Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-13 / 164. szám

1958. július 13. vasárnap 3. oldal Van és lesz bőségesen énkor — 3niir+á. Qtriku 3ilaán elMáuial, a JHtqij.ei 'Danáéi Otueikedelmi Oiztálya. oezet&iíoeL — Megyénkben sok községben el­terjedt a valótlan hír: «-Nem le­het cukrot kapni.« Több hiszé­keny ember, aki felült a híresz­teléseknek, ezért tízkilónként vásárolta, halmozta a cukrot. Valójában mi történt? E kérdés tisztázása végett kerestük fel Gerócs elvtársat, aki nyilatko­zott a jelenlegi cukorellátásról. KÉRDÉS: Igaz-e az a hír, hogy nem, lehet cukrot kapni? VÁLASZ: Egyetlen szóval is Válaszolhatnék: nem! De a vá­sárlók megnyugtatása érdekében kissé élőbbről kell kezdenem. A múlt évben jó cukorrépatermés volt, ami nyilvánvalóan azt bi­zonyítja, hogy cukorból nem le­het hiány. A gyárak azonban csak meghatározott mennyiség­ben gyártják a különböző cukor­féleségeket s most az történt, hogy a befőzési szezon előtt csak a kristálycukor fogyott és a kockacukor nem. Lényegében a kristálycukorból is csupán néhánynapos fennakadás volt. Hangsúlyozni kívánom, hogy csak kristálycukorból állunk így, kockacukor van és lesz bőséges mennyiségben, — egészen újig. Meg kell mondanom azt is: eb ben az évben több cukor fogyott el, mint a múlt év hasonló idő­szakában s ezért a második ne­gyedévben 30 vagon cukrot ren. deltünk pótlólag, amelynek ja­varésze kristály. KÉRDÉS: Egyesek azt állítják, hogy a kockacukor minőségileg rosszabb a kristálynál. Mi ebből az igazság? VÁLASZ: A kockacukor vég­eredményben finomított kris­tálycukorból készül, s minősé­gileg tökéletesen egyezik a kris­tálycukorral. KECSKEMÉTIEK EGERBEN Nemsokára kétszáz kecskeméti kislány és pedagógus teszi át székhelyét egyik legszebb vidéki városunkba, Egerbe. A kecske­méti Zrínyi Ilona általános is­kola minden évben szokásos üdü­léssel is felérő tanulmányi kirán­dulásának célpontja az idén te­hát Eger lesz, illetve pontosab­ban Eger és környéke, mert a kétszázas csoport július 16-a és 30-a között nagyrészt a június 1-én rendezett kertimulatságuk tiszta jövedelméből, a szülők tá­mogatásából, különböző társa­dalmi szervek segítségének ered­ményeképpen az egri Cifra téri 8-as számú iskolában üti fel a tanyáját és bebarangolja majd hazánknak ezt a gyönyörű, he­gy es-völgyes táját. Bakos István elvtárs, az iskola Igazgatója, amikor a nagyszabá­sú kirándulás részletei iránt ér­deklődtünk, elmondotta, hogy 16-án reggel fél 9-kor indulnak a kecskeméti nagyállomásról, — mégpedig különvonattal. Azt is elárulta Bakos elvtárs, hogy 57 résztvevő — pedagógu­sok és gyermekek — teljesen in­gyenesen részesül a kirándulás örömeiből, a többiek maguk fe­dezik a költségeket. A történelmi nevezetességű, műemlékekben gazdag város megtekintése mellett, sor kerül a környék természeti szépségei­nek megismerésére is. Elláto­gatnak Szilvásváradra, a Szalaj- kavölgybe, Szarvaskőre, sőt an­nak a lehetőségét is megterem­tették, hogy az arra vállalkozók Aggtelekre és Lillafüredre tegye­nek egy-egy külön tanulmányi kirándulást. Bakos elvtárs egy külön kérés­sel is fordult hozzánk: ha már megemlékezünk erről a nagyje­lentőségű vállalkozásról, a pon­tosság kedvéért értesítjük külön is a részvevőket lapunkban, hogy az eredetileg tervezett 5.20 órai indulás helyett, különböző technikai okokból, kellett meg­változtatni az elutazás időpont­ját. Elismételjük tehát: 16-án nem reggel 5.20-kor, hanem 8.30 órakor indul a kirándulók kü­lön vonata. KÉRDÉS: Mindent összegezve tehát: a befőzési szezon végéig milyen lesz az ellátás? VÁLASZ: Cukor van s hiány­tól nem kell tartani. A szokásos 20 százaléknál azonban több —, 40—60 százalékos arányban adunk el kockacukrot, ami az előbb elmondottak miatt vált szükségessé — fejezte be nyi­latkozatát Gerőcs István elv­társ. Gémes Nagy erővel folyik a kenyérnekvaló betakarítása a napsütötte határban. Ismerjék meg behatóbban a törvényeket, rendeleteket és jogi kérdéseket a kommunista tanácstagok Ankét a pártcsopoitok munkájáról Pénteken mintegy 20 párt és tanácsvezető, valamint kommu­nista tanácstag gyűlt össze az MSZMP megyei bizottságán, hogy megvitassa a tanácsokban működő pártcsoportok munká­jának tapasztalatait és további tennivalóit. A vitaindító elő­adást Molnár Frigyes elvtárs, az MSZMP megyei bizottságá­nak első titkára tartotta. Molnár elvtárs előadása ele­jén a tanácsok előtt álló felada­tokat vázolta, majd a kommu­nista csoportok munkájának ed­digi tapasztalatait összegezte. — Száznyolc községi tanácsunk közül — mondotta — már csak hatban nincs MSZMP csoport. Több helyen azonban még a já­rási párt végrehajtó bizottságok sem értették meg a pártcsopor- tok munkájának jelentőségét, s néhány pártszervezet pedig egyenesen tehernek tekinti a velük való foglalkozást. Kiskun­halas város és a bácsalmási já­rás kivételével eléggé formális a kommunista csoportok műkö­dése. Csak a tanácsülés előtt egy-két órával ülnek össze. A kiskunfélegyházi járásban pe­dig még ezt sem teszik, hanem meghívják őket a v. b. ülésre. Ilyen körülmények között az­után nincs idő a feladatok és a végrehajtással kapcsolatos mun­kamódszerek alapos megvitatá­sára. Ezért sok helyen elment a kedvük a kommunista tanácsta­goknak az MSZMP csoport ülé­sén való részvételtől. Fontos szerep hárul a párt­csoportokra. Az ő feladatuk megállapítani, hogy a párt po­litikájának, valamint a helyi viszonyoknak megfelelőek-e a tanács plénuma elé kerülő ügyek, célkitűzések, ugyanak­kor a feladatokat is szét kell osztani egymás közt. Időnként értékelni kell a csoport tagjai­nak tevékenységét s megfele­lően tájékoztatni őket poltikai és szakmai kérdésekben. Ehhez azonban az szükséges, hogy a tanácsülés előtt legalább négy­öt nappal összehívják őket. Molnár elvtárs előadását vita követte, melynek során felszó­lalt Vörös Vilmos, a kecskeméti járási pártbizottság első titkára. — Sikeresnek mondható az a kezdeményezés járásunkban — mondotta —, hogy az MSZMP csoport tagjai felülvizsgálják egy-egy tanácsülés határozatá­nak a sorsát. Dér László duna- vecsei párttitkár a kommunista tanácstagok egységes állásfog­lalásának fontosságáról beszélt. Benedek János helvéciai titkár arra hívta fel a figyelmet, hogy a pártcsoport-ülés idejében való megtartása érdekében a tanács­ülés elé kerülő beszámolót is hamarabb kell elkészíteni. Var­ga Antal kiskunmajsai függet­lenített titkár elmondta, hogy náluk négy pártcsoport műkö­dik a különböző tömegszerveze­tekben. Tájékoztatásukat úgy oldják meg, hogy minden párt v. b. ülésre meghívják a csopor­tok vezetőit. Dallos Ferenc elvtárs, a me­gyei tanács elnöke felszólalásá­ban többek között azzal foglal­kozott, hogy a kommunista ta­nácstagoknak meg kell ismer- niök a törvényeket, rendeleteket s a jogi kérdéseket, mert csak így tudják a pártonkívüli ta-, nácstagokat nevelni, s ők ma­guk pedig teljes értékű munkát végeznek. A pártcsoport veze­tését véleménye szerint lehető­leg a párttitkár, de legalábbis arra megfelelő képességű veze­tőségi tagnak kell vállalni. Putics József a megyei párt­bizottság titkára annak fontos­ságára mutatott rá, hogy a kü­lönböző szintű pártbizottságok rendszeresen értékeljék az MSZMP csoportok tevékenysé­gét. Ezután felszólalt még Rád! Ignác, a bácsalmási községi pártbizottság titkára, Romsics Lajos homokmégyi párttitkár, Perlai Rezső, a Tanácsok Lapja főszerkesztője, Nagy János, az MSZMP Központi Bizottsága PTO Tanácsi Alosztályának ve­zetője. Végül Molnár Frigyes elvtárs összegezte az igen sok elvi kérdést tisztázó vitát. A H&nsáfy (nCfyUédíiéi käzittk — Az autót tessék itthagyni, mert a mocsaras úton nem tud bemenni a KISZ-táborig — figyelmeztetett ben­nünket hétfőn délután 2 órakor a Hor- vátlcimlei Állami Gazdaság egyik ag- ronómusféle dolgozója. Szót fogadtunk, s gyalog vágtunk az útnak. (Később ki­derült, hogy hamisan tájékoztatott ben­nünket az úgy látszik saját gazdasága területét sem ismerő »jóakarónk«, mert bár az egyik út csakugyan dágványos volt, a másikon —, amelyiken visszaku­tyagoltunk — kitűnően mehetett volna a kocsink.) Jó húszperces poroszkálás után mind- hármónkat, Pankovits elvtársnőt és Ko­vács elvtársat a Nőtanács, illetve a Ha­zafias Népfront megyei titkárát, vala­mint jómagámat aggodalom töltött el: valószínűen eltévedtünk. Megyünk a mocsárvilágba vezető földúton, ügyelve, hogy bele ne lépjünk a keréknyomok vastag sarába, jártatjuk szemünket a szélrózsa minden irányába és sehol egy jel, ami a Hanság vizét lecsapoló fiata­lok, közöttük a 47 Bács megyei tábor­helyére utalna. Magas mezsgyebokrok körülöttünk, az út mellett barna buzogányos apró ná­das, békabrekegés, a levegőégbói szár­nyaló pacsirtadal; előbbre egy legelő birkanyáj, odább gulya, a láthatár szé­lén komor mocsári erdő, — ez számunk­ra a Hanság, a látványba-hangulatba belespé kelve egy-egy nem éppen nyom­dafestéket tűrő indulatszó, már mi, a hátul battyogó két férfi szájából. Hát hol az isten csudájában bújtak meg ezek a fiatalok? De ni —• derülünk fel: jobbról fél kilométernyire, a bokrok mögül tíz— tizenöt, majd egyre több ifjú bukkan fel, csoportokban jön felénk, s ekkor vesszük észre, hogy igyekvésük irá­nyában, tőlünk balra, bokroktól takar- tan áll a sátortábor. Nem valami diadalmenet benyo­mását kelti, ahogy lépdelnek a fiúk, a tizenhat—tizenhétéves diákgyerekek, dehát érthető. Reggel hattól 8 órán át árkot ásni olyan talajban, amelyből 30 centi mélyről már víz tör fel, bizony, kikezdi a tollhoz szokott markokat, az iskolai hangulatban nevelődött fiúlelke- ket, a félcipőkben elkényesedett lábakat pedig kimarja a nehéz katonacsizma. Pestiek a munkából hazafelé tartók s a kutyafáját, mégis csak vagány gyere­kek ezek. A táborhoz közel úgy kihúz­zák magukat, mintha díszelegnének, s fújják teli torokkal a nóta diákosan fa­csart szövegét, hogyaszongya: »...sár­garépa, petrezselyem, rohadt tök virít az ablakába’...« S már benn is vagyunk a »Mező Imre önkéntes Ifjúsági Tábor« feliratú tele­pülés sátrai között. És hát van itt minden, ami szüksé­ges ahhoz, hogy a fiatalok jól érezzék magukat, kipihenjék a nap fáradalmait. Parancsnoki sátor — benne a rendkívül szimpatikus Radics József táborvezető­vel, a KISZ Győr megyei bizottságának tagjával —, szabadtéri színpad, könyv­tár (215 könyvet vett ki a 400 fiatal), orvosi rendelő (egyöntetű a vélemény: különb mint egy falusi orvosé), konyha, étterem s mindez — a színpad kivételé­vel — sátorban. Jobbra pedig a lakó­sátrak. megyénk ifjaié is. De hol vannak ők? Hiszen nem má­sért jöttünk, mint hogy lássuk, miként élnek, állnak helyt; hogy lelket öntsünk beléjük, ha kifolyt volna, megmondjuk nekik, hogy szeretettel gondol rájuk minden rokon, ismerős és ismeretlen is, aki néha-néha el-elgondolkozott azon, hogy milyen hősi tett is az, amelynek nyomán többezer holddal növekedik ha­zánk termőföldje. Most ebédelnek éppen. »A kaja kitű­nő. Bányászkalóriát kapunk«, — ismeri el egyikük. — Repetázni is lehet — mo­solyog Józsi bácsi, a győri szakács s még hozzáteszi: az alacsonyabb fiúk kö­zül dupláznak a legtöbben. Aztán Csak körénk verődnek a mieink: a bajai, bácsbokodi, félegyházi, halasi, kalocsai, kecskeméti diákok. Élükön Csorna Palival, a brigádvezető­vel, aki mint szobafestő-tanuló, nemré­giben még a szerkesztőségünket szépí­tette ki. Szerények a fiuk, önkritikával kezdik itteni szereplésüket. Pankovits Jóska—• akinek élményszerű tudósításait már volt alkalmunk olvasni — ezt mondja: »Sátorrend szempontjából a kecskemé­tiek a leghanyagabbak.« Puff neki! Pi­ronkodnánk — csak úgy magunk kö­zött —, ha nem volna, aminek a büsz­kesége elnyomja a szégyenérzetünket. De van, mégpedig az, hogy a tábor nyolc brigádja közül a Bács megyeiek nyerték el »A legjobb teljesítményt el­ért brigádnak« aranyfelíratú vándor­zászlót. — A Csornának köszönhetjük, nagyon lelkesen csinálja — dicsérik a brigadé- rost, hallgatólagosan talán azt is elis­merve: lám, mi diákok most nem jár­nánk az élen, ha ez a munkásfiú nincs közöttünk, aki motorja tudott lenni mindannyiónknak. Meg a másik, Fe­renci András, a 25 éves. katonaviselt. parasztfiúból lett, kisfái kertészeti szak. iskolás, aki, mint a tábor legjobb mun­kacsapatvezetője, szaktudásával, s a fegyelem megkövetelésével segítette ki. vívni a győzelmet. Odavagyunk a büszkeségtől. De egy kis üröm is cseppen az öröm poharába. Hajjaj, Vujovics Zoli, B. Varga Béla, Dallos Dezső, miattatok kesernyés az a pohár. Emlékeztek? Amikor egyikőtök kesztyűben fogta meg az ásónyeiet, még amikor társaitok már menetkészen áll­tak reggel fél hatkor a sátor előtt, s ti még aludtatok, az ébresztésre ezt mond­ván: minek igyekezzünk, úgyis veze­tünk a többi brigád előtt? Hát csak ne nagyon dicsekedjetek majd itthon a lá­nyoknak, hogy így, meg úgy ..., mert amúgy volt, ugye, elismeritek? No, de fel a fejjel, fiúk, van még időtök kikü­szöbölni a csorbát. Lóg az esőnek a iába, futózá­por végig is pásztáz a táboron; a fiúk pihennek a sátrakban, beszélgetnek, van, aki könyvet, hazulról kapott leve­let olvas —, de választ már nem ír, nem nagyon írnak a komiszok. (Egy sümegi mama még táviratozott is a fiának, ki­fizette a választáviratot is, hogy mi van vele, istenem.) Kilométernyire, a tábor egyik — szintén sümegi — poétájának a szavá­val élve: »A Hanság hatalmas szívét szívja a mocsár.« De már nem sokáig. A közösségi élet, a közös munka nagy- szerűségét csak most kóstolgató — s persze, néha kisebb hibákat is elkö­vető, zömében azonban dicséretes telje­sítményt nyújtó — fiúk szabaddá teszik azt a szívet. Amíg hazafelé igyekezünk, felsír ben­nem az ifjúság iránti nosztalgia: ha még én is közietek lehetnék! Tarján István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents