Petőfi Népe, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-12 / 241. szám

1038. október 12, vasárnap 5 oldal IHlÁILáSZOIK A KONDORON $0, fya fucljál^ a gazdáig Készítsünk rögmentes vetőmagágyat! Szakemberek megfigyelése sze­rint az őszi vetések talaj előké­szítése helyenként nem megfele­lő. A rögmentes vetőmagágy ké­szítéséhez szükség szerint fogast, hengert és tárcsát kell használ­ni. A kukorica után elvetésre ke­rülő búza talaját úgy kell elő­készíteni, hogy a rögmentes ágyat biztosítsuk. A jól kapált és gazmentes kukoricák után sok esetben elegendő keresztben- hosszában tárcsázni, míg a ga- 1 zos. eondozatlan kukoricák után < a talajt okvetlenül fel kell szán­tani. Legkésőbb az őszi mélyszán­tást megelőzően gondoskodni kell a trágyázásról. Jóminőségű istállótrágyázást azonban csak úgy végezhetünk, ha a trágya­szórással egyidőben halad annak alászántása is. Az őszi mély­szántás előtt kell elszórni a ta­vaszi növények alá szánt fosz­fát- és káliumtartalmú műtrá­gyákat is. Októberi tennivalók a gyümölcsösben A téli araszolópillék a fa tör­zsén felmászva tojásaikat a fa koronájába rakják le. A nőstény lepkék feljutását megakadályoz­hatjuk, ha október elején a gyü­mölcsfák törzsére hernyóenyv- vel bekent hullámpapír öveket erősítünk fel. Ezeket december végéig a fákon kell hagyni, hogy az egyéb kártevők is aláhúzód­janak. A téli almafáknál a kali­forniai pajzstetű utórajzása ellen káliszappanos nikotinoldattal vé­gezzük el a szükséges permete­zést. Az almamolyfogó öveket tisztítsuk ki, illetve kétheten­ként cserélgessük. Védekezzünk a bagolypillehernyók ellen! ba tartozó fésűs bagolypille és a cirmos hemyójú bagolypille tojás-, vagy hernyóalakban te­lel át, egy nemzedéke van és a hernyók tavasszal tesznek kárt. A vetési bagolypille őszi her­nyónemzedéke az őszi vetések­ben hihetetlen károkat okozhat Kártétele helyes agrotechniká­val megelőzhető. Fontos a gyom­irtás a mezsgyék, árkok men­tén. Vegyi úton a fiatal her­nyók ellen Hungária Matador (15—20 kg/kh) alkalmazható. A nagyobb hernyók ellen a csal­étek a megfelelő. 25 liter kor­pát vagy lucernalisztet 1 kg Hungária Matador porozószerrel keverünk össze, majd ezt a ke­veréket 3—5 kg melasszal gyúr­juk át s annyi vizet adunk hozzá, hogy nedves fűrészporra emlékeztessen. Száz méter sáv­ra 5—10 kg csalétket számítunk és ilyen területre baromfit ne engedjünk. Szűcs József A ladik nesztelen suhan ve­lünk, Csörgő Balázs szabadszál- lás-balázsi fiatalember szakava­tott kézzel hajtja előre a csák- iyávai. Társai, a Réztelekről ■ide szegődött Kákonyi István, Balogh Lajos és Takács István, valamint földije, Somi Benedek ülnek még az úszó alkotmány peremén, s vidám évődéssel ütik el az időt, amíg »csalinkázunk« a vízen. Közvetlen közelről meg­mutatják a két hatalmas bárkát, amelyekben az előző napokban foglyul ejtett halak időnként el­szánt, de hasztalan kísérletet tesz­nek a szabadulásra. Végül ki­kötünk a szigeten, amelyen egy háromszáz méteres kerítőháló, mint óriási denevérszárny, osz­lopokra aggatva szárad az őszi napon. Szép ez a Kondor-tó, itt, a fü- löpházi határban. A fiúk 350 holdra becsülik, de — mondják — tavasszal 500 holdra is meg­nő, kinyúlik a szabadszállási kö- vesútig, s a domb lábán is jócs­kán feljebb kapaszkodik, ame­lyen iménti tere-ferénk helye, a halásztanya áll. Így ősszel különösen szép. Kö­rül a szellőtől is megmoccanó barna bugás nádrengeteg, amott egy, a vízben matató szárcsa­csapat, odább a lomha szárny- csapásokkal repülő gém és a pittyegő, csipogó, zsivajgó, ki tudná megmondani mi- és hány­féle madárhang mind arról tesz esküt, hogy ősz