Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-13 / 164. szám
A MAGYAl? SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT- 8ÄCS- KISKUN MEGYEI LAPJA 1958. július 13, vasárnap Mikor kap gőzt a Kecskeméti Konzervgyár? Áprilisban már írtunk erről, most egy negyedév múltán _ ismét ezt kérdezzük Futó Tibor elvtárstól, a Kecskeméti Erőmű fiatal vezetőjétől. — Éppen jókor a látogatás. Holnap reggelre meghívjuk a szerkesztő elvtársakat a turbinából történő gőzszolgáltatás főpróbájára. A távvezeték, mely az Erőművet a Kecskeméti Konzervgyár II. telepével köti össze, jelenleg is nyomás alatt van. de egyelőre még közvetlen a kazánházból tápláljuk gőzzel. — Futó Tibor válasza, bár nem ért váratlanul, mégis meglepett bennünket. Nem gondoltuk volna, hogy egy negyedév alatt ilyen előrehaladott állapotba kerüljön a Kecskeméti Erőmű gőzturbinájának megcsapolása, hiszen mindez nemrég csak terv volt. A műszakiak és az építők dicséretére legyen mondva — a közeledik az 1369 méter hosszú gőztávvezeték hőszigetelése. hetek és a hónapok nem teltek nyomtalanul. A Kecskeméti Konzervgyár II. telepére eljutott a magasépítésű távcsővezeték és a gyár már felkészült a tonnaszám áramló gőz fogadására, hasznosítására. Petrilla István elvtársnak, a konzervgyár műszaki fejlesztési osztálya vezetőjének nem kis fáradságába került, amíg a Budapesti Láng Gépgyártól megszerezték az erőmű turbinájának megcsapolásához szükséges ún. biztosító szelepeket. De sikerült. Hétfőn reggel tehát sor kerülhet a turbinás főpróbára. Ha pedig minden jól megy, ha akadály nélkül kap gőzt a konzervgyár — amit remélünk is '• —, akkor csütörtökön sor kerül j a távgőzvezeték és a hozzátartozó berendezések végleges át-; adására is. ! Ha minden úgy sikerül, ahogy! eltervezték és számították, ak-I kor jövő hét csütörtöktől órán-. ként 3 tonna olcsó gőzt kap a í: Kecskeméti Konzervgyár II. te- j lepe. Az Erőműnek pedig telje- j sül az a régi vágya, amiért Fu- < tó elvtárs — mondhatnánk — minden követ megmozgatott: { nem áll le, hanem melegtarta- ‘ lékből villamosáram termelő l üzemmé lép elő a Kecskeméti' Erőmű. Sándor Helyszíni riport a kiskunfélegyházi piacról avagy mi okozza a baromfi és tojás árának emelkedését? Kedves olvasó, elhívjuk önt egy rövid piaci sétára. Kiskunfélegyházán vagyunk, reggel 6 órakor. A város és messze környékének szorgalmas népe már kora hajnalban elindul a piacra, hogy pénzzé tegye portékáját. Hosszú sorok alakulnak ki a földre rakott baromfiból és a kosarakban rejtőzködő tojásokból. A nyüzsgés nem terjed ki arra a piacrészre, ahol a magánkereskedők vannak, mért azok csak 9 óra után kezdhetik meg a vásárlást. De mj történik addig? A termelői sorok nőnek és egyre több ismerős arc tűnik fel, szaknyelven a »fülbemászók«. Azok a kofák, akik most mint felhajtok működnek — háborítatlanul — a félegyházi piacon. Fáradhatatlanul róják a sorokat és az újonnan érkező termelők fülébe súgják, hogy várjanak 9 óráig és akkor vigyék az árút a magánkereskedő standjához, mert ott kilónként 30 forintért veszik a csirkét, 22 forintért a tyúkot és így tovább. Megjegyzendő, hogy a városi tanács kereskedelmi osztálya mintegy két hónappal ezelőtt 25 ilyen személyt határo- ratilag kitiltott a piacról. Csakhogy egyszer sem ellenőrizte, a kereskedelmi osztály, sem a rendőrség a határozat betartását és az említett személyek továbbra is vígan végzik üzelmei- ket. petöfi népe A Magyar Szocialtsu. Munkáspárt Bács-Kískun megyei napilapja Sierkeezti: a szerkesztő bizottság Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám Telefon: 25—16, 26— 1«. 11—22 Felelős kiadó: Molnár Frigyes Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17—09 Előfizetési díj egy hóra 11 Ft Előfizethető és megvásárolható bármely postahivatalban és kézbesítőnél. iiacs-KiSKUii megyei Nyomda v. Kecskemét. — Telefon 15-29. 