag vár cserére. Nagy kedvezményt jelent a gazdáknak, hogy kukoricát te cserélhetnek vetőmagra. 110 kg májusi morzsolt tengeriért egy mázsa nemesített őszi búza ve« tőmagot kapnak. Érdemes megjegyezni ...hogy továbbra te figyel­nünk kell a gabonafutrinka lár­vájának fertőzését az őszi gabo­navetésekben. Kártétel esetén HCH tartalmú szerrel védekez­zünk. .e. hogy a mezei pocok irtá­sát az őszi gabonavetésekben a fagy beálltáig el kell végezni. Az irtásra Arvalirrt használ­junk. ...hogy a gyümölcsösben a hernyóenyves öveket gondozni kell. Törekedjünk arra, hogy ragadósak maradjanak. ... hogy Konkoly — ErdélyiJ Nővényvédőszereink c. könyvé* nek második kiadása is meg* jelent. Ez a könyv nagy segít* séget nyújt a gazdáknak, meri részletesen ismerteti a gomba és rovarölőszerek fizikai és ké■> miai sajátosságait, alkalmazd* suk módját. A könyv használ* hatóságát dicséri, hogy az első kiadás rövid néhány hét alatt elfogyott. Ez a kiadás a leg* újabb növényvédőszereket ét anyagokat is ismerteti. í..hogy a mocskos pajor kár* tételét figyeljük. Észlelés ese­tén azonnal védekezzünk. »éghibáját, egyébként »népen dolgozik. A gyomszőnyeget éles fogaival apróra szecskázza és] a felporhanyított sáv tetején! hagyja. Művelési mélysége 15' centiméter s így a mélyebben! gyökerező makacs gyomokat is* kiirtja. ! — 21 ezer hektár fiatal erdő! ápolását kellett megoldanunk' az idén lassú és drága lókapás! műveléssel — magyarázza en-' nek a kísérletnek jelentőségét] Csontos Gyula, az erdőgazdaság] igazgatója. — Ha ez a forgós] kapa beválik, szinte forradal-' másítja az erdőápolást, hiszen' 6 hektárt máris könnyen meg-: művel, viszont fogatos lókapa' teljesítménye mindössze egy: hektár. ] De HXvp in Bz erdő, de] hasznos is ez a hódítás, amely a terméketlen sivár buckák át­alakításáért folyik! Apró kis] csemeték milliárdnyi hadsere-, gét veti harcba az Ember, hogy] megkösse a talajt, átalakítsa az, éghajlatot, megzabolázza a viha­rokat s ha majd ebből a szol-, gálatból kiöregszik az erdő,] fája mint bútor, épületanyag és tüzelő szolgáljon újabb haszon-: nal. ] a k. « gyarázza Meskó József, az er­dőgazdaság műszaki csoportjá­nak vezetője — s az ültetés szemközti oldalára mutat, ahol a hajladozó kis fácskák között méltóságteljesen tart felénk egy Zetor traktor. Széles keréktal­pam óvatosan, de egyenletesen tapogat előre a puhán omló ho­mokban, amely egyetlen lépés­re bezúdul a szandál nyitott or­rán s marékszám rejti a szúrós királydinnyét. Ex a esemetetábla a köncsögi kerület ültetése s Itt vizsgázik most az a rotációs kapa, amely Meskó József sze­rint a legtökéletesebben meg­oldani ígérkezik a fiatal erdők ápolását. Több mint egy tucat hasonló rendeltetésű eszköz van használatban vagy kísérlet alatt, de ez mutatkozik eddig a legjobbnak. Persze, amióta Mar­ton Imre főigazgatóságon dol­gozó erdész agyában megszüle­tett a terv s testet öltött a ma­sina, rengeteg igazításon, át­alakításon ment keresztül. Itt már csak a szakember éles szeme veszi észre egy-két szép­lyefe védelmében a* erdőmun- j kasok nem vágják ki a galago- < nyát s az egyéb íaesmagvú ] bokrokat. i De hol van már « mat- ] kói erdó? Mint a sakktábla : kockái, folyton változik az út ] két oldalán a kép: itt egy vá- 1 gásra szőkült nádas, mellette i piros répát termő parcella, i azon túl gyümölcsét vesztett : szőlőcsike közepén kis tanya. 1 De száz méterrel odébb ismét ruhát vált a szeszélyes vidék: balra kerek tavacska, jobbra 1 száraz kórókat lengető vad 1 bucka. 1 Ami szép és hasznos, *— az 1 az ember kezenyoma itt. Mint ] ez a többhektáros fiatal erdő- ! ígéret is előttünk. Méteres nyár- 1 facsemeték katonás sorában zö- ! mök kis fenyők birkóznak a : felburjánzott gazzal, az évek ] óta műveletlen futóhomok vad | növényzetével. ; De az aprócska fának óriási 1 segítőtársa van: az ember, aki i gépekkel kaszabolja le a pa- i rányi leveles élet ellenségeit. i — Helyben vagyunk! — ma- s Nem látta még igazán bz Alföldet az, aki azt állítja, hogy egyhangú, unalmas. Lám* azon a pár kilométeren is, amely Matkópusztáról az ottani erdészet köncsögi kerületébe visz, — száz arca váltakozik a tájnak. Mögöttünk! messze tűnik a lombját hullató erdői Cipőnk­ben még ropog a fenyvesben felszedett száraz tűlevél s jó- »zagúan illatozik táskánkban a sárga fenyő-vargánya, amiből a fiatal Horváth Gyula erdész szíves kalauzolásával annyit szedtünk, hogy még a batyu­formára összehajtogatott fej­kendőbe is jutott. Társnőm ke­sén csiklandozva futkároz a nagy, riadt erdei hangya, mely a sírdombnyi nagy boly bizton­ságos otthonából vesztére kí­váncsiskodott eL Egyébként igen megcsendesedett az erdő élővilága. A kakuk messze köl­tözött, csak pár ragadozómadar maradt itt, meg a szajkó, hogy kitűnő hangutánzásával csalo­gassa és csapja be madártár- »ait. A kedves őzekről lábnyo­mok és kalapjukra fordított vargányák árulkodnak, — ezt a gombát igen szeretik. A tél szi­gorúsága majd bekergeti a nyíl­takat és a fácánokat is. ame­Severacz Andrásné kézelő- és dísztűzőnő, okleveles és jelvényes kiváló dolgozó. gadja a látogatót« A szalagok mellett asszonyok, lányok ké­szítik az országszerte ismert és kedvelt fehérneműt, inget, női és leánykaruhát« Az év végéig női és leányka- ruhából 40 000 darabot készíte­nek 35 modellben. A nőt ru­hák szövetből, flanellből, bar- chentből, kartonból és szatén­kartonból, a leánykaruhák szö­vetből, sima piké, mintás piké, figurás karton és barchen t anyagból készülnek, az ingeket pedig puplin, freskó, zeflr, bar- chent és alpesi anyagból gyárt­ják« Az ingeket új megoldással ál­lítják elő, A zsebek befelé lóg­nak, a gallérok csapoltak és különböző dísztűzéseket is ta­Á barátságos, vendégmarasz­taló munkatermekben a varró­gépek andalító muzsikája fo-

Next

/
Thumbnails
Contents