Petőfi Népe, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-19 / 247. szám

4. oldal

1958. október 19, vasárnap

Ica néni az üzemben marad

A KISKUNFÉLEGYHÁZI Do- hánypeváltó udvarán nagy a sürgés-forgás. Zöld dohánylevelekkel megrakott kocsik sorakoznak az átvevőhely előtt. A városi termelőkön kívül a pálmonostoriak, a petőfiszállá- siak, a bugaciak, az alpáriak, a tiszaújfalusiak és a kunszállásiak is ide szállítják a termést.

Jobbra, a mérlegelő mázsa mellett a tágas, fedett színekben vígkedélyű asszonyok, lányok hosszú lécekre kötözik a zöld leveleket, s közben hangosan beszélgetnek, néhányan pedig nótázgatnaki

De nézzük csak, mi történt az

egyik csoportban, ott a legszélén? Talán baleset? ** i Egy eleven mozgású, napbarnított, sötéthajú asszony siet a lányokhoz, zsebéből ragtapasz tekercset vesz elő és gyors mozdulattal csavarja be az ujját*

— Szabad a nevét?

|— Retkes Mária*

— Mi történt, megvágta az u.iját?

— Ö nem, csak a zsineg dörzsölése ellen védekezünk*

Míg erről beszélgetünk, a gondos ápolónő már Hevesi Mária ujját is bepólyázta és egy másik csoporthoz megy*

összesen 8—10 »beteget'“ Iát el, amikor ezzel végez, beáll ő is a kötözők közé. Gyors mozdulattal hurkolja a zsineget a félmarékra való zöld csomók vaskos szárvégére*

ICA NÉNI pedig — teljes nevén Fekete Pálné — tovább megy a másik csoporthoz, Mindenütt segít, bátran, új fogásokra tanítja a fiatalokat. Maga nyolc évig dolgozott ebben a szakmában, 1953-ban sztahanovista oklevelet, majd Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetést is kapott, Több mint egy éve csoportvezető és az elmúlt napokban tartott gyűlésen az üzem dolgozói őt választották országgyűlési képviselő-jelöl tjüknek*

— IGEN* országgyűlési képviselőnek jelöltük a mi Húsúnkat, Valamennyien rászavaztunk — mondja Hatvani Andrásné, aki hosszú évek óta együtt dolgozik Fekete Pálné- val. — Melegszívű, munkatársait és a munkásokat szerető, harcos kommunista asszony — folytatja. — ö a mi párttitkárunk és a legméltóbb arra, hogy képviselőnk legyen a parlamentben is*

— És mit szól a jelöléshez maga Fekete Pálné?

— Nagyon meghatott, ugyanakkor kimondhatatlanul jó, örömteli érzéssel tölt el a dolgozók bizalma. Egyszerű munkásasszony vagyok. Nehéz körülmények között nevelkedtem, már kilencéves koromban Pal- lavichini őrgróf birtokára jártam napszámba 20 fillérért. Azután cselédnek szegődtem. Durván, gorombán bántak velem a gazdák. Azóta gyűlölöm a durva, goromba beszédet és az úri rend más maradványait,

■— Férjem a városi tűzoltótestület pártszervezetének titkára, én meg itt az üzemi párt- szervezetben. Különös érdemeim nincsenek, becsülettel képviselem a párt politikáját és cselekedeteimmel a munkások érdekét szolgálom,

— NAGYON SZERETEM az üzemet, az itt dolgozó embereket — folytatja kis szünet után. — Jelölésemet csak azzal a feltétellel fogadtam el, hogy akkor is itt maradhatok az üzemben, ha esetleg képviselőnek választanak*

— Megnyugtató Ígéretet kaptam. Ha megválasztanak, azután is itt az üzemben dolgozom azokkal az asszonyokkal, akik közül olyan sokan nemcsak napsütéses időben, sikereink időszakában, hanem nehéz helyzetekben is kiálltak a kommunisták mellett, Az ellen- forradalom idején is eljöttek a lakásomra, helytállásra buzdítottak. Azt mondták, hogy mellettem állnak, megvédnek, vigyáznak rám. Nekem mondták, de tudom, hogy a pártot féltették, szabad, emberibb életüket, munkáshatalmunkat vigyázták.

Öröm volt hallani a szavalt, mint ahogy öröm volt látni az

üzem szép eredményeit és be-j

szélgetni az üzem lelkes, munkaszerető dolgozóival és meleg-j szívű, harcos kommunista párt- titkárukkal, aki megérdemli • munkatársainak bizalmát,

Nagy József

Megjegyzés

Mikor nyílik meg az autóalkatrész bolt?

