Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-22 / 171. szám

4. oldal 1958. július 22, kedd SÁTORTÁBOR A DOMBOK KÖZÖTT — Kecskeméti járási tudósítónk jelenti — Abban az iskolában gyüleke­zett a csapat, ahol egykor Tán­csics Mihály is tanított. Ezek- után nem nehéz kitalálni, hogy melyik községről van szó: — Izsákról. A lajosmizseiek nem történel­mi nevezetességű, de a maguk, szép iskolájában gyülekeztek. A csapatok elindullak. Az utak más-más irányba ve­zettek, de a cél egy volt: a Ba­laton. A vonat ablakán át lehe­tett látni, hogy a nagy tábla ku­koricásokat, hogyan követik a tarlóra vágott gabonatáblák. — Olyannak tűnt egy pillanatra, mintha a csomókba rakott gabo­nakévék búcsút intenének a jó­kedvű gyerekeknek. A vonat ro­bogott, a kocsik kerekeinek za­katolása nem tűnt most olyan egyhangúnak, mint máskor, mert az álmosító ringatózást vidám­má tette a táborozásra indulók nótafüzére. Megérkeztünk Budapestre Fegyelmezett sorokban kígyó­zott a csapat a 6-os villamoshoz, hogy átjuthasson a Déli-pálya­udvarra. A villamoson öröm­től kipirult arccal tekintgettek jobbra-balra. A falusi gyermek tágra nyitott szemével simogat­ták a sárga villamost, amelyek­ről már sokat hallottak, de még nagyobbrészt kevesen utaztak rajta. A Déli-pályaudvaron nem kell sokat várni a vonatra. A beszál­lás után, amikor mindenki ké­nyelmesen elhelyezkedik a bőr­üléseken, elindul a hosszú sze­relvény. Itt már együtt van mindkét csapat, a lajosmizsei is, meg az izsáki is. Amikor a vo­nat kikocog az állomásból, rá- zendül a nóta: Kékvizű Bala­ton ... És azután sorra szedik a balatoni dalokat. A szomszé­dos szakaszokban ülő felnőttek sem tudnak ellenállni, nekik is nótára áll a szájuk, most már — Bolygónk belsejét kíván­ják kikutatni merész vállalkozás keretében a japán tudósok. El­gondolásuk az, hogy fémből ké­szült, kupolaszerű szerkezetet bocsátanak le a tenger mélyére és abból kezdik meg a fúráso­kat. A terv megvalósítása körül­belül két milliárd dollárba kerül. mondják ők is, átragadt a han­gulat. Aztán mondják, beszélik, hogy milyen jó most gyermeknek tenni. Nem volt ez így mindig. Ez­előtt sok parasztgyerek csak a szomszéd tanyáig, vagy csak a szomszédos falu határáig jutna- tott el. Ha nincs felszabadulás, ha nem hozzák el a szovjetek nekünk a szabadságot, ma nem üdülhetnének a munkás és pa­raszt gyerekek a Balaton part­ján. — A lajosmizsei úttörők sem verhették volna le most fes­tői helyen Balatonzamárdiban a dombok között sátraikat. -Mert közben el is felejtkeztem elmon­dani, hogy ideértünk Zamárdi- ba, ahol elbúcsúztunk a mizseiek- től jó nyaralást, kellemes tábo­rozást kívánva nekik, ötvenhét mizsei úttörő integetett a vona­tunk után, ahogy továbbindul­tunk. — Mi még továbbutaztunk Földvárra. Csakhamar megérkeztünk. Az úttörőkkel egyszerre szálltunk le, habár nem táborba indultunk, hanem a Sellő-szállóba, hogy két hétig mi is pihenjünk, üdüljünk. Nem telt még el csak néhány nap a tábori életből, amikor ven­dég érkezett. Sólyom Ferenc, a kecskeméti járás úttörő titkára tett látogatást. A pajtások nagy örömmel és nagy tisztelettel fo­gadták. Először a lajosmizseieket nézte meg, utána jött ide, az Izsákiakhoz. Együtt indultunk hát tábomézésre. A sátorok az erdőszélen a dóm, bök között guggolnak. A tábor területét zsineggel vették körül és arra zöld ágakat aggattak. A bejáratnál bokrok ölelik kétol­dalt a kapu oszlopait. Az oszlo­pok fölött fehér vesszőből font betűk hirdetik: Izsák, A tábor területén fehérre me-c szelt kövek és szép, sárga ho-] mokkái szórt járdák futnak.1 Csakhamar szembe találjuk ma-] gunkat a zászlóval, felírás: »1248. as Táncsics Mihály úttörőcsapat,] Izsák.« A napi programok a leg-' változatosabbak: fürdés hűs vízrj ben, játszás a forró homokban,' csónakázás, kirándulás. Egy aí-] kálómmal meglátogatták a szom. szódban üdülő demokratikus Né-] metország fiataljait, valamint a' csehszlovák fiúkat is. Ahogy mesélik a gyerekek, tábortűz mellett telnek az esték, egy nagyszerű tábortűz alkalma val a német fiatalok viszonozták a látogatást, ahol kis VIT-hez hasonló baráti estet rögtönöztek, műsorral, tánccal és énekkel. Ko. moly barátságot kötöttek ezek a fiatalok ezen az estén, Borom- issza Csaba még a vörös nyak­kendőjét is odaadta az egyik né­met fiatalnak. Az étkezésről a következőképpen nyilatkoznak: — Olyan kosztot kapunk, — mintha mindig vasárnap volna. H. I. A bátyai úttörőkhöz szólunk ezúton, akik elmulasz­tották a kötelességüket, pedig egy évvel ezelőtt kezet adtak ar­ra, hogy a községükben rendben tartják a Hősök terét. Fájdalom- mel sújtott le bennünket a hír, amikor megtudtuk, hogy a köz­ség úttörői nem urai a szavuk­nak, mert a tér nagyon elhanya­golt állapotban éktelenkedik, újabban a libák legelésznek rajta. Ejnye, ejnye, bátyai gyerekek! Nálatok csak ennyit ér az adott szó becsülete? A havonként ka­pott 400 forintot nagyszerűen tudjátok a táborozás költségeire fordítani, de ti ezért nem adtok semmit cserébe. Azt ajánljuk nektek, haladéktalanul fogjatok hozzá a tér rendbehozásához. Ne mondhassa rátok senki, hogy lelkiismeretlenek vagytok. Hiszen, ha a községi tanács egy fillér juttatást sem adna nektek, akkor is kötelességetek volna csinosítani, szépíteni a községe tekét. Gyorsan pótoljátok a mulasz­tást és írjátok meg az ered­ményt. §1 A paragrafusok között § — Jogi tanáéaadó; Ur. Koto*«! B. Gyula ügyig* — Miként kell elbírálni a beadványokat? alapján intézkedjék érdemében, Kell-e lakáscseréhez a tulajdonos A múlt bürokráciája marad­ványaként sokan kérdezik meg a különböző hatóságoktól: mi­lyen legyen a beadvány formá­ja, tartalma. Egyesek még ma Is attól félnek, hogy ha a meg­szólítás nem helyes, vagy ha a forma nem kielégítő, úgy azzal a hatóság nem foglalkozik érde­mében, elutasítja a kérelmet, a sérelmet pedig nem orvosolja. Ez a hiedelem merőben téves. A gyakorlat már évek óta ki­alakította e téren a helyes állás- foglalást, amelyet azután jog­szabályi formába öntött az 1957, évi IV. számú törvény, A törvény 13. paragrafusa ki­mondja, hogy a beadványt nem az ügyfél által használt elneve­zése, hanem annak tartalma sze­rint kell elbírálni. A beadvány elintézését nem lehet megtagad­ni azért, mert megszólítása, címzése, elnevezése tartalmával nem egyezik. A törvény tehát biztosítja, hogy az állampolgárok állam- igazgatási ügyükben lényegében minden alaki megkötöttség nél­kül fordulhassanak a hatóság­hoz. Az eljáró hatóságnak köte­lessége, hogy a beadványt min­den körülmények között meg­vizsgálja és az annak tartalmá­ból megállapítható kérelem Robbanóképes aknái helyezett az országúton egy közeledő autó alá két ftiatalkorú A dunavecsei országúton lo­vaskocsival haladt május elején Tarnóczi Imre és Buda Ferenc fiatal. Megpillantottak az út mellett egy nyolc—tízéves gyere­ket, aki egy szárnyas aknával játszadozott. Elvették tőle, visszaültek a szekérre és tovább haladtak. Közben a szekéren egymás­nak dobálva labdáztak az ak­nával, majd ezt megunva, "jó tréfát« eszteltek ki: leszálltak a szekérről s az út közepére letet­ték az aknát. Az utánuk jövő személyautó sofőrje csak az utolsó pillanatban tudott ki­térni az akna elől, Értesítette a rendőrséget, majd a helyszínen megjelenve a honvédség tűzsze­részei megállapították, hogy a szárnyas akna robbanásképes, ütödésre bármelyik pillanatban robbanhatott volna! Mivel az egyik fiatalkorú el­lep lopásügyben már bírósági eljárás van folyamatban s a ko­molytalan és majdnem halált okozó »játéknak« szörnyű kö­vetkezményei lehettek volna, a megyei ügyészség fiatalkorúak­kal foglalkozó ügyésze vádira­tot nyújtott be ellenük a bírósá­gon. Nagyüzemi csépié kWWVWWVWV^WV/WVV» iVégy csapat egy táborban Tábornyitó jelentést kaptunk a hét végén Kiskunhalasról. Azt írja benne Weibl József, hogy július 6-tól 20-ig, majd július hó gO-tói augusztus 4-ig Balaton- földváron táborozik a kiskunha­lasi—ralgóvárosi, a kiskunhalasi— felsővárosi, valamint a központi általános iskola úttörő csapata és a traktor hangos dohogással haj­totta a verőt, míg a riválisa olyan csöndes sustorgással, hogy bármelyik eszpresszóban nagyobb zajt kevernek a ventil­látorok (nem beszélve az ott tré- cselőkről), A gépeknél tábla figyel­meztetett a (lohányzási tilalom­ra (gondolom, biztosabb ered­ményt érnének el az orvosok, ha lebeszélés helyett egy-két hétre csépelni küldenék azokat, akik­nek árt a nikotin), a fószíjak alatt is állt egy-egy tgbla, a »Ti­los az átjárás«, szöveggel. És hát minek írjam le a mun­ka folyamatát, hiszen azokat, akiknek közvetlen közük van a esépléshez — minthogy jobban tudják nálam —, úgy sem ér­dekli, a közvetett érdekelteket pedig — tehát édes mindany- hyiunkat — még úgy sem. Egyébként is ez nem szakmai leírás. Hogy viszont ellessek egy-: egy, ezt a riporttélét »színesítő« tréfát, ami bizonyára született és még születik is itt, ahhoz etetnem kellene a gépet, vagy hányni kocsiról a kévét, vagy az elevátor alól a szalmát. (Ez utóbbira való alkalmatlansá­gomról azonban még 16 éves koromban levizsgáztam, amiftor is kis idő alatt ügy eltemetett a szalma, hogy keresésem miatt pefcekig állt a cséplés — hát nem okozhatok ilyen kontra- bontot a ófdúsiaknak.) Különben sereg más érdekes­ség is akadt ezen a szérűn, en­nél a cséBlésnél, np'nt pél#t4 az, hogy. dr, yárgá itóza prvos­a kiskunfélegyházi Kossiith utcai; lányiskola úttörőcsapata. J A pajtásakra igen jó idp jár a' Balatpn mellett. A leányok kát1 tanteremben vannak elhelyezve,' a fiúk pedig kint vannak az is-i kóla udvarán, sátrakban ajsza-’ nak, szalmazsákokon. < A bajai II. Rákóczi Ferenc út­törőcsapat tagjai is szeretik a változatosságot. Baján, ott a Du­na, ott a Sugovica és mégis azt kell közölnünk, hogy a bajai gye­rekek a Balaton partján ütöttek tábort. Még pedig Siófokon. A rDuMapMt'U gtjevektk a, QlaJuJo-non tábor július 12-én kezdődött ésS augusztus 15-ig tart. összesen 60 pajtás üdül a csapatból a nyár' folyamán. Az első csoport már> elutazott, még itthon van két) csoport. ! csoport. Közös barátság, közös érdek Jelentették Sze­rénáiéról, hogy az 1456-os számú Szé­chenyi István úttö­rőcsapat július 14-én befejezte a táborozást. A tábo­rozás alkalmával erősödött a csapat baráti szelleme, A szeremlei pajtásak összebarátkoztak a szekcsői gyerekek­kel. A zárótábortü­zet is együttesen rendezte a két csa­pat. Az est nagyon impozáns volt, mert a tábortűzhöz a szekcsői csapat gö­rögtűz anyagot is szerzett. Az úttörőcsapa­tok között olyan szoros lett a barát­ság, hogy jöyőre közösen rendezik meg a táborozást, , . >> Faluhelyen most húzat* öják a szérűkbe, udvarokba a ^cséplőgépeket. A riporternek I ‘'könnyű dolga lesz, ha cséplésrőj akar írni, mert útón-útfélen tar Iái a témához »alanyt«, — vir sznnt nem így volt néhány nap­pal ezelőtt. Nem egy községbe bekukkan­tottam, s azon kívül, hogy meg- í tudtam, a tanácsok már meg- V határozták, ki is függesztették a hirdető táblára, hogy ki melyik szérűn veretheti el a gabonáját, } bizony, le kellett mondanom v eredeti tervemről, későbbi idő- : pontra, egy héttel későbbre ha­lasztottam a végrehajtását. ) De mit tesz a toliforgatók /védőangyala (lám, van nekünk Vis), Kiskunhalason, a Mezőgazda­sági Techmkun1 tangazdaságá­énak szérűjén délután hat órára ^megtaláltam azt, amit egész nap hasztalan kerestem. Javában (Csépeltek, sőt, ha egy napot ké­psek, már csak a részvevők eibe- fszélése alhpján képzelhettem (volna el, hogy s miként ömlött Izsákokba a fcenyérnekvaló. £ Sőt, nem is egy, de két gép <szájából. És sorolhatnám a í»s.űt«-pket például azzal kapcso- //latban is, hogy az erőgépek kör yzül az egyik G—35-ös traktor, ><a másik meg villanymotor volt, Óuhlioz is odaírhatnám, hogy az y előbbinél az F—481-es, az utób- óbinál pedig a keletnémet — sza­rkái Italan — tarbúzát eregették ?<a dobba. $> A két gép egymástól nem egér ás szén százméternyire állt fel, s nő a városból gyakran és várat­lanul megjelent, ellenőrizni: nincsre veszélyben a dolgozók testi épsége, rendben-e a men- tóláda. Megnézte még azt is, hogy tiszta pohárral méri-e a vízhordó gyerek a frissítő italt, sót, hogy volt-e előzetes orvosi vizsgálaton (akárcsak, ahogy a vendéglátóipari dolgozóknak kö­telességük). Védőitalt, erősen cukrozott feketekávét is kaptak a cséplomupkaspk, akik cséplés előtt a gazdaság mellett vezető mocsárlucsapuló csatornát ásták, s oda is térnek vissza. Érdekes az is, hogy a villany- motor kezelője, az üb-elnök, a cipóbarnára sült Figura István elvtárs volt; aki nemegyszer át- atsandított fílonszki Istvánhoz, a G—35-ös masinisztájához, nem másért, minthogy állja-e a sarat a hallgatólagos verseny­ben. Állta bizony: az 17ÜQ-9S ve­rővel 267 mázsa teljesítményt is elkönyvelhet magának, míg ő, a kisebb, az 1070-es géppel a napi 130—^50 ipázsánát nem adta alul. A legérdekesebb viszont az volt, amit az ijbrelnök mon­dott a 24 lóerős villanymotprról: »Jó vele dolgozni. Tiszta, keve­sebb nála a hibaforrás. És csen­des, nem zavarja a munkásokat-« Hát igen: így fest a psépíés egy nagyüzemi gazdaságban, ahol már nemcsak az a cél, hogy hajde, minél előbb zsákokban le­gyen a gabona, hanem az is, hogy minél kényelmesebb mun­kával, kevesebb fáradsággal. Tarján István j

Next

/
Thumbnails
Contents