Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-20 / 196. szám
1958. augusztus 20, szerda S. oldal „Élőkkel a2 élők ellen66 Újabb kutatások a Növényvédő Állomás laboratóriumában TÖBBSZÖR BESZÁMOLTUNK MÁR olvasóinknak a Növényvédő Állomás munkájáról s a közelmúltban megalakult laboratóriumról is írtunk már. Most a legújabb kutatásokról érdeklődtünk Szűcs Józseftől. Jelenleg a laboratóriumban és párhuzamosan a szántóföldön a burgonyabogár és a szövőlepke parazitáival, ragadozórovaraival foglalkoznak. A növényvédelem jövő perspektívája a kémiai védekezés csökkentése s az agrotechnikai és mechanikai módszerek alkalmazása mellett a biológiai védekezés, az »élő szervezet felhasználása élők ellen« lesz. BESZÉLGETÉS KÖZBEN a laboratóriumvezető egy üvegedényt vesz elő, benne a gyümölcsösök legveszedelmesebb ellensége, a kaliforniai pajzstetű s ott van már egy apró kis káticabogár is, amely pusztítja a pajzsfpfifplcpf A LABORATORIUM olyan, mint egy sokrétű tenyésztőtelep. Egyik dróthálós ketrecben a szövőlepkék rakják tojásaikat, a másikban az apró hernyók már szövedékeket készítenek, Egy eperfaágon sárgaszínű tojásokból apró ragadozópoloskák bújnak ki. Ennek a vizsgálatnak mi a célja? Hajóson a szövőlepke tojásai mellett ennek a poloskának tojásait is megtalálták s most azt akarják megtudni: milyen mennyiségű szövőlepkehernyót tudnak elpusztítani? Azt is tisztázni akarják, hogy a laboratóriumban tenyésztett poloskák fejlődési idejét lehetne-e rövidíteni, hogy a fiatal hernyókat idejében elpusztítsák. A továbbiakban mesterséges úton nagy tömegben akarják e hasznos ráNégyfdntermes iskola épül Kinbaján j gadozópoloskákat tenyészteni, hogy a hernyók kártétele csökkenjen. EGY NAGY, DROTHALŰS KETRECBEN burgonyabogarak, lárvák tömegei mozognak. A laboratórium megbízást kapott a földművelésügyi misztériumtól, hogy az Országos Mezőgazdasági Kiállításra készítsen élő burgonyatöveken tojás-, lárva-, báb- és bogár-preparátumokat. MIVEL FOGLALKOZIK MÉG a laboratórium? A gazdaságok most zsizsiktelenítik a borsótermést s a szénkéneges fertőtlenítés hatását úgy ellenőrzik, hogy minden tételből 1 kg-os mintát kérnek s megvizsgálják: nincs-e élp zsizsik a borsóbán? Egy másik munka az előrejelzéssel, kapcsolatos. A 26 helyről megérkezett anyágot már rendezték, feldolgozták s most térképezik, hogy a különböző kártevők hol, milyen tömegben jelentek meg s a következő évre már előre jelzik azt is, hogy hol kell a védekezésre időben, szakszerűen felkészülni. R szerencsétlenségekről, gyilkosságokról imint tapasztalhatták olvasóink az utóbbi időben — a lehető leggyorsabban tájékoztatjuk olvasóinkat. Annyira megszokták már ezt, hogy ha egy-két napot késünk valamilyen esemény közlésével információszerzés vagy technikai akadályok miatt, — telefonon, levélben és személyesen érdeklődnek: »Miért nem írtak róla?« Pénteken is ilyen ügyben telefonáltak szerkesztőségünkbe: »Mit tud a szerkesztőség a Kecskemét határában vasúti sínre kötözött kislányról?« S ugyanezen a napon másik kérdés is beérkezett: »Mi újság annak a férfinek az ügyében, akit Baján fához kötöztek, s ott halálra martak a szúnyogok?« Mi erről a két esetről — nyíltan bevalljuk — nem írunk! Nem írunk egyszerűen azért, mert a két esemény nem történt meg. Érdeklődtünk a megyei rendőrkapitányságon, s oda — legalábbis a mai napig — semmi hasonló cselekményről nem érkezett be jelentés. Ügy látszik, a szákállas ember meséje idejét múlta. Szerencsésen szétvertük az ostoba, babonás emberek hiszékenységére alapozott híresztelést. Most ezért »reálisabb«, elhihetöbb rémhírekkel próbálkoznak azok, akik nem akarják, hogy a nép békességben, nyugalomban szelje meg az új kenyeret. Már most gondoskodjon kályha, tűzhely szükségletéről. Beszerezhető az. á"ami és szövetkezeti boltokban. 