Petőfi Népe, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-16 / 244. szám

4. oldal 1958, október 18, csütörtök k Hírős Napok kiállításán láttuk Iredmények, tények a művelődési pavilonban l\em messze a Hírős Vásár díszes bejáratától, hatalmas pa­vilonban számolt be megyénk a művelődés eredményeiről. Az ízlésesen berendezett pavilont néhány nap alatt több tízezren látogatták meg. Van is miben gyönyörködni van min elgondolkozni. A ki­állított tablók, tárgyak bemu­tatták egész megyénk művelő' désügyének utóbbi években ki­bontakozott hatalmas fejlődé­sét. Világító térkép szemlélteti, hol épültek megyénkben 1950— 1958 között iskolák. A térkép körül legszebb vidéki iskoláink fényképei. Megtudhatják a lá­togatók, hogy az elmúlt nyolc esztendőben évenként átlagosan egymillió forintot fordított álla­munk iskolák felszerelésére, ösz- szesen mintegy 10 millió jutott az általános- éá középiskolai hálózat felújítására. Elgondolkoztató, mi­lyen hatalmas erőfeszítéseket tesz kormányzatunk a gyermek- nevelés érdekében. Csak egyet­len számadat is világosan tük­rözi ezt. Az egyik szemléltető kép szerint egy diák interná- tusi ellátása 540 forintba kerül államunknak. A szülő pedig ab­ban az esetben is, ha a legma­gasabb díjat fizeti, átlagosan 200 forintot térít meg ebből a jelentős összegből. Korszerű, szemléltető eszkö­zök, szertári felszerelések egé­szítik ki az iskolai ügyekre vo­natkozó kiállítási részt. Ezt tették teljessé a megyénk művelődésügyi helyzetének ala­kulását, a népművelés fejlődé­sét ábrázoló tablók, szemlétető képek, legfontosabb művelődés- ügyi intézményeinket bemutató adatok. 1953-ig 231 különböző könyvtár létesült megyénkben. Ma a könyvtárak száma 265, s bennük 307 648 könyv várja az olvasni vágyó dolgozókat. Külön kiállítási részleggel sze­repel a megyei Moziüzemi Vál­lalat és a kecskeméti Katona József Színház. Díszletrajzok, jelmeztervek, a legkiemelkedőbb bemutatók képei tették vilá­gossá az érdeklődők előtt, mi­lyen hatalmas lökést adott a vidéki szinházkultúra fejlődésé­nek az államosítás. Az érdek­lődők azt is megtudhatták a ki­állításon, hogy ma már a leg­korszerűbb szemléltető eszkö­zök, technikai felszerelések sem ritkák művelődési házainkban Egyre nő a magnetofonnal, rá­dióval, sőt televíziós készülék kel és filmvetítőgéppel rendel­kező falusi művelődési intéz mények száma. Sok tízezren nézték meg a kiállítást, s ugyanannyian győ­ződtek meg arról, hogy a kul­turális élet fellendítése nálunk ma már nem szólam, hanem tet­tekben megnyilvánuló realitás. NAGYDDAT KAPOTT A HlRÖS NAPOK mezőgaz­dasági kiállításán a nagydíjat az állami gazdaságok pavilonja kapta. A látogató könnyen meg­állapíthatta, hogy megérdemel­ték. Mivel? kérdeztük meg Bretz Rollandot, az igazgatóság dolgo­zóját. Ö válasz helyett végigka­lauzolt a pavilonokon. AZ ELSŐBEN bemutatta, ho­gyan fejlődött az utóbbi időben a szálú-, gyümölcstermelés. Itt láthattuk Ábrahám Béla, a Hel­véciái Állami Gazdaság kutató­jának nemesített szőlőfajtáit. A sarokban a fejlődő méhészet legújabb, legmodernebb vándor­kaptárait, méhpempő készítő eszközeit és egy virágporcsapdát szemlélhettek a látogatók. A második pavilonban hatalmas térkép mutatja, hogy az állami gazdaságok hogyan és mivel se­gítik a mezőgazdaság szocialista átszervezését. TÖBBFÉLE, minőségileg el­lenőrzött vetőmagot állítottak ki. Tablók segítségével ismertették, mit nyújtanak az iparnak. Töb­bek között: 13 920 mázsa hízott marhát, melynek 55 százaléka export, 8 395 000 liter tejet, 78 ezer 500 darab rántani való csirkét, nagy mennyiségű kom­lót és sertést. A KÖVETKEZŐ tablók be­bizonyították, hogy az utóbbi években nagy ütemben fejlődik az állami gazdaság