Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-08 / 134. szám

Nem teher, hanem segítség a gazdasági vezetők számára a termelés pártellenőrzése nak, akik tehernek tartják azt, hogy a pártszervezet beszámol­tatja a gazdasági vezetőket. Pe­dig a pártszervezetek a gazda­sági vezetőket mindenekelőtt azért számoltatják be, hogy megismerkedjenek nehézségeik­kel, problémáikkal és segíteni akarnak azok megoldásában. A termelés pártellenőrzését az üzemi pártszervezetek a tö­megszervezetekkel együtt vég­zik. Különösen erős támaszai a pártszervezeteknek az üzemi ta­nácsok. Az üzemi tanácsok a legtöbb helyen olyan dolgozók­ból tevődnek össze, akik isme­rik a gazdaság problémáit, a; termelést akadályozó okokat és| látják a kivezető utat is. Fontos* segítője a pártszervezeteknek a| termelés ellenőrzésében a szak- ‘ szervezet és a Kommunista If­júsági Szövetség. A BAJAI JÄRÄSI pártbizott­ság a közelmúltban megvizsgál­ta az állami gazdaságokban te­vékenykedő kommunisták mun­káját és határozataival utat mu­tatott számukra. Kísérjék figye­lemmel ezeket a határozatokat és végrehajtását taggyűléseiken rendszeresen vitassák meg. Túri József A szorgalmas munka gyümölcsöt érlel A választék bővítése előnyös a fogyasztónak és a gyárnak is A szétosztható nyereség eddig 35 ezer forint Négy férfi tartózkodik a kerek­egyház! Dózsa TSZ irodájában, amikor belépek én is, ötödiknek. Ketten mind­járt az ajtóval szemben, a másikak a bejárattól jobbra egy-egy asztalnál ül­nek, s míg az előzőek beletemetkeznek egy rakás munkaegység-könyvbe, a jobbra levők valami rendeletfélét ta­nulmányoznak. Köszönök, viszonozzák, de rám sem hederítenek; látszik, nagyobb gondjuk az, amivel foglalatoskodnak, mint sze­mélyem. Várok, várom, hogy megkér­dezzék: ki ija-fia vagyok, mit akarok? De nem kérdik. A várakozás azonban nem kenyerem, vagy két perc múlva megtöröm hát a csendet: — Az elnök elvtársat keresem. — Én vagyok — feleli az egyik jobbra ülő, javakorabeli férfi; erre be­mutatkozom, kezelünk, s háttal a mun­kaegység-könyveseknek, kérés nélkül megmutatom az újságíró igazolványo­mat. Csendben történik az egész ismerke­dési ceremónia, ami után letelepszem a másik kettő egyike, egy kopaszra nyírt bácsika mellé, a deszkapadra, s mert senki nem kérdi még most sem, hogy mi lenne az óhajom, a szokásos sablonkérdéssel pedig (»hogy’ állnak a tavaszi munkákkal?« stb.) nem akarok ’Kirukkolni, hát csak nézelődöm, néze­getem az egymásra stószolt munka­egység-könyveket. így telik el tíz perc. Végül kopasz padszomszédom meg­szólal: — Aztán az el’társ le se igazolta ma­gát. .. Azt’ lehet kém is. — Téved... — Megmutatta az igazolványát, Miska bácsi — vág közbe az elnök. — Csak ő nem látta — folytatom. — Mer’ éberséggel kell lenni — így AZ Öl’6§. __ De nem ennyire elkésve — ugra­to m. — Legalább tíz munkaegység­könyvbe belekémleltem már. Erre aztán kizöttyen mindannyiukból a nevetés, belőlem' is, s egyszeriben feloldódik a jelenlétemre fittyethányó közöny. Gondolom, az éberséget ha késve is, de el nem hanyagolt Zakar Mihály (így hívják az öreget) már régóta tágja a szövetkezetnek, talán egyik alapitója is, ezért oly harcias, — ám tévedek. Április 28-an lépett a Dózsába, azelőtt hol itt,- hol Ott kőműveskedett, most az építőbrigád vezetője. — Jobb így az élet, Miska bácsi? — esem most én neki. — Már hogyne Volna jobb! — fortyah fel szinte, hogy ilyesmit is lehet kér­dezni. — Hívtak engem a vasúthoz is, de nem mentem. Régóta figyelem ezt a szövetkezetei.., hát persze, hogy jobb! És elmondja még, hogy nem kell ide-oda kujtorognia, állandó most már a munkahelye, építkezés meg van bő­ven, lesz is, a jövedelem