Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-07 / 185. szám

1958. augusztus 1, csütörtök 3. oldal | Egy homoki nagyüzemi gazdasági vezetésének gondjai sr~ Illetékes körökben egyre több szó esik a homoki nagyüzemi gazdálkodás problémáiról; nem­régiben Egri Andor, az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatósá­gának a főagronómilsa is írt ró­la a Petőfi Népében. A pana­szok, megnyilatkozások, viták középpontjában az áll, hogy a legégetőbb probléma: a gépesí­tés! Nézzük meg konkrétan, hogy ezzel kapcsolatban mi a hely­zet az Alföldi Állami Pincegaz­daság tabdi üzemegységében? Ésszerű gazdálkodással kincset ér a homok Felkerestük Bátyi József elú- tátsat, az üzemegység vezetőjét, aki a 600 holdas gazdaság eddi­gi fejlődéséről, s az ezt gátló akadályokról a következőkben tájékoztatott bennünket. Amikor — három esztendeje — a gazdaság élére került, itt 100 hold volt a szőlős, s ennél valamivel több a szántóföldi te­rület. Azóta telepítéssel megkét­szerezték az előbbit, s növelték az utóbbit is, úgy hogy ma 200 hold szőlője, s ezenkívül a rét­tel, erdővel, szántóval együtt 150 hold művelt területe van az üzemegységnek, amelyet az ősz­szel és tavasszal további 50 hold szőlő telepítésével szándékoznak növelni. Van a gazdaságnak 20 hold zárt almása is — a köz­tesekben levőkkel együtt — ösz- szesen 1500 termőfaegységgel. A háromévi termelés eredmé­nye: borból 1955-ben 700, 1956- ban 1200, s tavaly már 1800 hektoliter; almából ugyanezen években 700, 1100, illetve 1050 mázsa. S mindezt ésszerű gazdálko­dással, l4o dolgozóval érték el, — gépesítés nélkül, minthogy a gazdaság ezen időszak alatt mindössze egy G—35-ös traktort kapott a szállításhoz. A „vándormadarak" szerződése Az említett munkaerő úgy- ahogy elegendő volt a területek megműveléséhez, — a továbblé­pést azonban már akadályozza, hogy ma már néni 140, hanem csupán 90 munkása van a gaz­daságnak. Miért e munkáshiány? Kettős oka van. Az egyik: azok, akik az elmúlt években azért szer­ződtek a gazdasághoz, mert cgy-két holdas szőlelk elfagytak az 1951-, 1952, 1953-as eszten­dőkben, most ismét biztosíthat­ják megélhetésüket saját kisbir- lokaikon, tehát visszamentek azokat művelni. A másik ok: a íöldnélküliek az öt-hat-nyolc- holdas szőlősgazdáknál az idény­munkák alatt a 100 forint nap­számot is megkapják, míg a tabdi ügyemegységnél — igaz hogy egész évi elosztásban — havi 1200—1600 forint jövede­lemre tehetnek szert. S csak megkönnyíti a munka­erővándorlást az, hogy ha a le­szerződött munkások közül jó- néhányan semmibe veszik a gaz­dasággal kötött szerződést, az üzemegység vezetője semmiféle szankcióval nem léphet fel el­lenük. Ilymódon nemrégiben — és éppen a munkák dandárjában, s főként a fiatalok, de az idő­sebbek közül is — harmincán szegték meg a szerződést. A gazdaságvezetés még ha számított volna is erre, vagyis a munkára és a szerződésre, munkakönyvre mint hivatalos okmányra fittyethányó fegyel­mezetlenség okozta hátrányra, akkor sem előzhette volna meg, azzal hogy korábban több mun­kást szerződtet, egyrészt mert a más községekből — főleg Ke- celről, Imrehegyről — származó szőlőmunkások közül mintegy negyvennek tud szállást bizto­sítani, másrészt mert a többlet­munkásokat nem mindig tudta volna foglalkoztatni Csak a gép segíthet a bajon! Ez az áldatlan állapot nem kis gdndot okoz Bátyi József­nek és vezető munkatársainak, akiknek valósággal "sakkoz­niuk « kell, hogy a megmaradt 90 dolgozóval a különböző mun­kákat miképpen végeztessék el. Az is igaz azonban, hogy a gazdaság stabil munkásai a ko­rábbi időkhöz, s a «vándorma­darakhoz« képest annyira fe­gyelmezettek, hogy közülük egy­nek a munkája az azelőtti ket­tőével is felér. Dehát a tömegével hiányzó munkasokat nem pótolhatja a meglevők helytállása, — ehhez már a gazdaság gépekkel való ellátása szükséges. A fentebb említett okon kívül annyival is inkább, mert a gépi művelés re­ményében 125 centiméteres sor­távolságra telepítették három év alatt száz holdon a szőlőt, a gé­pek hiányában azonban csupán a kisebb távolságot átfogó ló- vontatású kapával gondozhatják a sorközöket. S ha hozzávesszük, hogy a gazdaság még művelés alá nem vont területein kívül a mellette levő homokbuckás állami tarta-j lékföldek igénybe vételével; szinte korlátlan lehetősége van» itt a szőlőtelepítésnek, még in-1 dokoltabb a gépesítés sürgetése.? Indokolt a gyümölcsfák perme- 5 tezésével kapcsolatban is, mert» háti permetezővel molyrajzás; idején csak három-négy nap í alatt végezhetnek e munkával, | amikorra viszont a féreg már ! beleette magát a gyümölcsbe, * — A jelenlegi munkáslétszám­hoz négy-öt motoros permete­zőre lenne szükségünk, s akkor megoldódna a problémánk — mondja Bátyi elvtárs. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a gaz­daság ne lehessen a jövőben »át- járóbáz«, az a véleménye, hogy erélyes rendszabályt kellene hozni a szerződésszegőkkel szemben. } • Népgazdaságunk érdeke is; megköveteli, hogy a jogos kí-J vánságot mielőbb teljesítsék. | Tarján István I — Augusztus 12-én tanácsülés; lesz Kecskeméten. E tanácsülés! eié terjesztik majd többek kö-| zött a MÉK átvevőhelyek előttit helypénzfizetés mostanában so-| kát vitatott problémáját, ♦ Kecskemét. Piaci nap. Délelőtt. A város út­vonalait ilyenkor elárasztják a' kerékpárosok, s a vidékről vásárolni, eladni beutazott emberek tarka forgatagai. Az Állami Áruházzal szemben az úttest közepén fehérkabátos rendőrőrszem áll: figyelmesen vizsgálja a forgalmat, leinti a sza­bálytalankodókat; az emberéletre vigyáz. A gyalogjárda szélén tétovázó mozdulattal lép le az úttestre egy fiatalasszony. Egyik kezében szatyrot tart, másikban virágot. Hirtelen éles fütty hasít az utca zajába. Az asszony felnéz, s a fe- hérzubbonyos rendőrt látja maga előtt. — Tessék visszamenni a járdái a, és az átke­lőhelyen közlekedni! — hangzik a szabályos, ud­varias és félre nem érthető felszólítás. Az asszony ijedten lép vissza. A járdán kár- örvendöen nevetnek. Alig múlik el néhány perc, újabb szabálytalankodó lép a »porondra«, de ez a renitensebb f ajtából való. Egy art a haladó parasztszekér után peckesen lép le a járdáról. Teherautó motorja búg a kocsival szemben: meghűl a vér egypár tétlenül szemlélőben: egy pillanat, s elüti a gépkocsi! A fütty azonban gyorsabb volt. gépkocsi elsuhant a lovaskocsi mellett. S akit néhány másodperce mentett meg a rendőr, az háborodik fel: — Ugyan kérem, mire jó ez a kerülgetés?! Keményen kell rászólni, mire megérti: a rendért. Az Üjkollégium előtt a piacról hazatérő néni­kék a »leghálátlanabbak«. Egy feketekendős pa­rasztasszony figyelmetlenül vág neki az úttest­nek, de a sípszó őt is megállítja. A járdáról még visszaszól: — Mindig kitalálnak valamit ezek a rendőrök! A mellette haladó kerékpáros adja meg neki a választ: — Mamám, nem a tanyán van, itt nem lehet toronyiránt menni. A kerékpárosok is követnek el szabálytalan­ságot, de feltűnő, hogy az őrszem közelében valamennyi szép, egyes oszlopban közlekedik. Igaz, van is rá okuk. Egy fiatal — láthatóan sze- rclmespár — lassan egymás mellett tapossa a pedált, s beszélget. A sípszó őket is figyelmezteti: — Az úttest nem alkalmas a vallomásokra. Egy labda gurul ki a parkból, s utána szöszke apróság fut. Lenn a labda már a kövezeten, ép­pen Marozsi Antal szkv. — az őrszem — felé tart. Az arcán nincs a mosolynak egy árnyalata sem. Körülpillant, s újabb fütty hangzik fel. A robogó teherautó vezetője beletapos a fékbe. A szőke csöppség mamája sikolt, de a gyerek már a rendőr kezében van. Egy fülhúzá§sal -meg­ússza a dolgot, a mama meghallgatja a korho- lást, s Ígéri: — soha többet. Az örökké figyelő, fáradhatatlan rendőrőrszem továbbjár a tűző napon, fütyül, figyelmeztet, udvariasan, barátságosan. S ha néha nekünk is jut a füttyszó után néhány keresetlen szó, gon­doljunk arra: ők a rendet, az életünket védik. Gémes Gábor Közeledi^ a tanép... polcain a kéktáblás füzetek új, fehér ol­dalai világítottak, s a pulton halomban állt a rengeteg író- szerszám. Annyira szíves volt a kíná­lás, hogy nyomban megbarátkoztam a vétel gondolatával. Rövid válogatás ut: n megállapodtam egy csehszlovák gyárt­mányú »Versatil« töltőceruzánál. Míg a pénzt számoltam, eszembe jutott vala­mi: lám, nemcsak a diákok, hanem mi, felnőttek is vásáro­lunk. Igen, ilyenkor elfogja az embert az a régi, iskolás­korból megmaradt érzés: közeledik a tanév, valamit ven- nüBh kell. G. G. Akárhogy is di­csérjük a nyarat, hiába van 30 fok meleg, tudjuk, las­san beköszönt a szeptember, s a bol­dog nyár után el­kezdődik a komoly munka: a tanulás. Ám a tudományok elsajátításához sok minden kell: papír, ceruza, füzet, vonal­tó, ki tudja, mind elsorolni, amire a jó diáknak szüksé­ge van. A kereske­delem dolgozói régi tapasztalatokkal rendelkeznek, s úgy ismerik a kívánsá­gokat, hogy már nem is várják meg az iskolai év bein­dulását, a tanulókat, hanem előre össze­készítik az általános iskola első osztályé. tói a gimnázium nyolcadik osztályú­ig, »típus csomagok­ban« a szükséges tanszereket. Kecskeméten, a Nagykőrösi utcai 24. sz. papírboltban tud­tam meg mindeze­ket s még azt is, hogy ebben az üz­letben már teljes raktárkészlettel vár­ják a tanév megin­dulását. Bajtai Irén eladó kedves mo­sollyal kínálta az árut: — Szolgálhaíok olcsó töltőtollal, 11 íorinttól 20 forintig. Iskolatáskát már 1!) forintért lehet kap­ni, de vásárolhat kék csomagolópa­pírt, színes ceruzá­kat, festétéket is. Valóban, a bolt \ A sok szép fejkendő közül nehéz kiválasztani a legszebbet. Görög Lörincné és Petik Istvánné eladók szívesen segítenek a választásban. ^öan idmámiL öizt&fulíf A Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára legutóbbi üzemi tanácsülésén résztvevők elfogadták az üzemi tanács párt­csoportjának azt a javaslatát, hogy a tanács a vállalat vezetőivel egyetértésben vállalati tanulmányi ösztöndíjat létesítsen. Az ösztöndíj havi ezer forint. Pályázhatnak 21 évtől olyan munkások, akik a középiskolát kitűnő, jeles eredménnyel elvé­gezték. Az üzemi tanács szerződést köt az illetővel, melyben kiköti, hogy az ösztöndíjban részesült dolgozó egyetemi tanulmányainak elvégzése után öt évig a gyárban dolgozik. A havi ezer forinttal a gyár vezetősége a gondoktól mentes tanulást kívánja biztosítani, Rendőrőrszem itt is nagyon szép. A felsorolt termeken kívül még egy érc­hegység modelljét láttuk aluljá­rókkal és mintegy kilenc pár sínnel és Izisvonattal. Ez volt az utolsó állomásunk. A város párt- titkára búcsúztatott el bennün­ket. Hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság népe. is a bélié mellett áll, — Mit lapaszta tatok az Ifjú­sági nevelés terén'' — Németországban n gyakor­lati oktatás sokkal fejlettebb. Nálunk pedig tálán n politikái és eszmei. Á németek úgy gon­dolkodnak, hogy először megsze­rettetik a Halálokkal a szerveze­tet és csak azután kezdik az esz­mei nevelést, mi pedig arra tö­rekszünk, hogy ne legyen az út­törőknek sok tágja, de az a ké­rés már az elvet is maqaéuak vallja. ... és nemsokára itt az ősz, Kovács Olga újra megkezdi a tanítást és az úttörőneveiést, ••erzett tapasztalatai. segítségé­vel. D. C. kát Lipcsébe, ahol Mezőgazda­sági Kiállítás volt. — Meglátogattátok a magyar pavilont? — Azt még a külföldiek is szí­vesen felkeresik, hát még mi, magyarok. Itt ettünk először ma­gyar ételt —- gulyást. — Mit láttatok még Lipcsé­ben ? — Megnéztük a Dimitrov Mú­zeumot és a S6 méter magas Na­póleon-emlékművet. Következő város Freiberg, lit megcsodál­tunk egy úttörőhazat. Árért mondom, hogy csodáltuk, me11 olyan modern, fejlett, ami yen nálunk Magyarországon még nincs. Sorra benéztünk a szo­bákba. A.z egyikben nyolc kis varrógép. Ht tanulnak a lányok varrni, kézimunkázni. A követ­kező zeneterem, aztán sorra mellette: hangszerterem, könyv­tár, foiáterem, biológia- és ás­ványterem. — Másik úttörőházban is .vol­tatok? — Freiberg ulán Kár' Maré Stadtba utaztunk. Az últörőház £ MAGAS, szőke pedagóguslány ml előttem a járási nőtanács he­lyiségében. Mesél... és kék sze­mle »árulkodva« csillog. > Miről »árulkodik«? > A lelkesedésről, mert Kovács 'Olga úttöröcsapatvezető, illetve ! számtan—fizikaszakos tanárnő az elmúlt napokban érkezett ihaza a Német Demokratikus [Köztársaságból — tanulmány út­ijáról. Veié beszélgetek. ' — örültél, amikor megtudtad, hogy téged választott az úttörő- bizottság? — Nagyon örültem, Úgy érez­tem, hogy ez jutalom az eddigi munkámért és egyben biztatás a )övö felé, mert ami újat és jót tapasztalok a németek nevelési módszerében, azt megvalósítha­tom nálunk is. ■— Mikor indultatok? — Július 7-én. Bács megyéből tizen mentünk. Utunk Csehszlo­vákián vezetett keresztül. Az első állomásunk Drezda. Az Elba erősen áradt, így nem tartózkod­tunk ott sokáig, folytattuk útun­Most jatt hasa as NDK-hói

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents