Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-10 / 188. szám
52- I tóSj. ^ szám ^ A „Nyírfácska” táncegyüttesének. Coór Imrét Olyirláeikdk Összeállította a Petőfi Népe szerkesztősége és a megyei tanács művelődési osztálya A va&fo átyáfcázo&ás és műiávzet cosabb hordozója a párt, Lenin határozta meg először a marxista elmélet viszonyát a művészethez. Ennek a viszonynak lényege a művészet pártosságának lenini elve. Milyen igényeket támaszt a pártosság a szocialista művészszel szemben? 1. Azt, hogy az igazságot írja, a teljes igazságot, a nép igazságát, amely a mi korunkban a békééért, a szocializmusért folyó harc és a munka igazsága. Azt az igazságot kell hirdetnie, hogy a nép ügye feltartóztathatatlanul halad a győzelem felé. 2. Azt, hogy minden esemény megítélésénél közvetlenül és nyíltan az élenjáró forradalmi osztály, a munkásosztály álláspontjára helyezkedjen. 3. Azt, hogy tárja fel és leplezze le a hibákat, ostorozza a visszaéléseket, erkölcsi ítéletet mondjon a fejlődést gátló elavult felett. AZ ÜGYNEVEZETT tiszta művészet elméletének hívei azt állítják, hogy a művészet, ha a népet szolgálja, elveszti alkotó szabadságát. A valóban az alkotás szabadsága könnyen ösz- szefér, sőt elválaszthatatlan az emberiség szolgálatával. Nincs szabadsága a néptől elforduló művészetnek, nincs korlátja a népet szolgáló művészet szabadságának! A művésznek olyan embernek kell lennie, aki törekvéseit egybeolvasztja a nép, az élenjáró osztály ügyével. Mások szerint a marxizmus— leninizmus elsorvasztja a teremtő ihletet. Igen — a marxizmus elsorvaszt mindenfajta burzsoá, kispolgári, -T art pour 1’ art« és pesszimista ihletet, amelyek a burzsoá művészet számára annyira féltettek. Elsorvaszt mindent, ami népellenes, proletárellenes. Ezt elsorvasztja, de mást hoz létre. Ez a más az új ihlet, amelyből a forradalom új irodalma és művészete születik. Fácska, f ácska, nyíri fácska hajnal-szélben hajladoz, égre szökken szűzi ága s — hogyha zöldül —= barna földrül karmin rügyet ágra hoz. Karja villan, kék sugárban szőke húsa lángra kel, szoknya röppen, lenge áram táj legén át nyírfa héját könnyű kézzel kapja fel. Hajladoznak nyíri fácskák, hamvas testük hajladoz, lengetik az álom szárnyát, mely szíveden, szíveinken, . mint szerető lány motoz. Máltái létrán t A gyermek nem akar rosszat Mért mondjátok, hogy ross* a gyermek, Ha tilosra nyújtja csöpp kezét, Fontos dolgot vél játékszernek, S tudóskönyvben keres szép mesét? A gyermek sohasem akar rosszat, — Játszani, csak játszani naphosszat. Mint madár, a gyermek lelke még Tiszta légben szabadon csapóiig, Rózsaszín köd őrzi még szemét, Kárt nem ismer, nem keres haszont. A gyermek sohasem akar rosszat, — Játszani, csak játszani naphosszat. Virág az, mit ti ültettetek, Gondozástok hagy rajta nyomot, Tinéktek kell, hogy kitépjetek Agyasából minden gazt, gyomot. A gyermek sohasem akar rosszat, Játszani, csak játszani naphosszat. Igaz tükör a gyermek arca, Melyből vissza önmagatok néz, Őrködik minden parány karéra, Mit rávésett a nevelő kéz. A gyermek sohasem akar rosszat, — Játszani, csak játszani naphosszat. Ereiben véretek pezseg, Tőletek van az első szava, Mélység vonja, vagy szállni eped, Belőletek válik önmaga. A gyermek sohasem akar rosszat, — Játszani, csak játszani naphosszat. Ti kacagtok benne, ha kacag, Ti sirtok, ha könnyeket töröl, Mindörökre tiétek marad, Hős legyen bár, vagy égre pöröl. A gyermek sohasem akar rosszat, — Játszani, csak játszani naphosszat. NÁLUNK, különösen íróink körében, felmerültek a pártosság és az írói szabadság gondolatának problémái. Világos, hogy csak a pártos, a nép ügyét szolgáló irodalom a szabad irodalom. A pártos irodalom és az írói szabadság nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő követelmény íróinkkal szemben: A szocialista művészet a pártos művész számára széles utat biztosít. Török Sándoc. A MŰVÉSZET eredetéről számtalan idealista nézet terjedt