Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-12 / 163. szám
1958. július 12, szombat 3. oldal Milyen pénzforrások találhatók a Ma fai Gyapjúszövetgy árban Ismerjék meg a szövetkezeti életei, akkor nem féltik majd az egyéni gazdák szabadságot Ahogy a ház építését az alapozással kezdik, úgy minden gyárban az évvégi nyereségrészesedésre már az év elejétől gyűjtögetnek. Ezt az utat járja a Bajai Gyapjúszövetgyár is. Bár a második negyedéves mérleg még nincs kész, az előzetes számok azzal biztatnak, hogy megmaradt az első negyedévben szerzett egy százalékos többlet- nyereség. Mivel olvasgatásból nem fiad- zik a pénz, így a többletnyereség is csak akkor növekszik, ha tesznek is hozzá, vagyis mindenkinek okosan kell cselekedni. Ebben az írásban most azt akarjuk megmutatni, mi az, amiből pénzt lehet „csinálni”, hol hevernek azok a források, amelyek az évvégi nyereségrészesedési alapra kívánkoznak. Alapanyag, energia, vegyszer, segédanyag Ha mindenki kicsit is jobban vigyáz az import gyapjúra, — elsősorban az illetékes üzemrészek persze — vagy ahogy itt nevezik a nemes anyagra, akkor az elképzelések szerint a hulladéknak szánt áruból a többszáz tonnás termelés mellett négy tonnát válogatással meg lehet takarítani. Ez csupán töredéke a lehetőségeknek s a sok kicsi sokra megy elv alapján egymaga 38 400 forintot jelent. Ha már az anyagról szólunk, nem mulaszthatjuk el megemlíteni azt az okos célkitűzést, amely az importanyag helyettesítésére, a műszál okos felhasználására, a helyes keverési arány kialakítására irányul. Ez/ a terv mintegy 317 700 forint megtakarítással biztat. Ennek az összegnek előteremtése a fonoda, a szövődé és az előkészítő üzemrész dolgozóinak vállára nehezedik. Egyáltalán nem kisebb a feladata azoknak a munkásoknak, akik vegyszerekkel dolgoznak, mert szerény számítások szerint ők is legalább 86 500 forinttal tudnák csökkenteni a költségeven akar olcsóbban vásárolni, hanem az üzletekben is. Ezenkívül olyan varrónőt keres, amelyik nem méregdrága, mégis jól dolgozik. Körülbelül ilyen tulajdonságokkal rendelkeznek a gyár vezetői. Kutatják hol, mennyi forintot lehet előteremteni a gyárban. Ez késztette őket arra, hogy őszintén megmondják a kollektívának; a kártolóban egy, a fonodában 0.5, a szövő előkészítőben 0.4 százalékkal szükséges csökkenteni az állásidőt. Tették ezt azért, mert ha ez a célkitűzés megvalósul, ismét jelentős összeggel nő az évvégi nyereségrészesedési alap. Milyen pénzforrások találhatók még az üzemben? A sok közül csak néhányat. Újításokból 50 ezer Fi Itt is sok lehetőség van. Az életrevaló elgondolások közül kettőt említünk meg. Az egyik, a szárítógépeknél eltávozó hő hasznosítása, a folyamatos szárítókra pedig a sebességváltó felszerelése. Ez komoly mennyiségű gőzmegtakarítással jár. Ezzel rokoniélek az az újítás, amely a tüzeléstechnika tökéletesítését javasolja és pedig olyanformán, hogy a porszén gazdaságos tüzelésére készített berendezés kazángaratába szén- egyengetőt, a porszéngaratba pedig jelzőberendezést kell építeni. Emellett célszerű a gőzcsőhálózatot szigetelővel ellátni. Ez a két javaslat is mintegy 50 ezer forint újabb bevételt jelentene. Végezetül még eay problémával kívánunk foglalkozni. Munkaügyi intézkedések Ezek olyan források, amelyekből, ha nem is ömlik a forint, de csurran-csöppen. Itt van például az a fonák helyzet, hogy a közvetett munkáslétszám 1956-lioz viszonyítva 20 fővel emelkedett. Ez a tény szükségessé tesz bizonyos munkaerő átcsoportosítást. Van még javítani való a munkaidő kihasználásánál, a munkafegyelem megszilárdításánál is.. Előfordulnak