Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-08 / 134. szám
Goór Imre: UTAK Szürke és fényes szalagok: símán-ezüstös utak, folyóinkat lebegve átszelők - keletről napnyugatra fussatok, hol az akácok zászlója lobog Összeállította a Petőfi Népe szerkesztősége és a megyei tanács művelődési osztálya s ütemre, mint a férfiak szíve, ütemre, mint a hídlábverte hullám, ütemre, mint harangok nyelvei, parasztok, asszonyok, leányok ütemre hajladoznak — hajh, tapadó a mellen a blúz, hejh csípőn-tomporon tapadó hej-haj a szoknya! Símán sikoltva fussatok ti utak! — Tanyák, tanyák háromszöge, négyszöge villog az ultramarin égtől be távol reggel, fehérrel, mélyült arannyal az estben, — Ö, ti búzavetések, acélos fényben izzók, frissek, mint hajnalunk, e júniusi hajnal; ó, lágy rozsok, kalászba felszökők; lássátok utainkat: A pezs-fyá Uép&áfnűvfatd éld Uzany-tiékaA népek barátsága hónapjának keretében a Katona József Múzeumban rendezett képzőművészeti kiállításon mutatták be Bács megye festőművészei tudásuk és termésük legjavát. Igen örvendetes tény, hogy ezen a kiállításon régen nem tapasztalt nagy számmal vettek részt. — 26 művész több mint 100 műve került bemutatásra. Már ezek a számszerű eredmények is a megyei művészeti élet fellendülését dokumentálják. De ezt látjuk akkor is. ha a kiállított művek tartalmát vizsgáljuk. Az eddigiekhez képest több új mondanivalót vet fel a képek tartalma, s ha még töredékesen is, de már biztatóan tárja elénk az életképfestés és az alföldi síkak, sebesek, végig egyenesek^ olykor, mint óriási pántlikák, népeket s földet átfogók! —. Bonyolult csomó az úton — Íme a város: tartja a józan polgárt, mohó kofát, nyerész kereskedőt s (hajrá!) hivatalnokát tülekedni, diadalmasan felmutatja mégis üzemek, gyárak, boltok labirintját, k«tpo*á#-fves tetőinket, vigyázó tornyainkat^ (Ó, város, bonyolult bog, te, nyStaebes szalagunkon») Utam, lásd por szalad immár száHní-lobogm a zókibe s mint bulgár szőttes, bomlik a tájba gulyák vonala-rajza merészen.. ó; tsfcak. útjaink: folyótól fdyóig fotók, a folyókon is túljutók. földünkön abroncsként fotók, az emberszívig eljutok; UTAK, melyekről, mint e júnmsi ünnap, kiáltva szárbaszökken a hervasztott, de nem hervasztható, az öntözött, de mindig öntözendő, száaszirmú szuggesztív virág: sík földeink és hegyoldalaink, mély völgyeink, fenséges ormaink természetes virága, a BÉKE! Bozsó János: Téli napsütés Amikor az osztályba lép- C/L tem, olyan néma csend fogadott, hogy még a légyzüm. mögés is hallatszott. Nem cső- dálkoztam, hiszen év vége előtt —• Nagyon szeretnék részt vagyunk, és ilyenkor sokat venni a tornavlzspén. de még drukkolnak a gyerekek. Izga- ennyi pénzem hiányzik a torna- tottan figyelték, amint az ősz- ruha árából. Apukámnak most tálykönyvbe írtam a hiányzó- nincsen pénze, de fizetés után kát és a tananyagot• meghozom. M. Klárikát hívtam, ki felelni. (~rudtam hog szülei ren.. Az osztályon felszabadult sóhaj ^ t körülmé. suhant at, mert Klanka mindig , ................, , , . , le lkiismeretesen készült az nyék kozott élnék, ezert kissé órákra. Magabiztosan jött a ka- fnrcsállottam a penzkéres eme tedrához, arcára rá volt írva az nem mindennapi esetet. Pénzöröm, hogy felelhet. Hibátlanul tárcámba nyúltam és átadtam mondta el a leckét, s én — mint neki 40 forintot. Hálásan meg- már annyiszor — bejegyeztem a köszönte s még hozzátette: — jeles osztályzatot. uMe nem tetszik haragudni? A feleltetés után rátértem az Múltak a napok, megtörtént új anyagra. Az osztály felléleg- a tornavizsga. Klárika azonban zett, csökkent a feszültség, ele- nem jelentkezett a pénzzel■ Az venebbek lettek a gyerekek, órákon nyugtalan volt, s fele- Klárika azonban töprengő, el- lésre sem nyújtotta ujját. Ha elkalandozó tekintettel nézett szólítottam, olyan zavarba jött, maga elé. Amikor felszólítot- h°9V mindenkinek feltűnt. — tam, csak dadogott... Bai van ezzel a pénzzel! — gonA tízperces szünetben át gye- doltam. Elmentem meglátogatni rekek közt sétáltam az udva- a szüleit. rom Égyszércsak Klárika köze- Édesanyja tudott a dologról, ledett felém. Megállt mellettem, röstellkedve fogadott. Az ura s szemét lesütötte, amikor meg- nem ad pénzt, különösen erre szólított. a célra nem. Most apránként — Tanár bácsi, nagyon nagy gyűjtögeti a pénzt, de még nincs kérésem volna. ki a 40 forint. Megnyugtattam, — Ha elbírom a súlyát, ak- hogy nem ezért jöttem, inkább kor csak mondd — feleltem. Klárika nyugalma és tanúimé. . — Tessék szíves lenni nekem ttyi előmenetele a fontos szálú forintot adni. momra. — No, ennyit elbírok, dehát Klárika azonban továbbra is mire kell neked a pénz? gondterhelt volt az órák alatt. Pedagógusnapi ajándék Hiába volt minden figyelmességem, megnyugtató szavam számára zárkózott lett és mogorva. Végre a pedagógusnapon megtört a jég- Klárika is kipirultan hozta a maga virágcsokrát, méghozzá drága rózsákat. Még megfedni sem mertem érte. nehogy félreértse. A rózsák között egy levél feküdt, amit csak késő délután tudtam felbontani. Amikor feltéptem a borítékot, 40 forint hullt ki belőle a következő sorok kíséretében: »T. tanár bácsi! Ne tessék rám haragudni, hogy eddig nem adtam vissza a pénzt, de édesapámnak nem volt. Most kapott és én visszaküldöm. Nagyon szépen köszönöm a jóságát. Szeretettel tanítványa: M. Klárika.« /Jz eset furcsának tűnt. Aa CyL édesapa most, a tornavizsga után gondolta volna meg magát? Furdalt a kíváncsiság, s újra meglátogattam őket- A papa ekkor sem volt otthon. Amikor Klárika meglátott, elpirult és kiment a szobából. Édesanyja zavartan kért, hogy ne haragudjak, de még most sincs ki a 40 forint. — Édesapja nem adott neki pénz? — kérdeztem. Klárika édesanyjának könnybelábadt a szeme. Az utolsó fillérig el 43. <ffc| szám gítási határok vannak. Üde, egyszerű hatású, jól megfogott Udvardi Gyula »Leányka« c. akvarellje. Veszprémi Endre szépen komponált »Pásztorfiú« c. képén, mely erősen magán viseli a nagybányai festőiskola hatásét, még az alakosabb rajz és színbeli elmélyülés hiányzik. A tájképiek között számos olyan kép yan, melyben a művész már mélyebben fel tudta tárni az alfpldi puszta, a falusi házak festegetése során a magyar táj igazi karakterét is és tartalmasabban. reálisabban tudta megrríutatni annak igazi lényegét. Ezek közül kiemelkedik Bozsó János három képe, a »Mélykúti parasztházak«, a »Tanya« és az »Esti napsütés«. Ezen képei már az ő sajátos, új, erőteljes kifejezésmódját jellemzik, melyből őszinte életöröm, éljnénygazdagság és egészséges < optimizmus árad. Lágyabb lírai hangulatú képein jellegzetes finomságokat találunk, melyek az alföldi táj realista ábrázolásét élménygazdagon fejezi ki. Ez az erőteljes kifejezésmód uralja Weintráger Adolf képeit is, melyek közül az »Epreskert végén« és a »Faluszéle. eső után« c- képe a leghangulatosabb. Kár, hogy