27-49 Felelős vezető: Szűcs Bála tsazaató Kilenc óra. A terelődik a másik oldalra és emiatt csak a hoppon maradt háziasszonyok néznek búsan a baromfi után. A magánkereskedők által diktált baromfiarakat az ő konyhapénzük nem bírja. A kereskedők standjait a termelők gyűrűje veszi körül. Nyugodtan állanak és várakoznak, pedig már három drága órát fecséreltek el ebben a nagy dologidőben. Ha ezt és a további időt számítjuk, bizony többet veszítenek, mintha valamivel olcsóbb, reálisabb áron adják el portékájukat. Vége a piacnak. A fegyelmezett felhajtó »vigyázzállásban« tesz jelentést megbízójának. A földművesszövetkezeti standokon is végétért a felvásárlás. Ttt sokkal kevesebb áru gyűlt össze. Érdemes számokkal is bizonyítani, hogy mennyi a földművesszövetkezetek és mennyi a magánkereskedők vásárlása. — Június 20-án például a magán- kereskedők 40 mázsa baromfit, 25 ezer tojást, a földművesszövetkezetek 2 mázsa baromfit és 3 ezer tojást, 24-én a magánkereskedők 25 mázsa baromfit és 20 ezer tojást, a földművesszövetkezetek 1 mázsa baromfit és 5 ezer darab tojást vásároltak lel. Megjegyzendő, hogy a földin űvesszövetkezet által felvásárolt baromfimennyiségben benne van a szerződésre lekötött, de a piacra fel nem hozott pecsenyeliba mennyisége Is. A magánkereskedők általában | 2—3 forinttal fizetnek többet a| baromfiért, a tojásért pedig 10; —20 fillérrel. A rántanivaló csir-l kéért 5—7 forinttal, sőt júniusi közepéig 8—10 forinttal adtak; többet. A 35 forintért megveti; csirkét június első felében 50 fo-1 rintért értékesítették Budapes- ' ten. Később a 30 forintért vásá-; rolt csirkét legálisan is 41 fo-; rintért adhatták. Egy mázsa: Nem siratjuk, ha eggyel kevesebb less — Hozzászólás egy cikkünkhöz — A vasárnapi Petőfi Népében »Megérett a pusztulásra a kecs* keméti lócsárda« címmel cikk jelent meg az aluljáró melletti italboltról. A cikk szerint az italbolt bezárásának akadálya az, hogy a Vendéglátóipari Vállalatnak nincsen más helyisége. Hát én —< és azt hiszem sokan mások is — azon a véleményen vagyunk, hogy ha eggyel kevesebb italbolt lesz — különösen olyan mint a »lócsárda-» — nem nagyon fog hiányozni. Különben is hama* rosan elkészül az autóbuszállomás, ahol bizonyára a Vendéglátó* ipari Vállalat is kap majd egy helyiséget s ez a helyiség forgat lom szempontjából máris pótolja számára az aluljáróit. Csukják csak be nyugodtan és nyissanak a helyén gyógy* szertárat, amely a környék lakosságának sokkal fontosabb érde-t keit fogja szolgálna Vásárhelyi Ferencné levelező Börtönbüntetésre ítélték egy négyéves kislány bestiális „gondviselőit" Selymesi György bácsszőllősi lakos ez év januárjában magához vette a felesége nővérének négyéves kislányát abból a célból, hogy huzamosabb ideig náluk maradjon, tekintettel arra, hogy a gyermek anyjának vadházastársa a gyereket — mivel az nem tőle származott — nem szívlelte. Aki ezen a jóságon meghatódik, s azt gondolja, hogy Selymesi György emberbaráti cselekedetet hajtott végre, — az téved. Téved, mert Selymesi és felesége egyáltalán nem bizonyult módon összeégették, aminek következtében a kislány orvosi látleletbe írt 8 napon belül gyógyuló testi sérülést szenvedett; A gyermek ápolatlan és elhanyagolt módon tengette életét. A bíróság az . ítélet meghozatalánál enyhítő körülménynek vette a két vádlott szegény, gyermekes voltát és Selyme- sinének alacsony műveltségi fokát, büntetlen előéletét. Súlyosabb körülménynek vette viszont a bíróság azt, hogy a már súlyosabbnak látszó sérülések dacára nem vitték orvoshoz a kislányt, holott a saját gyermeküket már kisebb láz jelentkezésekor is hőmérőzték. Mindent figyelembevéve a bácsalmási járásbíróság dr. Szluha tanácsa Selymesi Györgyöt összbüntetésül