Petőfi Népe, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-19 / 247. szám

1958. október 19, vasárnap fi. oldal Kommunista tanácstagok szerepe, felelőssége A DUNAVECSEI járási párt- bizottságnak már régóta komoly problémát jelentett a tanácsok­ban dolgozó elvtársak munka- módszereinek javítása, mert amilyen módszerrel egyes he­lyeken dolgoztak, az nem volt kielégítő. A Politikai Bizottság 1957. júliusi határozata íeltárta mindazokat a hibákat és gátló körülményeket, amelyek a mi járásunkban is akadályozták a párt, a tanács, valamint a dol­gozó tömegek közötti helyes kapcsolat kialakulását. Ezt a határozatot mi járási párt-vb-n, majd községi párt­taggyűléseken vitattuk még. Ezt követően létrehoztuk vala­mennyi tanácsban a kommu­nista csoportokat. Tisztáztuk a járási párt­végrehajtóbizottság és a járási tanács közötti viszonyt. Erőt, bizalmat adtunk a járási ta­nácsban helyet foglaló kommu­nistáknak. A járási tanács ve­zetőivel hetenként a soronkö- vetkező dolgokat megvitatjuk, állást foglalunk a vitás kérdé­sekben. Intézkedéseinket össze­hangoljuk. A korábban kiala­kult szokásoktól eltérően, több esetben a járási tanács végre­hajtó bizottságával közösen tartunk értekezletet, közösen határozunk egy-egy kérdésben, így tehát nem két különböző vonalon indul el egy-egy mun­ka, hanem közös munka ter­mékeként kerül ki a közsé­gekbe. EZT LÁTVA, községeink is igyakeznek példánkat követni, ami leginkább a községi akció- programok kidolgozásában, majd azok megvalósításában mutatkozik meg. Mit bizonyít ez? Azt, hogy ahol a kommunista tanácstagok helyes módszerrel következetes, céltudatos, nevelő, meggyőző munkával hatnak a tanácstagok­ra, ott szép eredmények szület­nek. A legtöbb javaslatot kommu­nisták tették a tanácsüléseinken. Ez abból ered, hogy a párt- a lapszervezetek megkövetelték a kommunista tanácstagoktól, hogy választóikkal állandó, rendszeres kapcsolatban teve kenykedjenek. A sérelmeket észrevételeket, javaslatokat a tanácshoz továbbítsák. Érthe­tő, hogy ilyen tevékenység alapján a bizalom erősödött a tanács, illetve a párt iránt. A tanácsokban dolgozó kom­munista csoportok egyre foko­zódó aktivizálódása, a dolgo­zók mindennapi gondjaival va­ló törődése eredményeinket egész biztosan még inkább nö­veli majd. Tanácsaink most már eléggé: behatóan foglalkozzanak a me-i zőgazdaság szocialista átszerve-j zésének kérdésével is. Régeb-j ben hónapok múltak el, amíg! valahol napirendre tűzték ezt! a fontos problémát. MINT MINDEN MÁS tekin-j tetben, etekintetben is a leg-i hatékonyabb agitáció — a sze l mélyes példamutatás. Ezt talál-j juk Kunadacs község esetébenj is, ahol 65 taggal már tsz ala-j kult. Különösen jó munkát vé-j géznek e téren a tsz-ből vá-j lasztott tanácstagok. Tanácstagjaink munkája igen! sokrétű. A választóiknak szin-j te naponként kell választ adni] különböző vitás kérdéseikre,] írni nagy felkészültséget, tájé-? kozottságot igényel. Éppen ezért! i kommunista tanácstagokra és! i pártszervezetekre, mint a fen-| áekből kitűnik, igen nagymun-] <a és felelősség vár. Nap mint! iap foglalkozniok kell nemcsak! i választókkal, hanem saját ma-] ;uk képzésével és a pártonkí-] vüli tanácstagok nevelésével is. | Tesch Rezső t MSZMP járási titkár] Bemutatjuk országgyűlési képviselőinket Ortutay Gyula 3<$, l^a tudjál^ a gazdáig He késlekedjünk a kukoricaszár levágásával! A silózásnak ebben az évben fokozott jelentősége van, mert mind az állami, mind a terme­lőszövetkezeti és egyéni gazda­ságok a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudtak a szükséglet­nek megfelelő mennyiségű zöldsilót készíteni. A silótakar­mánynak jelentős része évről évre a kukoricaszár. Levágásá­val nem szabad késlekedni, a csőtörést kövesse nyomban a szár levágása! Az idejében le­vágott szár értékes, jól felhasz­nálható takarmány. A elmer, a csuhé és a levélzet a növény­ben levő keményítő értéknek több mint 60 százalékát, az emészthető fehérjének pedig mintegy 76—78 százalékát tar­talmazza. A vizsgálatok szerint a törés után, illetve a szemek beérése után még 3—i hétig lábonálló kukoricaszár kemé­nyítő értéke közel 50 százalé­kos, az emészthető fehérjetar-, talom pedig 94—100 százalékost veszteséget szenved. f A jó bor készítésének módszereiről A gazdák általában tudják, hogy a szüret helyes lebonyolí­tásától, a borszőlő szakszerű fel­dolgozásától függ az új bor egészsége, tisztasága és minő­sége. A szüretnél szem előtt kell tartani, hogy: teljes érés előtt soha ne szüreteljünk, sőt, ha ki­válóbb minőséget akarunk, vár­juk meg a túlérés kezdetét is. Kivételt képez, ha a csapadékos időjárás miatt a szőlőtermés a szürke vagy egyéb penészektől rothad. A leszedett szőlőt zúzás után azonnal porrátört káliummetabi szulfáttal (hl-enként 1 pasztilla kezeljük, hogy a káros mikro bák a levegővel érintkező cef rében a sajtolásig se szaporod hassanak el. Sajtolás után >— még egészséges szőlő esetében ts — a musthoz hektoliteren ként adjuk fél pasztilla bor kén tablettát. Erjedés után kierjedt újborhoz — lágyabb fehér és vörös borok esetén is — ismét adjunk 1,5 pasztilla (13 gramm) Pannónia borként keményebb újboroknál pedig pasztilla (10 gramm) borként előzetesen porrátörve. A rothadt szőlőt időveszteség nélkül gyorsabban zúzzuk és «a.ltoljuk. A nyers mustot hű vösebb idő esetén hl-ként ! pasztilla, melegebb idő esetér « pasztilla Pannónia borkénnel kezeljük. Az erős kénadagok megakadályozzák az erjedés megindulását, a must tükör-* tiszta lesz s egy-két nap múlva! gyengén kénezett hordóba kell] átfejteni/ A lenyálkázott must] beoltása érdekében nagyon he-j lyes, ha erre az időre egészsé-J ges erjedt musttal, vagy még- inkább fajélesztővel készített,: erjedésben levő anyaélesztővel J rendelkezünk. Ilyen módszer-] rel az egészséges szőlőből szü-] retelhető, újborral egyenértékű] egészséges újbort kapunk. A magam kortessé- géről mondanék né­hány szót most a vá­lasztás előtt. Az első ugyan harminc évvel ezelőtt történt. Mezít­lábas kis pajtásaimmal a bajai Vöröskereszt •tér homokjában építet­tük csodapalotánkat, amikor egy autó állt meg mellettünk. A kocsiból egy nagyon „jó” ember lépett ki. Szeretitek a nyalókát? — kérdezte. És mert mi szerettük a nyaló­Hogyan lettem kortes kát, mindenki kapott egyet. Csak kiabálni kellett: „Éljen Valkó, égjen Lelbach.” Ez iga­zán nem volt nehéz, hiszen anélkül Is ordí­toztunk egész nap. Rövid idő múlva egy másik „jó” ember jött. (ö is autóval.) Ez még „jobb” volt, mert két nyalókát Ígért, ha for­dítva kiabáljuk: „Él­jen Lelbach, égjen Val­kó!” Az alkut gyorsan megkötöttük és dere­kasan álltuk is. Csak úgy zengett a tér. (Igaz, néha eltévesztettük a mondókát, de a nagy zajban úgy sem lehe­tett érteni a szöveget.) Erre a délutánra gondolok most, amikor választási agitációra indulok. Nem nyalóká­ért, de a városunk jö­vőjéért „korteskedek”- A megnagyobbodott ruhagyárért, az új fém­ipari vállalatért, a ta­nítóképzőért, a Duna- korzóért, gyermekeink szép, biztos jövőjéért, — a szocializmusért. S ha valaki duplát ígér­ne a fordított agitáció­ért mint akkor ré­gen ...? Nem, ettől szebbet, ettől jobbat nem adhat senki...) dr. Lantos Istvánná levelező c4uló, m&tör kis-, közép- és generál­javítást vállal a Kiskunhalasi Motor- és Gépjavító Vállalat. MÁR MOST JELENTSE BE AUTÖJ A VlTÁSI IGÉNYÉT. 