reális kifejezésmódja mellett szinte általánosságban a borongó« drámai hangot üti meg, mely nincs mindig összefüggésben képei mondanivalójával. Örömmel láthattok a kiállításon először szerepeló Gaál Sándor csendéleteit és tájképért. Képeit komolyság üli meg, a táj élményeit súllyal és erővel tolmácsolja. Méltóan sorakozik fel Diótze-< gi Báláét »Kopárvidék« c., Eber Sándor »Téli Sugovica« és a »Füzes télen« c.. Batári László »Alföldi táj« c„ Kemény Zsig- mond »Tanya« c. munkája. Érdekes meglátásról tanúskodnak Goór Imre és Becskei László képei, kifejezésmódjuk erőteljes, azonban bizonyos fokú átélés hiányt érződik rajtuk, festői formaviláguk eltávolodik a reális meglátástól és inkább Csak a beavatottak számára érthető. Az öncélú művészi meglátás hatását érezzük Batári László, Víczi András. Veszprémi Endre egyes munkáin is- Ügy érezzük, az alföldi táj reális szemléletének élménygazdagsága rhég nem szűrődött le kellően művészetükben. A kiállítást jól kiegészítik a bemutatott rajzok, metszetek, melyek közül elsősorban Palicz József, Goór Imre és Veszprémi Endre munkáit kell kiemelnünk, valamint a szobrok, plasztikák és csontfaragások közül Varga Miklós, Imre Gábor és BékéSsy Ferenc alkotásait. Ezen a kiállításon a megye művészein kívül első alkalommal szerepeltek a kecskeméti művésztelep művészei is. Bemutatott képeik után nagy érdeklődéssel várhatjuk első önálló kiállításukat az ősz folyamán, mely nyilvánvalóan beható tanulmányozásra ad majd alkalmat és reméljük, eredményeikkel nagyban hozzájárulnak a megyei képzőművészeti élet meglevő felpezsdü- léséhez. Ez a kiállítás tehát, erényeivel és fogyatékosságaival együtt a megyei művészek jó irányban való fejlődésének tanúbizonysága, Bálint Bélo realista tájábrázolás egy-két figyelemre méltó dokumentumát. A kiállítás több portrét, figurális kompozíciót, tájképet és számos rajzot mutat be. Az arcképek közül különösen kiemelkedik Prohászka József önarcképe, mely friss, széles ecsetkezelésű, keresetlen beállításával ragadja meg a szemlélőt. Érett, őszinte, alaposan átélt alkotása a »Kékruhás leányka« c. képe. Mesterien és művészien ábrázolt a »Három grácia« c- munkája is, bár az alakok beállítása némi kívánnivalót hagy maga után. Az arcképek közül ki kell még emelnünk B. Séday Mária »Munkásnő arcképé«-t, melyen jó színértékek és vilákell számolni a pénzzel, meg szeret inni is. , — Hívja csak be Klárikát —' kértem a zavarban levő asz.' szonyt. 1 Klárika vonakodva állt elénk.< — Honnan van a pénz? — kér-, deztük szinte egyszerre. Mély hallgatás volt a válasz. Édes-[ anyja tovább faggatta: — Hol csavarogtál délutánonként? —! Végre, sírással küszködve el-, mondta, hogy szülei tudta nél-< kül munkát vállalt- Hol ablakot\ tisztított, hol a Micsurin Tsz-', ben borsót szedett. Este termé-\ szetesen tanult — ezért fogyott, le. \ Édesanyját nem akarta nyug.': talanítani a pénz miatt, így] történt azután, hogy mind a\ ketten titokban gyűjtögették aj 40 forintot. < Meghatottan simogattuk Klá-1, rika fejét. — No, nem kell azért1' sírni, hiszen ez rendes, beesüle-\ tes munka volt. < — Nem is azért sírok — szi-í pogta Klárika —. hanem azértó mert édesanyámnak nem mond-\ tam igazat s /ipghatottan búcsúzkodtam) /La kislánytól és édesanyJ] jától. Amikor már nem láttak,< a. 40 forintot pénztárcám egyik) külön rekeszébe tettem. Ez volu a legszebb pedagógusnapi aján-\ dók. < Mészáros Fülöp; I