indokolatlan túlórázások, s lehet még a bérezési formákat is tökéletesíteni. Egyesek azt kérdezhetnék: mi arra a garancia, hogy a fentem- lítettek megvalósulnak? Különös csodaszer nincs. Válaszunk ezért a következő: a dolgozók és vezetők összefogása, szorgalmas munkája. Ez nagyon szép — hallom a választ — de mivel az emberek gyarlók és feledékenyek, — nem elégséges. Talán ez vezérelte a gyár igazgatóját, amikor az illetékes szervek meghallgatása után elrendelte; az üzemrészek és osztályok műszaki dolgozói csak akkor kaphatnak prémiumot, ha a heverő forintokat a dolgozók zsebébe vándoroltatják. Egyszóval teljesíteni kell azokat a feladatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a második, harmadik, negyedik negyedévben 1 545 400 forinttal csökkenjen az önköltség. S hogy ne legyen vita, mellébeszélés, — havonként, illetve negyedévenként ellenőrzik ki mennyivel járult a nyereségrészesedési alaphoz. Befejezésül csak annyit: azért foglalkoztunk ilyen részletesen a pénzforrások ismertetésével, mert bízunk abban, hogy az a ház, amelynek alapjait a dolgozók megteremtették, tovább épül, tető alá kerül s az év végén az állam is meg a gyapjúszövetgyári dolgozók is megtalálják a számításukat. — Vencsz — Sokszor hangzik el kérdés a burgonyabogár elleni védekezés nehézségeiről. Sokszor halljuk a gazdáktól, hogy leporozták a burgonyát, mégis van rajta bogár, s lárva is. Tudnunk kell, hogy a burgonyabogarak telelőhelyükről nem egyszerre jönnek elő. Előfordul, hogy egyes törzsek A községi pártaktíván elhangzott előadáshoz Lakó Sándor elvtárs, a tiszaújfalui pártszervezet titkára szólt hozzá elsőnek. A jelenlévők figyelmét nagyon lekötötték Lakó elvtársnak azok a szavai, amellyel a saját életéből vett példákkal bizonyította a szövetkezeti gazdálkodás előnyét. Elmondotta, hogy amíg egyénileg gazdálkodott, akárhogy iparkodott, mindig rengeteg volt az elfoglaltsága és kevés ideje jutott a tanulásra, művelődésre, szórakozásra. Rendszerint már hajnali 3 órakor • talpon volt, megetette az állatokat, elvégezte a házkörüli munkákat, azután befogott és kiment szántani, hordani, kapálni. Este ismét az állatok etetése kötötte le idejét. Szükség volt a pénzre, ezért hetenként egy-egy napot elvett a piacjárás, fél napot pedig a hivatalos ügyek intézése. Most termelőszövetkezeti tag. Itt egészen más a helyzet. Saját tapasztalatából tudja, hogy a termelőszövetkezeti tagok kevesebb fáradsággal is könnyebben boldogulnak, mint az egyénileg gazdálkodók. Nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy az egyéni gazdák akkor kelnek fel és akkor mennek dolgozni, amikor nekik jólesik. A szántással, a kapálással, vagy a betakarítással nem lehet késni! Ha valaki megkésik, an3—4 héttel a nagy zömmel előjövő bogarak után hagyják abba a nyugalmi állapotot, s így a szaporodás sem egyszerre történik. A tenyészidő alatt egyazon időben találunk tojásokat, lárvákat, a talajban bábokat és bogarakat is. Vegyszerrel a fiatal lárvák elpusztíthatok, míg az idős bogarak a DDT és más szerrel szemben ellenállóak. A levélfonákán levő tojásokat kémiai úton elpusztítani nem tudjuk, mert tojást ölő vegyszerrel nem rendelkezünk. (A sárgaméreg tojásölő hatású, de csak rügyfakadás előtt használjuk gyümölcsösökben.) Ezért hirdetjük állandóan a tojások kézzel történő összeszedését és megsemmisítését. Természetesen a széjjelszórt kis burgonyaparcellákon a bogár és fejlődési alakjainak figyelése és a vegyszerrel való állandó kezelés gyakorlatilag szinte lehetetlen. Ilyenkor tehát nem a vegyszerben kell keresnünk a hibát, hanem más nehézségekben, amelyeket fentebb említettünk. Azt is tudnunk kell, hogy az idős lárvák bábozódni a talajbe mennek 10—15 cm-re s a talajba vegyszert vinni nem lehet. A kifejlődött bogár repülve is terjed, 50—100 kilométerre is eljut és ez a védekezést szintén megnehezíti. Kiskunfélegyházán a vasútállomás közelében például Tarjám Mátyás a védekezést látszólag jól elvégezte, s vizsgálataink alkalmával a lombozaton semmilyen fejlődési alakot nem találtunk, míg az egyik burgonyatő alól 50 darab bábot szedtünk össze, s még néhány más tövön is jelentős számot találtunk. Ezek néhány nap múlva mint bogarak jöttek volna elő és megkezdték volna a kartételt. Ez is mutatja a védekezés nehézségeinek egyik okát. Szívesen fogyasztja a bogár és a lárva az árvaburgonyát is, s ez a tovaterjedést és szaporonak kevesebb kerül a kamráján ba. Ezt nagyon jól tudják az egyéni gazdák. Éppen ezért kora reggeltől késő estig a határban látni őket. Igaz, hogy a termelőszövetkezetben is sok a munka és csak a szorgalmas tagok boldogulnak de a gépek nagy segítséget nyújtanak, a szövetkezet tagjainak könnyebb a munkájuk, kisebb erőfeszítéssel sokkal nagyobb eredményeket érnek el. mint a2 egyéni gazdák. Lakó elvtárs azzal fejezte be nagy tetszéssel fogadott felszóla- lását, hogy az egyéni gazdákat meghívta a Tisza Termelőszövetkezet meglátogatására. — Biztosak vagyunk abban — mondotta —, hogy akik megismerkednek a szövetkezet életével, többé nem féltik egyéni »szabadságukat« a szövetkezettől, mert ott életvidám, szabad, bol* dog emberek élnek. T. J. — Orgovány község tanácselnöke, Balogh Péter elvtárs — aki tagja a KISZ kecskeméti járási bizottságának is —, bejelentette, hogy ebben az évben 27 ezer forinttal segíti a tanács az ottani ICISZ-szervezetet, hogy a működéséhez szükséges felszerelési tárgyakat megvásárolhassa. Eddig tízezer forintból ízléses klubszobát rendeztek be és avattak fel az orgoványi fiatalok. dóst növeli. Sokszor gabonában,- kukoricában nem is vesszük észre az árvaburgonyát, rajta a bogarakat, lárvákat s ha a közelben burgonyaterület van, hiába végezzük el a védekezést, hamarosan észlelhetjük a kártételt. Ilyenkor is hiába mondjuk, hogy rossz a vegyszer: az ár- vaburgonya okozza a bajt. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a bogarak, lárvák csak akkor pusztulnak el, ba a vegyszerről kezelt burgonyalombozattal érintkeznek vagy táplálkoznak. Ha hűvös az idő, vagy éppen a porozást-per- metezést követően 2—3 óra múlva esik az eső s a bogarak, lárvák csak jóval aztán táplálkoznak, a vegyszernek esetleg bódító, bénító hatása lehet, de pusztító nem. Vannak gazdák, akik úgy gondolják, hogy a vegyszeres kezelés után a bogarak, lárvák azonnal elpusztulnak. Ez nem így van, mert ahhoz, hogy a hatás kifej- tődjék, fél, esetleg egy nap is kell, s persze a fentebb említettek méginkább megzavarják a termelőt az eredményesség elbírálásában. A burgonyabogárnak jelentős parazitái hazánkban nincsenek, s így a kezdetleges szedés mellett a vegyszeres úton történő védekezéshez kell folyamodnunk, még akkor is, ha sokszor kevés sikerrel járunk. Szűcs József — A Bajai Gyapjúszövetgyár KISZ-szervezetén belül megalakult egy fotó- és egy repülő modelező szakkör. Ez utóbbi szakkörön belül elhatározták a fiatalok, hogy nemcsak repülő- modeleket, hanem játékokat és dísztárgyakat is fognak készíteni. A körök sikeres munkáját a Magyar Honvédelmi Sportszövetség városi szervezete támogatja, az anyagi költségek fedezését pedig a gyár vezetősége biztosítja, (Peehtler Ferenc leveléből.» két. A háziasszony nemcsak a piaZÖLDELLÖ rétek, érett gabonatáblák mellett suhan tova a Pobjeda a solti betonúton. Irány: Harta, Kalocsa. Varga András, a Kecskeméti Közúti Vállalat főmérnöke tart szóval. A múlt rendszer örökségét kárhoztatja, amikor a Bács megyei utak egy részének rossz állapotáról szól. Akaratlanul is egy anekdotára gondolok. — Osztozkodtak a jusson a testvérek, s mire ügyvédi közbenjárással befejeződött a birtok szétírás, pénzosztás, még az örökösöknek kellett fizetni. EZT A RÁZÓS örökséget mi magunk is tapasztaltuk a duna- menti községekben. VaJga András főmérnök viszont azzal biztatott, hogy pár év múlva portalan lesz ez az út is, s itt is simán szalad majd a gépkocsi. Hartára érve a kékesi földút melletti vasútvonal tőszomszédságában álltunk meg az útépítő munkások egy csoportjánál. Egy keverőgép vígan dalolta a munka ritmusát s mellette négy ember serénykedett. Az egyik a gépet irányította, ketten etették, egy Ingujjra vetkezett munkás pedig hordta, terítette a kátránnyal itatott apró kőszemeket. — Négy percenként ürül a puttony, amelyből egynegyed köbméter ömlik ki. Ha jó idő van — folytatja az ifjú munkavezető —, akkor két perc alatt kész egy keverék. — Naponta 25—30 köbméter követ áztatunk meg kátrányban — kapcsolódik a beszédbe a brigád egyik tagja. EZT A FÜRDETETT követ kihordják az 51-es budapest — baja — dunapataj — solti útszakaszra, ahol Hersch Henrik bácsi és brigádja szépen el- porciózza az út egy- egy részére, hozzákeverve a kötőanyagot és a 140—160 fokos bitument. Megfigyeltük a brigád munkáját, s azt állapítottuk meg, hogy mindegyikük tudja a feladatát és éppen ezért, ha jó az idő, halad az útépítés mint a karikacsapás. Előfordul, hogy naponta háromszáz méternyi szakaszt is megjavítanak. Varga főmérnök elvtárs megbeszéli a tennivalókat a brigád vezetőjével és néhány tagjával, majd kocsiba szállva ütünk a duna- menti kis községeken át Kalocsára vezet. Ütközben újra tapasztaljuk a rázós örökséget. Varga András főmérnök ismét kijelenti: jövőre már ez az út is jobb lesz. AZ ÜTVISZONYOK taglalásának jegyében jutunk el Bátya község határához. Megállunk, mert itt Samu Józsi bácsi brigádjával van randevúnk. Samu bácsi régi útépítő, öreg »bútordarab« a cégnél. Öt jelölték ki társai, no meg a fia, brigádvezetőnek. Mint a szakma kiválója, a kevés beszédet, de az annál több tettet kedveli. Velünk is csak pár szót vált, ameny- nyi éppen szükséges. Szavaiból megtudjuk, hogy a hét végére végeznek a bátyai rész szélesítési és felülke- zelési munkálataival. Alig fejezte be szavait, kézbeveszi a bitumenpermetezőt és tovább dolgozik. A brigád tagjainak igencsak igyekezni kell, hogy utolérjék Samu bácsit a munkában. Faragó István, Egyed Sándor az útszéli kátrányos nemes zúzalékot szaporán rakják a talicskába és tolják a már egyszer lehengerelt útrészhez. Darabos András meg Tóth Bálint gyorsan szétteríti, mert nyomukban van a henger, amely ismét simává formálja a kiszélesített útrészt. FELJEGYEZZÜK a brigád problémáit, elbúcsúzunk tőlük, aztán indulunk visszafelé. Közben Varga András főmérnök elmondja, hogy az idén Kalocsa térségében 40 kilométeres útszakaszt záróréteggel látnak el. Ezt többször megismétlik addig, amíg négy-öt centiméternyire elvastagszik a bitumenes réteg és a betonhoz lesz hasonló. EZ ŰJ módszer igen nagy előnye, hogy közben a makadám út fenntartási költsége alig emelkedik. Ennek ellenére olyan lesz az út, amelyet kedvel a gépkocsivezető, a dolgozó paraszt, főleg a kerékpáros, mert a bitumennel tartósított út száműzi a port megyénk egyre több or- szágútjáróL (V. K.) Niért nehéz a burgonyabogár elleni védekezés? Ne a vegyszert okolják a gazdák! Útépítők