öthónapi, feleségét pedig 8 hónapi börtön- büntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. jóságos gondviselőnek. A kislányt — mivel éjszaka egy-két alkalommal nem volt szobatiszta — állandóan verték. Az egy méternél magasabb gyereket büntetésből rendszeresen egy 60 centiméter hosszúságú ládába zárták több órán keresztül, hajánál fogva rángatva pofozták, nem adtak neki vizet, hogy éjjel meg ne ismétlődhessen »bűne«, étkezésnél pedig a saját gyermeküknek adott ételnél rosszabb minőségűt adtak neki; A gyermek kezeit és más testrészét már fel nem deríthető — A kecskeméti városrendezési kiállítás hétköznap délelőtt 10-től 13 óráig, délután pedig 16 órától van nyitva. Minden érdeklődőt szívesen lát a városi tanács. Hogy a horgászat a legszebb sport, arról könnyen meggyőződhetsz, csak tedd fel a kérdést egy horgásznak: — Melyik a legszebb sport? Szemét lehunyja és áhítattal rebegi: — Horgászat a Tiszán ... És miután komoly sporthorgásznak, különösen az uginak minden szava színigazság, kérd meg, vegyen be csendes társnak vasárnapi kirándulásához. Sógorom vezérhorgász, minden szombaton feltarisznyázik... (sajnos, nem tudom, hogy ez ikes ige-e vagy csak amolyan közönséges és könnyen lehet, hogy a »feltarisznyázik« nem felel meg az akadémiai követelményeknek, ez azonban pillanatnyilag mellékes. Fő, hogy tarisznyázz fel és menj, boldog kísérő, vasárnapi örömöknek elébe.) Szóval sógorom kalauzolt legutóbb a horgászás nemes ösvényein és tapasztalaSZIMATH KÁZMÉR: J\I^dri örömöfy Mikor nem harap a hal? taim oly sok irányúak, hogy könyvben kellene összefoglalni azokat. Ezúttal azonban csak a vezérkérdést taglaljuk. Nevezetesen azt, hogy mikor nem harap a hal. A horgászás, mint azt a nyájas olvasók józan többsége bizonyára tudja, akként megy, hogy az ember kiül a stégre (magyarul: trepni), bedobja a horgot és nézi a vizet. Ez már magában komoly. Reggel hatkor ültünk ki, s miután hétig néztük, sógorom azt mondta, hűvös a hajnal, ilyenkor azért nem harap a ha!. Melegedni kezdett, néztük nyolcig, azt mondta, sréen tükröz a napfény, ilyenkor nem harap a hal. (Vannak, akik szerint s sréen az séen, sógorom azonban sporthor- gásznyelvészetben kérlelhetetlen, és ezt csak így magunk közt jegyzem meg.) Aztán kiegyenesedett a napfény, néztük kilencig, azt mondta, északkeleti szél fodrozza a vizet, ilyenkor nem harap a hal. Megállt a fodrozás, néztük tízig, sajnos, déli áramlat zavarta az alsó szintet, s ilyenkor köztudomásúan nem harap a hal. Tizenegy felé jött egy motorcsónak, azt mondta, a zúgástól ideges és ilyenkor nem harap a hal. Délig nem jött semmi, s azt mondta, a túlságos csönd miatt gyanakvó, s ilyenkor nem harap a hal. Délben mi haraptunk, de persze a legnagyobb óvatossággal. mert ha valaki hangosan eszik, megundorodik és nem harap a hal. Néztük a vizet kettőig, sógorom azt mondta, tikkadt a levegő, ilyenkor ellustul és nem harap a hal. Háromig nem sütött a nap, de hirtelen boruláskor színvakságot kap és nem harap a hal. Esni kezdett, sajnos, nyugatról jött és ilyen- korj nem harap a halj Kisütött s azt mondta, tulajdonképpen az a baj, hogy sok a hordalék és piszkos vízben nem harap a hal. Hatkor ívott, hétkor bandzsal ember ment a parton, nyolckor kakas kukorékolt és kilenckor tarka macska lépett a víz szélébe. Ilyenkor természetesen nem harap a hal: Tízkor aztán hazaindultunk, mert sötétben mellé harap a hal. Röviden ezek az okok és időszakok, amikor nem harap, Könnyű mesterség, mert mostmár csak egyet kell tudni. Azt, hogy mikor harap. Serceg a fenőkő az acélon. S a kasza élesítése néhány perc pihenőt nyújt a nagyon fáradságos munkában, öry János szolnoki-hegyi gazda ha örül is annak, hogy 12 mázsa rozsot vár i egy holdról, bizony szeretné, ha már keresztben lenne minden szál gabonája.