ide, ősz oda, mozgalmas élet van még itt. Csak halászat nincs éppen ezen b szerdai napon. Ahhoz vagy az előző éjszaka kellett volna ide­jönnöm, mert »éjjel a vízen holdvilág nélkül is lehet annyit mindig látni, amennyi kell-“, te­hát halászni is lehet, vagy meg kéne várnom a csütörtököt, ami­kor kivetik a nagyhálót, amelyet b fiúk már takaros rendbe rak­tak, miután leaggatták az oszlo­pokról. Dehát a tavi halászat aktusá­ban mi is lehet a különös, a megírni való? Az, hogy ezek a legények gumicsizmában hogyan veselkednek neki a nyolcmá­zsás hálónak, s bizony, nem ép­pen a cémagombolyításhoz szük­séges erővel miképpen vonszol­ják partra? Mért körülbelül eny- nyiről van szó. No, meg a há­— Csikós Bugaift, Nem hitte el s megkérdezte! — Lovagolni tud? — Falovon, Ezen elkacarászttffik. Ké*3bb a nevem érdekelte. Mosolyog­tam. «— Péter. Kétkedő arcot vágott. s— Ne tréfáljon, azt mondja* amire keresztelték. A szeme ragyogott, az arca sugárzott s az én szívem is szo­katlan dobbanásokkal jelzett. Felejtettem Klárit, csókjait, ha­ragját, teljesen lenyűgözött a szép ismeretlenem. S még egyre játszottam, hogy lekésse a vo­natot. — Pista vagyok. Legyintett. — Ugyan. Még megivott egy korty bort és felállt. Kikísértem az állo­másra. Amint fellépett a kocsi i lépcsőjére, váratlanul lehajolt és megcsókolt. Elkérte a címem és azt mondta, hogy írni fog. Boldogan, szerelmesen teltek napjaim. Tele voltam álmokkal és ábránddal, tiszta és magasz­tos érzésekkel. Százszor és száz­szor elismételtem napjában: — Szerencsés szerelem ... K álmánnal már újra a pa­vilonokhoz kerültünk. — Egy munkás ügyesen illesztette a lécet a tartó oszlophoz. Én pedig mindenttudóan megálla­pítottam: — Most tehát házasság kö­vetkezik. lóban rekedt halakról: a ponty­ról, amely a tó halállományának a kilenctizedrészét teszi ki, a többi részt meghagyva a víz egyéb pikkelyes lakóinak, főként a kárásznak. Gondolom, sokkal érdeke­sebb, amiről »a főnök«, András István halászmester tájékoztat. A férfikorban levő zömök em­ber, míg legényei a hálót hozták rendbe, motorkerékpárján oda volt a tó túlsó végén, Kákonyi Lacival együtt, aki egyébként a szakács szerepét is betölti itt, e vízparti vadonban. Zsákban ocsut vittek a »kihúzó helyre«, mert itt nem úgy zajlik le a ha­lászat, mint az »Utolsó paradi­csom« című filmben szereplő polinézeknél, akik kötélre erő­sített kővel paskolva a vizet, a háló felé űzik a halat. Nem, itt, a Kondoron, csalétket szórnak a tóba, a többi viszont talán már évezredek szokásának a gyakor­lata szerint történik. De halásztak itt másképp is. Modernül. Egy hete András: édesapja és bátyja villannyal fogta a halat. A merítőhálóba i gyenge feszültségű áramot en-1 gedtek, amelytől a hal öt percre] elkábult, utána meg már hiába; tért »észhez«. Tizenkét mázsa! volt a fogás eredménye, amúgy] pedig a június derekától — per-] sze, megszakításokkal — tartó halászaton összesen 120 mázsa körüli mennyiség vándorolt a bárkákba, onnan a szegedi, meg a kecskeméti Halért boltjába. A három András egyébként a paksi Halászati Tsz tagja; fő­telephelyük a dunapataji Szelidi tó, de halfogásra szerződni szok­tak halastóval rendelkező me­zőgazdasági termelőszövetkeze­tekkel is. Mint a szóban levő István is, aki nem csupán a maga hasznára fogja a halat a Kálmán két kézzel tiltakozott. — Lehetetlen, az bigámia lenne. » •— Rábámultam. — Hogyan? Nem értem. Kálmán felvilágosított! •— Közben kibékültünk Klári­val. Nagyszerű asszony vált be­lőle és nagyon szeretem. Kép­zelje, még a labdarúgó-mérkő­zésekre is elkísér és van egy aranyos kislányunk is. Értetlenül néztem rá. — Akkor mit vergődik és mit tusakodik? M eglehetősen bánatosan hajtotta le a fejét. — Már úgyszólván teljesen el­felejtettem azt a leányt, eddig nem írt, s ma levelet kaptam tőle, hogy jön. S a levelet Klári bontotta fel. Okosan megállapítottam: *— Persze, erre kitört a vihar. A fejét rázta. 