Az „ügyes44 ember

Az »ügyes« emberrel október 13-án találkoztam a Kecskemétre úgy 5 óra tájban befutó, Szeged felől érkező vonaton. Az Utasellátó embere volt és azzal hívta föl magára a figyelmet, bogy az egyik fülkéből utánakiabáltak:

— Kevesebbet adott vissza!

— Na, ne meséljen apuskánU

— mondta a nem mindennapi kövérségű Halárus és az ajtót becsapva maga után, tovább sietett.

Amikor 10 perc múlva ismét megjelent, újabb afférja támadt. Ennek éppen szem- és fültanúja voltam. Egy bácsi két kisfröccsöt kért és húsz forintossal fizetett, de barátunk csak tízesből adott vissza. Innen is nagy sietve akart eltávozni. Mivel többen is látták a dolgot, jobbnak tartotta, ha ezúttal megjátssza a tévedőt:

— Az ám, igaza van — mondta és kelletlenül visszaadott egy tízest.

— Ügyes ember, egy fordulón megkeresi a zsebpénzét — jegyezte meg gúnyosan valaki.

— Én a MÁVAG-ból ismerem, ott is dolgozott, széltoló

— jegyezte meg egy nő az utasok közül.

Kiféle, miféle, ezt csak a MÁV illetékesei tudnák kinyomozni, de az tény, hogy aki 10 perc alatt kétszer is »téved« az utasok zsebére, az nem lehet valami lelkiismeretes ember.

Felhívjuk rá a figyelmet.

— t p. —>

Ez év június 20-án a Petőfi Népe hírt adott arról, hogy autóalkatrész bolt nyílik Kecskeméten, Az akkori tájékoztatást a kecskeméti Kiskereskedelmi Vállalattól kaptuk. Emlékeztetőül hadd idézzük a cikk egyik mondatát: »Kecskeméten, a Rákóczi út 5, sz. alatt néhány hét múlva — először az országban — megnyílik a pre- szelekciós autóalkatrész bolt.«

A fenti közlemény megjelenése óta pontosan négy hónap telt el, s még ma sem.. i de ne vágjunk a dolgok elé,

Az egyik nap telefonon

megkérdeztük a Kiskereskedelmi Vállalatot, mikor nyitják meg a már égetően szükségessé vált boltot. Az információ semmi esetre sem volt megnyugtató, ugyanis közölték velünk, hogy a bolt átépítésének kőműves munkái november elejére lesznek készen, s ha minden jól halad ' — vagyis, ha a Belkereskedelmi Minisztérium

asztalos- és lakatosipari vállalata elkészíti a berendezést —, akkor december 20- án megnyílik a bolt.

Június 20 — december 20* E két időpont között — reméljük az érdekeltek is tudják — nem pár hét, hanem hat hónap a különbség* Vagyis ez alatt az idő alatt az új és a régi autótulajdonosok — vállalatok és magánosok — öklüket rázták, s rázzák a Petőfi Népére, no meg a Kiskereskedelmi Vállalatra. S ma — úgy mint régen — Budapestre és Pécsre járnak alkatrészekért.

Az autótulajdonosokkal együtt reméljük — ha csak újabb időpontig nem kell kell várni a fél éve készülő bolt elkészültére —, hogy legalább at: utólag közölt napon, december 20-án megnyitják a boltot. Ezek elmondása után mindenesetre kíváncsiak vagyunk: betartja-e a Kiskereskedelmi Vállalat a határidőt?

Gémes Gábor

Utat javít az önkéntes iljúsági segítőbrigád

Az elmúlt napokban tartották taggyűlésüket a kerekegyházi kiszisták, melyen a szervezet titkára, a járási KISZ-bizoltság szeptember 18-i határozata nyomán ismertette a KlSZ-szerve- zetek őszi, téli, tavaszi feladatait. A vitában több fiatal felszólalt, s életrevaló helyi vonatkozású javaslattal egészítette ki a titkári beszámolót. Gy. Tóth Imre, a szervezet egyik fiatalja arról tett jelentést a tagságnak, hogy a község egyik utcája, a Bajcsy-Zsilinszky utca nagyon elhanyagolt állapotban van és javasolta, hogy a fiatalság vállalja az út rendbehozását.

