Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-15 / 165. szám

4. oldal 1058. július 15, kedd qemebknek^TTíMW Mesél a Csajda-kert ADTUNK MÁR HÍRT nektek arról, hogy a megyei őrsvezető- képző tábor Kalocsán táborozik a Csajda-kertben. Amikor erről legutóbb írtunk, még csak terv volt, de életrevaló terv. Min­denki tudta, hogy így is lesz. Bár szó volt arról is, hogy a Szilidi-tó partjára megy ez a tábor, de valamilyen oknál fog­va »lefújták«, ezt a tervet az illetékesek. Jobb is, hogy Kalocsára ke­rült a tábor. Könnyebb az éle­lem beszerzése és mégis csak más az, ha a pajtások a város­ban vannak. Jobban lehet mo­zit látogatni, hamarabb leesik egy-egy “fagyi", mint ahogy erre már volt is példa vasár­nap délután. Pedig gondoljátok csak el, nem volt olyan nagyon könnyű kifizetni a “kontót", hi­szen nyolcvan darab egyforin­tos fagylalt az összesen nyolcvan forint. No de a táborvezető, Fa­Sztálinudrosban járfunfy... Az Izsák-Majláth telepi általános is­kola úttörőcsapatá­nak a nevében sze­retném megírni más iskoláknak tanul­ságképpen a múlt­kori kirándulásun­kat. A tavasszal ren­deztünk a tanító bá. esi vezetésével egy nagyszerű kabaré­műsort, majd ké­sőbb — június vé­gén — egy vidám majálist. A két rendezvény bevételéből egy na­gyon izgalmas ki­rándulást szervez­tünk Sztálin város­ba. Mindannyiun­kat nagyszerű érzés töltött el a kirán­dulás reggelén. Hét órakor gyülekez­tünk az iskola ud­varán. Kísért ben­nünket a tanító bá­csi meg a szülői munkaközösség né­hány tagja, A gyö­nyörű, újvonalú autóbusz idejött ér­tünk az iskola elé és vidáman, jó han­gulatban indultunk a gyönyörű napsü­téses reggelen. Útirányunk: Fü- löpszállás — Solt — Dunaföldvár —Szta- linváros volt. Du- naföldváron meg­néztük a dunai hi­dat, utána a hajó­állomást és elgyö­nyörködtünk ha­zánk legnagyobb fo­lyójának hömpölygő hullámaiba. Ezután utaztunk csak tovább és így érkeztünk el a .gyö­nyörű, új városba, Sztálin városba. Itt aztán volt bő látni­való! — Először is megnéztük a Vas­művet. Csak álmél- kodtunk a nagy épületek mellett. Le sem tudom írni hir­telen, hogy mi min­dent láttunk abból, amit évközben ta­nultunk erről a vá­rosról. Elmentünk a Vidám Parkba is. Ott is szórakoztunk. Külünö-en örültünk az úttörővasútnak. Mindenütt szeretet­tel fogadtak ben­nünket. Kimentünk a hajóállomáshoz is. Megvártuk az István gőzöst. Szétnéztünk tehát alaposan ebben az új szocialista város­ban. Késő este lett, mire hazafelé fordí­tottuk a szekerünk rúdját. Vidám nóta­szóval indultunk visszafelé. Köszönjük mind­azoknak, akik egy egész életre szóló él­ményhez segítettek bennünket! Nagy Mária, VIII. o. tanuló, Izsák Kötélen másztunk, kérdésekre feleltünk Nagyot dobbant a szívem, amü kor a győztes úttörő próbázók közt olvasták fel őrsünk nevét. Hogyan is történt? Délután két órakor gyülekez­tünk az Üttöröház előtt. Ott meg­történt a jelentésadás, majd el­indultunk a nagy útra. A cél: Üttöröház — Katona József Szín­ház — Szentháromság temető — 11. Rákóczi Ferenc iskola — Üt­töröház. Az igazgató néni egy papírt meg egy ceruzát adott: Le kell rajzolni az utat — mondotta — az átjelzéseken haladjatok és út­Nyúlfarok A BAJAI II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat kisdobosai a Tol­na megyei Mórágy községben ütöttek sátort. Huszonöt kisdo­bos vett részt a táborozáson és nagyon sok élménnyel gazda­godva tértek haza. A KISKUNHALASI Loránt- ffy Zsuzsanna úttörőcsapat jú­lius 19-én tért haza Balaton- föidvárról. A KECSKEMÉTI