sem rossz, és mindig jobb lesz; a háztáji is megtermi a konyhára valót (»az asszonyt már négy­kor kiugrasztottam az ágyból, hogy gyerünk kapálni»), szóval: mindenkép­pen jobb tsz*tagnak, a 900 holdas bir­tok egyik tulajdonosának tudnia magát, a többi 81 somtársával együtt, velük tervezni, munkálkodni, — s értük is ébernek lenni. Különben azért ül most egy fél­órára az irodában, mert segít a norma­könyvet lapozgató Majzik Gyula elv­társnak, a párttitkárnak, az építő- brigád teljesítményeit beírogatni a munkaegység-könyvekbe, Mivel hogy közgyűlési határozatra május 1 óta nem a munkacsapatvezetők, hanem egy ember, a párttitkár végzi ezt a fontos adminisztrációs munkát, nála is marad­nak a könyvecskék. Néhány tsz-tagnak nem tetszik ugyan ez (persze, így bajos hamis adatokat belesinkofálni a köny­vekbe), de a közgyűlés az közgyűlés, így döntött, így kell lennie. Nemcsak az idegennel, hanem — mert részben szükséges — önmagukkal szem­ben is éberek tehát a Dózsában. S a szövetkezet féltése buggyan ki abból is, ahogy szó esik a kolorádó- bogárról. Nemrégiben több mint félmil­liót szedtek össze a falu iskolásai a tsz- tagokkal közösen a szövetkezet 15 hold burgonyaföldjén, utána permeteztek, s írmagja sem maradt a burgonya vesze­delmének. De: csak a Dósssában. Es e »de« után megkérdezem, hogy az egyénileg gazdálkodók környező burgonyaföldjein is végeztek hasonló irtást? Mert tudom, hogy például Bada­csony közös gyümölcsösében vagy öt éve hiába pusztították ki a kártevő rovaro­kat, a szomszédos hanyag gazdák fáiról átvándoroltak az életben maradtak, — s vajon itt, Kerekegyházán, mi a hely­zet a burgonyabogárral kapcsolatban? — A növényvédő állomás a tanácson keresztül juttatott az egyénieknek is elegendő irtószert — mondja az elnök. De... még mindig megmarad a »de«, hogy azok mindegyike használta-e? Azt bizony bajos megállapítani. Viszont csak egy legyen hanyag, vagy ne érjen rá, vagy ne a többiekkel egyidőben vé­gezze ezt a növényvédelmi munkát — a kolorádó-bogár marad a győztes. — Bezzeg, ha szövetkezeti gazdaság volna mind e széles határ — néz ki az ablakon Miska bácsi. Bezzeg.:ha néha még ilyesmivel is letennők a garast a közös nagyüzemi gazdálkodás mellett! — gondolom, Nem a legdöntőbb érv, de érv ez is, Mint az a másik, ami miatt Krupa János elnök és a könyvelő böngészi a Termelőszövetkezeti Tanács • Titkársá­gának tájékoztatóját, amely a tsz-tagok nyugdíjazásáról nyújt felvilágosítást. A Dózsában máris van két, a 65. évét betöltött öreg, K. Szabó János és Mo- zsárik István, akik nyugdíjjogosultak. Egy hold háztáji földet, s havi 315 fo­rintot kapnak. Ehhez — ha kedvük tartja — könnyebb munkával (ijdvar­seprés stb.) évente szerezhetnek még jónéhány munkaegységet is. — így lett becsülete az öreg paraszt- embernek Is — szögezi le a könyvelő, — Nem szorul rá a gyerekeire. — Sőt, azok még vigyáznak is rá, hogy jaj, édesapám, meg ne haljon, mert oda a nyugdíj — toldja meg Miska bácsi. — Nem mint az egyénieknél, akiknél a vagyon miatt bizony nem egyhelyütt elhangzik az idős apáról, hogy dolgozni már nem tud, de a kenyeret megeszi — hangzik el ez is. S ezzel be is fejezzük a beszélgetést; Mennem kell, hogy elérjem a két kilo­méterre eső faluban a buszt. Még fuUÍiag megnézem, hogyan oltják a tsz birkáit, majd a gyönyörűen megművelt mák négyholdas területe mellett visz az utam. (A tsz-ben állít­ják, hogy ilyen szép mák nincs több a járásban.) Odább egy csapat kukoricái kapál. Akár tűrjek a tarlón, s2inte egy- vonalban haladnak. Most megállnak, messziről-is látszik róluk, valami tréfái süthettek el. Vidámságuk hangfoszlá­nyait felém hozza a szellő. Ez van a