Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-14 / 139. szám

EGY TSZ ÉLEIÉNEK KÉT FEJEZETE

— Rólunk regényt lehetne írni — mondja a páhi Keleti Fény Termelőszövetkezet néhány tagja a múltra emlékező keserű szájízzel, de a jelenre, s a jövőre nézve már bizakodással, amikor a tagság sorsa, a szövetkezet működésének története iránt érdeklődöm.

Fél óra múlva már tudom: ez a regény inkább tragédiának Indult, — de szerencsére: az első fejezet »cselekményének« más irányt.szabott a Kiskőrösi Járási Tanács mezőgazdasági osztályának a közbeavatkozása és a tagság magáraeszmélése.

| | Akik »megfejték« a tas-t

A jó gazdálkodási és jövedelemszerzési léhetőséget biztosító 456 holdas (ebből 36 hold gyümölcsössel, 24 hold szőlővel rendelkező, s akkor még Üj Tavasz néven szereplő) szövetkezet néhány évvél ezelőtti vezetői olyan elképesztő korrupcióval ügyködtek itt, atnilyenhez hasonlót talán nem is lehetne a megyében találni.

Kezdjük talán azzal, hogy a tsz Budapesten, a Hunyadi téren t'felállított zöldség- és gyü- mölcsértékesítő standján Temesvári Zoltán és Ulrich Vilmos személyében két szélhámost alkalmaztak üzletvezetőnek, akik értették a módját, hogy miképpen kell »fejni« a 32 főnyi közösség nagyüzemi gazdaságát. A vezetőség jóvoltából napi másfél-másfél munkaegységet írtak nekik jóvá a tsz, saját teherautóján fővárosba szállított terményeinek az eladásáért, háztáji földnek is kaptak fejenként egy katasztrális hold szárítót, meg 800 négyszögöl szőlőt, s bár ezeket a területeket nem is látták, a tsz vezetői gondoskodtak róla, hogy a tagság által meg- müveltesscnck. Sőt, a róluk betakarított terményt még a pesti lakásukra is szállították.

Eddig még csak sejlik a vezetőség és Tcniesváriék összejátszásában az a bizonyos »lóláb«, de abból a tényből már ki is lóg, hogy a Páhirói Budapestre került zöldségért, gyümölcsért kapott bevételt nem a tsz nevére, hanem a Temesváriéra helyezték el a bankban.

Hogy miért? Hogy az állam iránti kötelezettségnek ne kelljen eleget tenniük, mondván: a tsz-nék nincs pénze, — az állapi viszont úgy sem tesz ellenük semmit — vélték — ■, hiszen azon van, hogy minél több szövetkezet működjék az országban, hát imé, az Új Tavasz »működik«. Nem fizették meg a gépállomásnak az általa végzett munkákért járó bérösszegeket sem.

Ugyanakkor elhanyagolták a talajerőpótlást is, a szalma kisebb részét — trágyának való felhasználás helyett — kiosztották a tagságnak, nagyobb részét pedig eladták az egyénieknek.

Bevétel tehát akadt, csak éppen a gazdaság fejlődött — a r korrupcióval éllentétben — visz- % szafelé. ■

S hogy a tagságnak se legyen panasza, néha kivettek a Temesvári nevére szóló betétkönyvből bizonyos összegeket a juttatás céljaira, 1956 márciu-J- sában pedig a »jószágberuházá-y si tartalék számlá«-ról, azzal a|< bejelentéssel, hogy szarvasmar-jj hákat akarnak vásárolni, 20 000>< »*»

..................................

<<

H

ol télejíedhetnek le /< a vándorméhéssek ? |

Á földművelésügyi miniszteri; réndélélbén szabályozta a ván-'< dorméhészekhek állami gazda->< ságok, községi erdők és legelőké területén való lételepedését. V

A letelepedéshez előzetes én-!, gedély kell az állami gazdaság-, tói vagy a községi tanács mező->í gazdasági szervétől. A döntés-?, ről a kérelmezőt 24 órán bélül» írásban értesítik. A vándormé-« hészet gazdája a letelepedési en-» gedély kiadásakor a gazdaság-« hak kaptáronként 2 forint hely-» bért kötélés fizetni. A letelepe-« dési engedély és helybér csak a» kiállító gázdaság területére ér-« Vényés. A méhész köteles a tné-\S Készét álláhdó felügyeletéről/; gondoskodni, eltávozásakor a té-« lépéh lévő összes szemetet elás-» ni s az esetleg okozott kárt meg-« téríteni, »

forintot véttek fel, s osztottak ki.

É gálád üzelmeket természetesén riem lehetett a végletekig véka alatt folytatni, s a járási tanács. ösztönzésére a tsz leváltotta üzletvezetői tisztéből Temesvárit, akitől már ügyészségi beavatkozással sikerült csák niégSzerezní a több mint 60 000 forintos betétkönyvet.

Közvetlenül ezután azonban kirobbant a rendcsinálásnak gá- tatszabó elleníörradalom, amelynek napjaiban á tsz vezetői nem

lettek hűtlenek azelőtti önmagukhoz: elprédálták a közösség 45 darab berkshire-i (köztük 24 anya) sertését.

S az ország politikai és gazdasági életének a konszolidálódásával az Üj Tavasz vezetői még mindig nem tértek észhez. Az egyénieknek részesművelésre kiadtak 12 hold szőlőt, 10 hold gyümölcsöst úgy, hogy az inkább garázdálkodásnak, mint gazdálkodásnak nevezhető művelet a bérbeadott gyümölcsös minden holdja után nemhogy hasznot, de 6 forint ráfizetést okozott a tsz-nek; egy-egy hold kiadott szőlő után is csupán 4 forint lett a haszon, viszont az adót már a tsz fizette, tehát kára származott ebből a bérbeadásból is.

A vezetőség csapnivalóan rossz, a tagság — úgy látszik — tehetetlen, nincs más hátra, mint fel kell oszlatni az Üj Tavaszt, — s ezt 1957 szeptemberében a járási tanács meg is tette.

Akik további életüket

közös úton járják

S következik a második fejezet, amely ékes bizonyságul szolgál arra; hogy a szövetkezeti gazdálkodás nem idegen azok többsége számára, akik egyszer már megpróbálták, még akkor sem, ha egyrészt hozzá nem értő, másrészt korrupt társaság élősködött rajtuk.

A feloszlatás után az egykori tsz tagságának a kétharmadrésze Ugyanúgy művelté tovább a pillanatnyilag »senki földje« területeket, mintha még mindig a közösségéi volnának, s két hét múlva Keleti Fény néven új termelőszövetkezetéi alakított. S mintha csak csoda történt volna, mert amíg elődjében, az Üj Tavasz Tsz-ben 32 Volt a tagok Száma, éz most 42-re szökött, annak ellenéré hogy 11-en (nagy részt a volt vezetők közül) nem léptek a Keleti Fénybe. Azok a családtagok is tagjai akartak ugyanis most már a tsz-nek lenni, akik azelőtt, mint napszámosok dolgozták benne.

Ez év március 26-dn új elnököt is Választottak a huszonkét éves Supka János személyében, a 11 kilépő közül pedig visszajött ifj. Fischer József kovács, aki megjárta a fővárost is, s jóllehet mint munkás ott sem keresett rosszul, de — mint bevallja: »csak jobb itt, a tsz- ben«.

Olyan új belépőkkel is szaporodott a tagság, mint Dobler Mátyás és Kökény Mihály, akik

közül az előbbi az ellenforradalom alatt a kulákok áltál szétvert csengődi Üj Élet Tsz-nék volt hét esztendőn át a tagja, az utóbbi pedig az ugyancsak 1956 októberében feloszlott soítszent- imrei Petőfi Tsz-ben dolgozott. S jól érzik magukat az új szövetkezetben, mint botiíer mondja: »Nincs semmi vita, a, legszebben folyik a munka.« Velük együtt több kívülálló látta még a boldogulás lehetőségét ebben á tsz-ben, s ma már ötvenhatan gazdálkodnak a kilépők miatt az azelőttinél, kisebb, 383 hold területén, amelyből 24 és Í5 hold a gyümölcsös, illetve a szőlő.

Mindannyian tele vannak munkakedvvel, tervvel, optimizmussal, s nem kétséges, az azelőtti évek éberségre intik őket, nehogy közös életük regénye mégegyszer tragédiában folytatódjék.

Tarján István

— A népek barátsági hónapja

alkalmából az Országos Béke- tanács meghívására Magyarországra érkeztek dr. Kurt Wies- ner, a Lipcsei Marx Károly Egyetem tanára és Heinz Rae- del bányamester, a Német Bé- kétariáes küldöttei. Néhány napos magyarországi tartózkodásra Budapestre érkezett Bessy Street ausztrál írónő, a Békevilágtanács tagja is.

Cikkünk nyomában

A szölöoltványiermelök érdekében válaszoljon tebrnári cikkünkre a SZÖLFA és az Állami Biztosító!

Február 21-i számunkban »Üj rendelkezések meghozatala vált szükségessé a szőlőoltvány-ter- melési szerződések rendszerében« című cikkünkben számos Üács-Kiskun megyei termelő, s egyben egész homoki szőlőkultúránk felvirágoztatása érdekében — két javaslatot tettünk. Javasoltuk, hogy az elemi kárt szenvedett termelők előleg visz- szafizétesi kötelezettségét — központi rendelettel — az igazolt kár arányában csökkentsék; az Állami Biztosító pedig minél hamarább dolgozzon ki az államnak, s a termelőknek is lutányos biztosítási feltételeket a szőloöltvány-telepek jég-, fagy- és vízkár elleni biztosítására — úgyhogy a biztosítás feltételeiben kedvezményeket nyújtsanak á szőlőtérmelő szakcsoportok és termelőszövetkezetek számára.

Mint említettük, azért léhne erre sürgősen szükség, mert bár államunk riágy összegű hitelekkel támogatja á szőlődlt- ványt termelni szándékozókat, de ezt az összeget — á termelőktől független elemi kár esetén — a termelők kötelesek visszafizetni az államnak. Mivel pedig ez az összeg holdanként 20—22 ezer forintot tesz ki, s ráadásul a termelés meghiúsulása után éppen az Összeg nagyobb részét kitevő oltvány- anyagok Semmisülnék meg — a

termelő képtelen visszafizetni a hitelt, még ha bírói ítélettel kötelezik is a pénz megtérítésére.

Úgy hallottuk akkoriban, hogy a biztosítási feltételek kidolgozása nehéz és bonyolult feladat volná, de mint mondottuk is; amit esetleg elvesztenénk á réven —, azaz a termelőknek nyújtott biztosítási feltételek lazításán, azt visszanyernénk a vámon —, a szőlőoltvány-ter- melési kedv fokozódásán.

Javaslatainkra azóta sem érkezett válasz. Sem helyeslő, sem elítélő. Csupán a megyei tanács szőlészeti felügyelője köszöntötte cikkünket — érdemben segíteni azonban nem tudott.

A Sajtó cikkeire — miként a lakosság bejelentéseire is — vá- laszolnlok kell azoknak, akikről a cikkekben szó esik. Törvény írja ezt elő. Éppen ezért csodálkozunk, hogy ebben az egész megyénket illető, fontos gazdaságpolitikai kérdésben a SZÖL- FA, s az Állami biztosító is a bölcs ugyan, de korrektnek nem nevezhető hallgatás álláspontjára helyezkedett.

Réftiéljük, e második cikkünk sorsá már nem a réázvétlen agyörihallgatás lesz, s röVid időn belül tájékoztathatjuk olvasóinkat á SZÖLFA és az Állami Biztosító álláspontjáról.

—tip—.

MEGPERZSELT BANKÓK

Az élet most MHelenében három olyan esetei sorakoztatott fel, amelyek különben beszélnek, tnint ezer, meg ezer OTP- brössura.

Tíszakécskén szalmát cseréltek a szalmazsákban. A tél idején elnyűtt törekkel a zsákba rejtett 10Ö00 forintot is elégették.

Baján egy tiszviselö hatéves gyermeke gyújtásnak használt 2440 forintot. Amikor a szülők észrevették a megtakarítóit bankókat, azok már valóban »ropogós« bankók voltak a fűzben.

B'ágsbokodon Nettich Sándor gazdálkodó és felesége 2600 forint megspórolt pénzecskéjüket dugdosták, egyszer a szekrény alá, máskor a kályhacsőbe, vagy a tűzhely hamutartójába dugták a becsomagolt pénzt.

VIZSGA ELŐTT

tási forma kiküszöböli az elmúlt években többször megbírált hiányosságokat. A tanányag a klasszikusok eredeti műveinek tanulmányozására épült. Ugyanakkor érzékelteti a tudományok — s így a filozófia — ffejlődésé- nék folyamátösságát.

— A filozófia témaköréből számos budapesti egyetemi előadó, többek között Gonda, Heller és Hérman elvtársak tartottak mágasszínvohálú előadásokat. Bönckés alá vették és ragyogó érveléssel cáfolták meg az idealisták tételeit és elősegítették a már tanult, illetve olvasott Kánt- és Hbgel-művek átértékelését. Annak ellenére, högy már korábban is meglehetősén sök filozófiai müvét alvásiam, meg kell, hogy mondjam, ez az iskola nekem Is sok újat nyújtott, főleg a görög filozófusok tevékenységének, műveinek megismerésében és marxista értékelésében.

— Sokat segítettek a tanultak a dialektikus gondolkodásmód kialakításában, a társadalmi jelenségek mozgásukban, fejlődésükben, változásukban, kölcsönös összefüggéseikben, ellénté- teik egységének és harcának folyamatában való szemlélésében.

— Tanulócsoportunkban eleven és nyílt viták folytak. Mindenki szabadon elmondta véleményét. Ez elősegítette tanulásunkat és meleg, baráti, elvtársi kapcsolat alakult ki közöttünk. Nekem nagyon sokat nyújtott mind az első, mind a második félév

SEBŐ GYULA ELVTÁRS:

— Magyar és történélmi szakos tanári képesítésem van. A tanítóképzőben — amit 1932-bén fejeztem be — rrii még idealista filozófiát tanultunk. Éz a szemlélet a történelem alakítását, formálását nagy ernbefek tetteinek tulajdonította.

— A félszabadulás után ismerkedtem meg a marxizmus alapjaival. Meggyőződésem, hogy a pedagógus csak a tudományos szocializmus, a dialektikus és történelmi materializmus ismeretével tudja feladatát megfelelően ellátni. A pedagógusok ideológiai továbbképzésére indított tanfolyam is igén nagy figyelmet ferdít a tudományos világnézet ismertetésére. Az esti egyetemen azonban sokoldalúbban tanulmányozzuk

így történt, hogy este hazatérve vacsora!őzéshéz látták és csak később jutott cSzükbe a pénz. Addigra a lehulló paráz: a hamutartóban fheggyújtotte és elégette a pénzt tartalmazó csomagot. A pénz hamuját c bájai Nemzeti Bank fiók Buda pestre küldte vcgyelemzésre. Talán még megtéríthetnek be lőle valamennyit... A bajái félig elégett bankokat a megmaradt csonkok után valószínűsítés nyomán kifizette á bank. TiszákécSkén azonban e. szalmával együtt kárbaveszétt. a Szorgos család takarékosságának gyümölcse.

A három eset tanulsága: helyezzük takarékba pénzünket. Bármikor hozzányúlhatunk, f tetejében még kamatozik is. Főleg pedig néni kell utána könnyeket hullatni.

(felvidéki)

ezeket a kérdésekét. Az első évben filozófiát és történelmi materializmust, a második évbén politikai gazdaságtant, a harmadik évben pedig á munkás- mozgalom történetét tanulmányozzuk. Mindazökhak, akik alaposabban szeretnének megismerkedni á marxizmus—lerií- riizmús kérdéséivel — és részt tudnak venni hetenként egyszer az esti előadásokon vagy a szemináriumi foglalkozásokon — az esti egyetemet ajánlom. iKü- lönösen pedagógusoknak vagy más foglalkozású értelmiségieknek.)

— Most a történelmi materializmusból vizsgázunk. Ennek különösen • érdekes fejezetei az osztályokkal és az osztályharccal, valamint a társadalmi tudatformákkal: a politikai és jogi ideológiával, az erkölccsel, a vallással, a művészettel és tudománnyal, továbbá a rtéptö- megek történelmi szerepével foglalközó részéi.

— A másödik félévben i§ réndszéresen részt vettem áz élőadásokón, valamint1 a szemináriumokon és féldólgöziáth a kötelező irodalmat. Ügy góft- dolom, áz előző vizsgához Hasonlóan ez is sikerülni £óg — féjezte be rövid tíyilatkézáíát Sebő élvtárs

Ah h

J A megyei pártbizottság mar- > xizmus—leninizmus esti eg^ete ^ménék hallgatói most készülne! <a második félévi vizsgákra. E; ^alkalomból felkerestük az est (egyetem két hallgatóját: dr. ía- 'tár Lajos elvtársat, a megyei ta tnács tervosztályának vezetőjét é: 'Sebő Gyula elvtársat, a megye (tanács művelődési osztályánál 'iskolai csoport vezetőjét és meg- (kértük, nyilatkozzanak az élse 'évbén szérzétt tapasztalataikról

< DR. TÄTÄR LAJOS:

s — Két égyétemét már elvégez- , tem. 1933-ban magyar- és latin- szakos tanári képesítést nyerítem, 1943-ban pedig megkapta»: ,a »filozófia doktora« címet. A /felszabadulás után három hóna- >pos pártiskolát és különböze ípártszemináriumokat végeztem ^azonkívül szakmai téren az okleveles könyvvizsgálói képesítési fis megszereztem. Mindezt azért »mondom el, mert én elsősorban |nem egy újabb dioloma megszerzése céljából jelentkeztem ’az esti egyetemre. Előzetesen tanulmányoztam az iskola programját és azt rendkívül előnyös- fnék tálaltam. Már a tematikája 'is azt mutatta, hogy ez az okta-