11 Az könnyebb lett volna. De Klári nagyon kedves, sőt túlságos kedves volt. Vendégül akarja látni és ehhez tíz kör­mével is ragaszkodik, mert sze­retné megtanulni, hogy milyen is az a szerencsés szerelem. Ugyanis az volt a levél alá­írása. S ezzel Kálmán bágyadtan nekidőlt az egyik épülő pavilon falának és mélyen, keservesen felsóhajtott: — Egy bizonyos, remek ün­nepi mulatság vár rám.., öt ilyen szuper-Zetor végzi a búzavetést a Bajai Állami Gazdaságban. Az őszi kenyérgabona mintegy 1800 holdon ke­rült földbe október 9-ig. Még 411 hold vetés van hátra, ameiy- lyel, ha az idő engedi, a jövő hét elejéig végeznek. Az Alföldi Állami Pince­gazdaság értesíti a szőlő- termelőket, hogy felvásár­ló telepei szombati éa vasárnapi napokon az áruátvételt szüneteltetik. 2878 A^CIOOOOOOOO’OftOO'OOOOOOOOO^OOOOOOOOOöO^OOOOOOOÖ-OOÖjOeHroOOOOO-OOOOOOOOOOOd KECSKEMÉTI SÉTÁK PÁR LÉPÉSNYI UTCA SOK EMLÉKKEL De névtelenül ott van az utcában még egy ham maciik ember emléke is, Koczó Sándor mérnöké. Az a különös 6zinű kövezet az ő találmánya. Koczó- keramitnak nevezték a maga idejében. Keletkezése a város kövezésének nagyobb arányokban megindulá­sával függ össze, Ennek a századnak első éveiben kezdték tartósabb burkolattal borítani Kecskemétnek földutas, makadámos vagy téglázott utcáit. A Nagy­kőrösi utca és a Rákóczi út keramitja ebből az Időből való. De a keramit drága és a drágaság fékezi a kövezés tempóját. Koczó Sándor, a városi téglagyár mérnöke olcsóbb megoldást keres és talál. Kísérlete­ket végez, hogy a kecskeméti téglagyárban nem le­hetne-e keramitot, vagy azt pótló más burkoló anya­got előállítani. Kísérlete, ha színben nem Is, de tar­tósságban a keramittal egyenlő értékű burkolóanyag feltalálásával végződik. Gyakorlati kipróbálásra a Mihó utcát jelölték ki. A Koczó-keramit kiállta a próbát. Több mint félszázada viseli az utcán áthaladó forgalom terhét. A legutóbbi években átrakták, de majdnem teljes egészében használni tudták a régi anyagot. Csak itt-ott kellett kifoltozni a közismert keramittal. Hogy a helyileg előállítható sötét színű keramit gyártását miért nem folytatták és miért nem kövezr tek ki vele több utcát, ki tudná azt megmondani. Pedig a Koczó-keramitnak más szerepe is lett volna Kecskeméten. Épületburkolásnál, vízszigetelésnél átve­hette volna a klinker-tégla szerepét Is. Talán a feltaláló tagadhatatlanul különös egyéni­sége is útját állhatta a siker teljes kibontakozásának. Az 1840-ben Kecskeméten született mérnök nemcsak szakmájában mutatott fel kiváló teljesítményt, ezen­felül tanított a reáliskolában, irodalommal és filo­zófiával is foglalkozott. A század elején elveit politi­kai téren akarta megvalósítani és egy Ízben ,,evan­géliumi 48-as’’ programmal képviselőnek lépett fel. Ahogy találmányát, akként politikáját sem értették meg. Mindössze egyetlen egy szavazatot kapott az akkor még nyílt szavazási rendszer mellett. 