Üttöröház pajtásai Zebcgén.vbcn ütöttek tanyát a községi általános isko­lában. A pajtások július 2-án indultak útnak és augusztus el­sején térnek vissza. Ez elég hosszú idő ahhoz, hogy meg­nézhessék Visegrádot, megláto­gassák az esztergomi Üttörőhá- zat. Tervükben szerepel még dunai sétahajózás, valamint megnézik a környék turistaszál­lásait is. 30 000 KOLORÁDÖBOGARAT szedtek össze a bugaci pajtások a Bugaci Állami Gazdaság bir­tokán. Ezért a gazdaság pénz­jutalomban részesítette őket. A JÁNOSHALMI úttörőcsa­pat Visegrádról küldött képes­lapot a megyei úttörő elnökség- nckj törő módra viselkedjetek! Kettesével indultunk el és ahogy az 1956-os hősihalottak síremlékéhez értünk, leróttuk a tiszteletünket a síremlék előtt. A színházhoz érve, jelzésre buk­kantunk, ez azt jelentette, hogy levél van tőlünk öt lépésre. Meg­találtuk. Válaszolni kellett néhány kér­désre, aztán továbbindultunk a temető felé. Az úton minde­nütt örömkiáltások hallatszottak: jó út, rossz út stb. A temetőben tisztelegtünk a hősök sírja előtt, azután kérdéseket kaptunk. Tő­lem az úttörőélet kilencedik pontját kérdezték. Boldogan feleltem: Az úttörő bátor és fe­gyelmezett. Innen továbbindultunk az út- jelek nyomán, nemsokára sze­münkbe tiint az új iskola. Ott egy ifi vezető várt ránk, egy levelet kellett megkeresni és arra válaszolni. Volt egy érdekes kérdés: Ho­gyan tájékozódsz éjjel iránytű nélkül, a szabadban? Gyorsan megválaszoltuk és innen is to­vább indultunk, az úttörőház felé. Itt aztán igazán érdeket rész következett. Két kötél volt kifeszítve jó magasra, azon kel­lett átmászni. Egy kislány ba­kot állt, hogy mindenki fel tud­jon mászni. Sok küzdelem után átjutottunk. Majd kislabdát kel­lett dobni. Ebben is elég ügye­sek voltunk. Ezután következett a sátorverés. Boldogok voltunk, mert ez volt az utolsó feladat. Csakhamar büszkén állt a sá­tor a tér közepén. Számomra ez a próba nagyon élvezetes volt, és jobban izgul­tunk az eredményhirdetésnél mint egy kémia-órán. Felragyo­gott a szemünk, amikor meg­tudtuk, hogy a harmadik hely­re kerültünk. Fodor Margit úttörő, Kecskemét ludi pajtás, azt mondja, megér­demlik a pajtások, nagyon szor­galmasak. HAT MIÉRT KELL szorgal­masnak lenni, akkor, amikor az ember táborban van? — kérdez­hetnék most sokan. Hogy ezt megértsük, tudni kell, hogy a tábori élet nem mindig azt je­lenti — többek között —, hogy tanulni is keli. Meg kell ott ta­nulni az őrsvezetés minden csínját-bínját elméletileg is meg gyakorlatilag is. Hiszen nagyon fontos az, hogy az őrs­vezető tisztában legyen az őrs­vezetés módszereivel. Tekintve, hogy sátorkörletrő! van szó —, mert a pajtások sát­rakban laknak — a körletet is tisztán és rendben kell tartani. A körletben minden időben példás rendnek kell uralkodni, mert ha ezt az őrsvezetők sem tennék még, nem kívánhatnák, hogy idehaza is rendben legyen az őrs. Hát persze, rendetlenség­ről nincs is szó a táborban. — Huszonöt sátor fekszik a fák alatt, de akár kívül, akár belül nézzük a rendet, mindenütt pe­dánsak. VANNAK OLYAN PAJTA­SOK, akik már teljesen meg­szokták a tábori rendet, ezek majd nehezen tudnak búcsút mondani a tábornak. Pedig de közeleg a 17-e! Ekkor jönnek ugyanis hazafelé, mert már 19-én a lányok mennek a he­lyükre. Elvétve akad olyan anyámasszony katonája is, aki nem szereti a tábori életet. Ép- oen vasárnap történt, hogy egv pajtást haza kellett küldeni mert többször eb,őrt a mécsese azt mondta, ő nem szereti a tá­bort. Nyilvánvaló, hogy