Petőfi Népe, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-16 / 244. szám

1958. október 16, csütörtök 3. oldal 5000 sezlon — 10 millió forint termelési érték Kishúiorgyár létesül Kecskeméten Ismert tény, hogy az ország bútorszükségletét a többszörö­sére növekedett vásárlóerő miatt a jelenleg termelő bútorüzemek nem tudják kielégíteni. A gyár­tott áruk nagyrésze már az üz­letbe szállítás napján gazdát cserél. A házastársak és jövendő fé- szekrakók azonban nemcsak há­lószoba-garnitúrákat és konyha­bútorokat vennének. Komoly mértékben fokozódik a keres­let az egyedi darabok, kárpito­zott áruk, valamint az úgyne­vezett kis- és házibútorok iránt is. Nincs nap, hogy a vevők na érdeklődnének az üzletek­ben kisszékek, asztalkák, tele­fon- és virágállványok, szép ki­vitelű dohányzóasztalkák, könyvszekrények, újság- és könyvespolcok, gyermekszoba berendezések és egy sor más hiánycikként szereplő kisbútor iránt. A felsorolt és több más hiánycikk (például sezlonok, kárpitozott bútorok) pótlására a Belkereskedelmi Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium he­lyiipari főosztálya és az Orszá­gos Tervhivatal tárgyalásokat folytattak a megyei tanács vezetőivel egy olyan helyiipari üzem létesítéséről, ahol nagy mennyiségben gyártanának kisbútorokat és házibúto­rokat. Az egyezség megtörtént. A vá­lasztás a megyei Vegyesipari Vállalatra esett, mely a jelen­leg szűk helyre összezsúfolt, mostoha körülmények között működő asztalos és kárpitos üzemének kibővítésével, és gé­pesítésével vállalta egy kisbú­torgyár létesítését; A kisbútorgyár telephelyéül Kecskeméten a Talajcrögaz- dálkodási Vállalat volt rcndőrfalusi üzemét jelölték ki. Az Országos Tervhivatal a célul tűzött termelés elérése érdeké­ben 600 000 forint felújítási és beruházási hitelkeret megnyitá­sát engedélyezte. A Belkereske­delmi Minisztérium pedig biz­tosította a Vegyesipari Vállala­tot: első megrendelésként 5000 sezlon legyártását kéri tőle. A tervek szerint az új szalag­rendszerben működő kisbútor­gyár az első évben 100—120 dol­gozó alkalmazása mellett 10 millió forint értékű kárpitos házi- és gyermekbútort ké­szít. Ez a teljesítmény jelentős hoz­zájárulás lesz Kecskemét város lakossága kisbútor-igényei ki­elégítésének. A Budapesti Úttö­rő Áruházzal pedig olyan nagy- mennyiségű különféle gyermek- és iskolabútor készítéséről foly­nak tárgyalások, ami szerint a belkereskedelem ezen a terüle­ten teljesen lekötné az új üzem szabad kapacitását. A bútor- és kárpitos-részleg fokozatos, ütemes felfejlesztésé­hez a faipari szakmunkások, betanított és segédmunkások Kecskeméten és a környéken megtalálhatók. A szervezési és építési munkák már megkezdődtek. A kapott tájékoztatás szerint a rendelkezésre álló 600 000 fo­rintból november végéig befe­jezik azokat a munkákat, ame­lyek a decemberben megindu­ló termeléshez szükségesek. A megyei Vegyesipari Vállalat ezek szerint 5000 sezlont és mintegy 5 millió forint értékű kisbútort gyárt új üzemében 1959-ben. Sándor Géza Növénytermesztésre alakult szövetkezet Vaskúton Vaskút községben, ahol jelen­leg is számos jól működő szö­vetkezet gazdálkodik, a napok­ban újabb közös gazdaság rakta le alapjait. Két egyes típusú termelőcsoport, egyesülve, Hu­nyadi néven új szövetkezeti for­ma kialakítását vállalta. A 15 család 210 holdas gazdaságában csak növénytermesztéssel fog­lalkozik. A tagok