Petőfi Népe, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-12 / 241. szám
4. oldal 1958. október 18. vasárnap MEGFORDULT- A VILÁG KEREK így lettem cselédből városi tanácstag t 1917 két éven át mint ka' 7 ‘ ' nászgyerek szolgáltam Nagypál Sándor halasi 600 holdas virilista földbirtokosnál. 60 —70 sertésre vigyáztam s még 15—20 hízót külön gondoztam. Délben, behajtás után az én kötelességem volt vizet hordani a konyhára, s ha véletlen erről megfeledkeztem, Sándor gazda gyorsan megpofozott. A harmadik évben megunva a sok munkát és a még több pofont, másik gazdát kerestem, 1920 áprilisában, az úgynevezett Szentgyörgy napján dr. Halász D. Sándor több száz holdas nagygazdához szegődtem, aki egyébként városi rendőrbíró is volt. Ügy láttam, ennél a kevés beszédű tekintetes úrnál — mert így kellett szólítani — jó helyem lesz a másik két férficseléddel együtt. De gyorsan kiderült, hogy csalódtam. A disznók mellett hamarosan rámbízták a marhákat, birkákat, libákat is — cimboráim, a gulyás és a béres meg kapálni ment, mert azt mondta a tekintetes úr, hogy ő napszámosokat nem fogad, dolgozzunk meg a bérünkért, ne hiába együk a kenyeret. Pedig hát elég vékony volt a koszt, mert a nyári időkben reggelire 2 deci tejet kaptunk egy darab kenyérrel, amit a tekintetes asszony gondosan kiporcióZOtti Persze a sokfajta jószággal, ami annyifelé ment, ahányféle volt, nem győztem egyedül, hol a répában, hol a búzában tett kárt, ilyenkor aztán a gazda behúzott a kocsiszínbe s a lóhajtó szárral kedvére elvert. Egy év múlva Darányi Mihály nagygazdánál lettem gulyás, 45 szilaj marhára vigyáztam. Itt annyival jobb volt a helyzetem, hogy Mihály gazda nem verekedett annyit, mint az előzők, de a munka itt is tengernyi volt, A hajnali legeltetés után kapáltam, aztán újra kihajtottam, es- ténkint 2—2 zsák csöves kukoricát kellett lemorzsolni, s ha a cseléd elszunyókált, a gazda egy cső kukoricával ébresztette fel. Nehezen telt el az esztendő, de úgy gondoltam: most már erősebb vagyok, olyan gazdát keresek, aki hátha többet fizet, s ahol végre emberséges dolgom lesz. Így kerültem Nagy T. Antal 600 holdas bérlőhöz, szintén gulyásnak. Antal gazda nem volt rossz ember, mert reggel vállára vette a puskát és egész nap sem láttuk, vadászott, meg a városba járt kártyázni, őszre, amikor a csorda szétment (mert kis embereké voltak a jószágok, bérlegeltetésre kiadva), kocsis lettem. Olyan istállóban aludtam, ahol reggelre kelve a lótrágya megfagyott a lábamnál, s Antal gazdáról is kiderült, hogy mégsem olyan jó ember, mert az évi béremből eltagadott egy pár csizmát és egy rend téli ruhát, azt hazudva, hogy az nem volt az alkuban. Innen is tovább kellett ■ mennem. Most K. O. Lajos 200 holdas lett a gazdám. Hajnalban, meg késő este 10—11 óráig az ökröket legeltettem, a nappali hőségben meg dolgoztam egyebet. A koszt nagyon gyenge volt, folytonos tarhonya, meg kásalevesből állt, és örültem, ha este beszökhettem a cselédkonyhába, ellopni egy darab kenyeret. A gazdáék persze nem ezen a koszton éltek, meg is jelentek náluk hetenkint kétszer vendégségbe a csendőrök, akik hálából a sok jó csirkepaprikásért azzal fenyegettek bennünket, hogy ha nem fogadunk szót a gazdának, elvernek bennünket, A cselédkedés után megpróbálkoztam a városi Schneider- céggel, majd inségmunkás lettem a városnál. Egy