erő­szakkal senkit sem fognak ott. ezt a pajtást is felsegítették n vonatra és hazaindították. Oda­haza aztán most gondolkozhat rajta, hogy van-e annál nagyobb élmény, mint amikor éjszaka őr­ségbe kell állni, élvezni az éj­szaka romantikáját, szépségét MIND OLYAN DOLGOK ezek amelyek nagyon szorosan hoz­zátartoznak az úttörőélethez, ha egy kicsit nehéz is néha ez az élet, mégis nagyon szép és fe­lejthetetlen élményeket szerez hetnek itt a pajtások. . |§| A caragrafusok közöli |§ — Jogi tanácsadó: Ur. Kolosai It. Gyula ügyész. — A hagyatéki eljárásról 1958. évi szeptember 1-én lép hatályba az igazságügyminiszter 6/1958. sz. rendelete, mely rende­let- a hagyatéki eljárás újabb szabályozására vonatkozik. A rendelet nagy terjedelmű, így e helyen ismertetésre nem kerülhet sor, a gyakorlatban és a részletekben felmerütfT^prob- lémákkal azonban a későbbiek során foglalkozni fogunk. A ren­delet a Magyar Közlöny 1958. július 4-i számában található meg. „Egy dolgozó ember, aki bérlő is“ Lényegében lakbérvita van ön és a ház tulajdonosa között. E vita eldöntésére, ha nem. tudnak megegyezni, a bírósághoz kell fordulniok. A kérdéses helyi­ség — az ön által előadottak szerint — e perben különös nyo­matúkkal nem jön számításba, éppen azért, mert korábban a mellette lévő helyiséggel egy he­lyiséget "képezett, ezen felül nem fűthető, tehát a lakás céljára al­kalmas helyiség fogalma alá nem vonható. Önkényes lakásfoglalás Rendkívül szigorú rendelke­zéseket tartalmaznak a jogsza­bályok e tekintetben, s nem tart­juk szükségtelennek áz ezzel való foglalkozást, az esetek gya­kori számára való tekintettel is. A rendelet szerint azt, aki vala­mely helyiséget jogtalanul, ön­kényesen elfoglal, a helyiség­ből a szabályszerű végrehajtásra vonatkozó szabályok mellőzésé­vel — előző lakásába — vagy ha ez nem lehetséges, akkor más lakás biztosítása nélküli is — haladéktalanul ki kell költöztet­ni. Önkéntes beköltözőket sza­bálysértési eljárás során 1000 forintig terjedhető bírsággal kell sújtani. Ha azonban cselekmé­nyük a rriagánlaksértés bűntettét valósítja .meg, úgy a bűnvádi el­járást le kell folytatni és a bűn­üldözési | szerveknek elsőrendű feladata a bűncselekmény által előidézett jogsértő állapot — ne­vezetesen a lakás elfoglalása — megszüntetése. Felmondhat-e a tulajdo­nos az államosítás alól mentesített házak bérlőinek ‘i Többen fordultak hozzánk pa­nasszal és felvilágosítáért abban a kérdésben, hogy az államosí­tott, de f-itóbb mentesített ház tulajdonosa kiteheti-e a bérlőt lakásából vagy jogos indok nél­kül íelmondhat-e annak? Jogszabályunk idevonatkozó rendelkezései szerint az állami tulajdonbavétel alól mentesített házingatlan bérlője és a tulajdo­nos között) a mentesítő határozat jogerőre e)melkedésének napjától kezdődő hatállyal határozatlan időre szóló bérleti jogviszony ke­letkezik. Az érintett háztulajdo­nosnak tehát csupán e jogvi­szonyt meghatározó jogszabá­lyok keretjein belül van módja bérlőjének felmondani. Az álla­mosítás ajóli mentesítés tehát nem lehelj jogalap a felmondásra. fuuieia fedi fudorniínijos boy/mi: Hajsza a világ legszebb pillangói után A 75 éves Dugen Le Moult, akit a francia kormány számos érdemrend­del tüntetett ki, Pá­rizstól nem messze fekvő kastélyában a világ legnagyobb pillangó-enciklopé­diáján dolgozik. Le Moult közel húsz éven át meg­szakítás nélkül uta­zott, hogy a leg­szebb pillangókat rabul ejtse és pre­parálja. Kalandos foglalkozását 1899- ben kezdte meg, Nyugat-Európában , és Amerikában óriási szervezeteket hívott életre, ame­lyek kizárólag pil­langók gyűjtésével: foglalkoztak. A pil­langók milliókat jövedelmeztek, de Le Moult a pénzt többnyire újabb pillangók felkutatá­sára áldozta. A 40 kötetből álló encik­lopédiának több mint egyh armada már elkészült. Bizonyára min­den országban akad néhány tucat természettudós, aki érdeklődéssel várja a pillangók encik­lopédiájának meg­jelenését. .