Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-23 / 172. szám
1958. július 23, szerda 3. oldal „ROMBOLÓ" BRIGÁD A napokban meglátogattam Szűcs József villanyszerelő brigádját. Fent is ugyanolyan kánikula volt, mint a földszinten, amit tetézett még az, hogy munkaközben kifejtett erőfeszítés az izzadtság nagyobb cseppjeit varázsolta a munkások homlokára. Két héttel ezelőtt még a Dózsa György úti lakóházaknál végeztek villanyszerelést. Aztán egyik este azt mondták nekik: — holnap a Rákóczi üti bérházba megy a brigád dolgozni. S azóta itt munkálkodnak. — Olyan »rombolást« végeznek, amelyet sokszáz ember egyetértése kísér és pedig azért, mert tudják: ha a villanyszerelők megjelennek egy új épületen, akkor közeleg a lakásátadás ideje is. A két hét alatt elég jól haladtak. Tizenkét lakásban már ott látható a villanyvezeték. A brigádvezetővel kiszámoltuk, hogy négy hét szükséges ahhoz, hogy minden lakásban bent legyen a villany. — Nem lehetne előbb? — kérdem a brigádvezetőtől. Egy ideig hallgat, aztán odavezet az egyik falhoz, kezébe veszi a vésőt, kalapácsot és egy téglát vésni kezd. A kalapácsütések alatt szikrát hány a véső, de a téglából alig törik le egypár törmelék. Nerft szólok, várom, hogy tovább beszéljen, ő azonban nem szól. Kisvártatva a brigád egyik tagja így töri meg a csendet: — Kemény, vastagfalu, nem elég rugalmas s ezért inkább törik . * . — Nem tudjuk, hol csinálták, de nem áldjuk a kezüket — szól bosszúsan a harmadik. Később az irodában az anyag beérkezési kartonról a következőket olvassuk: utolsó szállítmány Törökbálintról. Ezután arra terelődik a szó, hogy eddig merre, hol dolgoztak, milyen gyorsan és jól végezték el a rájuk bízott munkát. Közben előkerül egy olyan tégla is, amely jól állja a vésést s könnyíti a villanyszerelők munkáját. — A megye nagyobb könyvtárainak vezetői, munkatársai mintegy harmincán találkoztak a héten Baján a továbbképző megyei értekezleten. Erre az időre készült el a bajai járási könyvtár belső átalakítása, korszerű neonvilágítással, a bajai festőművészek képeivel díszített olvasóteremmel es utcai kirakattal. Nem is állják meg szó nélkül: — No látja, ilyenre van szükségünk. Olyan, mint a vaj, ácskapoccsal lehet vésni. Kőbányai — nyomják meg a szót. Egy kis ideig csend honol, azután a brigád vezetője zárja le ezt a témát, mégpedig ilyenformán: — olyan kalappal köszönünk, amilyen van. Szentségeinek még egyet-kettőt, de kezükben a véső, s„a kalapács nem pihen. Hántják a téglából a felesleges részt. Nem megy könnyen. Amikor a véső a téglának azon részéhez érkeziu, ahol rossz az égetés, vagy vasas, szikrát hány. Bosszankodnak ezen a villanyszerelők, mert itt alig haladnak s eredményt csak kétszeres erőkifejtéssel lehet elérni. Eközben előadódik az is, hogy a tégla eltörik, amit a kőműveseknek kell aztán pótolni. Éppen ezért mondják néha a villanyszerelőknek: mást se tudtok csak »rombolni«. Pedig nem így van. űk is ugyanolyan építői a háznak, mint a kőművesek. Mindegyikük azon fáradozik, hogy a boldog lakás- tulajdonosok mielőbb birtokukba vegyék meghitt, kis otthonukat Kecskeméten, a Rákóczi úton épülő 44 lakásos bérházban. r— Venesz —forraszok és vadászok vetélkedése