dolgozóinak kulturális helyzete is. Számtalan új kultúrotthont, munkásszállót, mozit létesítettek. A NAGY PAVILON mellett találtuk az új típusú mezőgaz­dasági gépeket, melyeknek nagy része a gazdaság dolgozóinak találmánya. Ezek nagy mérték­ben megkönnyítik a dolgozók munkáját. A palántázó gép pl. 42 ember, a fejökombájn 20 em­ber munkáját végzi el naponta. EZ A PAVILON tükrözte leg­hívebben a mindennapi munka eredményeit és az állami gaz­daságok fejlődését ezzel az öt­letes tervezéssel érdemelte ki a nagydíjat, (bé) Fedezzük fel a hibákat, — de.,e »Egy bosszantó esemény késztet arra — írja T. Ö. ol­vasónk —, hogy elmondjam véleményem a Helvéciái Ál­lami Gazdaság mozijáról. Na­gyon sokan vannak mindig a moziban, ezért már előre meg­vásároltuk a legdrágább je­gyet. Pontosan az előadás kezdetére érkeztünk, de leg­nagyobb meglepetésünkre már üres hely nem volt ott, ahova a jegyet váltottuk. A jegyszedőnő nagyon ked­vesen ajánlotta nekünk az első sorban üresen levő he­lyeket. Mivel más választás ügy sem volt, hát odaültünk. De ha még egyszer azon a helyen kellene végignézni egy előadást — talán nem is men­nénk moziba.» A fenti levél írójának két­ségtelenül igaza van — sére­lem érte. Felháborodása mégis vitatható. Emlékezzünk csak! A fel- szabadulás előtt Grüszner úr nagybirtokos konvenciós cse­lédjeinek még kenyérből sem jutott elég, nemhogy mozi. Nekik csak egy lehetőség volt a »kulturálódásra«: elmenni a kocsmába. S ezt is csak a férfiak művelhették. A pa­rasztasszonyoknak egész heti robot után a gyermekdajkálás volt a »szórakozás«. A felizabadulás után né­hány évvel Helvécián a mai napig két mozgóképszínház nyújt tlartalmas, nevelő ha­tású, érdekes élményt. Az egyik a Moziüzemi Vállalat vándormozija, a másik az Ál­lami Gazdaság normálfilmve­títője, amelynek létrehozására 150 000 forintot költöttek. Igaz, van kijavítandó hiba még a mi társadalmunkban is, hiszen nem megy minden símán. De gondolt-e T. Ö. arra, hogy mi tizenkét év alatt Helvécián csak a mozi­ra 150 000 forintot adtunk, — nem beszélve az egyéb kultu­rális létesítményekről —, me­lyek egy napon sem említhe­tők a Grüszner úr által oda­vetett, verejtékkel keresett* pénzen megvásárolt »kocsma­kultúrával«? Fedezzük fel a hibákat. De azért ne a hibát keressük minduntalan. Igaz, hogy nin­csen megszámozva a Helvé­ciái Állami Gazdaság mozi­jában az ülőhely — s néha ez kellemetlen is —, de mégsem ez a döntő, hanem az, hogy a mi társadalmi rendszerünk­ben — a múltban teljes el­maradottságban élő — tanya­világ népének is elvitték a legfontosabb művészetet, a filmet. G. G. Négy fal között as egész világ nem foglaltak el másodrangú helyet a kecskeméti fotók sem. Bajtay Ferenc Bugaci számadó­ja kitűnő. Dezső Pál Űtjavítása hangulatos és technikailag is kifogástalan. Juhász Albin két portréja igen jól jellemzett al­kotás. Kitűnik Krisch Béla la­boratóriumi képe és Pásztor Zoltán három kiváló alkotása: a Vadmacska, a Csillogás és a Köd. De a többiek is, Lóránd Nándor, Medgyesi László, Mül­ler Pál, Sándor Lajos, Sántha Tibor, Vincze János. Szecskay Dezső dr., Csapi Lajos, Gyenei Nándor, Endrényi Ferenc dr. képei számot adtak a kecske­méti fotoklubban folyó magas- színvonalú művészi munkáról. Külön érdekessége volt a ki­állításnak a zágrábi fotoklub kollekciója. Némelyik kép a leg­modernebb irányzatokról adott Ízelítőt. Így O. Milos Téli örö­mök című kompozíciója, Beszko Vladislav, S. Dimitríjevics és B, Zlatko néhány alkotása, A dávodiak büszkesége Dávod központjában épülő­félben levő új, impozáns műve­lődési ház befejezésének lehet­nek tanúi mostanában a köz­ségbe látogatók. A kerek 58 méter hosszú és 12 méter szé­les épület nemcsak korszerű előadóte­remmel, hanem gondnoki lakással is rendelkezik. Megelégedéssel látják a község lakói, hogy a községfejlesztési alapra befizetett forintjaik jó helyre kerülnek, hiszen az épü­lő művelődési ház régi hiányt pótol. Jelenleg az egész község­ben egyetlen olyan nagy terem, amelyben gyűléseket, rendezvé­nyeket, előadásokat tarthatná­nak. A 25 méter hosszú nagy terem mellett két öltöző épül, helyet kap itt egy klubterem, egy két szoba, konyhás gond­noki lakás, ruhatár, büfé helyi­ség is, Sárgult papiról^ fanúuallomása A dávodiak számtalan eset ben voltak kénytelenek a tő lünk 6 kilométerre fekvő Her cegszántóra utazni, hogy rész vehessenek a kecskeméti szín ház tájelőadásán vagy mái színvonalas rendezvényen. Hí új épületiünk elkészül, nálunl is lesz mód arra, hogy meg ismerjék vendégszeretetünket élvonalbeli művészeink A község dolgozói igen nagj érdeklődést tanúsítanak a kul turális rendezvények iránt hiszen olyan művészeti együttes­sel rendelkezünk, amely tne- gyeszerte híres és több éves múlttal rendelke­zik. Igen sok felnőtt és fiatal vesz részt személyesen is ren­dezvényeink előkészítésében és sok kiváló műkedvelőnk van. Nem volt ugyan megfeleli művelődési otthonunk, mégis mások megítélése szerint is, magas színvonaló kulturális élet színhelye Dávod. A seregszem­lén az iskola együttese a járás- oan az első helyen végzett, s KISZ-f tataijaink is nem egy írtékes díjat nyertek már; Min­ien elismerést megérdemel jő munkájáért Magyar János és Magyar Jánosné tanár, akik so­rát tesznek azért, hogy közsé­günk kulturális színvonala ma­gasra emelkedjék, Művelődési házunk értéke meghaladja az 550 000 fo­rintot. \ községfejlesztési számláról 120 000 forintot fordítottunk építésére, mintegy 200 000 forint irtékű helyi anyagot is hasz- íálunk fel. Emellett több mint 10 000 forint értékű társadalmi nunka is segíti művelődési há­lunk felépítését, Ezek a számok s bizonyítják, hogy a dávo- iiak nem szűkmarkúak, ha cözös ügyről, közös érdekről fan szó. Az épület már tető alatt álL Befejeződött a külső-belső vakolás. ^ vasbétqnból épült színpad Is élj esen kész. Végeztünk a vil- anyszereléssel, s az asztalos- nunka is szépen halad. Sajnos, i befejezést egy köbméter fű- észáru beszerzése gátolja. Ha i hiányzó anyagot megkapjuk, nég ebbén az évben teljesen ilkészül ez a szép és hélkü- özhetétléi!) épület. Molnár János vb-eluökhelyetles. Dávod tunk, előbbre haladtunk, mint/ a Horthy-rendszer 25 esztendei jében. ^ } Kiskőrös községben például a j felszabadulás előtt a község, képviselőtestülete 20 legtöbb? adót fizető virilistából és 20 vá-^ lasztott képviselőből, valamint </ 12 szavazati joggal bíró elöljá-ó róból állt. Manapság a tanács-/ tagok többsége munkásokból és\ parasztokból tevődik össze. Ré-7 gén volt, amikor hazánkban voltj egy »felsőház«, ahová nemesi/ származással lehetett csak be-\ jutni és hogy a főrendek a fő-6 hercegek, hercegek, grófok és/ bárók nélkül nem lehetett tör-x vényt hozni. Mindemellett az*/ alsóházba sem kerülhetett egy-fi szerű munkás vagy szegénypa-/ raszt. \ Választások előtt állunk, s / nem árt visszaemlékezni ezen 0 időkre. Ne feledjük el, hogy/ ezek a szervek nem önmaguk-(/ tói szűntek meg, hatalmukat/ nem önként adták fel. S aztx sem feledjük, hogy 1956 októ-v herében ugyanezt az úri rend-(9 szeri akarták Visszaállítani. De/ mint ahogy 1945-ben, úgy 1956-\ ban is a Szovjetunió segítségé-*/ vei, a munkások és parasztok/) szívós harca 1956-ban is elso-A porté őket, s most már örökre./ Sz. S. U pillanatban éppen nem jut az eszébe. Ilyen esetre a törvény akként rendelkezik, ha olyan jelzőt vagy körülírást ad, mely­ből a jelölt személye kétségtele­nül megállapítható, a szavazatot el kell fogadni és az illető je­lölt javára írni.