Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-03 / 182. szám
1958. augusztus 3. vasárnap 3. oldal JSejz-e. tgíizségkáza. Sriekeianádan Ezért érdemes összefogni egy község lakóinak, Qdtizó fia jtálak — A faluban egyetlen orvosi rendelő van s az mindig túlzsúfolt. Itt várakoznak az orvosra a felnőtt betegektől az apró csemetékig, s ez az egyetlen helyiség szolgál ' a zöldkeresztes tanácsadás céljaira is. Többször járok arra magam is és éppen egy ilyen alkalommal jutott eszembe: mi lenne, ha az orvosi lakás és rendelő udvarában lévő hatalmas, hombárszerű helyiséget —, melyet jelenleg az Állami Pincegazdaság használ — átalakítanánk egy modern, minden igényt kielégítő egészségházzá, ahol az orvosi rendelőn és várón kívül végre a falu lakói által rég óhajtott' fürdő is helyet kaphatna? ... Így meséli el a nagyszerű kezdeményezés előjátékát " Benkő Ernőné, a Vöröskereszt érsek- csanádi titkára. De lássuk: mi tett a sorsa a javaslatnak? A község fiatal orvosa, dr. Ábrahám István és a tanács lelkesen adta beleegyezését a megvalósításhoz. Megkezdődött a szervezés. Volt aki pénzt, volt aki téglát, vályogot és sokan két kezük munkáját ajánlották a nemes cél valóraváltásához. A helyi és járási tanács külön-kü- lön 10—10 ezer forintot szavazott meg az egészségház építésére, amelyben — hangsúlyozzuk — a község lakóinak eddig legnagyobbnak Ígérkező társadalmi összefogására számíthattak. Benkő Ernőné, a javaslat egyi hűséges pártfogója. Mindez, amit eddig leírtunk, még tavasszal történt. Aki azonban azt gondolja, hogy a község lakói azóta már élvezik a szép, uj egészségház és fürdő előnyeit — téved. Téved, mert azóta szinte alig történt valami, bár nem hagyott alább a lelkesedés és a község lakói sem gondolnak kevesebbet az_ egészségházhoz és fürdőhöz fűzött álmaikra mint azelőtt. A terv valóraváltását az akadályozza, hogy a pincegazdaságnak a mostani helyett nem találtak megfelelő épületet, bár — a pincészet dicséretére legyen mondva — ők szívesen belementek volna a cserébe. — Dehát valóban nincs semmiféle megoldás? — kérdezem a község orvosától. — A gépállomás brigádszállása elfogadható és alkalmas székhely lehetne a pincegazdaságnak, az én véleményem szerint — válaszolja —, de amikor a tanácselnök Csere Lászlónak ezt említjük, egyből megkontrázza azzal az érvvel, hogy egyrészt a brigádszállás tudomása szerint kicsi is, másrészt pedig magánházban van. A vitának az vetett véget, hogy együtt kerestük fel az említett brigádszállást — melyet már egyébként nem is használ a gépállomás —, és az eredmény, hogy — bár magánházról lévén szó — a tulajdonos, Felső Ferenc szívesen bérbeadná a pincegazdaságnak a brigádszállás által eddig használt három helyiséget, ami a becslések szerint is valamivel nagyobb mint a jelenlegi borraktár. Az egészségház felépítésének előnyével kapcsolatban még azt szeretnénk elmondani, hogy a tervek szerint a 120 tagot számláló helyi Vöröskereszt szervezet is kaphatna itt egy helyiséget, ahol megtarthatnák népes előadásaikat, összeülhetne a mintegy 50—60 kézimunkázni nagyon szerető asszony és leány, akik már eddig is sok szép kézimunkát, térítőt, díszpárnát hímeztek a leendő egészségház javára. Rövidesen bálát szeretnének rendezni, amelynek bevételét szintén erre a célra fordítják. A szegényebb sorsú szülőkön pedig úgy akarnak segíteni, hogy közös varrógépükön megvarrnák majd a kicsiny gyermekruhákat — azért se kelljen drága varratási díjat fizetni. Tervükben szerepel még a híres érsekcsanádi háziszőttes készítésének fellendítése is. Ez a j sok szép terv mind a felépülő' egészségházhoz fűződik; Nincs tehát más hátra, minthogy a tanács határozatban szentesítse