el. A burzsoá esztétikusok és művészettörténészek, de még Ismerőseim között is találtam olyat, aki azt vallja, hogy a művészet »az emberi lélek titokzatos tulajdonsága, az ember örökös, veleszületett szépérzéke«. A vitázók között egyik ismerősöm szerint a művészet »a kiválasztottak ihlete«. Mindezek a nézetek az idealista filozófia talajából nőttek ki, amelyek elszakítják a társadalom anyagi életét a tudattól, Találkoztam olyan idealista elméletekkel is, amely a művészet forrásait az állatvilágban keresik és azt magyarázgatják, hogy a madarak művészi éneke, egyes madarak pompázó tollazata a művészet eredetének ezt a felfogását bizonyítják. Mindezekkel ellentétben a marxizmus a művészet eredetének meghatározásánál abból indul ki, hogy a művészet társadalmi jelenség, tehát a művészet eredetét a társadalmi életben kell keresni. A művészet fejlődése mindenekelőtt a társadalom gazdasági rendszerétől függ. A történelem azt mutatja, hogy a társadalmi alakulatok nem mind egyformán kedveznek a művészetek fejlődésének, különösen a milliós néptömegek művészi alkotó munkája fejlődésének. A rabszolgatartó, a feudális és kapitalista rend elfojtotta a dolgozó tömegek tehetségét, alkotókedvét. Ezzel szemben a szocializmus a történelemben először szabadítja fel a társadalom valamennyi tagjának munkáját, felszabadítja és feltárja a dolgozók alkotó erőit és képességeit. A valóban népi művészet csak a szocialista, kommunista társadalomban fejlődhet ki igazán. A SZOCIALIZMUSBAN a munka a dolgozók alkotó lelkesedése folytán, az anyagi termelés terén is egyre inkább hasonlít a művész munkájához. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kommunizmusban nem lesz különbség a művészeti tevékenység és az anyagi termelő munka között. Miért? Igaz, hogy a művész, amikor kulturális értéket alkot, akkor ezeket az értékeket anyagi eszközökkel fejezi ki és ezek az anyagi eszközök teszik a művész alkotásait érzékszerveink számára hozzáférhetővé. Ezek az értékek azonban szellemi értékek. A művészet a szellemi kultúra eleme. Tehát a művészetben a meghatározó a művészet eszmei tartalma. Ezért a művészet alkotásai — ha eszmei tartalmuk nem is független anyagi megtestesülésüktől — nem azonosíthatók az anyagi kultúra alkotásaival. A »prolet- kultusok«-nak azok a kísérletei, hogy a művészeti, alkotó tevékenységet azonosítsák az anyagi termeléssel, a marxista materializmusnak elkerülhetetlen vulgarizálását, s ezzel együtt a művészet felszámolását is jelentették. Már Marx »A politikai gazdaságtan bírálatához« című munkájában megjegyezte, hogy a művészetnek bizonyos virág- eási korszakai nincsenek közvetlenül összhangban az anyagi termelés színvonalává). A művészetnek mint a felépítmény más részének állapotát nem közvetlenül a termelés színvonala határozza meg, hanem a termelési viszonyok állapota és Jellege, pontosabban az aiao ál- . Tarján latrán t BUDAPEST Bölcsőm nem itt ringott, nem tebenned bontott Rügyet ifjúságom. Nem is szerettelek, hogyha láttam képed Könyvekben, újságon. Idegen volt nékem, még nem is oly régen Kétes csillogásod, A számtalan utca, — akár a csatorna, Foshadtszagú árok. Nem nékem szólt zene, fényes termeidbe’ A kacér, a csábos; Nem ért a szívemig, mit Rólad egekig Zengtek: álomváros. Főváros voltál, csak nem az én hazámnak. Üri-Magyarország Tivornyázó vára, s — rongyosok tanyája, Nyomorúság, kórság. Mégis: házaidra mikor hullt a bomba, Könnyeim peregtek; Így foly könrtye árja mostoha sírjára Az árvagyereknek. * S ma, hogy ím, itt állok, ujjongva kiáltok A hegynek peremén. Gazdagon, színesen, od’ádó szívesen Tárod magad elém: Villanysoros utcák nyakékük kibontják Odalenn a mélyben, S jaj, be szép a zene, ami cseng fülembe A csillagos éjben. Nemcsak báltermekben, — gyárban, üzemekben Dalol lenn az élet, S hogy zsongnak a gépek — fülemnek-szívemnek A legszebb dal, ének. Utcádon ha járok, boldogan megállók Egy-egy kirakatnál: Enyéim csinálták, nékem is gyártották, Mit az a bolt kínál. S a játszótereken ezernyi gyereken Vidul föl a lélek; Tavaszkori fagyon bénult ifjúságom Érzem, hogy föléled. Emberek szemében látom, hogyha nézem Magam ifjulását, Épülő partokon, merész hídjaidon Felívelő pályád. Budapest! Szeretlek, mióta népemnek Fővárosa lettél; Ékköve hazámnak, — s minden proletárnak Kenyeret teremtél. Hozzád köt a sorsom. S virágát kibontom Életem fájának; Gyümölcsözzél te fa, minél többet, jobbat A holnapnak, mának. Építjük egekig szép emeleteid, Meggyorsítjuk lépted, S írtjuk a gazokat, akik itt romokat Helyeden remélnek, Kik szadista kéjjel, gyilkos szenvedéllyel Gyümölcsünk levernék, Hogy boruljál vérbe, miként negyvennégybe' A bitorlók tették. Budapest, nem hagylak! Vidámnak akarlak Téged mindig látni: Gazdagnak, erősnek, ifjúnak és bölcsnek, Mivé csak tudsz válni. lapota és jellege. A művészet fejlődését az adott gazdasági alap határozza meg végsősoron. Az alap azonban nemcsak közvetlenül hat a művészetre de közvetve is, a felépítmény más elemein, elsősorban a politikai, a vallási nézeteken és az osztályharcon keresztül, AZ OSZTÁLYHARC nagy befolyását a művészetre legjobban az fejezi ki, hogy nagy művészi eredmények és alkotások az osztálytársadalmakban mindig akkor keletkeznek, ■ amikor a nép küzdelme a társadalmi elnyomás ellen leghevesebben lángol fel. A művészet, mint tudjuk, a valóság megismertetésének egyik formája. A megismerés pedig a relatív igazságokon keresztül közeledik az abszolút igazság felé. A megismerés tehát nemcsak az egyes társadalmi formákhoz kötött, múlandó elemeket, hanem abszolút, időtálló elemeket is magábaníogial- hat. Amit például a görögölt az emberi test arányairól felfedeztek, érvényes volt a reneszánsz korában is, jóllehet felfedezésük nem zárta le a művészet megismerésének folyamatát. Az az állítás, hogy a mindenkori gazdasági alap felszámolásával az ezen az alapon létrejött egész művészet elhal — antimarxista állítás. A szocialista forradalom — amely megszünteti a kapitalista alapot, megteremti a proletáriátus diktatúráját és a szocialista ideológia uralmát, amely új, szocialista művészetet hoz létre — nem veti el a múlt művészeti alkotásait, hanem a nép szolgálatába állítja őket. A múlt nagy művészeti alkotásai, amelyek híven tükrözték a haladó erőknek a kapitalista elnyomás és kizsákmányolás ellen vívott harcát, az új társadalmi viszonyok között is atnevelés eszközéül, a művészi élvezet forrásául szolgálnak. A valóban művészi szépet nem kezdi ki az idő vasfoga. Az osztálytársadalomban a művészeti nézetek a felépítményhez tartoznak, ez azt jelenti, hogy a művészet éppen olyan osztályjellegű, mint a politika vagy a filozófia. ^ művészet az osztályok világszemléletét fejezi ki s ezért nem lehet mentes a politikától, nem állhat kívül az osztályharcon. Lenin leleplezte a burzsoá teoretikusok afféle elképzeléseit, hogy a művészet a burzsoá társadalomban független lehet az osztályoktól. Leleplezte a burzsoá művészet álnokságát, képmutatását, rámutatott, hogy ezek a »közjó«, az »érdekek hangja« és más hasonló hangzatos szólamokkal leplezik azt a harcot, amelyek az osztályok és a pártok a művészet területén egymással vívnak. A burzsoá társadalomban igen elterjedt irányzat a »T art pour 1* art«, az úgynevezett »tiszta művészet« irányzata. Ez a »pártatlan tiszta művészet« ugyanolyan hírhedt a művészetben, mint az osztályok feletti tiszta demokrácia a politikában. A PROLETÁR szocialista művészet, Gorkij, Majakovszkij, József Attila, Derkovics Gyula művészete nyíltan hirdeti osztályjellegét, pártosságát, világnézeti alapját. Nyilvánvaló, hogy a bonyolult társadalmi kérdések megválaszolására törekedve az egyetlen megbízható iránytű a szocialista művész számára a marxizmus— leninizmus, az a világszemlélet, amelynek leetudatosabb. leeharI És hogy az lehessél: odaállok büszkén Azok seregébe. Kik falaid rakják, s Benned hazám arcát Látják megszépülve.