1891 * 1 MEGSEM ALSZIK EZ A KÖZSÉG Az iskolai év kezdetére átadják rendeltetésének a rövidesen 'elkészülő új négytantermes iskolát. A korszerűség minden követelményének megfelelő épületben kétszobás, összkomfortos nevelői lakás IS vátí. A kalocsai járás déli részén 3600 lakosú, álmodó kis község Dusnok. Amikor az autóbuszról leszállók, úgy rémlik, mintha a rekkenő ebéd utáni hőségben az egész falu lefeküdt volna egyet szundítani. Halk gépzúgás vonz, talán traktor? Ahogy haladok, fúrótornyot látok és arra veszem utam. Szorgos munka folyik a község egyik térén. A megyéi tanács küldötte is éppen kinn van. Tőle tudom meg, hogy ezen a helyen augusztusban új, nyolctantérmés Pityu ma Uiie-HC éltes! A hetényegyháza—szárítási tanyavilágban vakítóan fehérlenek a frissen meszelt, takaros tanyák, de még az alacsonyabb léckerítések is: a dolgos homoki emberek kezemunkáját őrzi a táj, a tiszta tanyák, a dúsfürtű, gondozott szőlősorok. Harmonikusan illeszkedik ebbe a környezetbe a hétcsaládos Rácz Józsi bácsi széperi rendben tartott kis tanyája is. Az udvarban, a szérűskertben, az istállóban, s a konyhán dolgozik a család apraja-nagyja, — a kilenc éves Pityu kivételével, mert ő éppen most hajtotta ki Füge tehenet a legelőre. Pedig tulajdonképpen őhozzá jöttünk, ót kerestük, mivelhogy rohamosan közeledik augusztus 20-a, az alkotmányunkkal egyidős, kilenc éves Pityu születésnapja. Jóska, a nagyobbik fiú ajánlkozik, hogy előkeríti kis öccsét, s bizony majd félóra eltelik, mire a2 élénk szemű, fürge kisfiú megszeppenve igyekszik felénk a szőlősorok között. — Miért vagy úgy megijedve? — kérdezem. Lehajtja fejét s akadozva, sírással küszködve válaszol: — Jóska ... azt mondta ... a rendőrök keresnek... ,rre már jókedvűen mosolyog az egész család, s üggyel-bájjai valahogy értésére adják Pityukénak, hogy ne féljen: újságcikk készül róla! Erre már Pityu ijedtsége is múlik, s megered a nyelve: — Újságcikk? Én is szoktam újságot olvasni. Elgondolkozva nézek a pöttöm kis emberkére, aki itt, az egyik távoli tanyai iskolában még csak második éve ismerkedik a betű tudományával. Magam elé képzelem, amint lámpagyűjtás után édesapja mellé telepszik a lócára s hősiesen birkózik a betűk rengetegével... Er — No és, mit szeretsz olvasni? — Mesekönyvet szeretnék ... — Talán nincs mesekönyved? — kérdem. — Nincs — válaszol a fiúcska, S én egy kissé megütközve nézek körül a család derűs tagjain: az ügyes, éleseszű édesapán, a jóságosán mosolygó édesanyán. 'Ej’gyikük sem fogja fel mind- járt a dédelgetett, különben boldogan élő kisgyerek hirtelen elszomoruló tekintetének értelmét, a betű szeretetét, hiszen iskolahagyásuk óta nekik se sok könyv fordult meg kezükben. Pedig mindannyian örülnek, hogy jó tanuló a fiuk. Még az édesanyja dicsekszik el vele, hogy Pityuka négyes osztályzat- , tál tért haza év végén az iskolából. j Másra terelődik a szó. Arra, hogy Pityu már többször járt a városban. Egyik ilyen útja na-_ gyón emlékezetes: a tavalyi al-j kotmány-ünnepi, amikor a kecs-* keméti'városi nőtanács sok fagylalttal és finom uzsonnával vendégelte meg az augusztus 20-án született gyermekeket. ) — Mindig erről beszél — mondja az édesanyja —, s azóta mindene lett a fagylalt! A múltkor köcslSrzőhek akartuk bevinni a városba, de ő megszólalt, hogy »sokba kerül az anyukáék- dak, mért tíz forint ára fagylalt nem lesz elég nekem!« — Pedig az nagyon sok! — mondom, s Fityu bólint, hogy tudja, hiszen a számtan legkedveltebb tantárgya az iskolában. 1 — Meddig akarsz tanulni, PK tyuka? — S bár a kisfiúhoz in-' tézem a kérdést, az édesanyja' válaszol: — Kijárja a nyolc osztályt. I — És azután mi akarsz lenni? ■ — Még nem tudom — tétovázik a kisfiú, majd felcsillanó szemmel kijelenti: — Én a lovakat szeretem a legjobban, én lé-í szék az apu lovászat^ A könyvek, a város, s a tanulás iránt érdeklődő kilenc éves kis Pityu mostani élete már mű- veit, okos parasztembert ígér, olyat, aki túl lát égy kis tanyai ház udvarán, s megérti a haladásra hívó idő szavát. Ma még csak szerény kis jelek, egy-egy elejtett szó sejteti, hogy majdan mennyire más felfogású ember lesz belőle, mintha évtizedekkel előbb született volna! W talán, ha felnő, akkor ^ érti majd meg igazán: mit jelent számára népünk alkotmánya, amelynek születésnapja az övé is. —eszikné— iskola építését kezdik el 3,8 millió forint költségelőirányzattal, amelyből 1,3 millió még ez évben beruházásra kerül. Érdeklődéssel