a terme­lőszövetkezeti alapszabálynak megfelelően végzik munkájukat, azzal a különbséggel, hogy kö­zös állatállományt egyelőre nem tartanak. V>AA/W>AAiWVWVWWS/WV^^WWWVWWWVWW\/WVWV\ Bz évben 40000 pecsenyekacsát- neveltek fel (i daimki oLtiizánitjas tehfien Alig pár évvel ezelőtt kezd­ték meg Magyarországon a nagyüzemi víziszárnyas tenyész­tést. Eleinte azzal a céllal, hogy az ország kacsa-, libaállomá­nyát minőségileg feljavítsák és elérjük azt, hogy a magyar faj­tájú kacsának a világpiacon is jó neve legyen. Ezt a feladatot gazdaságaink már többé-kevésbé megoldották, következett a meg­felelő árubaromfi előállítása. A dusnoki víziszárnyas telep 1956-ban tért rá a nagyobb mennyiségű árukacsa előállítá­sára. Az akkori technológia és tartási viszonyok még csak kí­sérleti stádiumban voltak, en­nek megfelelően a telep 1956- ban 6000 darab pecsenyekacsát állított elő, átlagosan 1,8 kg súllyal 63 napos korra, megle­hetősen alacsony, alig 15—16% takarmányértékesítéssel. Azóta sokat változott a helyzet ezen az 1956. évivel szemben. 1958- ban a takarmány értékesítése 26—28%, tekintve, hogy a ta­karmány költsége az össz-költ- ségnek mintegy 30 százalékát teszi ki, figyelemre méltó tény. Ennek megfelelően sikerült el­érni azt, hogy 1 kg kacsahúst 3,1 kg daraértékű ta^’.rmányból állítottunk elő. Utricalkulációs számítások szerint az egyéb költségeket is belevéve 1 kg ka­csahúst, illetőleg pecsenyekacsát 17—18 Ft önköltségi áron ter­melünk. Figyelembevéve, hogy az értékesítési ár éves átlagban 20 Ft/kg, a telep komoly jöve­delmezőségéről beszélhetünk. Népgazdasági szempontból Is nagy jelentősége van ennek, hi­szen közismert tény, hogy. or­szágunk nagy mennyiségű ba­romfit exportál, s ennek nem kis százalékát adja a pecsenye­kacsa-export. A dusnoki telep 480 mázsa pecsenyekacsát ad államunknak, amelynek 90 szá* zaléka exportképes. Latolgatva a fentieket, felve­tődik a gondolat, nem lenne-e hasznos és kívánatos, hogy azok a termelőszövetkezetek, ahol a helyzeti és egyéb adottságok megvannak, árukacsa nevelés­sel foglalkozzanak? Érdemes lenne termelőszövetkezeteink ve- zetőinek erről elgondolkodniok és ha nem is ezres, de kisebb tételekkel megpróbáíniok a pe­csenyekacsa nevelését. Odaadó és lelkiismeretes mun­ka mellett nem fognak csalódni munkájuk eredményében. ihiiiiihim?F Gyula telepvezető — Kiskunhalas 3 belterületi iskolájából több mint 200 tanuló vett részt egy-két, illetve há­romnapos budapesti tanulmányi kiránduláson. a téren is. 1953-ban már ^0 0!!°>p.0oo0ooe>CM>oo-oooo<HDO<>oo<KX>o-o-oo<yo<K>oo^oo<x>oooe«K> darab pecsenyekacsát neveltunkV fel és 63 napos korra elértük az^ átlagos 2,1 kg-os súlyt. Örvendetesen emelkedett az? állatok takarmányértékesitése lró A HÍRŐS NAPOKON LÁTTUK... '(Col cuut az álló ttuii ? Má&bds-tz&k is idSUék U Leszállt az est, $ alighogy ki- gyúltak a fények a soltvadkerti utcákon, Haskó néni, a kenyér­bolt vezetője bezárja a kis bol­tot, s haza indul. Vége a napnak, a munkában születő közös gondoknak? — Dehogy, még ezután kez­dődik csak az igazi — mondja Haskó néni hazatérőben. Hogy milyen gondok ezek, ez már otthon derül ki, a gyors vacsorafőzés idején, amikor a család apraja-nagyja körülveszi a munkában sosem fáradó őszhajú édesanyát, aki bizony már túl van az ötvenen. A kis unoka vacsorát kér. A szomszédból átjön egy közép­korú asszony, gyűlésre invitál­ja Haskó nénit. — Nem, erre a gyűlésre ne­kem nem keil menni — mond­ja. — Tegnap volt a jelölő- gyűlésem. S amint a szomszédasszony sietve távozik, megindul a be­szélgetés a családban: — Anyukát megint tanácstag­nak jelölték talán? — kérdezi a nagy fiú, aki éppen most ér­kezett haza látogatóba. — Igen, fiam, már másodszor! Kísérőm, a tanács egyik dol­gozója meg is jegyzi: — Sokan emlegetik magát fiatalokat.