Régi hagyományai vannak Apostagon a horgászatnak és a vadászatnak. A Duna kiapadhatatlan horgászterület. Az erdőkben , nádasokban gazdag határ pedig mindig biztosítja a vadászok puskavégére való nyulat, fácánt, rókát. A horgászoknak, a vadászoknak, népes táboruk és jól működő szervezetük van, melyben élénk étet folyik. Hosszú ideje nem tudták eldönteni, hogy a horgászok, vagy a vadászok-e a különb legények, ezért most elhatározták, hogy versenyre kelnek egymással, így született meg az- első hor- gász-vadász-nap gondolata. 'Az időpontot július 13-ra tűzték ki. Már hetekkel előre titokban készülődtek. az összecsapásra, hogy minél nagyobb meglepetést okozzanak a másik félnek. Az csak természetes, hogy a fő versenyszám a labdarúgómérkőzés volt, mert nyúllövésben, vagy halfogásban bajosan tudták volna összemérni erejüket. így azután a két legjobb tizenegy vállalta — mint mesebeli király — hogy majd ö megvív a népéért ivott és szórakozott együtt a két társaság. Természetesen megegyeztek abban, hogy bár ez volt az elsg, de nem ez lesz az utolsó alkalom arra, hogy közösen ünnepeljenek. A horgász-vadász ember babonás és nem szereti, ha jó fogást vagy vadászatot kívánnak neki. Ezért csak azt kívánjuk, hogy a Halértékesítő Vállalatnál mindig legyen hal, a vad- értékesítőnél pedig nyúl, hogy sohase maradjanak szégyenben, Deák Sándor DCöizönfük az áj- kömpotój-at! lyjég mindig hatása alatt vagyunk annak a szép ünnepségi M nek, amely a Táncsics Mihály Termelőszövetkezet köz< pontjában Köncsögön zajlott le, abból az alkalomból, hogy szövetkezetünk egy szép és értékes könyvtárat kapott államunktól. Már az első napokban nagy érdeklődés nyilvánult meg a jó olvasnivalók iránt, nemcsak a tsz-tagok, hanem a közeli célgazi daság és az erdőgazdaság dolgozói, valamint az egyéni parasz- tok részéről is. Azóta naponta mind nagyobb számban keresik fel az olvasnivágyók könyvtárunkat. Öröm nézni, amikor napi munkájuk után, kapával a vállukon, csoportosan jönnek az újdonsült olvasók, főként a fiatalok, hogy beiratkozzanak a könyv tárba. Nagy izgalommal választják ki a nekik tetsző könyvet, már az úton hazafelé bele-belepillantanak. Nemcsak a magunk, hanem a környék olvasni szerető lakos- sága nevében is köszönjük a megyei könyvtárnak, hogy az első kérő szóra szívesen sietett segítségünkre. Köszönjük a könyvtár átadásakor lezajlott műsoron részvevő két kecskeméti író közi reműködését is. Hálásak vagyunk azért, hogy dolgozó népünk állama végre nekünk is könyvtárat adott. A Táncsics Mihály Termelőszövetkezet vezetősége KÖNNYŰ AZ IKREKNEK Jelenleg 15 angol ikerpár tartózkodik Olaszországban. Utazásuk oka, hogy valamennyiü- ket a kopaszodás réme fenyegeti, célja pedig az, hogy kipróbálják Nicola Pende olasz professzor kezelését, aki azt ígérte, hogy megakadályozza ezt a foVwvvvvwi/wwwwvw^vwwvwyvvvwvwv^wwvvvwvw^/yvvvwyww» lyamatot. Az ikreknek más halandókkal szemben az az előnyük van, hogy csak egyikük veti alá magát az újfajta kezelésnek, az ikerpár vár jövő évig, hogy meglássa, van-e eredménye a kezelésnek. Ebből lesz majd a pénz... Szépen fejlődik a bácsborsódi Üj Élet Termelőszövetkezet törzskönyvezett berkshirei anyakoca állományának