1915. áp­rilis 30-án halt meg elfelejtett feltalálóként és félre­ismert filozófusként. KI gondolná, hogy ennyi titkot őriznek egy kis mellékutca régi kövei! Jods Ferenc, a TIT tagja. A Marx tér központtól kifelé eső vége és a Jókai utca között egy apró kis utca tartja fenn az össze­köttetést. Első tekintetre nincsen az utcán semmi fel­tűnő. Földszintes házai kisebbek, nagyobbak. Olyik falusiasán, véggel néz az utcára. A párkánymagas­ság egyenlőségét nem igen tisztelő házakból a Marx téri közkútra járnak az emberek vízért, a tér nagy fái alatt pirosló padokra pedig pihenni. Talán az itt lakóknak sem tűnik föl, hogy utcájuk egyik oldala mélyebben nyújtózkodik a Jókai utcába, mint a má­sik. De az bizonyosan senkinek sem jutott az eszébe, hogy a lába alá nézzen, ha ebben az utcában tapossa a kövezetét. Különös, ezalámimetszet-színű, barnás­vörös, viLágosfoltos tégla borltja az úttestet. De mégse tégla. Valami furcsa keramltféle. Az egész városban csak Itt van Ilyen. Az utca neve Mihó utca. Ha Kecskeméten nem­csak a vezeték-, hanem a keresztneveket is használ­nák az utca elnevezéseknél, Mihó László utca lenne a helyes neve. Két Mihó Lászlója is volt Kecskemét­nek. Az Idősebb 1848-ban ref. lelkész volt Kecskemé­ten és annyira elkapta a márciusi szabadság vihara, hogy Olyán beszédet mondott, amelyért Hsynau sze­mélyesen kutatott utána, hogy vésztörvényszéke elé állíthassa. A bresciai hiéna elől sikerült megmene­külnie, de néhány évvel később a sárga halált, a kolerát nem tudta kikerülni. 1855-ben előbb felesége, néhány nap múlva ő maga esett áldozatául a jár­ványnak. Egy háromhetes kis fiúcska maradt árván a korán elhalt szülők után. A II. Mihó László, akit nagyszülei neveltek fel. A szomszéd Nagykőrös taní­tóképzőjében szerzett tanítói oklevelet, azután Nagy- harsányban, majd Pécsváradon volt kántortanító. — 1879-ben a kecskeméti ref. egyház választotta temp­lomi karnagyává. A zeneértő fiatalembert hamar megszerették szülővárosában és nemsokára, az akkor már két évtizedet meghaladó, sikerekben gazdag múltra tekintő Kecskeméti Dalárda — most Bartók- kórus — karnagyává is megválasztották. Haláláig, 1906-ig viselte ezt a tisztséget. A dalárda virágzásá­nak ez volt egyik legszebb korszaka. 1909-ben orszá­gos dalosünnep volt Kecskeméten, akkor leplezték le a Második Mihó László síremlékét a ref. temetőben. A sírkövet a dalárda hálás tagjai emelték feledhe­tetlen karnagyuknak. Hogy az utca melyik Mihó em­lékét őrzi, nehéz volna eldönteni, Apa és fia egyfor­mán megérdemelték* Kondor-tóból, hanem a halászati joggal rendelkező kerekegyházi Előre Tsz-ére is. A kifogott mennyiség 26 százaléka az övé, ebből tartja a segéderőt, a le­gényeket, s a felszerelést is ön­magának kell beszereznie, a többi hal az Előréé. Elmondja, hogy e tónak a be­telepítését is ő végezte a család­jával: tavasszal 27 mázsa iva­dékot helyeztek el benne. As idén azonban nem volt szerencséjük, mert amíg öt éve az öt dekás ivadékok etetés nél­kül kilósra is megnőttek a ha­lászatig, ebben az évben a de­kás ivadékból mindössze 15 de­kás halacska lett. A halász-balszerencse tehát ilyen formában is megnyilvánul, nemcsak úgy, mint a pecások- nál, akinél nem a »be-«, hanem a »kitelepített« hal szokott ki­sebb lenni a reméltnél. András István azonban nem csügged el, mert — mint mondja — »jó az ősz«, s Ilyen esztendő-j ben gyakran még decemberben; is lehet halászni. Mint ni, ahogy] a vizet távolabb szemlélő gém is! teszi, amelyik hirtelen belevágja! csőrét a vízbe, s a halászból; egyszeriben átalakul »halfeldol-; gozó kisüzemmé«. Egyszóval: van még hal a! Kondorban, és sok szerencsét a! kifogásához! Tarján István ! ] A szántóföldeken minden év­ben nagy károkat okoznak a ba- : golypillék. Két csoportba oszt­hatók. Nagy hernyóalakban te- ] lel át a vetési bagolypílle, mely- ] nek két nemzedéke van. A te­lelő hernyók főleg ősszel tesz­nek kárt, míg a nyári nemzedék a pillangós takarmánynövénye­ket károsítja. A másik csoport-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents