Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-10 / 188. szám

1958. augusztus 10, vasárnap

3. oldal

Egy hold föld adója csupán 50 kiló búza a harmadik negyedévben Mégis egymillió forint as adóhátralék Solton

Augusztus 15-ig mód van a kamatmentes fizetésre

Adómentesség csak az erdőtelepítés befejezését követő évtől jár

Soltot néhány évvel ezelőtt legtöbbször ott láthattuk az adótervüket példásan teljesítő községek között — és igen sokszor az élén is. — Most pedig az utolsók között kullog.

A községben 3227 adózó van, s közülük 1144-en ebben az évben még egyetlen fillért sem fizettek. Értékes Gábor 20 holdas gazdának például 37 652 forint adóhátraléka gyűlt össze az utóbbi évek alatt. Idei adójából is esedékes lenne már közel 5000 forint kifizetése, s ebben az évben még egy garast sem tett az állam kasszájába, pedig gyermekei sincsenek! Nála tavaly őszszel jártak utoljára zálogolni a pénzügyi csoport dolgozói. Vagy ott van Kocsán Mihály 21 holdas középparaszt, — hátraléka 34 ezer forint. Idei adójával együtt 45 000 forint befizetése vált esedékessé és ebből mindössze 6000 forintot rótt le. Zálogolni nála sem jártak tavaly október óta, pedig két háza van: egyiket el akarja adni, s már vevő is volna rá, de egyelőre nem akar vele szerződést kötni, nehogy a ház árát adóba fizettessék.

Hosszan lehetne sorolni az ilyen példákat, de elég, ha any- nyit elárulunk, hogy a község harmadik negyedévi adótervének teljesítésével július 1-től egy hónap és hat nap alatt 308 000 forinttal maradt el. Ha pedig ehhez hozzávesszük a régebbről összegyűlt hátralékot is, 1 069 000 forintra rúg a tartozás!

Ez bizony tetemes összeg. Beszedése azonban nem lehetetlen feladat, hiszen Solton egy holdra átlagosan mindössze 118 forint adó jut, — kb 50 kiló búza ára — a harmadik negyedév időszakában. S hogy ezt könnyen be lehet fizetni, azt bizonyítja néhány, állam iránti kötelezettségét pontosan teljesítő dolgozó paraszt is. Kovács Gábor és Fésűs Ferenc 21 holdas gazdáknak például az elmúlt évről sem maradt hátralékuk, s idejében rendezték az első félévre eső kötelezettségüket is. Mondanunk sem kell, hogy Kovács és Fésűs gazdáknak és még jónéhány társuknak kamatot sem számítanak, mert augusztus 15-ig mindannyian befizetik a harmadik negyedévre esedékes összeget is.

Solton az adófizetés elhanyagolásának oka volt a pénzügyi apparátus gyenge irányítása. A tanácselnök elvtárs elmondta, hogy politikai felvilágosító munka sem folyt eddig az adózási morál megjavítása érdekében. Ez pedig helytelen, mert hogy gondolják például 1 200 000 forintos költségvetésük fedezését? Vagy hogyan akarják megvalósítani a községfejlesztési terveket, többek között a villanyhálózat kibővítését? Biztosak vagyunk abban, hogy a solti dolgozók megértik, hogy miről van szó és ezentúl rendszeresen fizetnek majd adót, ha mindezt megbeszélik velük.

•Ezt a cikket Solt községről írtuk, de akinek inge — vegye magára. Szakmáron, Homokmégyen, Bátmonostoron, Szabadszálláson, Fajszon és még néhány más helyen sincs minden rendben — ugyanezeket róluk is megírhattuk volna!!

Nagy Ottó

A népművelés helyzetéről és a pedagógusok ideológiai továbbxépzésérői tárgyait a Megyei Parlbizotíság ágit. prop, oszlaiyánax ülése

A megyei pártbizottság agit.- prop. osztályának ülésein sorra napirendre tűzik megyénk kulturális életének legfőbb problémáit. Pénteken az osztály a kulturális élet vezetőinek jelenlétében megvitatta a megyei tanács népművelési osztályának egyéves munkáját és foglalkozott a pedagógusok jövő esztendőben induló ideológiai továbbképzéséről készített tervezettel.

Eszerint a Bács megyei pedagógusoknak körülbelül 60 százaléka vesz részt különböző tanfolyamokon, önkéntes jelentkezés alapján. Különösen figyelemreméltó, hogy a Bács megyei nevelők közül 768-an jelentkeztek a dialektikus és történelmi materializmussal foglalkozó tanfolyamra, és a megyében 96 szemináriumi csoport létrehozását vették tervbe.

Igen sokan érdeklődnek a politikai gazdaságtan, valamint a magyar és nemzetközi munkásmozgalom története iránt is. Az alaptanfolyamok mellett több szakosított tanfolyam is nyílik és néhányan önálló tanulási formákban is részt vesznek.

A megyei tanács művelődési osztálya a tervezet szerint tervbe vette egy tíz előadásból álló időszerű kérdésekkel foglalkozó sorozat bevezetését is olyan nevelők számára, akik a szervezett oktatási formák egyikében sem vesznek részt.

Csilics Lajos bajai földműves 1957-ben három és fél hold erdőt telepített. A fennálló rendelkezések értelmében az említett terület után 20 évig nem kell általános jövedelemadót fizetnie. Ezt a kedvezményt meg is kapta a Bajai Járási Tanács pénzügyi osztályától, 1958-tól 1977. évig bezárólag.

Csilics Lajos a városi tanács pénzügyi osztályának határozata ellen fellebbezést nyújtott be és kérte az adómentesség 1957. évtői való megadását. Kérését azzal indokolta, hogy az erdőtelepítéshez szükséges talajelőkészítést még 1956 őszén elvégezte, de az igényelt facsemetéket saját hibáján kívül csak 1957 februárjában kapta meg.

Ügye a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé került. A v. b. a fellebbezést — a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának 1957, évi 20-as számú törvényerejű rendeletének és a 10/1957. PM. számú rendelet alapján — elutasította. E rendeletek szerint aj adómentesség csak az erdő telepítését követő évtől kezdődően jár.

Szúnyogirtásból istállótűz

Az elmúlt héten két tűzeset is történt Tiszakécskén. A Tisza- gáton egy csomó rőzsc gyulladt meg, valószínűleg eldobott cigarettacsutkától. Veszélyesebb volt ennél a Kovács Istvánné Oncsa- telepi udvarán történt tűz, amely miatt eljárást is indítottak a

gazdaasszony ellen. Kovács Istvánné ugyanis ki akarta füstölni a szúnyogokat, ezért az istálló épületébe behordott szalmát meggyújtotta, s ettől leégett a/ egész istálló. Szúnyogűzés ellen ez ugyan biztos, — de kicsit drága orvosság!

Érdemes-e a tenger partján tavacskát ásni?

Valami effajta munkához hasonlít az a törekvés, amit Boro- tán tapasztaltunk. A történet ott kezdődik, hogy Milánkovics Mihály, a Vörös Október Termelő- szövetkezet könyvelője 1956 októberében kilépett a közösségből. Kivitte 6—8 holdnyi földjét és egyénileg kezdett gazdálkodni. A tavasszal azonban Milánkovics Mihály és több társa előkészítő bizottságot alakított és új termelőszövetkezet létrehozásán dolgozik.

Ez eddig rendben is lenne. De vajon van-e alap ahhoz, hogy ez az új termelőszövetkezet életképes, gyarapodó, a Vörös Októbernek jó értelemben vett versenytársa lesz idővel?

Nincs. Mert az előkészítő bizottság tagjainak zöme földnélküli ember. A tagok által bevitt terület alig érmé el a 15— 20 holdat. Ök ugyan úgy képzelték, hogy majd ad a tanács állami tartalékból. Ilyen viszont Borotán nincs. A legeltetési biségei elleni védekezés módjainak a keresésével foglalkoznak, azonkívül trágyázási kísérleteket is végeznek.

A látogatók nem győzik csóválni a fejüket a kísérletek és a telep gazdaságának az előadást — és a kitűnő ebédet — követő megtekintése közben. Emitt a karó helyett függőlegesen kifeszített spárgára futtatott szőlö- magoncokat mustrálgatják elismeréssel az üvegházban, amott a szecskavágóból átalakított zúzógépet, amellyel a trágyának jó szőlővenyigét aprítják fel, különös figyelemmel veszik körül a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyártól vásárolt univerzális szőlőművelő ekét, majd megcsodálják az almafákat, a különböző sor- és tőtávolságra ültetett ezerjót, a hét éven át tőzeggel trágyázott négy parcellát (5 mázsa műtrágyát adtak 50—75 mázsa tőzeghez egy-eg.y holdra, s a kutató szerint ez van olyan ta- lajtáperő, mint az istállótrágya)

1—, s valamelyikük már elő is szedi.a véka alól az elismerését: “-Az ezerjót és az almafát érdemes megdicsérni, mert csodaszép.«

Petőfi elvtárs „gógyiia"

Ámulatuk aztán tetőfokra hág. a Helvéciái Állami Gazdaságban.

Mint zarándokok, szétszórt csoportokban haladnak a helyben készített lóvontatású, majd a francia hidas, motoros permetező után; nézik, nem maradi-e levél permetlé nélkül az egytag- ban levő 120 holdas szőlő parcel.

Bekerítették szép parkjukat a kecellek

zottságnak legalább 25 holdra lenne szüksége ahhoz, hogy az apaállatok takarmányát megtermelje, s a tanács mindössze 19 holdat tudott biztosítani.

A másik elképzelésük

az volt Milánkovicséknak, hogy a Vörös Október adja le a Fekete-dűlőben levő, mintegy 60 holdas tábláját, s ők azon alakítják meg az uj termelőszövetkezetet. Arra hivatkoznak, hogy a tsz-nek 110 taghoz amúgyis nagy a jelenleg használt 1100 holdas terület.

Ez az elképzelés mindenképpen nagyon helytelen. Egy, már meglevő, a nagyüzemi gazdálkodásban tapasztalatokkal rendelkező termelőszövetkezetből kihasítani egy betagosított táblát, csak azért, hogy ott új közösség alakuljon, vétkes szétnyir- bálás lenne, ellentmond a nagyüzemi gazdálkodás elveinek. Mert ugyan miféle nagyüzemi termelést lehetne . folytatniok Milánkovicséknak 60—70 holdon úgy, hogy sem felszerelésük, sem jószágállományuk nincs, még ekkora területhez sem?!

Ml lenne hát

a leghelyesebb megoldás

arra, hogy Milánkovics Mihály és társai «eljussanak a közösségbe? A válasz világos: lépjenek be a Vörös Októberbe. Nekik nincs egyebük, mint szorgalmuk és munkás kezük — erre pedig a termelőszövetkezetben nagy szükség van. Hiszen ott több mint tiz hold terület esik egy tagra, kukoricájuk jórészét tavaly is kívülállók szedték le, s főleg a munkaerőhiányon múlik, hogy a belterjes

gazdálkodás még szép számmal kínálkozó lehetőségeit nem tudják kihasználni.

De itt bukkan elő az érem másik oldala. A Vörös Október vezetősége és tagsága is hibás abban, hogy az előkészítő bizottság tagjai még nem találtak el hozzájuk. Nem mennek eléjük egy lépést sem. Azt mondják: ha akarnak, majd jelentkeznek* Milánkovicsot illetően az az enyhe káröröm is benne van ebben a vélekedésben: — ahá, nem tudsz boldogulni egyedül, miért léptél ki 1956-ban? De arra nem gondolnak, hogy Milánkovics Mihályt is éppen

a restelkedés érzése

tartja vissza és a megbánást, a visszatérést meg lehetne és- kellene számúra könnyíteni egy baráti kéznyújtással. Hiszen a járási szervek elmondása szerint jó könyvelő volt, rendes munkát végzett. Hogy két évvel ezelőtt megtévedt, rosszul választott az igaz, de hogy ezt beismerte, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy most egy előkészítő bizottság élére állt* Tegye félre a Vörös Október tagsága a sértődöttséget, a »lec- kéztetési« szándékot és köny- nyítse meg az utat azoknak a becsületes emberek számára, akik vissza vagy be akarnak lépni soraikba. Ez a szövetkezetnek is hasznos és azok az emberek is jó helyen találják meg boldogulásukat. A Vörös Október nem egyedül azért a 110 tagért van csak, aki jelenleg benne dolgozik, hanem az egész faluért, azért hogy egyszer minden borotai dolgozó paraszt ott legyen a kapun belül!

G. K.

Miért nem lehet benzint kapni Baján vasárnap délután?

A heti munka után vasárnap motorok karavánja indul útnak, pihenni, kirándulni mennek városunk, $ a vidék dolgozói, A helybeli motorosok vasárnap délelőtt a Béke téri benzinkútnál fel tudják tankolni gépeiket, mert a kút reggel 6-tól délután 3-ig tart nyitva. Ezután már Baján sehol, egyetlen kútnál nem szolgálnak ki üzemanyagot. így történik, hogy több vidéki motoros és autós itt ragad a városban. Az ügyben beszéltem az AFOR bajai igazgatójával, aki felvilágosított, hogy rendelet van arra: egy benzinkútnak vasárnap is 8 órán keresztül nyitva kell lennie, Ezen időn túl a vállalat nem fizeti a kutast, sót vasárnapi szolgálatát is a hét valamelyik napján csúsztatásban kapja meg. Ez a megoldás rósz- szül érinti a kutast, mert valamennyi vasárnapját leköti.

Mi motorosok, kérjük, hogy egyik vasárnap legyen egész nap nyitva a Béke téri, másik vasárnap a Péter-Pá! utcai kút! Vagy ha erre nincs keret, oldják meg másként, hogy vasárnap a délutáni órákban is lehessen benzinhez jutni. Ez főleg a vidéki motorosok, de a helybeliek kívánságára is.

Pechtler Ferenc levelező

oket a szocialista mezogazdallco- dás szele. Az autóbuszon aztán felengednek. A szomszédom, egy ■ fiatal, nagyon értelmes gazdálkodó ezt mondja mellettem: »En- nek a Petőfinek van óm gógyija« —, s a homlokára koppint, jelezvén, hogy az észről van szó. Az-: tán bevallja: “Ha minden két hétben rendeznének ilyen kirándulást, én mindegyiken résztven- nék.« Pedig ez is 100 íorifítba, került neki.

— Mert annyit tanultam a mai; napon, hogy megeszem a sapkám, ha jövőre a tízezer öl szőlőmből nem hozok ki harminc hektóval több mustot, mint ed- j dig. ;

Azt hiszem: jobban ki sem fejezhette volna e zsúfolt programú tanulmányút lényegét. ;

Tarján István

Ián. A gazdaság központjában a vákuumos szeszfőzdébe is bekukkantanak, s odaadó figyelemmel hallgatják Petőfi Sándor elvtársat, az igazgatót, aki a mindösz- sze tíz emberrel napi tízvagonos teljesítményt elérő hatalmas hidraulikus préseket is megmutatja nekik. Tekintetük, egy-két elejtett szavuk elárulja, elismerik: ezzel ők még álmukban sem versenyezhetnek.

Egyikük odamorcogja a barátjának: “Negyvenötben azt hittük, hogy megszüntetik a nagyuradalmakat. Hát ez mi?

Ez bizony, bátyám — mondanám neki —, szocialista mezőgazdasági nagyüzem. Az uradalom pedig kapitalista volt, ugyebár? Dehát tudja ő is. Csak valamivel vigasztalnia kell magát, nem igaz?

Hát mi tagadás megcsapta