A taggyűlés nyomban elhangzása után határozattá emelte a javaslatot, s a munka elvégzéséért az önkéntes ifjúsági segítőbrigádot, személy szerint annak vezetőit! Boros Máriát és Pávelka Györgyöt tetős felelőssé.

Sokan mondhatják erre, hogy könnyű határozatot hezni, de vajon ilyen lelkesek lesznek-e a fiatalok, ha á határozatok való- raváltásáról lesz szó?

A kételkedőknek hadd mondjuk el, hogy a kerekegyházi fiatalok ígéretében nyugodtan bízhatnak. Szavatartóságuk zálogának felszámíthatjuk azt a mintegy 360, társadalmi munkában eltöltött órát, amellyel a csatornaépítést, a párthelyiség rendbehozását segítették. A taggyűlés hét fiatalt dicséretben is részesített, továbbá javasolták őket a KISZ járási végrehajtó bizottsága »Bronzkalászos« jelvénye elnyerésére,

Horváth Ignác

0KSaK«aia<»QSícK»c«a«*caia«»cöa<a<»icK»cs<»<»c«cK*ci*a<SKai«<*cgaK3<3^

tagnak, s a* elnök munkaegységeinek a hetven százalékát kapja. Azon felül eredményességi munkaegységben is részesül, ha jól dolgozik. De, hogy a szüleit is támogathassa, javaslom a tagságnak, — s megrágva, tagolva ejtve a szót, társai felé fordult —, egyezzen bele, hogy Urban- csok Lajosnak! jövő májusig, az első osztásig adunk havi 1200 forint előleget Az addig kifizetett összeget aztán a három osztáskor egyenlő részletekben levonjuk.«

Mindenki elfogadta a javaslatot. Az agronómusjelölt is.

Egy bökkenő azonban még mindig akadt, i Hol alszik, étkezik a fiatalember, ki mos rá? Kis szünet, — számomra másodszor az aggály;: megsemmisül a riporttéma? A könyvelő azonban megmentette újból: »►Amíg nem talál lakást nálunk alszik. Éhen sem fog hátai. A mosás sem gond, mert van mosógépünk.«

— Én most veszek bútort, aztán a másik szobában meglehet nálunk az agronómus — ajánlkozott Kuksza János fiatal tag, aki nemrégiben házasodott

Es én úgy néztem rájuk,

mint annak idején nézhették Ni agy Sándor makedón királyt amikor szétvágta a gordiusi csomót Illetve: nagyobb megihlető- iöttséggel. Mert ő a kardjával tette, ezek az egyszerű emberek, itt, túl a falun, a kolontói mocsaras határrészen pedig nem nássaL mint a szívükkel.

Tarján István

CSÁLÁDTÁG-ÁYÁIAS

S

zeptember 50-án történt, este, a 47 holdon szőlőt termelő izsákl Petőfi Tsz közgyűlésén. A tagság a szüreti munkálatok megbeszélésére jött össze, s azért is, hogy megtárgyalja: felveszi-e Urban csők Lajost agronómusnak, vagy sem?

A huszonegy esztendős, nyúlánk, szőke fiatalember ott ült mellettem az asztalnál, amelyen petróleumlámpa pislákolta a tényt a szűk szobában. Korábban elmondta nekem röviden az életrajzát: Kondorosról való, az idén végezte el Csongrádon a kétéves szőlészeti iskolát, s öreg szülei vannak, akiket támogatnia kell Ezért csak úgy vállalhatja az agronómuskodást, ha havonta 1200 forint fizetést adnak neki.

Aztán megkezdődött a gyűlés. Az elnök, Bíró József elvtárs ismertette a fiatalember óhaját, amire nyomban fel is hörren- tek a tagok, akik a fal melletti padokon foglaltak helyet.

— A mi munkadíjunk függőbe van téve! — fhondta egyikük. — Elviheti a jég, a pero- nosz a szőlőt, s akkor mi lesz?

Mi bizony? Ha ők semmit se, de az agronómus akkor is megkapja a fizetését? Látszott a gondolkodást tükröző arcokon, kirítt a néhány szavas közbeszólásokból a következtetés logikája: hogyan lesz így egy velük ez a fiatalember a fejtörésben, a közös gondban, a több termés mindennapi küzdelmében?

— Jó volna, ha belépne tagnak a termelőszövetkezetbe — ajánlotta Dénes Józsefné tanítónő, a könyvelő felesége, aki

maga is tsz-tag, s a közgyűlésen a jegyzőkönyvet vezette.

