Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-20 / 196. szám
4. oldal 1958. angusztqg 20. szerda JHeqrujMt QcLjávi az. 'lljuiepi (Vaját DCuhfulháq - a kertben Július 25-én a kalocsai Iszkra ) Tsz tagsága kizárta soraiból \ Szabó Sándor kertészt, aki rö- ' vid félesztendei működése i latt (alapos okot szolgáltatott az íté- / letre. Mit művelt őkelme? í -ft. Januárban kérte felvételét \a szövetkezetbe, minek előtte az ottani város- és községgazdálkodási vállalatnál kertészkedett, )s ahonnan ezt a jellemzést adaték róla az Iszkra vezetőinek: '«Elsőrendű szakember. ...no, )egy kis bort megiszik néha« —, ’jhogy a »szakember« a lényeg, «azt a kis bort meg ki nem isz- I sza még, ha teheti«. A tsz tagsága bízott Szabó ^Sándorban, abban, hogy fellen- (díti a jó jövedelemszerzéssel ke- ) cségtető kertészetet, amelybe ) éppen ezért jelentős összeget in- (vesztáltak. Néhány hétig nem is volt sem- )mi baj, hanem aztán mind durvábban, gorombábban bánt a ’ kertész beosztottjaival, Krizsó /Sándornéval és Berta S. József- )néval. ök kikérték maguknak a .trágár szavakat, kifogásolták a Lányok a hegesstőpisstoly mellett... „A Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek.” (Magyar Nép- köztársaság Alkotmánya 50. §.) Kint az udvaron 30 fokot mutat a hőmérő — itt benn a műhelyben pedig forró lánggal sistereg a hegesztőpisztoly a munkások kezében. A bejárat mellett az első hegesztő forrcsövél dolgozik. Nagyon melege lehet. Pár percre megáll, homlokára tolja szemüvegét, letörli az izzadtság- cseppeket. Az ember majdnem odakiált a fiatal fiúnak: — „térjimunka volt /“ Csak mikor megigazítja sapkáját és kibúvik alóla egy rakoncátlan tincs, akkor látjuk, hogy akit fiatal fiúnak néztünk — lány. Lány ül a hegesztőasztalnál a férfiak mellett és derekasan helytáll éppúgy mint azok. Varsányi Eszter — a fiatal hegesztő — nagyon szereti ezt a szakmát: — Szeretek a vassal bánni — mondja. Itt, a Lakatosipari Vállalatnál azonban nem ő az egyedüli nő: tiz lány végez fizikai munkát, a férfiakkal vállvetve. És nemhogy lemaradnának,', hanem egyik-másik túl is szárnyalja a férfiakat: Czelleng Anna már áprilisban elnyerte a „Kiváló hegesztő“ címet. Most két fiatal lány kalauzol az üzemben, ök már végeztek a munkával. Az egyik: Creniczer Éva megállít: Emlékezés egy régi, felejthetetlen nagygyűlésre — Borongás, esőre hajló idő volt, amikor 1949. augusztus 20-án a tanyáról befelé indultam a faluba. Kilenc óra lehetett, mire beértem a főtérre. Rengetegen álltak már ott ünneplőben, fényesre lakkozott csizmában, köztük olyanok, akiknek még vasárnapra is ceig-nadrág jutott! Valahogy kettéosztott a tömeg: A nagygazdák, még mi rongyosok, akik földet kaptunk, külön-külön tömörültünk. Kiváncsiak voltunk: mi lesz, mit mondanak... Ezekkél a szavakkal kezdi el visszaemlékezését Fazekas János egykori szegényparaszt. — Arra már nem emlékszem, hogy ki beszélt, de a szavak még most is a fülemben csengenek: »A Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz...« Nekem akkor éz volt a legszebb mondat, ezért is jegyeztem meg a legjobban ezt új alkotmányunk szavai közül. Végre biztonságot éreztem magam körül. Törvény — alkotmány — szentesítette most Fazekas János az 1949. augusztus 3Ó-i nagygyűlésről emlékezik. már földhöz való jogomat, s úgy éreztem, ezt a földet nem veheti el tőlem senki! N,agy András bácsi, aki akkor még egyéni paraszt volt, ott állt mellettem. Napszámbs vóit a múltban. Olvasták a szöveget,' s az örég nagyon örült. Később az elsők között volt, aki belépett a tsz-be! S ma? — el sem lehetne onnan zavarni! — Várjon csak... Igen. Előttem Jelenfi Istvánná állt. s akkor tapsolt a legjobban, amikor a nők egyenjogúságának törvénycikkelyét olvasták fel. Igazán szép lehetett akkor Tiszaitécskén! Be rie zavarjuk Fazekas elvtársat, — emlékezzen csak aria a szép, régi nagygyűlésre!: — Gyűlés után a kocsmába mentünk. Egy pohár bor, vagy sör mellett beszélgetni kézdtém azokkal az új gazdákkal, akik velem együtt kaptak földet. Rádió akkor még riém volt egyik tanyában sem, de még a falúban is csak igen kevés helyen, — nem tájékozódhattunk semmiről sem. Féltünk is emiatt egy kicsit a megelőző években, mert 16 nagygazda perbe szállt az újakkal a földek miatt. Bizonytalanok voltunk egészen máig, illetve a nagygyűlésig. A kocsmában azután a többiek, meg én is megnyugodtunk. .. Arról beszéltünk: ez a nap megmutatta a biztos jövőt, megmarad a föld, perelhetnek a kulákok, ahogy akarnak... Még arról, hogy itt, ebben az országban, valami új, nágyszérű kezdődik. .. Fazekas János, — az egykori szegénypdraszt — emlékéit idézte arról a régi, sokak által hűtlenül elfelejtett 1949-és nagygyűlésről... Illőnek tartjuk* hogy ezek után most mi mulassuk be a mai Fazekas Jánost, aki 1951 óla tagja a pártnak, s több tanfolyam elvégzése után tanácselnök, majd a Tiszakécskei Földműd vesszövetkezet ügyvezetője lett. 1950-ben házát vásárdlt, ma már rádió szól lakásában, őrhaga motorkerékpár* ral jár, ha ügyel más községbe szólítják, két kislánya pedig az általános iskola élvégzése után gimnáziumba megy;.. Gémes G kis közösségben eddig ismeretlen bánásmódot, mire Szabó a mellét döngetve odavágta nekik, hogy őmellette áll az egész vezetőség, s a kilenctagú pártszervezet, majd ezt egyre gyakrabban hangoztatva, fenyegette is a két asszonyt. így próbálta őket megfélemlíteni, hogy eszükbe se jusson jelenteni, ha majd benn lesz a kertben az a bizonyos »kutya«. Ez a »majd« akkor következett be, amikor értékesíteni lelehetett a termést. Június elején Bertánéval volt a piacon a kertész, s ekkor 150 forintot árult a zöldségfélékből, az összeget azonban azon melegében elitta. Mivel Bertánénál is volt 265 forint, eladásból származó pénz, ezt is kérte tőle, rá akarván bírni az asszonyt arra is, hogy vállalja magára a 150 forint »ideiglenes« igénybevételét is, nehogy az ő háza elejét érje emiatt szó a vezetőség részéről. De Bertá- né nem állt kötélnek, hanem jelentette az esetet, mire kérdőre vonták Szabót, aki a feleségével együtt azzal indokolta az elszámolni nem tudást, hogy villanyórát vettek a pénzből. Erre az iskolán lévő Bagó elnököt helyettesítő Csonka József utasította a könyvelőt, hoey az el nem számolt összegét a legközelebbi előlegfizetéskor vonja le a kertésztől. Nemsokára rá, míg a másik kertészeti dolgozó, Krizsóné a kocsiról pakolgatta le a piacra i vitt árut, Szabó nagy hirtelen, s azt hívén, hogy észrevétlenül, eladott 2 kg uborkát, aminek az árával, 20 forinttal nem számolt 1 el a tsz-nek. Krizsóné ezt jelenítette Tamás István elnökhelyettesnek, mire a vezetőség a kertészt ]eltiltotta a piacosaitól — Száz Tamás Pista bácsit is i becsapok — dicsekedett szükebb ....................................................... kö rében Szabó, s most már a kertben bonyolította le üzleteit; egyszer egy kilogram Uborka árát vágta zsebre .majd a káposztapalánták eladásából származó 35 forint bevétel helyett csak 15 forintot könyvelt él a blokk-füzetben. Aztán fütyült á vezetőség határozatára, s július 23-án ismét megjelent a piacon; a megmaradt árut a MÉR- nek készpénzért eladta, de csak a számlát nyújtotta át Tamás István raktárosnak, — a Bevétellel adós maradt. Az iskoláról éppen egy nappal előbb hazaérkezett Bagó Lajos elnök kereste a kértészt, de hém találta még, mire meghagyta Krizsónénak, hogy másnap csak ő mehet piacra. Másnap azonban megint csak Szabó és felesége ült a zöldségfélékét szállító kocsin, az elnök, azonban lepararicsoltá őket. Á nyilvánvalóan jó »mellékes« keresettől elütött kertész leírhatatlan káromkodással reagált az elnöki parancsra, s hazament nejével. Aztán kivágták a tsx-böl. mint a rongyot. Még volt bőr a képén élmotyogni, hogy »6 pédig csinált volna gazdaságot ebből a Szövetkezetbői«. Most másutt akar, mint kertész elhelyezkedni, de bajosan sikerül neki. Információt kérnek ugyanis róla, s — az előző munkahelyével ellentétben — a tsz pontosan tájékoztatja ténykedéséről az érdeklődőket. így talán egyszer rádöbbén Szabó Sándor, hogy társadalmunk egyre inkább gátat vet a huligánkodásnak* a gárázdálko- dásnak. Ha pedig nem döbben rá — magára vessen. Tarján István Moszkva—Leningrád Ifj. Szendrei Imre, a kétszeres Liszt-, Chopin- és VIT-díjas zongoraművész, Kalocsa város szülötte. Felkerestük a mosolygós arcú fiatal művészt és nyári munkájáról, további terveiről beszélgettünk. Megtudtuk, hogy ezideig már kétszer járt Moszkvában. Először a VIT alkalmából, amikoris díjat nyert. Elragadtatással beszélt a VIT felejthetetlen emlékeiről, Moszkváról, mint világvárosról, a szovjet emberekről, akik minden lehetőséget megteremtettek ahhoz, hogy a verseny tartama alatt kellemes körülmények között készülhessenek, a művészek. Külön mégtiszteltetésnék érezte ez év tavaszán, hogy á szovjet elvtársak, Lev Obovin zongoraművész javaslatára, név szerint meghívták a Csajkovszkij versenyre, ahol a legerősebb mezőttyt tapasztalta eddigi szereplései során. Közbevetőleg elmondja, hogy szovjet zene világsikereinek titka nem más, mint a fiátal tehetségek alapos kiválasztása, s az, hogy a szöVjét állam minden segítséget megad a művészeknek, hogy hivatásuknak élhessenek. Ehhez párosul a szovjet művészek imponáló alázata, techhikai, stílusbeli felkészülése. Van tehát mit tanulnunk szovjet barátainktól. 8 most nagyon boldog vagyok, hogy öthónapos moszkvai és leningrádi tanulmányútra indulhatok a közeljövőben. Addig is naponta mintegy 8—10 órát gyakorolok, hogy alapos felkészüléssel induljak a nagy útnak, s közelebbről ismerkedhessek meg Muszorgszkij, Hacsaturján* Prokoffjév műveivel abban az országban, ahol az orosz szív érzéseit orosz tolmácsolásban kaphatom. Igen sokat várok a SZvetisZlav Rihtérrel és Fiiér professzorral való konzultálásoktól, az orosz és szovjet zéne alaposabb megismerését, előadását illetően. Közben zongorához ül, s a többszörös díjnyertes művészhez méltó tolmácsolásában LisZt II. rapszódiájával búcsúzik tőlünk* Mi azzal: sok sikert, s vigye el baráti köszöntésünket Moszkvába, Leningrádba. Kovács íiüfé Ideiglenes bizottság alakult a kecskeméti cigányság helyzetének felmérésére Mint már hírül adtuk, a Kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága július 17-ért megtartott ülésért foglalkozott a kecskeméti cigányság helyzetével. Ezen az ülésen — melyén a cigártyság országos és helyi képviselői is részt Véttek — született meg a javaslat egy olyan ideiglenes bizottság megalakítására, améiynék tágjai alaposan felmérnék a cigányság helyzetét és tervet dolgoznának ki problémáik ihegoldására. A vb-ülésen megfogamzolt javaslat így került az augusztus 12-i tanácsülés élé. Á tanács íagságamegválasztótta a kilenctagú ideiglenés bizottságot* melynek tagjai: Féketé Józséf iskolaigazgató, Lévai «lózséf cigánybi- ró, Baríha Mihäiy á RÍSZŐV részéről, Rácz Kálmán cimbálom- művész, Bállá Gábor városi munkaügyi csoportvezető, Nagy László művelődési felügyelő, df. Kuti István orvos, Juhász Sándor, a Szabad Nép Tsz elnöke és Bódis Vera, a nőtanács városi titkára. — Hjc az en gepem, nezze csaw meg! — és kicsi, keskeny kezé-( vei lesimítja róla az utolsó szem. forgácsot is. — Karimafúró . vagyok — mondja. — Naponta 250—260( munkadarabot fúrok ki. / — Nem nehéz a niunka? — kérdezem. ( — Hát egy kicsit nehéz — de szép! Én már megszoktam, nem cserélném fél semmivel. Aztán kihúzza magát és mosolyogva folytatja: — Büszke is{ vagyok arra, hogy helytállóki ugyanott, a hol eddig csak fér-, fiák dolgoztak... Valóban: ez a tíz lány munkájával naponta bebizonyítja, hogy a nők ma már egyenrangúak a férfiakkal. Barta Éva