a cserét és hogy felszólítsa a gépállomást a még ott levő használaton kívüli munkaeszközök elszállítására. Reméljük, ezen már nem fog múlni egy olyan szép terv megvalósítása, melyért érdemes összefogni egy egész község lakosságának, ’ — eszikné — M ■> siÄic | — Itt végig folyosó lenne, és abból nyílna a rendelő és a tágas váróterem — mutatja az orvos: Ábrahám István. Útban a Kelet-Német Ércbegységfelé Fiatalok külföldön A napokban levelet hozott a posta Kovács Sándor levelezőnktől, a tiszakécskei 830-as Zrínyi Miklós és Zrínyi Ilona úttörőcsapat ifivezetőjétől. Kovács elvtárs rövid levelében arról a pillanatról számol be, amikor vonatjuk sok-sok vidám pi- rosnyakkendős fiatallal kigördült a budapesti pályaudvarról. »Nehéz lenne szavakba foglalni — írja levelében — azt, amit most érzek, mikor egy évi küzdelmes munka jutalmául végre meghallhatom: »Tessék kérem beszállni — két perc múlva indul Komárom—Drezda felé a nemzetközi gyors.« Körülöttem mindenfelé mosolygó arcú fiatalok, pirosnyakkendős fiúk, lányok. Valamennyien ifivezetők, akik jó munkájuk jutalmául először részesülnek abban a nagy megbecsülésben, hogy néhány óra múlva átléphetik a magyar határt, s két teljes hetet tölthetnek a Kelet-Német Érchegységben. Erről az érzésről csak az tud beszélni, aki a boldogságtól csillogó szemek mélyére néz.« Szerkesztőségünk kellemes szórakozást és hasznos pihenést kíván a szerencsés fiataloknak és reméljük, visszatérésük után beszámolnak majd legszebb élményeikről; VIZfiTl... VIZET.... A kecskeméti Luther-ház egyik lakójával találkoztam ma délután a város főutcáján, amint éppen mindkét kezében egy-egy vizeskannát cipelt. Amikor meglátott, örömsóhaj hagyta el ajkát, s a vízhordástól elf árad tan, kissé bágyadtan szólt hozzám: — Ezt írja meg!... Először nem tudtam, mit kell megírnom, de egy-kettőre tudtomra adta, hogy a vizeskannák hordása részéről nem holmi súlyemelő edzés, vagy egyéb hóbort, hanem egyszerűen azért történik, mert a házban nincsen víz, s ha napközben nem akarnak szomjanhalni, hát el kell menni a harmadik utcába vízért. — Képzelje! A második emeleten lakunk, s hetek óta csak az éjszakai órákban van víz, dehát nappal is kellene. Nem is beszélve arról, hogy időnként a wc-t. is használjuk... persze ott sincs víz. Most már tarthatatlan a helyzet, s nincs aki orvosolja a panaszunkat. Bezzeg a pincében, ott áll a méteres talajvíz... Ismerősöm ajkáról így hömpölygőit a panasz, s én megígértem, hogy szóváteszem, mert valóban tarthatatlan a helyzet, hogy az emeletes bérházakban — nap közben ne legyen víz. A kecskeméti bérházlakók — kivételesen — nem magyarázatot, hanem ivóvizet kérnek! Adjanak nekik! Mezei István 3F&daLmi pálijAÍzat A Bács-Kiskun megyei Tanács Művelődési Osztálya és a Katona József Társaság megyénk irodalmi életének fellendítése érdekében november 7-e Bő szüretre számítanak VARGA PÉTERT, az alpári szőlő- és gyümölcstermesztő szakcsoport elnökét nem találtam otthon. — Ceglédre ment — tájékoztatott a felesége — a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Intézet ottani gyümölcsösében megnézni a híres öszibarackfákat. Őszre ugyanis két holdon, a szakcsoport tagjai, közösen telepítenek őszibarackot, a jí'ák j közé pedig szamócát ültetünk.*Ez lesz az első közös művelésű területe a szakcsoportnak. A tagok, akikkel sikerült beszélnem, Nagy József és a többiek, nagy reményeket fűznek az őszibarackoshoz. Géppel forgatják majd a talajt, nyolc vagon komposzt trágyával vetik meg a fiatal gyümölcsfák gyors fejlődésének alapját. ELOLVASTAM az elnök legutóbbi beszámolóját, amely a szakcsoport jelenlegi helyzetéről és további terveiről szólt. — 1957 november 12-én alakult újjá a szakcsoport 18 taggal. Azóta megszaporodtunk, jelenleg huszonnyolcán vagyunk. Negyven hold szőlővel és gyümölcsössel rendelkezünk, két helyen van italmérésünk: Bé- késszentandráson és Csabacsű- dön — így szól az írás. Nagy József, a szakcsoport egyik tagja elmondja, hogy már 1955-ben megalakultak, de 1957 őszéig csak papíron szerepeltek. Tényleges közös vagyonuk, közös tevékenységük csak az idén van. JELENLEG a csabacsüdi italmérés szünetel — szüretig. Ha már itt tartunk, megkérdeztem a szakcsoport elnökének a feleségét, milyen termésre számítanak. — Tavaly 38 hektónk volt az egy hold ezer négyszögöl szőlőn, az idén 50 hektóra számítunk — válaszol. Kisvártatva hozzáteszi: — Hasonló bő szüretre számítanak a többi tagok is — kivéve azokat, akiknek szőlőjét elverte a jég. AZ IDEI termésből tovább növelik a közös vagyont. A második negyedévi mérleg szerint a szakcsoport vagyonának értéke 16 154 forint. A rendelkezésre álló készpénzből főként hordót vásárolnak, hogy a várható jó termést legyen miben tárolni. (Kereskedő) tiszteletére irodalmi pályázatot hirdet. A pályázaton bárki részt vehet eddig még nyomtatásban meg nem jelent művekkel. Beküldhető: szabadon választott témával, műfajra való tekintet nélkül vers és próza. Vers: I. díj: 1300 Ft 11. díj: 900 Ft III. díj: 700 Ft Próza: I. díj: 1600 Ft II. díj: 1200 Ft III. díj: 800 Ft A megyét járva, szemembe ötlött, hogy sok szabadban dolgozó ember visel szalmakalapot. Először komikusnak találtam a dolgot, mert évek óta nem láttam ilyen széleska- rimájú nyári fejfedőket és nagyanyáink régmúlt divatja jutott eszembe róluk. Később, amikor traktorvezetők, meg a szőlőben, gyümölcsösökben, szántóföldeken dolgozó ember fején láttam, az újból előkerült viseletét, kezdett jobban izgatni: mi az előnye? Interjúm alanyai — gépállomási, állami gazdasági dolgozók, tsz-tagok —, amikor bemutatkozásnál felfedtem előttük újságírói mivoltomat, félreértették » dolgot; s Á SZALMAKALAP rögtön arról kezdtek beszélni, hogy melyik brigáddal, miiyen versenyben állnak. Természetes, hogy ezek után szégyelltem a kalapra terelni a szót. A széleskarimájú szalmakalap azonban újra meg újra kísértett. Kiskunhalason a strandépítkezésnél a nagy iöldhányás mögül villant elő egy példány. Szép, cifra mintája már az első látásra nagyon megtetszett. Gazdája transzportőrre lapátolta a homokot. Egy darabig — azon gondolkodva, miként tereljem a kalapra a szót — tanácstalanul néztem őt, majd hirtelen elhatározással bemutatkoztam. — Garbai Imre vagyok, a Bács megyei Építő- és Szerelőipari Vállalat segédmunkása — rázta meg a kezemet, s már mondta is: — Augusztus 20-a tiszteletére versenyre hívtuk ki a vállalat bajai részlegét. Meny- nyiség, minőség és takarékosság a jelszavunk. Lélegzetvételnyi szünetét kihasználva megkérdeztem: — és a kalap? — Milyen kalap? — nézett rám megrökönyödve. — Hát, ami a fején A pályázat jeligés. A beérkezett műveket az Irodalmi Tanács által kijelölt bizottság bírálja cl. Eredményhirdetés: 1958. november hó 6-án. A pályaművek beküldésének határideje: 1958. október 20. A kéziratokat Kecskemét, postafiók 42 címre kell beküldeni van, azt mondja meg miért hordja? — Tán ebben nem lehet versenyezni? — kérdezte, s bizonytalanul nyúlt utána. — Szellős, könnyű és a tűző napon is elviselhetővé teszi a munkát. A brigád többi tagja is most akar venni. Végre megtudtam, mi az előnye — s mát búcsúztam is. — Viselje egészséggel! — szóltam vissza. — Van hátránya is — kiáltott utánam. — Éspedig? — Ha jön egy kis szellő, futhat utána. Ebben a pillanatban játékos szél kerekedett, s a transzportot szalagja egy darabig üresen járt. Nagy Ottó