pengőért napi 10—12 órát dolgoztunk, s abból is lefogtak minden napra 10 fillért. Szombaton estén- kint 8—9 óráig kuporogtunk harminc-negyvenen Sándor József városgazda irodája előtt a fizetésre várva, fáradtan és éhesen, s ha sürgetni mertük a fizetést, elzavart bennünket: menjünk haza, ha nem tetszik. Ezután ismét a nagygazdáknál vállaltam munkát, s utoljára 10 évig voltam Bangó József 195 holdas baromfikertésznél. Nem mintha olyan jó sorom lett volna, de mert láttam a sok cserélgetésnél, hogy a magamfajta ember akárhová megy, egy a sorsa. Sok harmados kukoricát megkapáltam a tiz év alatt és sok baromfit kellett felnevelnem azért, hogy a tanyában lakhattam. IQ ir-ben aztán a családdal ' • ** 3 együtt beiratkoztam a kommunista pártba, s a földosztáskor én is igényeltem 8 holdat. 1950-ben pedig tanácstagnak választottak, s ma is mint ilyen dolgozom. S nemcsak én vagyok az egyedüli, aki valaha cseléd, ma pedig a társadalom megbecsült tagja, aki részt vesz az államhatalom gyakorlásában. Ádám Mihály Kiskunhalas Baromfi-szakemberek figyelem! Képesítéssel vagy gyakorlattal rendelkező BAROMFI-SZAKEMBEREKET keres felvételre a MÉK Központ Jelentkezés és bővebb felvilágosítás: Kecskemét, Bercsényi utca 4—8. szám alatt, a titkárságon, 2798 Hétmillió forintos beruházással bővítik az öntözőberendezéseket a dunamelléki termelőszövetkezetek Megyénk területén több mint 350 kilométer hosszúságban szövik be a termőföldeket a Dunából táplálkozó csatornák és a Duna. A vizet a jövőben egyre inkább a termelők szolgálatába állítják. A dunamenti termelőszövetkezetek jelenleg már 500 holdat öntöznek. Az elkövetkezendő évben a közös gazdaságok hétmillió forintos költséggel tovább bővítik az A NÉPFRONT MOZQALOM Nagy sikerrel szerepelt vasárnap délután a Hazafias Népfront által rendezett balatonfüredi nemzetiségi fesztiválon megyénk egyik büszkesége, a hercegszántói sokác együttes. Választási nagygyűlés lesz október 26-án Bácsalmáson. * Az agitációs munka megköny- nyítése céljából brosúrát adott ki a népnevelők részére a kiskunhalasi járási népfront-bizottság. * Hatvankét jelölőgyűlést tartottak október 10-én a kiskőrösi járás községeiben. * Az október 26-án megrendezésre kerülő német nemzetiségi est szervezésére és előkészítésére a Hazafias Népfront szervező bizottságot alakított Bácsalmáson. A nagyszabású nemzetiségi ünnepségre gazdag műsorral készülnek. Két német származású budapesti művészen kívül meghívták a bajai német gimnázium kultúrcsoportját, s a bácsalmási délszláv tánccsoportot. A színes, szép műsort népfront-bál követi majd. * A népfront-bizottság kezdeményezésére fehérasztal-talál- kozókat rendeznek a kiskőrösi járás valamennyi községében. E találkozókra a járás állami és politikai vezetői is ellátogatnak, s baráti beszélgetésen vesznek részt. öntözőberendezéseiket. összes sen 700 holddal növekszik a szántóföldi és konyhakerti növények öntözéses területe. A hároméves terv következő éveiben újabb félezer holdon hasznosítják majd a vizet. A fajszi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben, ahol az idén 80 holdat öntöztek esőztető berendezéssel, rövidesen átadásra kerül újabb 54 holdas terület, melyen a víz segítségével termelik majd a fűszerpaprikát. A bajai Micsurin Termelőszövetkezet hároméves tervében 150 hold új öntözéses gazdaság létesítése szerepel, Félegyházi levél „örömmel megyek majd szavazni. n * isztelt Pesir elvtárs és Mólnál; elvtárs! Nagyon szerettem volna mU nap este a gyűlésen én is hoz- zászólni, de nem volt elég bátorságom. Mqst elmondom levélben, amit akkor szerettem volna élőszóval. Sokat köszönhetek én a demokráciának. Van nekem egy tanító lányom, egy igazgató nejem, egy párttitkár lányom, a Seres Károlyné. A rokonsá-* gunkba tartozik egy pályámés-> tér, tanár lányával és tanár ve- jével. Én 1950 óta termelőszövetkezeti tag vagyok és haU esztendei munkám után most, 61 éves koromban nyugdíjat kapok. Még több dolgot elmondható nék, amit mind a mi demokrár ciánknak köszönhetek, meg a pártnak. Ezért örömmel megyek majd szavazni a népfront jelöltjeire. , Drozdik Józsefné Kiskunfélegyháza • A levélben Jelzett gyűlés a félegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben volt, ahol Molnár Frigyes elvtársat, a megyei pártbizottság első titkárát országgyűlési képviselőnek jelölték. Pesir József elv- társ, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke. Fodor János: Szerencsés szerelem K álmán régi. ismerősöm. Magasnövésű, szőke és szürkeszemű. Hivatalban dolgozik, tudom és másoktól is hallottam, hogy szereti is a munkáját. Éppen azért roppant csodálkoztam, amikor a Katona Jó- zsef-parkban összetalálkoztunk és annyira különösen viselkedett, hogy megdöbbentem. Beléje karoltam és megkérdeztem: — Magát mi lelte? Magyarázta, hogy a Hírős Napokra épülő pavilonokat nézi, s azt a lázas igyekezetét figyeli, amint serénykednek körülöttük. Furcsának találtam, hogy ez erősebben felizgatta volna és önkéntelenül megjegyeztem: — Ez ugye csak olyan mellébeszélés? Kicsit hallgatott, aztán azt mondta, kellemes az idő, ha van kedvem, sétáljunk tovább. De arra is kért, arra menjünk, ahová kevésbé hangzik a kalapácsolás zaja. Mentünk s most már ő karolt a karomba és a csönde- sedő kalapácsütések mellett beszédbe fogott: — Tudja, az épülő sátrak egy régi dologra emlékeztetnek. Akkor is egyik napról a másikra kivirágzott a vásárváros. Az emberek itt is, ott is tüsténkedtek, a házakat is szépítgették, hogy a más városokból érkezők lássák, a kőházakban is törődnek a csinossággal. A gyümölcskiállításom csudaszép almák, nagyszemű szőlőfürtök dicsérték az emberi ész nagyszerűségét és két kezének munkáját. Az emeletes épületek közé odavarázsolták Bugac egyik darabját is. Főtt az ízes, zamatos gulyás és széltében-hosszában a szőlő levét kínálták s mérték a jókedvű embereknek. C sak én voltam kedvetlen, rosszkedvű és ingerlékeny. összekoccantunk Klárival azon, hogy azt mondtam: —• Délután kimegyünk a meccsre, és utána vásározunk. Klárinak nem kellett a labdarúgó-mérkőzés és kijelentette, ha valaha is férjhez megy, nem engedi, hogy férje ilyen gyerekességekre eljárjon. S annyira elvesztette önuralmát, hogy meggondolatlanul rámcsattant: — Ha kimész arra a mérkőzésre, többet ne is gyere hozzánk. Lehet, hogy nem gondolta komolyan. Én úgy vettem. Cudarul vergődtem, de kívánságát betartottam. S ezeken a szép napokon ellenállhatatlanul és és kikerülhetetlenül rámszakadt a keserűség kínzó gyötrelme. Valósággal a rosszullét környékezett, amikor a boldog tömeget láttam. Szerettem volna közéjük rontani és hatalmas fütykössel rendet vágni közöttük. — Gyűlöltem és megvetettem őket. A hivatalban is csak dünnyög- tem, morogtam és kevés híjával harapni is kész lettem volna. Aztán megint eljött egy este. Jártam a boldog, gondtalan várost. Összetalálkoztam Dezsővel, hivatalunk okos számkuka- cóval, ő is tobzódott a jókedvben. Mivel nem voltak gátlásai, mellbe bökött: — Ennyi víg ember között, hogy lehet valaki szomorú? Gyere, igyunk! , Azt csináltuk. Dezső játékosan szürcsölgette, én vad haraggal nyeltem a bort. Mégis az lett a vége, hogy Dezső hamarosan elázott, én meglehetősen józan maradtam. gy bújt belém az ördög. Két literes üveget teleöntettem helvéciai fehérrel. Magam sem tudom, hogy mi volt ezzel a szándékom. De mindenesetre az üvegeket két oldalt a zsebembe nyomtam és vezettem haza Dezsőt. Hosszú ölelgeté- sek után elbocsátott s mehettem tovább. ' A Rákóczi úton visszatérve egy szép, karcsú, fekete asszony vagy leány lépegetett előttem. Nyomban tudtam, hogy nem a mi városunkból való, mert mindent megnézett, még azokat a kirakatokat is, amelyeket naponta láthatnak asszonyaink. A P Cifrapalota, az Űjkollégium s a tanácsháza előtt is hosszan el- ácsorgott. Az elfogyasztott bor elűzte kedvetlenségem és bevallom őszintén, szokatlanul vakmerővé is tett. Hozzáléptem és megszólítottam: — Asszonyom vagy kedves kisleány, igazán nem tudom, hogyan szólítsam, azért tisztelettel kérem, engedje meg, hogy megkínáljam a világ legjobb, legzamatosabb és legfinomabb borával. Kiemeltem a zsebemből az egyik üveget és odakínáltam a leánynak. Nevetett, de elfogadta. Belekóstolt a borba és utána hall;, derűs nevetés közben az úttestre dobta az üveget. Elhülten bámultam a cserepeket és a folydogáló bort. A leány kacagott, egyben búcsúzott is. — Jóéjszakát, fiúcska, ne haragudjon, de mennem kell. Továbbra is kellemes szórakozást. Valamennyire észretértem. — Merre megy? — Kicsit még a vásárba s ha meguntam, az állomásra. Kaptam a szaván. — Ne Kém is ez volt a tervem. Menjünk együtt. F elmért. Bizonyára tetszett neki szomorkás arcom, mert beleegyezett. — Megfelel — egyezett bele s mielőtt megakadályozhattam volna, kirántotta a másik üveget is a zsebemből és az előbbi mellé röpítette s hogy élét vegye a tettének, így anyáskodott: — De így csúnya volt, s a kabátját is majdnem tönkretette. Jó darabig elandalogtunk éti végül beültünk egy kerti vendéglőbe. Bort rendeltem. A leány csak kóstolgatta, de láthatóan határtalan volt a kedve. Apró, kötekedő megjegyzéseire, bugyborékoló bevetésére az én harapós kedvem is végképpen megváltozott. Lelkes hangulatban ültem meillette s amikor már mosolyogtam is, énekelni kezdett. Hangja szépségétől a primás is megszédült és elejtett vonóval ijallgatta, s én is csak néztem, néztem, szinte ei- kábultam a gyönyörűségtől. —, Ahogy abbahagyta az éneket* izgatottan közelebb hajoltam hozzá: — Feleljen, ki maga? A leány a szájához érintette rózsaszínű ujját. *— Pszt.. . Tovább erőltettem, erre art mendta: — Ha annyira kiváncsi, megmondom: a szerencsés szerelem vagyok. A primás a húrok fölé hajolt és egészen az asztalunkhoz lépett. A leány a karkötő órájára pillantott. — Mindjárt lejár az időm, indm a vonatom. Sóhajtottam. — Kár. És teleöntöttem a poharam. A leány a kezem nézte. — Most én is felteszek egv kérdést. Mi a maga foglalkozása? H irtelen a> volt a gondolatom, hogy utánzóm as újimozdulatát, de mégis merészebb játékba csdftam.