szaporulata. A gondozók szorgalma •' : í^mM és lelkiismeretessége (Krisztin Ferenc és ifjú Palatlnszki Gyula) szép bevételhez juttatja majd a szövetkezetek Akik nem bírnak a homokkal Stnfys ajándéka Apró, szőke kislány kopogtatott be níinap szerkesztőségi szobámba. Babos, fodros ruhája frissen libbent, amint odajött asztalomhoz. Csengő hangon beszélni kezdett. — Bácsi kérem. Az én papám nagyon szeret engem és sok játékot vett nekem. Tetszik tudni — magyarázkodott a csöppség —. van olyan játékom, amit szívesen odaajándékoznék a Gyermekváros kis lakóinak. Ügy gondolom, ha el tetszenének küldeni, elhoznám ide. Olyan szabatosan mondta el egy- szuszra egész mondanivalóját, hogy kedvem lett volna megcsókolni kipirult arcocskáját. Szemei könyörögve várták válaszomat. Nevét kérdeztem: — Évike vagyok — mutatkozott -be nagy lányosán, bár a kilencedik életévét aligha tölthette be. Nem zaklattam tovább és ígéretet tettem, ha behozza a játékokat, elküldjük. Egy félóra elteltével viszontláttam kedves, új ismerősömet, Évikét. Két papírzacskót hozott kezében, amely tömve volt játékokkal. Meg lehetett abban találni mindent: babát, kis hintát, tűzhelyet, Hősi kuzaeiem von a 'javuoui a 35 fokos melegben. A hűs fák alá szokott horgászok hamar leültek a fűre pihenni, a vadászok viszont jól bírták az iramot. Kertesei vadásztárs úgy futott a labda után mint a nyúl, Kiss Gábor vadásztárs pedig úgy lőtt, mint egy jó körvadászaton. Csak úgy potyogtak a halászok — akarom mondani a gólok — a horgászok hálójába. Igaz. a horgászok szeretik _ ha valami van a hálóban. Azj eredmény 5:1 lett a vadászoki javára, s ezzel meg is nyerték aj kupát — illetve az 50 literest sörbshordót —, persze nem üre-l sen. ] A nagy ponty, akarom mon-\ dani: ponthátrányt azonban be-j hozták a horgászok. Olyan ha-j lászlevet főztek vacsorára, j amelyről még a legigényesebbj vadász is kénytelen volt elis-j merni, hogy kismiska volt j hozzáképest a télen főzöttl nyúlpaprikásuk. így azután dön-f tétlenül végződött a verseny.{ Ennek örömére és a barátsági további elmélyítésére vígan { lábasokat, búgó csigát, s ki tudná végig sorolni a gyermekek játékainak sokaságát. A parányi használati tárgyak még itt vannak a szerkesztőségben, de rövidesen megkapják azok, akikhez Évike szánta. Itt, az újság hasábjain mondok köszönetét annak a kedves kislánynak, aki gondolt arra, hogy saját játékait megossza olyan kisgyermekekkel, akiknek — ^szerinte — még játékuk sincsen. Évike! Ez tényleg úttörőhöz méltó, nemes cselekedet volt. Gémes jártak elől, erre ifjúkori tapasztalataim alapján magam is említhetnék nem egy példát.) Nos: a születésük pillanatától ilyen körülmények között élt emberek közvetlenül a felszabadulás után földet kaptak, felosztották közöttük az uradalom területét. Csakhogy az egykori cselédek, míg másutt kedvezőbb feltételek mellett foghattak neki a gazdálkodásnak, ami számukra az anyagi boldogulást, valamint az ezzel járó életszemléletük, életmódjuk megváltozását is eredményezte, addig a szóban- forgó területen megfelelő termelőeszközök s a szakmai tudás híján, a szőlőnek, gyümölcsnek jó, a gabonaneműeknek azonban már silány homokkal kevésbé tudtak megbirkózni a földhoz juttatottak. A homok az önálló gazdálkodáshoz szokott és a beruházáshoz megfelelő (őkével rendelkező parasztot is próbára teszi, mennyivel inkább azokat, akik azelőtt — saját hibájukon kívül — a mezőgazdasági terme'és- nek csak egy-egy ágazatában vettek részt s így is csupán a fizikai erejükkel. De, ha még volna is tapasztalatuk a jövedelmező gazdálkodáshoz — s az elmúlt években, a környezet hatására kétségtelen, hogy fejlődtek is ilyen vonatkozásban —, a kevéssé rentábilis gabonatermelés a létfenntartásukon kívül nem juttatta őket mindezideig a korszerűbb gazdálkodást biztosító anyagiakhoz. (Van-e kiút ? Egyáltalán, van-e kiút ebből a homoki kátyúból? Hogy van, ezt legjobban a Csala Il-n 295 holdon 32 taggal működő Vörös Zászló Tsz példázza. A közvetlenül az ellen- forradalom előtt alakult s azokban a szövetkezetromboló napokban is összetartó újdonsült közösség míg tavaly eléggé gyenge lábon állott, az idén már biztató eredményeket könyvelhet el. A nem messze tőle egyénileg gazdálkodókéhoz képest szép a termése, s nemrégiben 11 hízórparhát adott el 62 ezer forintért, további 40-et újból hizlal. s tehenészetébe törzskönyvezett állatokat vásárolt. IVja már szorosan felsorakozott a megyei és járási elsők közptt szereplő császártöltési tsz-ek mögé. Van a Vörös Zászlónak egy 9 holdas szőleje is, amit, bár tagadhatatlan, nem ő telepített, hanem »készen-« kapott, viszont az is igaz, hogy szakszerűen gondoz, ami megint csak növeli majd a jövedelmét. Világos, hogy a Csala III. gürcölő és a tehetetlenségben vergődő egyéni gazdáinak is az összefogás teremtené meg a fel- emelkedés, az emberibb éleim; d lehetőségét. Ahhoz azonban, hogy a társas gazdálkodás felé megtegyék els? lépésüket, segíteni kell őket. Gondolom: a segítség konkrét módjának a meghatározásához előbb szakemberekből álló b>'1 zotlságnak kellene tanulmányozni az illeni állapotokat! Tarján István A Császártöltés és Imrehegy között elterülő s közigazgatásilag az előbbi községhez tartozó Csala II-nek és Csala III-nak nevezett határrészek egyéni gazdaságai elszomorító képet nyújtanak a gazdálkodást, de az itteni emberek életmódját illetően is. Különösen a Csala III-on vigasztalan a helyzet. A homoki földek tulajdonosai primifív módon gazdálkodnak, úgy is élnek. Terméshozamaik jóval az átlag alatt maradnak, s életmódjuk is messze mögötte van a dolgozó | parasztok átlagánál. <Jl nuílt „öiákség-t” | Hogy megértsük a fentiek oka:, [vissza kell mennünk a felszaba- [dulás előtti és az utána következő évekbe. ; Ez a terület annak idején a \ kalocsai érsekség birtokainak ;eg,yikét képezte, mostani tulajdonosai voltak a hajdani csellódé)?. ; Aki ismerte az uradalmak [cselédségének sorsát, tudja: a ! látástól vakulásig végzptt robot, ja művelődés hiánya, a céltuda- ; tos elbutítás, az, hogy a cselédeket jóformán emberszámba áem vették, csupán mint »jószágot« értékelték, mindez riem kis részét elszoktatta az önálló gondolkodástól, s csak arra »nevelte«, hogy elvégezze azt a munkát, amit éppen megparancsolnak neki. (Megcáfolhatatlan dokumentum ehhez Illyés Gyula a »Puszták népe« című könyve: s hogy a nagybirtokok között a cselédek elnyomásában éppen az egyházi uradalmak
