Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-14 / 139. szám
Bevútl-e. aM^mdi/^lís tnai lencUztit ? A múlt év elején a közigazgatás általános átszervezése kapcsán jelentős változások történtek a művelődésügy állami irányításában is. Gazdaságosabb keretek között kisebb létszámmal egyesült az Oktatási és a Népművelési Minisztérium. Az iskolai és iskolán kívüli nevelés megyei irányító apparátusa is egy közös osztályban tömörül a megyénkben is. A hatalmassá duzzadt hivatali apparátus ésszerű méretekre való csökkentését örömmel és megnyugvással nyugtázta a közvélemény, az azonban elhamarkodott lépésnek látszott már akkor is, hogy ugyanakkor a járási népművelési irányításnak jószerint minden szervezeti lehetőségét megszüntették. A járási népművelési csoport (korábban osztály) helyett ugyanis olyan művelődési felügyelőségek jöttek létre, melyekben személy szerint egyetlen ember sem foglalkozott az iskolán kívüli neveléssel. Az új típusú felügyelői kar munkáját meghatározó, úgynevezett szervezeti szabályzat terjedelmes jogköröket és tennivalókat szabott meg a felügyelőknek az iskolákkal kapcsolatosan, de csak egyetlen félmondatban emlékezett meg népművelési jellegű feladataikról. »Feladatokról« beszélni talán enyhe túlzás is, hiszen a félmondat értelme az volt, hogy a művelődési felügyelő köteles jelentést tenni a megyei szerveknek, ha munkája közben népművelési kérdésekkel találkozik. Intézkedésről tehát szó sem esik, csak jelentésről, ami egymagában semmit sem old meg. A népművelési szervek irányító rendszeréből ezzel gyakorlatilag kiiktatott járási irányítás hiányára természetesen hamar rádöbbent a művelődés- ügyi kormányzat. Egyébként — amint a megyei tapasztalatok mutatják —■ nem is arról volt szó, hogy a felügyelők nem akartak volna foglalkozni népműveléssel, hanem arról, hogy legjobb képességeik mellett sem maradt erre idejük, hiszen az oktatásügy ellenforradalom utáni megnövekedett problémái egymagukban is elég gondot jelentettek. Sor került tehát fél- függetlenített népművelési státusz szervezésére, megépült az első szükséghíd község és város, valamint a megye között. Megyénkben a rendelkezés kiadása után lassan-lassan a személyi kérdések is tisztázódtak. Ma az a helyzet, hogy Kiskunhalas városa kivételével minden járásban és városban be van töltve az állás, nagyrészt fiatal nevelők, tanítók kezdték meg munkájukat a járási apparátusban, mint a népművelés területi irányítói. Megváltozott a szervezeti szabályzat is. Teljes jogú gazdái lettek a járásnak az újonnan beállított népművelési szakemberek. j Bcvált-c a művelődésügy irányításának ez az új módszere megyénkben? Ami a szervezeti vonatkozásokat illeti, általában igennel lehet válaszolni. Rövid idő alatt; az alapvető tudnivalókkal meg-; ismerkedtek az új felügyelők s azt is számításba lehet venni, hogy közöttük nem egy már: többéves népművelési gyakorlattal rendelkezik. Kunszentmikló-; son, Kalocsán, a bajai járásban és másutt több tapasztalt népművelési káder tevékenykedik. Nemcsak megyei, hanem országos vonatkozásban is van ennek a népművelési apparátusnak egy alapvető hiányossága. A népművelés régi rendszere szerint elsősorban a szervező, operatív, gyakorlati tevékenységre álltak rá a népművelés irányítói. A jelenlegi szer-: vezeti keretek között erre éppen ember hiányában nincs lehető-) ség, Ki kellene tehát domborodnia az elvi, politikai irányítás funkciójának. Ennek viszont ma még nincsenek meg az alapfeltételei. Egyrészt azért sem, mert a megyei népművelési csoport káderkérdései sem rendeződtek immár több mint fél év alatt. Másrészt pedig azért, mert az új felügyelők egy része még nem rendelkezik — nem is rendelkezhet — megfelelő politikai gyakorlattal. Szakmai és elvi vonatkozású alapképzésük, illetve továbbképzésük a jövőben indul meg. Július végén, vagy augusztus elején hatnapos bentlakásos tanfolyamon vesznek majd részt, s ez lesz majd az első összefüggő, nagyobb lélegzetű kiképzési alkalom számukra. Hosszabb folyamat indulásáról van itt szó, amelynek eredményeképpen pár év alatt — ha csak nem lesznek nagyobb személyi változá-sok — egy stabil és ütőképes, emellett az ország gazdasági teherbírásával is ösz- szehangolt népművelési apparátus alakulhat ki a művelődés- ügy irányításának általános rendszerében. Van azonban igen fontos tennivaló, amely nem várathat magára sokáig. Régebben levontuk már azt a következtetést a népműveléssel kapcsolatban, hogy a régi, bürokratikus, nagy apparátussal intézkedő állami irányítás helyett egy olyan irányító apparátus körvonalai bontakoznak ki, melynek munkája elsősorban elvi jellegűvé kell, hogy váljon. Ennek egyik feltétele, hogy a sokágú és különböző szervezetek, társadalmi szervek: TIT, KISZ, Hazafias Népfront, szak- szervezet stb. által végzett népművelő tevékenység társadalmi bázisainak kiszélesítése, s annak a párt kulturális politikájától áthatott összefogása ne várasson sokáig magára. Éppen az ellenforradalom után, mikor kulturális életünkben különböző bomlasztó tendenciák utolsó mentsváraként húzódtak meg, hatalmas feladatok várnak a népművelés állami irányítóira. Nem közömbös, vajon fel tudják-e venni a harcot a különböző revizionista, szektás, dogmatikus, vagy éppen nyíltan ellenséges jelenségek ellen. Sürgős és követelő szükség, hogy társadalmunk népművelési tevékenységgel is- foglalkozó szervezetei ne csak a legmagasabb szinten, országosan értsenek egyet a problémák összehangolásában, az ökonomikus munka- megosztásban, a párt vezető szerepének megfelelő és mindenkor annak követelményeiből kiinduló szocialista szellemű kulturális politika megteremtésében, hanem megyei szinten is a járásokban, a városokban, a falvakban. Pártunk megyei kulturális programja sem várathat sokáig, de már addig is minden erőt összpontosítani kellene kulturális életünk legfőbb kérdéseinek helyi tisztázására, a társadalmi munkamegosztás lehetőségeinek, gyakorlati és elvi követelményeinek meghatározására. Ha ez megvan, a népművelés állami irányításának mostani ren—./.ere egy olyan hatalmas és segíteni kész tömegre támaszkodhat, amely a legfőbb biztosítékát magában hordja az elvileg is megalapozott eredményes, pártos, kulturális munkának. Cs. L. A nők egyenjogúságáról — AZ. ILLETÉKESEK FIGYELMÉBE — A Horthy-rendszerben a nó'k lényegesen kevesebb bért kaptak, abban az esetben is. ha azonos értékű munkát végeztek a férfiakkal. Ez mélységesen igazságtalan és megalázó volt rájuk nézve. Népi demokratikus rendszerünkben törvény biztosítja a nők egyenjogúságát. Alkotmányunk is leszögezi, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér jár mind a nőknek, mind a férfiaknak. Ennek ellenére néhány helyen akadnak vezetők, akik a nők munkájáért kevesebb bért szeretnének fizetni, mintha azt férfi végezné. Ezt tapasztaltuk a ti- szaújfalusi Tisza Termelőszövetkezetben is. A szövetkezet raktári kisegítő munkást keres és erre megfelelne női munkaerő is. A női jelentkezőnek azonban havonta négy munkaegységgel kevesebbet akarnak fizetni, mintha ugyanezt f*rti vállalná cl. Ezt a kérdést végül pártvezetőségi ülésen is megvitatták, sajnos eredménytelenül, mert még a pártvezetőség tagjai közül is vannak olyanok, akik kevesebbre becsülik a nőket, mint a férfiakat. Helytelenítjük az ilyen megkülönböztetést. Azt javasoljuk a termelőszövetkezet kommunistáinak és vezetőinek, hogy vegyék fontolóra állásfoglalásukat és a nőket munkájuk alapján becsüljék meg, tekintsék egyen- jogúaknak a férfiakkal. Túri József Több mint 300 vagon gyümölcs értékesítésére kötöttek szerződést megyénk termelői Megkezdték a szerződéskötéseket az idei gyümölcstermés értékesítésére megyénk földművesszövetkezetei. A jónak mutatkozó gyümölcstermésből néhány nap alatt már 300 vagon szállítását kötöttek le. Szőlőből és szamócából jóval többet szerződtek eddig, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában. A leszerződött gyümölcsök után több millió forint előleget fizettek ki a termelőknek. Megkezdődött a korai gyümölcsök átvétele is. Eddig mar 6 vagon földiepret vásároltak és szállítottak külföldre. a szakszervezeti eietroi Orvos-etikai bizottság alakult a megyében Május 29-én az Orvosegészségügyi Szakszervezet területi bizottságának ülésén megalakult a kilenc tagból álló orvosetikai bizottság, amely dr. Tur- csányi Ede, a megyei kórház röntgen főorvosának vezetésével állandóan ellenőrizni fogja a kórházak és rendelőintézetek orvosainak erkölcsi magatartását. Erre azért volt szükség, mert sajnos az utóbbi időben előadódott, hogy egyes kórházi orvosok pénzt fogadtak el a biztosított dolgozóktól, akik ennek révén bizonyos előnyökhöz jutottak. Hasonló jelenségek előfordultak a rendelőintézetekben is. Nem egyszer a rendelőintézet orvosai magánbetegeket is fogadtak a rendelőben, hivatalos munkaidejük alatt. Ezeknek a jelenségeknek megA SZERDA REGGELI szemerkélő eső végét a pince ajtajúban várta Vén István üregcserlői dolgozó paraszt a keceli kávésát mellett fekvó másfélholdas szőlőjében. Mint más napokon, ezúttal sem számított látogatóra, ismerősre. A véletlen azonban egy autóde- fekt formájában nem ■is akármilyen, hanem külföldi vendégeket hozott Vén István bá- cst pincéjéhez. A megyében tartózkodó bolgár mezőgazdasági szakemberek küldöttségének egyik autója defektet kapott és a kényszerű pihenőt az utasok a környék megtekintésére, a magyar parasztság megismerésére használták fel. így kerültek Vén István öt és félholdas öregcsertői dolgozó paraszt pincéjéhez, aki a nyitott ajtóban állva várta az eső végét. A MEGLEPETÉS csak az első néhány szó erejéig tartott, az öreg szőlősgazda hamar rájött a vendégek kérdéseiből, hogy a parasztság életét jól ismerő külföldiekkel van dolga. Megkérdezték tőle, hogy mennyi bora termett, mennyit tudott eladni belőle, hogyan gazdálkodik a másfél hold szőlőjét kiegészítő néav hold Váratlan vendégek szántóföldjén. Ö meg felelgetett egyre gyor- saoban, mind bővebb lere eresztve a szót, később már alig akarta megvárni, amíg a tolmács bolgárra ülteti át szavait. Annyira belemelegedett a beszélgetésbe, hogy élete legnagyobb élményét, az első világáborús hadifogságát is elmesélte: milyen jó sora volt a bolsevikok »fogságában-*>, ahol csak tanulni, meg dolgozni kellett és milyen sok viszontagság után tudott két hónap alatt hazaérni. A BOLGÁR vendégeket azonban láthatóan inkább az öreg gazda életmódja érdekelte és kérdéseikkel ebbe az irányba terelték a beszélgetés fonalát. — Amikor meg Vén István bácsi megkérdezte: — mi újság Bulgáriában és a• vendégek azt válaszolták, hogy a legnagyobb újság most az, hogy egy-két kivételével minden dolgozó paraszt szövetkezetben dolgozik már náluk, hát akkor óhatatlanul a termelőszövetkezetekre terelődött a szó. — Miért nem lép be maga is a szövetkezeibe? — néztek rá várakozóan. AZ ÖREGET láthatóan nem érte váratlanul ez a kérdés és készen is volt nála már ra a felelet: — Azért — mondta, — mert nálunk nem jók a vezetők a termelőszövetkezetben. — Hány lakosa van a maguk községének, öregcsertönek? — Hát több van, már mint kétezer — válaszolta az öreg. — Na és ketezer ember közül nem akad kettő-három, akik jól tudnák vezetni egy nagygazdaság ügyeit? Bizony, erre már csak azt tudta válaszolni Vén István, hogy megvakargatta a füle- tövét. Mert azt még ő sem merte mondani, hogy kétezer ember közül ne akadna egykét arra rátermett nevető, aki akár egy köz- ségnyi szövetkezet dolgait is ne tudná jól ellátni. A MÁSIK fogós kérdés meg különösen az elevenjébe vágott Vén Istvánnak. — Ha a szövetkezetben dolgozna — mondták neki, — akkor nemsokára nyugdíjba mehetne és nem fújna majd a feje, hogy mi lesz vele öregségére, ha már nem tud dolgozni. Nálunk, Bulgáriában az ilyen öreg parasztok, mint maga is — példálózott a meglepett embernek Sla- vov elvtárs, a küldöttség vezetője — havonta 100 leva nyugdíjat, közel egy hold háztáji földet, meg személyenként két mázsa búzát kapnak. Ilyen ellátásból maga is szépen meg tudna élni, nem kellene majd esetleg a gyerekek segítségére várni. — Hát bizony, ez jó lenne — adta meg magát Vén István. — Az is igen jó lenne, ha állami betegbiztosításban lennénk, mert a feleségem már négy év óta betegeskedik és ez nekem több mint hatezer forintomban van eddig is. A BESZÉLGETÉS itt aztán meg is szakadt, mert elkészült a gépkocsivezető a ragasztással és sietni kellett, hiszen a Kiskőrösi Gépállomáson már bizonyára várják a vendégeket. A szívélyes kézfogások, búcsúzkodások után Vén István bácsi továbbra is ott állt nyitott pincéje ajtajában, de az elköszönéskor levett kalapját elfelejtette visszatenni a fejére. Fogadni mernék, hogy a bolgár elvtársak kérdései ütöttek szöget a fejébe: nem jobb lenne-e mégis belépni a szövetkezetbe? Palkó László szüntetésére alakult bizottság egyúttál az orvosok jogi védelmét is ellátja A bizottság tagjai a következők: djr. Bedő István tiszakécs- kei, dr. Kolozs Gergely duna- vecseij dr. Kiss Ágoston lakiteleki körzeti orvosok, dr. Voitb László, a solti tbc-gondozó intézet vezető orvosa, dr. Nyárai Lászlói a kalocsai kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának vézető főorvosa, dr. Asztalos Irrire, a bajai kórház szemészeti bsztályának vezető főorvosa, dr. Varga Gyula, a kis- kunféljegyházi kórház gyermek- gyógyászati osztályának vezető főorvosa és dr. Szentmiklósi Lászlói, a kiskunhalasi kórház sebészeti« osztályának vezető főorvoséi. Érdemes szóvátenn azt is, hogy... .. .kevés olyan lelkes üzemi könyvtáros van a megyében, mint a Kecskeméti Baromfifeldolgozás Vállalatnál dolgozó Müller elvtársnő. Nagy elfoglaltsága mellett is mindig időt szakít arra, hogy könyvekkel lassa jel az olvasni vágyó munkásokat. Nemcsak kölcsönöz, hanem heveli munkatársait, szervezi ja könyvtár látogatását. Lelkiismeretes munkájáért dicséret] és elismerés illeti mind a szakszervezet, mind a könyv- szeretjő dolgozótársai nevében. * ...a kiskunfélegyházi pedagógusok élénk tevékenységet fejtenek] ki a kollektív élet fellendítésé érdekében. Közös kirándulásokat szerveznek a környék és az ország nevezetesebb tájaira. A hangversenyek, színház- előadások, múzeumok látogatására, különböző intézmények megtekintésére ugyancsak sűrűn szerveznek társasutazásokat. * ... Bács megyében a szakmai továbbképzés legjobban a Kecskeméti Konzervgyár műszaki; körén belül valósul meg. Fennállása óta — hat hónap — sok élyan előadást tartott, ösz- szejövetelt rendezett, amely nemcsak a hazai, hanem több külföldi szakember elismerését is kihívta.