nézzük a kútfúrást, amely jelenleg még csak az egyetlen jele ■ a későbbi nagy építkezésnek. Ka- jszonyi József fúrómester szíveden tájékoztat. A fúrással jelenleg 80 méteren járnak és keresik a mélyebben fekvő és még jobb vízadó réteget. Ügy számítanak, hogy a fúrást két hét múlva már befejezhetik. Arrébb, alig harminc méterre, gyermekzsivaly hallatszik, a községi óvoda 60 gyermeke fogyasztja éppen ebédjét. Nemsokára őket is »megmozgatják«, mert az óvoda az építkezés felvonulási épülete lesz. Az óvoda céljára viszont egy másik házat tesznek majd lakhatóvá, mert a csöppségek ideiglenes áthelyezésével 200 ezer forint költséget takarítanak meg és egy lakóházat is nyer a község. Az iskolák az elmúlt tanévben túlzsúfoltak voltak, három iskolában három »műszakban« folyt az oktatás és ezen kívül az egyik gazdasági épületből még egy pót- tantermet is be kellett rendezni. Ha az új iskola elkészül, mindezekből szintén lakóház lesz. A Gyetvai házaspár örömmel újságolja, hogy az új iskolában a község normál mozit is fog kapni. Szó esik a nőbizottság működéséről is és megtudom, hogy a földművesszövetkezet keretében már 30 tagú nőbizottság működik. Tea, bál, tombola, sőt egy eredeti dusnoki ötletet is megvalósítottak a nők: a halsorsolást. A három kilós sült pontyot 1 forintos sorsjegyek útján sorsoltak ki. Most éppen e különböző források bevételeiből mosógép beszerzését végzik. Búcsúzom Dusnoktól. De már nem találom olyan nyugalomban a falut. Hallom az építkezés zaját és tüdőm: a kultúrának egy újabb bázisával lesznek gazdagabbak. Kováts Andor Motto: (Alkotmány 8. fejezet 46. §. 1. ponija.) „A Marvar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát.” Ezüstös hajkoszorú övezi halántékát a vígkedélyű Aranyi Géza bácsinak, a Kecskeméti Cipőgyár lakatosának, aki az utóbbi időben külföldet járt ember hírében jár több társával egyetemben. Nem legénykori külföldi útról van szó, amikor kényszerűségből, akarata ellenére, mint katona, megjárta Ausztria és Németország egy részét. Ez a mostani külföldi út mentes volt az előbbiektől, s feledhetetlen marad még hosszú ideig. Aranyi Géza bácsi egy hétig üdült Csehszlovákiában. A Deák Ferenc utasszállító hajó karcsú teste méltóságteljesen úszóit a Dunán felfelé. Pozsony irányában. A hajón volt Géza bácsi is, s a vidám társaságban elvegyült, barátságokat kötött, majd csendesen szemlélte a táját, hol a Duna egyik, hol a másik oldalát' fürkészve. A hajó kedd délben Bratisla- vában. a végállomáson kötött ki Egy hét Csehszlovákiában kiváncsi utasaival. Géza bácsit is űzte és hajtotta a kíváncsiság a városba, hogy megnézze, mit is csinálnak a szomszédok, akikről olyan sok jó hírt hallott. Nem győzőit eleget csodálkozni. Üton-útfélen érezte a .szocialista alkotó munka forró tüzének lehelletét. — Ha nem látnám, talán el sem hinném — ismételte többször a hatalmas építkezések láttán. Amit lehetett, feljegyzett, de inkább a fejében raktározta el a hallottakat, látottakat. A városlátöaá- tás, a csokoládégyár megtekintése, a Kis-Kárpátokban való kirándulás, a fürdőhelyén eltöltött felejthetetlen órák, a bankett stb. mind örök nyomot hagylak benne. A Pálffy és Fugger család által épített vár, amelyre a III. emeletet Mária Terézia építtette, a mflemlékjel- legű temolomok. a sporfkombi- nát, a sok szálloda, a szenvedélyes gyúfa-cimkegyiijtőkkel va*ó találkozás, mind örök emlékként él benne. Szemlélődése közben bensőjét valami megfoghatatlan érzés kerítette hatalmába, s látatlanban megszorította azoknak az elvtársaknak a kezét, akik odaadással munkálkodnak a szocialista haza építésén. Géza bácsi, az egykor megélhetésért küzdő, ügyéskezű szakember a beszélgetés közben tréfásan e2t mondja külföldi útja val kapcsolatosan: — Elmentem, szétnézni a szomszédba... Álljunk meg egy pillanatra ennél a kijelentésnél. Idősebbek, tegyük a szívünkre ke- zürikét, s rriondjük meg ősi'ri- (én: gondoltunk-e valaha arra, hogy munkásemberek eddig is eljutnak? Ezt is jelenti a munkáshatalom. S az a hajó, améh'en Aranyi Géza bácsi utazóit Bra- tislavnba és vissza, azóta újra fordult egyszerű utasaival. — Pernesz —