2905 Bizonyára sokan emlékeznek még a bajai járásban erre a tör­ténetre. Gróf Teleki János, a MATEOSZ elnökvezérigazgató­ja, azzal a marsrutával érke­zett Bajára, hogy minden áron képviselővé kell őt választani. Hogy mit szólnak hozzá a vá­lasztók? — Ugyan! Ilyen cse­kélységgel ki törődött akkor. Azért van hivatalos apparátus, hogy az mindent elintézzen. A jegyzői kar fogjón össze a csend­őrökkel és a választókat — ha esetleg más véleményen volná­nak — térítse észre. Ha nem megy szép szóval, menjen erő­szakkal. De menjen, mert a gróf úrra a kormánypárti gépezet­ben szükség van! Igen ám, de gróf Teleki János úr ellenjelöltje dr. Mojzes Já­nos, az ellenzéki fiskális volt, aki az egyik járásbeli községben született, itt is nevelődött. Ha a gróf úr jelölőgyűlésein közsé­genként ötvenen-százan vettek részt, ellenfele jelölőgyűlésein a legnagyobb helyiségek is szűk­nek bizonyultak. A kialakuló közhangulat azonban a gróf úr siserehadát, a lepénzelt korteseket egyálta­lán nem izgatta. Sokat sejtett mosolyuk elárulta: biztosn mennek. Rég! választások Babán# Hafyy&aiacskáf* megálljt. Ez ugyan a gróf úr­nak semmibe nem került, de szükség volt felsőbb összekötte­téseinek fltogtatására. Ezenkí­vül napokon át folyt az etetés­itatás, a szájhősök lepénzelcse, az Ígérgetés, a megfélemlítés. A végrehajtók éjjel-nappal zaklat­ták a lakosságot és csak aján­lások aláírása után enyhítették a hatósági nyomást. Végül pedig eljött a választás napja. Verőfényes nappal in­dult és olyan viharral végző­dött, amely még a parlament faláig is elhallott. Egyes közsé­gekben, mint Nagybaracskán, Bátmonostoron, Hercegszántón, annak ellenére hogy csendőr­kordon között várakoztak még a le nem szavazott ellenzéki szavazók százai, — kitűzték a zárórát. Addig pedig az időt a szavazók legkörmönfontabb /egzálásával húzták. Nem fo­gadták el a választási igazolást, személyazonossági igazolást kö­veteltek, s ha az .illető azt fel udta mutatni, akkor személy­azonossági tanút kértek, ellen­kező esetben pedig az illetőt is­meretlennek nyilvánították a községben. így alig tudott egy­sét szavazó leszavazni. Viszont az olyan községekben, mint Katymár, ahol Berecz jegyző úr terrorja alatt az ellenzéki vá­lasztók jobbnak tartották, ha nem hagyják el otthonukat, meghosszabították a zárórát, hogy a beteg és haldokló kor­mánypárti szavazókat is el tud­ják szállítani a választási helyi­ségbe. (iyőxiitt ax cllenxéh... így érkezett el az este. Az egész járásban lezárták a vá­lasztást és megkezdődött a sza­vazatok összeszámlálása Nagy* baracskán, a Választási bizottság székhelyén. Nyolc óra felé a vá­lasztási bizottság elnöke, Mak- ray László bajai gyógyszerész ezzel a válasszal igyekezett az érdeklődőket kielégíteni: „Még nem tudunk semmit.” Fél 9-kor pedig, amikor a posta engem a választási elnök helyett az el­lenzéki jelölttel, dr. Mojzes Jánossal, kapcsolt, megtudtam, hogy ő 127 szavazattal győzött. Most következett be az a po­koli ravaszság, ami országos bot­rányt eredményezett. Éjfél felé íz egykori bajai Nemzeti Étte­rembe — ahol a választási iroda tanyázott — beállított a gróf. Zi- láltan, csapzott hajjal, mintha éppen egy pankrációs mérkőzés Választási előkészületeku Először is ezreket hagytak ki " álasztói névjegyzékből. Az­tán gyorsan megnyitották a * Nasvbaracska-szőlőlt vasúti szőnyegéről lépett volna le. Aa ,érdeklődők megrohanták: *— Hét szótöbbséggel győztem! Szavainak alig volt ereje, de mint kitűnt — hitele sem. Haj­nal felé ugyanis, előbb sugdo- lózva, majd tényekkel alátá­masztva kiderült az igazság: hogyan olvadt le az ellenzéki je­lölt 127 szótöbbsége a kormány jelöltnek 7 szavazattöbbségévé. A következőképpen: ...mégis grófé a „vlvát“! Nagybaracskán a szavazat­számlálás az ellenzéki jelölt győzelmét állapította meg, s már csak egy urna volt hátra, a györgypusztaiaké (ina Bács- szentgyörgy). Nosza, rohant a futár a voksokat szállító urnák elé és Györgypuszta—Csátalja között elérve azt, megállította a szekeret. Hatósági segédlettel törték fel az urnák pecsétjeit, az ellenzéki jelöltre esett szavaza­tokat a gróf nevére írták és ehhez igazították a szavazásról szóló jegyzőkönyvet és a válasz­tási listát is. Ez bizony jó ideig tartott, de éjfél felé rákiáltották a szentenciát: Vivát! Ezt a mandátumszerzést az­tán meg is semmisítették a par­lamentben kitört botrány miatt, mert ezt még az akkori csalárd, kapitalista rendszernek kedvező választási törvény sem bírta ell De hány képviselőt választottak a múltban hasonló módon, akik­nek az álnok és erkölcstelen vá­lasztási eljárás miatt még a hajaszáluk sem görbült meg ... J Bíró László 1910. március 24-én született. Édesapja a Szegedi Napló szer­kesztője volt, s 1918-ban bekö­vetkezett halála után édesanyja varrásból tartotta el az öttagú családot. Ortutay Gyula iskoláit és egyetemi tanulmányait Sze­geden végezte. Egyik alapító tagja volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, mely a falukutatás terén végzett út­törő munkát. Egyetemi munkája mellett állandó politikai mun­kát is végzett a Művészeti Kol­légiumban, agitációs utakra járt i Szeged környéki tanyákra. S még a biatorbágyi robbantás iitáni statárium időszalcában is lyűléseket tartott, ezenkívül ■Szabolcs megyében folytatott léprajzi kutatásokat. 1942-ben Budapesten lépett be i Független Kisgazdapártba, ahol léhány fiatal haladó értelmisé- livel külön csoportot szervezett, •z volt az úgynevezett polgári agozat, amelyből a felszabadu- ás után kialakult a Kisgazda­párt balszárnya, természetesen a párt haladó paraszt képviselőí- >el együtt. A polgári tagozat zervezetében a közoktatásügyi pizottság vezetője volt, s e tény­kedése során dolgozta ki az ille- lális Kommunista Pártnak is be- piutatott közoktatásügyi terveze- et, amely a felszabadulás után :erült megvalósításra. Bajcsy- Isilinszky Endréhez — különb­en élete utolsó éveiben — me- eg barátság fűzte, s egyik leg­közvetlenebb munkatársa volt. Izekben az időkben alakult ki •.apcsolata az illegális -Kommu- ■istáig Magyarországi Pártjá-- >al. Egyik alapítója volt a Tör­ténelmi Emlékbizottságnak, me* lyet a KMP kezdeményezett 1944-ben a Rádió irodalmi osz­tályán dolgozott, $ amikor a né­metek bevonultak, felmondta ál­lását. Ugyanakkor részt vett a> ellenállási mozgalom politikai munkájában, ezért október 15-* után egész családjával együtt il­legalitásba kellett vonulnia. A felszabadulás után a Magyar Központi Híradó vezetője lett, 1947-ben vallás- és közoktatás- ügyi miniszter, 1950-ben pedig rábízták a magyar múzeumügy újjászervezését. Közben mint egyetemi tanár előadásokat tar­tott a bölcsészettudományi ka­ron. Jelenleg a folklore tanszék vezetője, és 1957 júniusa óta as Eötvös Loránd Tudományegye­lem rektora, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának fő­titkára, az Országos Béketanács ilelnöke, s a Magyar Nemzet szerkesztő bizottságának tagja.

Next

/
Thumbnails
Contents