nevetésükben: élni és dol­gozni csakis így jó; így mindenné! iobb! Tarján István : Az emberek döntő többsége í iparkodik gyorsléptű igényeit, vágyait mielőbb valóra váltani. A becsületes emberek közül ki hogyan gyarapodik az életben, az attól függ, milyen szorgalom- : mai dolgozik, hallgat-e az okos | szóra. A Kecskeméti Cipőgyár sza- : bászműhelyében az áprilisban : kifizetett prémium hőmérője annak, ki hogyan takarékosko- ; dott a reábízott felső bőrrel. A : kimutatás szerint Hegedűs Menyhértné fizetésén felül még 108 forint takarékossági pré­miumot kapott, megelőzve sok olyan szaktársát, akik áprilisig mindig az elsők között Voltak. A második helyre Kátai elvtárs került. Tíz fillér híjával 100 fo­rintot kapott. Kovácsné 85, Sza- kohyiné 42, Várfalvi elvtárs 33, Szórád elvtárs 27 Ft prémiumot kapott áprilisban. És hogy leg­közelebb miként alakul a sor­rend, arról is tájékoztatjuk majd kedves olvasóinkat. így is lehet \ takarékoskodni I Kevesen gondolnak arra, hogy a társadalmi munka lényegében takarékosság. Különösen fontos ijelentősége van a falun, mert (részben ettől függ a község fej­lesztésének üteme is. A kiskun- halasi járásban felismerve a tár­sadalmi munka jelentőségét, igen komoly pénzösszegeket tud­nak megtakarítani, amelyet ugyancsak községfejlesztésre fordítanak. Balotaszálláson 31 ezer 300, Borotán 40 500, Har- kakötönyben 10 500, Jánoshal­mán 52 100, Kelebián 17 000, Ké- leshalmon 22 000, Kisszálláson 60 000, Kunfehértón 15 000, Ré­men 30 000, Zsanán 47 000 fo­rint értékben végeznek a köz­ség lakói társadalmi munkát; Emellett a tanács a romos épü­letek anyagából komoly össze­geket ad a község szépítéséhez. Az előírt átlag órabéreket betartották A MNB által felvett jegyző­könyvekből megállapítottuk azt, hogy az elmúlt negyedévbéri megyénk üzemeinek, vállalatai­nak majd mindegyike a terme­léshez viszonyítva helyesén használta fel az engedélyezett bért. Arányos túllépés a kon­zerv-, a paprika- és a húsipar­nál volt, ami az export-kiszállí­tásokból adódott. Egyébként az előírt átlagórabéreket, ahogy a jelentések mutatják, üzemeink betartották, rintra számítanak, mert újra visszatérnek a fekete-fehérbetétes cipők gyártásához. Azt kérdezhetné valaki: miből tudják elő­teremteni ezt a sok pénzt? Megmondjuk, mi is ezt kérdeztük. Nem árultak el minden pénzfor- rási lehetőséget, csupán egy-kettőt említettek meg. Ezek közül is elsőnek az olyan bőrhulladék feldolgozását jelölték meg, amely egyáltalán nem befolyásolja a cipő tartósságát, ugyanakkor elő­nyös a gyárnak, a népgazdaságnak, mert nagy mennyiségű alapanyagot tudnak megtakarítani. A másik dolog, amiről szólunk, ez a minőség növelése. Jelenleg 100 pár gyermekcipő közül a kereskedelem megbízottja 90-re azt mondja, hogy első osztályú. Tehát a 100-ig még 10 pár vah. Mit jelent, ha csak egy százalékkal is növekszik a cipők minősége? Hétezer forintot. És hogy ez az összeg a dolgozók zsebébe ván­dorol-e, az kizárólag a kollektívától függ. Nagy az ígérkezés, fogadkozás, hogy nemcsak hétezer forintot, hanem még többet is szereznek a minő­ség javításával. És hogy céljaikat elérjék, a párt- szervezet is tesz egyet s mást. Megalakították azokat a bizottságokat, amelyek a taggyűlésen számot adnak a tagságnak, hogy a gazdaságos termelés érdekében kinek mit kell tennie, hol milyen alap- és segédanyaggal kell takarékos­kodni. Csak vázlatosan ismertettük a választék bő­vítésének és a gazdaságos termelésnek problé­máit, de úgy gondoljuk, választ adtunk arra a kérdésre, hogy a választék bővítése előnyös, nemcsak a fogyasztónak, hanem a gyár dolgozói­nak is, ha okosan sáfárkodnak a reájuk bízott vagyonnal, Venesz h Ha modellben még nem is, de színben gaz- {dagabb az idei gyermekcipő-kreáció. Az általá- J ban ismert és kedvelt íehér-feketebetétes, fehér 0 Cipők mellett, a kirakatokban piros-fehér, barná­éi drapp, lakk és egyéb ízléses kis topánkák csalo- /gatják a kíváncsiskodó gyerekeket és késztetik 7 arra a szülőket, hogy gyermekeik kérő szavának i) engedve vásároljanak a szép és ízléses cipőkből X így van ez nemcsak Kecskeméten, Hanem az /ország más városaiban: Budapesten, Szolnokon, 0 Szegeden, Pécsett, Győrött, Miskolcon és másutt, A mert ezekben a városokban, ha ritkán is, de lehet {kapni a Kecskeméti Cipőgyár ismert és kedvelt / termékeiből. A Elkapkodják. Ezt tudja a gyár vezetősége is. a Éppen ezért a második negyedévben bővítve a /választékot, öt modellben gyárt gyermekcipőt, 7 afnclyból mintegy 14 000 pár gyógy betétes lesz. 0 Ez is azt mutatja, hogy a gyár igyekszik a A vásárlók igényeit a lehetőségekhez képest kielé- /gíteni.. Mi azonban arra is kíváncsiak vagyunk, /hogy gazdaságosan vagy ráfizetéssel állítja-e elő őaz új modellű cipőket? X Az első negyedévben a szétosztható nyereség /összege eléri a 35 000 forintot, ami négy és fél (9 napi munkabérnek felel meg. Tavaly 8,1 nap­inak megfelelő összeg került nyereségrészesedés­eként a dolgozók zsebébe, természetesen szeret- vnék, ha ez az idén is megismétlődne. Talán ebből (J fakadt az, hogy ma már elég gyakran szóba A kerül: teszünk hozzá vagy veszünk el belőle. \ És mit mutat a jelenlegi helyzet? 0 Áprilisban nem volt baj. És úgy fest, hogy ójúnius végére újabb 30—35 000 forinttal növelik xa jelképes takarékbetétet, ha közbe nem jön va- < lami, A harmadik negyedben már csak 9 000 fo­A BAJAI JÁRÁS hát állami gazdaságában 160 párttag és hét tagjelölt dolgozik. Az állami gazdaságok partszervezetei nem sokkal az ellenforradalom leve­rése után munkához láttak. Elő­segítették a politikai és gazda­sági helyzet rendeződését. Az első időben azonban a felső pártszervektől igen kevés segít­séget kaptak, túlságosan ma­gukra voltak hagyva és ennek következtében jelentős ered­ményeik mellett számos hiba is jelentkezett munkájukban. El­mulasztották a termelés pártel- lenőrzését, a Garai Állami Gaz­daság pártszervezete pedig helytelenül beavatkozott a gaz-/ daság ügyintézésébe. Ezek a hibák ma már meg-( szűntek. A termelés pái tellen-( őrzése a kezdeti döcögős után, most már jelentősen megjavult.' A pártszervezetek vezetőségi! üléseken és taggyűléseken rend-/ szeresen napirendre tűzik a gazdasági vezetők beszámolta-' tusát. Ezzel egyidejűleg a kom-( munisták nyitott szemmel jár-, nak a gazdaságban. Észreveszik a hibákat, fogyatékosságokat, és( javaslatot tesznek azok kikü-( szöbölésére. Legutóbb a kom­munisták kezdeményezésére va-' gyonvédelmi arikétot tartottak a( gazdaságban. I ANNAK ELLENÉRE, hogy a kommunisták tevékenysége az! utóbbi hónapokban fellendült ési sokoldalúbba vált, még mindig előfordul, hogy egyes párttagok nem minden esetben állnak, kiI nyíltan és határozottan. Vannak, olyanok, különösen a Garai Ál­lami Gazdaságban, akik azt1 tartják, ne szólj szám, nem fájl fejem. De más jellegű hibák is, előfordulnak. A Mohácsszigeti Állami Gazdaság főagronómusa,! aki egyébként az ottani párt-| szervezet tagja, úgy gondolta, hogy reá nézve nem kötelező az1 üzemi tanács több fontos hatá-l rozata, és kivonta magát azok, végrehajtása alól. Hiba, hogy az állami gazdaság pártszervezete1 mindezt szó nélkül hagyta. i TÖBB HELYEN nehezíti a( kommunisták munkáját, hogy néhány gazdaságvezető még1 nem értette meg a pártszerve-, zet szerepét és jelentőségét a termelés elősegítésében, Van-.1

Next

/
Thumbnails
Contents