*1 Mindehhez, azt hiszem, nem szükséges kommentár. E válasz­tás óta a világ nagyot változott, s az urakkal együtt letűntek posztjaikról hű kiszolgálóik, a cselédnyűzó kiskirályok. Ma már csak rossz emlék, hogy 8—10 éves gyermekeket tömegével kisbéresnek adnak a szülők nagygazdához. Letelt az az idő is, amikor a női munkát feleannyiban fizet­ték meg mint az ugyanannyit érő férfimunkát. Vége van azok­nak az időknek, amikor isten- káromlásnak tekintették, ha va­lamelyik jóeszű gyermek arra mert gondolni, hogy más sze­retne lenni, mint cselédsorban levő apja. A felszabadult nép csodákat művel. A cse’éd vagy paraszt, akivel még azt tanították, hogy a politika az urak dolga, meg­tanult politizálni és saját sorsát intézni. A vezetés tudományára nem tanították, mégis urak nél­kül 13 év alatt többet alkot­IDŐSEBB olvasóink közül bi­zonyára sokan emlékeznek még a régi választásokra. Egészítsük ki ezeket az emlékeket régi új­ságokból vett hiteles adatokkal. Vegyük elő a Kiskőrös és járása című lap több mint 24 évvel ezelőtt megjelent példányait. Meskó Zoltán államtitkár úr volt abban az időben az egyik országgyűlési képviselőjelölt, aki a válságjelenségek leküzdésére azt a hírhedt javaslatot terjesz­tette elő, hogy a munkanapok számát és ezzel együtt a dolgo­sok keresetét csökkentsék. Hogy mégis bekerült a parlamentbe, az kizárólag a választás akkori módjának köszönhető. Erről pedig ezt olvashatjuk a Kiskőrös és járása című lap- oan: »A szavazás reggel 8 óra- tor kezdődik és legkevesebb 6 ára hosszat tart. A szavazás lyíltan történik, s abból áll, íogy a szavazó megjelenik a területi szavazóhelyen és élő szóval megmondja, hogy kire szavaz... A törvényességhez tar­ozik az is, hogy a szavazató- tat akkor is el kell fogadni, ha i jelölt nevét nem tudja be- nondani, mert például ideges, mgzavarodott a szokatlan kör- xyezettöl, sok a figyelő szem és ■ermészetszerű izgalom követ- ieztében jelöltje neve abban a S zóról szóra értendő a cim, hiszen az a rendkívül ér­dekes bélyeggyűjtemény, s az a művészi szépségeiben kima­gasló fényképegyüttes, amely a Rákóczi úti pártiskola nagyter­mében várta a Hírős Napok ér­deklődő közönségét, valóban az egész világot idézi; Itt volt a fotókiállításon a zágrábi fotoklub kiváló jugo­szláv fotóművészeinek egy reprezentatív gyűjteménye. Gyö­nyörködhettek a nézők a Brüsz- szelbe küldött magyar fotomű-ti vészeti anyag legszebb és legér-\ dekesebb darabjaiban is, Ami( pedig ezenkívül volt, az a bé-/ lyeggyűjtők tablóin elevenedett! meg csodálatos változatossággal, V intim szépséggel. / N em csoda, ha igen sok/ látogatója akadt ennek/ az érdekes gyűjteménynek. Aj bélyeggyűjtők majd mindenv tablóját díjazni kellett. Gyön-0 gyösi Imre kecskeméti gyűjtő a/ liechtensteini fejedelemség bé-J yegeinek teljes kollekciójával V méltán kapott I. díjat. 1850—/ 1941 között, csaknem 100 esz-/ tendö teljes svájci bélyeggyűj-\ teményét jutalmazta a zsűri II.Ö díjjal. (Petneházi Imre kecske-/ méti gyűjtő állította ki.) I. díj-/ jal jutalmazták Udvari Lajosx Kiskunfélegyházi filatelista rit-ö íaságokat szemléltető gyűjte-/ ményét. És a többiek is, Kassai/ János Kecskemétről, KhiererV ámtal Nagykőrösről, Polgár/ Sándor Kiskunfélegyházáról, \ számtalan érdekes gyűjteményt*/ illított kl. fi A fotóművészeti kiállítás ki-/ emelkedő darabjai a Brüsszel-/ sen bemutatott reprezentatív V magyar anyag 48 képe, a zágrá-(9 ói fotoklub cserébe adott 29/ alkotása és a kecskeméti foto-\ riub tagjainak 36 fekete-fehérV 5s négy színes képe, fi K ülön öröm számunkra,/ hogy a brüsszeli »na-/ rjyok« — a legjobb magyar fo-\ »művészek — alkotásai melletti/

Next

/
Thumbnails
Contents