} A tárt ajtón, abla­kon beáramló napfény kevés ahhoz, hogy nappali világosságot árasszon s ezért a neoncsövek nyugtató fénye fonja be a gépek fölé hajló asszonyok, lányok hajkoronáit. A Bajai Kuhaüzem egyik munkatermében vagyunk. Férfit alig látunk. Amint kísé­rőmtől hallom — a férfiember olyan itt mint a fehér holló, ál­talában csoport- és műszakvezetők. Annak a szalagnak — amelyet most meg­látogatunk — vezető­je Barna Ferenc. Mi­kor szóbakerült neve az igazgatói irodán, azt mondták: náluk úgyszólván száműzték a kézimunkát. A kíváncsiság vezé­relt hát ide. Elöljáró­ban megtudtam, hogy ez a szalag fennállása óta a legutóbbi időkig női ruhát gyártott. Egy hete állt ót a pup- tinblúzok gyártására. Az új gyártmány új problémákat tárt a ve­zetés elé. Ezek közé tartozott: hat új gép belállítása a szalagba, Ezt megcsinálták minden különösebb akadály nélkül. A má­sik, a nagyobbik gond az volt: kit is tegyenek a gépekhez? Latolgat­ták a lehetőségeket. Újakat nem lehet fel­venni. Mi hát a kive­zető út! — Azok, akik eddig kézimunkát végeztek, próbálkozzanak a gép­pel — állapodtak meg a vezetők. Ennek megfelelően hat munkásnőt, akik eddig kézi munkások voltak, áthelyezték a gépekhez. Néhényan nem nagy örömmel fo­gadták, mivel még nem dolgztak gépen, így hát idegenkedtek tőlük. És most mi a helyzet? Kíváncsiságból meg­kérdeztem az új gép­tulajdonosokat, mit éreztek, amikor elő­ször leültek a géphez s most mi a vélemé­nyük? Vinkovics Irénke válaszolt először; — Bizony -küszköd­tem az első napok­ban. A gép mindig másfelé akart menni, nem arra, amerre én szerettem volna. De már én irányítom — szól, nem kis büszke­séggel hangjában. Ránézek kísérőmre. Tőle várom a választ. Ö rábólint, egyetérté­sét fejezi ki. Persze írünkének még nincs olyan nagy gyakorlata, mind mondjuk Suszter Icá­nak, Buchmitter Teri­nek vagy Nemes Ist- vánnénak, de ahogy már most tűzi az anya­got, arra enged követ­keztetni, hogy nevével nemsokára a legjobb gépmunkások névsorá­ban találkozhatunk. Gutái Istvánné és Ki­rály Margitka is most kerültek a gépekhez. Szavaikból azt hámo­zom ki, hogy a géppel való barátkozás náluk hosszabb ideig tartott. Megszeretlék-e mind­annyian a gépet? Ka­tegorikusan / igennel fellelni dőreség lenne. Egy azonban biztos: már nem idegen ne­kik. Erről győztek meg Gyenis Lászlóné szávai is. Azzal kezdi: Dolgozott már gépen s épjpen ezért örül, hogy újra visszakerült mel- ‘ lej Elmondta, hogy mint kézimunkás a néji ruháknál az olda- lazást végezte. Ez se- hckysem tetszett neki. Jobban érzi magát a gép mellett. Nála sem mént egycsapásra a gép megismerése, de ő hamarabb belejött a géb irányításába, keze­lésébe, mint többi tár­sai. Öttjártunkkor még kicsit döcögött a ter­melés a hat új gépi munkás gyakorlatlan­sága következtében. Később arról értesítet­tek, hogy a szalag dol­gozói kijutottak a hul­lámvölgyből és az új gépek segítségével úgyszólván kézimunka nélkül készítik a kis­lányok, asszonyok ál­tal kedvelt, ízléses, sokjszínű puplinblúzo- kat, — Vcuesz —

Next

/
Thumbnails
Contents