« S a fiatalok szíve-s sen látják maguk között a vi-? dámságtól sugárzó asszonyt,$ még kirándulásaikra is meghívják. Legutóbb Esztergomba láto­gattak el, s mikor visszatér-? tek, az egyik mama örömmel? mondta neki: — Mikor megtudtam, hogy 5 Haskó mama is velük megy,c egészen megnyugodtam, hisz£ akkor nem történhet semmi bajc a gyerekekkel. S egyszerű, őszinteséget su­gárzó lénye bizalmat teremt? körülötte. Talán éppen ezért is? jelölték körzete lakói immár? másodszor községi és járási ta-J] nácstagjuknak. — eé. — Hajnem kicsiny­nek bizonyult a Ka­tona József park sé­tánya egyik kedves látogatónak, aki a Hírős Napok vasár­nap délelőttjén ko­rán felöntött a ga­ratra, s balonját úgy húzta a poros úton, mint egy gye­rek a játékát. A sétálók egy ré­sze jót mosolygott a mátós vendégen, az asszonyok közül egy­néhányon pedig epé­sen megjegyezték: ellátnám én a ba­ját! Addig-addig bot­ladozott, mígnem el­jutott a vásárirodá­hoz. Ott aztán örök­ké emlékezetes, fe­lejthetetlen percet szerzett a kíváncsis­kodóknak. Meg-megállva — már amennyire 6 ezt meg tudta tenni — a pavilon előtt az egyik arra siető rendezőt megállí­totta és szóba ele­gyedett vele. — Kedves, jó uram ,.. — kis pihe­nés, egy hukk, majd Í9V folytatta: — mondja meg, merre van az állomás? A kérdezett szí­vesen és készséggel, egész részletesen el­magyarázta, melyik út is vezet a vasút­állomáshoz. Vendégünk e ki­merítő tájékoztatás után sem mozdult, sőt furcsán nézett az útbaigazítójára, majd mosolyra hú­zódott a szája s így kezdte: — Maga viccel velem... <**> Nem én,, J ' Ismét egy kié csend, majd újra 9 vendég beszél: — Arról jöttem, a nem találtam sehol, pedig délelőtt, ami» kor ide beléptem, akkor még ott volt,« Jót nevettünk tré* fáján, ö azonban nem engedte azon* nai szabadjára not vető kedvünket, ha* nem előző mondd* sát újabbal tetőzte: — Ha már itt se tudják, akkor mer* re keressem?... Dülöngél jobbra* balra, s pár pilla* nattal később csali azt látjuk, hogy csa* lódottan imbolyogva váltogatja lépteit, s porban fürdeti ba* Ionját. —sz— A. Földművelésügyi Minisztérium, a Növényvédelmi Szolgálat és a Növényvédelmi Kutató Intézet munkalfözössége összeállította a mező- és a kertgazdaság kár­tevőinek, betegségeinek életére és kártételére vonatkozó ismere­teket és a védekezés útmutatóit. A csinos kiállítású könyv, amely Növényvédelmi útmutató címen jelent meg, az agrotechnikai, biológiai növényvédelem, a nö­vényvédelmi géptan és a ké­mia alapvető ismertetését és nö­vényvédelmi naptárt is tartal­maz. A 240 oldalas munka kiadása dicsérendő kezdeményezés. Saj­nos, csak a növényvédő állomá­sok dolgozói, a mezőgazdasági felügyelők, továbbá a növényvé­delmi kelyi megbízottak ré­szére készült. Könyvárusítási forgalomba nem került, pedig célszerű lenne 8—10 forintos iron a könyvkereskedésekben is forgalomba hozni, hiszen a termelők haszonnal tudnak for­gatni eat a könnyen kezelhető, íok útmutatást adó müvet. Sráca József Haskó néni. Bajainé, az az öz­vegyasszony, akinek elintézte az öregségi segélyt, mindig hálál­kodik magáról. De nemcsak ő, úgy tudom Samodai Györgyné, Szántó Andrásné is a maga javaslatára kapott szociális se­gélyt... S mint később kiderült, sok minden fűződik még Haskó né­ni nevéhez, ö javasolta a ta­nácsban a Rákosi-kert nevű te­lepülés villamosítását, s a ben­zinkút létesítése ügyében is ő szólalt fel a községi állatorvos­sal egyidőben. Tíz éve dolgozik megszakítás nélkül a helyi földművesszö­vetkezetben. Jelenleg 65—63 000 forint forgalmat bonyolít le ha­vonta a kis boltban, otthon pedig ó a családfenntartó. Sok gonddal jár mindez, s azt hin­né az ember — ha nem látná öt magát —, hogy ennyi gond és ennyi munka elfárasztja az idős asszonyt. De látnák csak amikor esténként, vacsora után felkerekedik a kislányával, Irénkével, s együtt mennek a KISZ-be — mert úgy mondja: -Jó, ha van ott egy idősebb is, aki szemmel tartja és segíti a FIATAn ép A kecskeméti öreg­templomban már el­kongatták a kettőt, amikor Labuda János tanoncoktató Csepel motorkerékpárja lefé­kezett szerkesztősé­günk előtt. Pár perc múlva most már ket­ten szágulottunk He- tényegyházára. Meg is érkeztünk rö­videsen a hetényegy- házi tanácsházával szemben folyó lakás- építkezésekhez. Az el­ső, ami megragadta a figyelmet: idős mun­kást itt csak elvétve látni, mégis 10 új földszintes ikerház fa­lai merednek az ég felé. Alkotói — talán el sem hiszik — 18 olyan ifjú gyerek, akik áprilisban szerződtek a Bács megyei Állami Építőipari Vállalathoz. Másfél hónapig voltak iskolán, s azóta itt kint gyakorlatban kós­tolgatják a kőműves szakmát, tanulják a házépítést, tanítómes­tereik segítségével. Az eltöltött négy és fél hónap nem múlt el nyomtalanul, ezt iga­zolja a tíz ház, amely­nek megtekintése után. mint kívülálló ellenőr, csak annyit mondha­tok: derekas, szép munka volt. Kisebb hibák persze itt is, ott is találhatók. Ez pedig abból fakad, hogy négy és fél hó­nap alatt nem lehet egy szakmát megtaní­tani, sem megtanulni. Ugye. Ungi Vilmos, Bódogh Imre és Bende szakoktató elvtársak? Ennek ellenére azt mondom a látottak alapján, sok olyan életrevaló gyerekre volna szükség ebben a szakmában is, mint Miskei Károly, Csorba István, Eiler Jakab, Ko~ cső László, Pirisi Ká­roly, Tari András, Tóth István, Szerencsi Ferenc, Jankó István és még egy néhány an. Ezeknek a gyerekek­nek úgy állt a kezük­ben a szerszám, a tégla, a víszintmérő, mintha azzal születtek volna. És ahogy rak­ták a falat, egyedül, önállóan, magabizto­san, az megnyugta­tott: jó módszerrel ne­velik itt a gyerekeket az alkotó munka sze­re tétére. Ha már itt tartunk, elmondjuk még azt is, amit Nemcsók néni. a midenes, a gyerekek mostani »anyukája« mondott el. — Jó gyerekek, s ami fontos, tisztelettu- dóak. A Tari gyerek, meg a Gilián különö­sen figyelmes, szó nélül segít, vizet hoz, a tisztátlan edényeket leszedi az asztalról... Persze, Nemcsók né­ni sem hálátlan. Ha a gyerekek közül valaki megkéri ingmosásra vagy egyébre, szíve­sen elvégzi, ahogy ó mondja: — A fiainak... Mire mindezeket megtudtam, a nap is alábukni készült a látóhatáron. Annyit még a lelkemre kötöt­tek, hogy írjam a cikkhez a kövehcezo- ket: — A két épületnél a külső és belső vako­lást és a tetőszerkezet felrakását is a fiatalok végzik Önállóan. Ven esz Karoly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents