Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-13 / 138. szám

Jalutagyár“ Kiskunfélegyházán Ma még csak a tollüze- met tüntetik ki ezzel a sokat­mondó elnevezéssel, de nemso­kára így fogják emlegetni a Bács megyei Vegyesipari Válla­lat félegyházi nyúltelepét is. Az évi 2000 darabos tenyésztési kapacitású, önellátásra beren­dezett telepet a közelmúltban vette át a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága a Budapesti Gyapjúértékesítő Vállalattól. Az átvétel, valamint a tenyésztő­telep újbóli üzembehelyezése két szempontból is jelentős. Számottevő exportlehetőséget teremt és fellendíti a prémter­melést. Az angóranyúl szőre, az úgy­nevezett angóragyapj.ú keresett cikk a világpiacon. Bármilyen mennyiséget átvesznek belőle, mert a belőle készülő különle­ges finom, hallatlanul meleg és igen könnyű kötöttáruk iránt állandóan fokozódik az érdek­lődés. Az angóragyapjú kilón­kénti 16 dolláros világpiaci ára pedig mindennél jobban figyel­meztet: nemcsak érdemes, de egyenesen szükségszerű az an- góranyúltenyésztéssel, annak el­terjesztésével nagyüzemileg fog­lalkozni. Ez a magyarázata, hogy kor­mányunk igen nagy jelentősé­get tulajdonít az angóranyúlte- nyésztésnek és mélyreható in­tézkedésekkel segítette a szőr­termelés felújítását. Ennek kö­szönhető, hogy az első szállít­mány nyúlállománnyal olyan tenyészállatok is érkeztek a félegyházi nyúltelepre, melyeket kormányunk a Német Demok­ratikus Köztársaságból hozatott. A hallei Agrártudományi Egye­tem Kutatóintézetéből érkezett angóra tenyészbakok például évente több mint fél kiló, azaz nyolc dollár értékű pehelyköny- nyű szőrt termelnek. A telep másik jelentősége a bécsi fehér és csincsilla prém- nyulak nagybani tenyésztése. Prémesállatban, nemesprémeket adó vadakban egyre szegényebb hazánk. A kultúrtermetek nö­vekedése a ma még meglevőket is minimálisra csökkenti. A la­kosság szörmevásárlási igényei­nek kielégítése éppen ezért szükségessé teszi, hogy tervsze­rűen előállítható, nagy mennyi­ségű, értékes prémanyagra te­gyünk szert. Ennek pedig alapja és feltétele azoknak a házinyúl- fajtáknak (bácsi fehér, csincsilla stb.) nagyarányú elszaporítása, melyek tetszetős kivitelű, jól feldolgozható prémanyagot szol­gáltatnak. A félegyhási nyúlfarmon mind az angóra-, mind pedig a szőrmenyulak nagybani tenyész­tését illetően már megtették az első lépéseket. A telep egyéves terve a tenyészállomány növe­lése, mind több nagy szőrhoza­mú, szép prémű kis állat szapo­rítása. A későbbi fő cél azután a háztáji tenyésztők széleskörű beszervezése és támogatása, mfnd a három (angóra. bécsi fe­hér, csincsilla) nyúlfajta tartá­sára. Mint írtuk, az adottságok meg­vannak ahhoz, hogy egy év múlva a kiskunfélegyházi nyúl- telepből valutagyár legyen. Üj bóli kijelentésünk pedig arra épül, hogy e cél megvalósulását az a szakértelem biztosítja amivel a magyar nyúltenyész- tés egyik úttörője, dr. Schobert Ferenc telepvezető rendelkezik A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága nagy reményeket fűz a telep munkájához. Mi pedig szintén azt remél­jük, hogy már az ősszel szép dolgokat írhatunk dr. Schobert Ferenc és munkatársainak el ért eredményeiről. TiizijM. jÉniáiis, galambverseny, eitöernyös-ugrás a június 15-én rendesendő építők napján Az Építők Szakszervezetének Bács-Kiskun megyei bizottsága június 15-én, vasárnap rendezi meg a hagyományos építők nap­ját, amelyre szeretettel várja az építőipari dolgozókat, valamint Kecskemét város lakosait. Az ünnepségsorozat délelőtt 10 órakor a Műkertben kezdődik az étterem, büfé, valamint cukrászda meg­nyitásával. Az étteremben 10 órától sörzenét szolgáltatnak. Hajó­hintán, céllövöldében, körhintán szórakozhatnak a látogatók. Délután fél 3-kor lepényevés, zsákbanfutás, íjászverseny kezdődik. Ekkor mutatják be legújabb modelljeiket a repülő­modellezők. Ejtőernyős-ugrás, galambverseny egészíti ki a mű­sort. Délután fél 5-től az építők szabadtéri színpadán a szovjet helyőrség ének- és zeneegyüttese szolgáltat műsort. Népi táncok, színdarabok, vidám jelenetek következnek ezután, majd Bállá Irén és Táborossi Gyula magyar nótákat és operettrészleteket ad­nak elő. Fél 9-kor filmvetítés következik, este 9-kor pedig látvá­nyos tűzijáték zárja be a műsort. Meg kell jegyezni, hogy délután 6 órától kezdve a műkerti fedett pavilonban táncolhat a fiatalság, s a Műkertben nyere­ménysorsolást is tartanak. A sportműsorban teniszversenyt, sakk­versenyt és asztalitenisz-versenyt vettek tervbe Milyen pályaválasztási lehetőség van as iskolából kikerülő Jiatalok előtt Vege a tanévnek, megkezdőd­tek a vizsgák. Ez azonban nem­csak az iskolákban esemény, ha­nem a megyei tanács munkaügyi osztályán is. Igaz, itt inkább gondot, mint ünnepi aktust je­lent, hiszen többezer — tanul­mányait elvégzett fiatal — mun- kábaállításáról kell gondoskod­ni. Az osztály szoros kapcsolatot Érdemes-e a Széktón éttermet nyitni? vízmű, Erre válaszol a vendéglátóipar, megyei tanács — Miért nem nyit a Vendég­látóipari Vállalat éttermet a széktói strand épületében? — méltatlankodnak a kecskeméti strandlátogatók. Igazuk van, hiszen kellemesebb, jobb kör­nyezetet, mint amelyet t. strand­épület emeleti terasza és az ét­termi célra alkalmas nagy üveg­veranda nyújt, — Kecskeméten el sem lehet képzelni. Pedig megvannak az étterem megnyi­tásához szükséges összes mel­lékhelyiségek is: a konyha, a mosogató stb. E helyiségek most kihasználatlanok. Vízműveké „Igen“ Először a Víz- és Csatornamű Vállalat főmérnökét, Szabó elv­társat kérdeztem meg: mi a vé­leménye az étterem létesítésé­ről? — Semmi kifogásunk nincs ellene, sőt nagyon örülnénk neki — válaszolta —, hiszen a strand forgalma szempontjából sem mindegy, hogy ott meleg étel, ízletes ebéd és vacsora, várja-e a látogatókat, vagy a hazulról hozott, melegben ki-1 száradt, megolvadt harapnivaló.i Szerintem a Vendéglátóipari Vállalatnak sem jelentene rossz' üzletet, sőt egyenesen nem vol-l na szabad elszalasztania az al-j kaimat. Az étterem megnyitásá­val hárman járnának jól: első-1 sorban a közönség, azután a Vendéglátóipari Vállalat és mi ÍS.:» — Szerepel-e az idei terv-' ben új vendéglátóipari üzem-1 egység megnyitása? Ezt a kérdést már Papp elv­társhoz, a Vendéglátóipari Vál­lalat vezetőjéhez intéztem. — Egy új cukrászdát nyl-( tunk majd a most épülő Rákóczi úti bérházban..: — És mást... : — Semmi mást nem nyitunk, hiszen nincs helyiségünk..» Vendéglátóipar: „Nem“ Miután előadom a fürdőkö­zönség kívánságát és a Vízmű/ óhaját a fürdőétterem megnyi­tására, Papp elvtárs a követke- 0 ző ellenérveket sorakoztatja fel:/ — Az emberek általában nem' a széktói fürdőbe mennek, ha van ráérő idejük, inkább a Ti­szához utaznak kirándulni. Sze­rintem alacsony ételforgalomra lehetne számítani és én száz­szor is meggondolom, milyen lehetőségekkel szervezünk meg cgy-egy üzemegységet. A saját- készítésű árukból többet vihe­tünk ugyan a jövőben a fürdő­be, de étterem berendezésének nem látom értelmét. Meg aztán messze is van a várostól ahhoz, hogy egy ebéd vagy vacsora kedvéért kifáradjanak oda az emberek... — A repülőtéri halászcsárda épp olyan messze van, mégis szereti és látogatja a város kö­zönsége — a Papp elvtárs által említett tiszai kirándulóhely pedig még messzebb! — vetek ellent az utóbbi érvnek. — Épp elég probléma nekünk a Dióhéj halellátása is — hang­zik az egysíkú és lényegről el­terelő válasz. Megyei tanács: „Majd kivizsgáljuk“ Ezekután felkerestem Paulik elvtársat, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának helyet­tes vezetőjét is. Ö így nyilatko­zott az ügyben: — A javaslatot feltétlenül ki kell vizsgálni és úgy látom, ér­demes rajta gondolkodni. A helyszíni vizsgálat után majd értesítést küldünk arról, milyen eredményre jutottunk. Kecskemét nem bővelkedik szórakozóhelyekben. Ezért re­méljük: a kivizsgálás után a megyei tanács véleménye is egyezik majd a miénkkel és azzal a több ezernyi kecskeméti lakoséval is, akik nagy érdeklő­déssel várják a széktói fürdő­étterem megnyitását. Eszikné tart fenn az ország valamennyi tanintézetével, vállalatával, hogy a fiatalok elhelyezését biztosít­hassa. Megkérdeztük Hegedűs József elvtársat, a munkaügyi osztály előadóját, milyen lehe­tőségek vannak az idén a fiata­lok elhelyezésére. — A legjobb fizetésű emberek közé tartoznak a vájárok — mondta Hegedűs elvtárs. — Eb­ben az évben a pécsi, székesfe­hérvári, ózdi, sajószentpéteri stb. vájáriskolákba, közel 100 fiatalt tudunk elhelyezni. Mezőgazdaságunk egyre több és bonyolultabb géppel dolgo­zik. Ezek kezeléséhez, karban­tartásához jól képzett szakembe­rekre van szükség. A szegedi Mezőgazdasági Gépészképzö Ipa­ritanuló Iskolára 200, tanulmá­nyait elvégzett ifjút küldhetünk. Lehetőségeink valamivel kiseb­bek az építőipari szakmában, ahová 80, s az öntő szakmában, ahová 50 fő számára biztosítha­tunk helyet. Kormányzatunk nagy gondot fordít közegészségügyi helyze­tünk megjavítására. Ennek a programnak keretében több száz fiatalt küldhetünk az ország kü­lönböző egészségügyi középká- derképzö intézeteibe. A buda­pesti Közegészség- és Járvány­ügyi Ellenőrképző Iskolára az érettségizett fiúk figyelmét hív­juk fel. Azok a fiatalok, akik a fenti tanintézetekbe akarják kérni felvételüket, a városi és járási tanácsok munkaügyi csoportjai­nál kaphatnak bővebb felvilá­gosítást. Ezenkívül Baján a gyer- mekápolónöképzőben szeptem­berben 50 tanulóval csecsemő- gondozónőképző tanfolyam in­dul. A tanfolyamra — amely nem bentlakásos, ezért csak a bajai és Baja környékiek kérjék felvételüket. Jelentkezni a bajai gyermekkórházban lehet. jCáfolatát MsUutvUaiasan TWW int a tiszta vérből, egész- -i-’-*- séges szülők szerelmes csókjától elindult szív zajtala­nul munkálkodik a végső dob­banásig, úgy dolgozik a motor, az emberi alkotó lángelme jóté­kony alkotása és könnyű pe- helyként röpíti kocsinkat, mi­közben mohó étvággyal felhab­zsolja a hosszú kilométereket s célunkhoz érünk néhány óra alatt, amelyhez a motor nélkül napok kellenének. A mi lázasan vajúdó századunkat három cso­dálatos erő viszi előre: gép, gép, gép. Igen, a gépek emelik em­Ezt is elrontotta ma* kérőm a világ!,.. Mintha a levegő is olvadni készülne, ak­kora a hőség. Elpilled­ve nyelem a port egyik községünkben s valami hűsítő után áhítozom. Tapasztalatból tudom, hogy Ilyenkor egy for­ró fekete a legjobb frissítő, de a csepp cukrászdában nyoma sincs a presszógépnek, legfeljebb híg fagylal­tot kaphatok. Alkud­junk meg tehát egy pohár sörrel! — indu­lok az italbolthoz. A sör jegelt is, a ha­bot sem velem akarja megitatni a boltvezető, — megvidámodva te­lepszem hát az egyik asztalhoz. Alig ülnek páran. A közönség in­kább a pult előtt iddo- gál, mert hetipiac lé­vén, ki-kitekintenek a gazdák a hőségben le- gyes lovakra. Arra figyelek fel, hogy valaki nagyon néz. A szomszéd asz­talnál egy szúróste­kintetű öreg magyar szopogat valami fröccs- félét s a varjúszárny- szemöldök alól ugyan­csak mustrál. De úgy, hogy nem állhatom. — Aztán pogány bort mérnek-e itt, bá­csi? — arra vélvén, hogy mennyi vizet lát­hatott a kimért itóka még hordóbeli korá­ban? De az öreg nem arra felel, amit kér­deztem. hanem azt mondja: — No, a föllebbvaló világban ilyen se vót... — Micsoda, bátyám? — Hát az, hogy nő­féle csak úgy beül a kocsmába. Oszt iszik!... — Dehát sör ez csak — mentegetőzöm. — Mindegyfene. — Ilyen nem létezőit. Le is verték volna az asz- szonynépség derekát...» No tessék! Hát most hogy vitázzam én egy öreg paraszttal a régi, meg a mostani szoká­sokról? Hogy magya­rázzam meg neki, hogy egy pohár ártatlan sör­től még nem züllött el senki, akár nadrágot, akár szoknyát hord. Merthát az is mind­egyfene, hogy ki issza meg, egy helyre megy az mindenkinek... Már valami ékes népnevelő szónoklatba kezdenék, amikor be- libben az ajtón egy de­rék, éltes menyecske. Garabó a karján, ab­ban mindenféle bolti cikk. — No, végeztem is — penderedik le az öreg asztalához, kiol­dott fej kendőjével le- gyezgetve izzadt ar­cát. — Akkó hát indul­hatunk — kászálódik a párja« •— Várjál má’, iszok valamit, mer’ majd el­főttem ebbe a meleg­be! — s a pult előtti sokaságba furakodva egy korsó sört kér. Vi­lágosan hallom, hogy egy egész korsóval! Elvigyorodik bennem a kajánság ördöge s rákacsintok az ember- • re: — Ejnye-ejnye, ugye lesz most otthon ne­mulass a néninek? Merthogy maga leveri a derekát?! Az öreg morcosán szöszmötöl a dóznival, aztán a levegőbe hes- sent, mint aki legyet zavar az orráról. — Ja, ezt is elron­totta má’ kérőm a vi­lág! — s aztán enge­delmesen emelve a teli garabót, utánasattyog az asszonynak..: (Gáspár) béri magaslatra az embereket» mert a gépek leveszik vállaink- ról a baromi terheket, hogy az> érző-lényekből valahára ész-1 lények lehessenek. Fáradhatatlan gépkocsink a> Kiskunhalasi Faárugyár előtti kezdte hűteni felhevülését, arai! a hosszú út futása közben hal­mozódott fel benne. !#■ egilletődött tisztelettel lép— tünk be a raunka temp­lomának eme zajos szentélyébe« ahol a szerszámok csattogása és< a gépek duruzsolása orgonázza a dalt, amely a munka himnu­szát interpretálja nekünk, hogy’ csak egyedüli egy nagy van ezer» ’ a földön: a teremtő, alkotó Em­ber. ;: Mindenütt lázas tevé­kenység folyik: itt a gyümölcsös ládákat, amott a parkettát, emit- ten meg az asztalosárukat vará­zsolják elő a hozzáértő, tanult munkáskezek. A mindig fiatal«, idős Takács Lajos bácsi mesteri vezényletével; az igazgatói tisz­tet pedig Horváth Mihály bá­tyánk látja el a melléje osztott értelmes, szorgalmas vezérkará­val. Jól esett látnunk, hogy ez a gyár csupa lázas fejlődés és a jövőt illetőleg igen nagy ígéret« amelyet a most beágyazás és szerelés alatt levő gépek élén­ken igazolnak. És amint így a gyár nyüzsgését, terjeszkedését és lázas tevékenységét nézem« Goethe Fauszt-jának végső sza­vai jutnak eszembe, amikor az emberek részére a tenger hul­lámaitól elhódított országnyi földrészt birtokba vett: »Ö leg­dicsőbb perc! most élvezlek ép­pen!« ■ gen, a legdicsőbb dolog ezen a világon: kenyeret adni, hogy az élet beteljesülhes­sen. A Kiskunhalasi Faárugyár pedig erre a reményre ad jogot» hogy hamarosan többszáz dol­gozónak fog kenyeret nyújtani» Hajnal József

Next

/
Thumbnails
Contents