V

iszont, ha tag lesz Urban- csok Lajos, miből éljen jövő májusig, az első előlegosztásig? Most került ki az iskolából, nincs pénze, s ráadásul segítenie kell a szüleit is. Dilemma a javából. Olyan »gordiusi csomó«, amilyet Izsákon aligha kellett még szétvágni.

A tagság töprengett, a könyvelő szélsebesen számolt. Végül ezt ajánlotta: ha Urbancsok mint tag lesz agronómus, kapna 400 forint havi előleget, amit az osztáskor levonnak tőle. Hangtalan számolt az ifjú is. Nyelte a cigarettát, s a szeme mélyén — láttam — két öreg szülőjének, meg a saját megélhetésének a gondja fészkelt. Nem, nem: képtelenség kibírni havi 400 forinton jövő májusig. A háromszorosa kell és punktum.

A könyvelő felment 600 forintra. Feleségét, az amúgy is szép asszonyt — akiről azt mondják, hogy nyári szabadsága alatt úgy dolgozott a szőlőben, hogy öröm volt nézni — még szebbé tette a szinte anyáskodó kiokítás: »A saját zsebe bánja meg, ha ragaszkodik a fixfize- téshez, az ezerkétszáz forinthoz!«

S akár a kórus, a tagság »aláfestette« a biztató szót:

— Másodmagammal vagyok, s tavaly osztáskor 25 ezer forintot kaptam — mondta egyikük.

— Nekem tavaly májusban hatezer előleget, másodszor meg nyolcezret osztottak — így a másik. — Aztán jár a fa, bor, gyümölcs is — kontrázott egy harmadik.

Közben a fiatal Digner, aki második éve dolgozik a tsz-ben, de már bútort vásárolt az ott szerzett jövedelmén, mintha a testvéröccsével tette volna, külön agitációs susmust folytatott Urbancsok Lajossal: »Legyen tag, úgy sokkal több lesz a havi jövedelme ezerkétszáznál!«

l&IBem hiszi el, hogy meny- nyi pénzt kap — biztatta meg egy asszony. — Persze, ő még nem tudja, mit lehet itt keresni. És nálunk korrekt emberek élnek, szeretik a fiatalokat — tette le az elnök is a garast.

Az agronómusjelölt hallgatott.

Dénes József könyvelő már 800 forintot számított ki havi előlegnek.

— Fogadja el — súgtam a fiúnak már én is, aki csak vendég voltam ott.

— Nem tudom, elvtársak, sajnos nem vállalhatom így el. Nekem az ezerkétszáz forintból minden fillérnek megvan a helye — mentegetőzött.

Hajjaj, olyan szép érvelésrohammal »támadták« pedig, hogy a - így ül és felett szinte ott lebegett már a határozat: felvették az agronómust. De helyette a tétova csend ült ránk : kegyetlen súllyal. ,

— Egye fene, minket a 14 400 J forint évi fizetés nem vág földhöz — engedékenykedett Bárdi ( bácsi, aki különben megyei ta- ( nácstag is.

Ebbe viszont a tagság nem ment bele. A tsz-ben nem mun- ^ kabérre dolgoznak. Meg aztán , fáj majd ennek a fiatalembernek, ha jövőre mindenki viszi ^ a nagypénzt, ő meg csak a havi fizetését!

Ebből sem lesz lőport — ke- r seregtem magamban, pedig már elterveztem, megírom: hogyan vette fel agronómusát az izsáki s Petőfi Tsz? 1

Az elnök ekkor felállt, s gon- 1 dolkodási időt ajánlott Urban- * csők Lajosnak. Azalatt ők meg- 1 tárgyalták a következő napi- s rendi pontot: a szüretet. I

M

ásfél óra múlva vették . elő újból az ügyet. A 800 r forint előlegtől indultak el, s közben kisütötték, hogy az ag- s ronómus egy hónapot úgyis próbaidőben dolgozik. Mire egy asszony: »Ügy lehet, egy hónap múlva olajra lép.« r

— Nem hiszem. Akit a Pe- ^ tőfi még magába vett, az nem a kívánkozik el innen — döfte le 11 a sedre szót idős Farkas bácsi, ü A könyvelő ezalatt teleírt félív t papírt számjegyekkel. Aztán fel- r derült az arca, s a már visszakozz n gondolatába merült fiatalember- n hez fordult: »Nézze. Lépjen be.