Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-07 / 133. szám

Régebben a Szabad Nép Tsz portáján láttuk őket. Olyan otthonosan mozogtak, mint a családtagok. Munkások voltak, a gyárból siettek ki a tsz-be, hogy segítsenek. Üres kézzel sohasem jöttek, s a közös esz­mecsere mindig gazdag tapasz­talatokkal szolgált. Megtudták, mi fáj a szövetkezeti dolgozók­nak. A segítés módja mindig változott. Hol okos szóval, hol pedig gépjavítással és egyebek­kel jelentkeztek. Mondták is a többi kecskeméti tsz-ben a Sza­bad Nép-belieknek: ti jó segítő­társat választottatok. Egyszóval a Szabad Nép Tsz, a Kecskeméti Épületlakatosipa­ri Vállalat munkásainak segít­sége nyomán megerősödött. Ta­lán emiatt kérte fel a városi pártbizottság az üzemi pártszer­vezetet, hogy ezután ne a Sza­bad Néphez, hanem a törökfái­ban székelő Előre Tsz-be láto­gassanak el, adjanak segítséget, vagy ahogy mostanában mond­juk — patronálják. A kérő szó nyomán a párt­szervezet tagjai közül jórészt azok, akik azelőtt kijártak a Szabad Nép Tsz-be, úgy ha­tároztak, hogy baráti és elv­társi támogatást adnak az Elő­re Tsz-belieknek- Két hónap alatt hatszor látogatták meg a tagságot. Kezdetben kerékpár­ral, motorral, később azután autóval »szaladtak ki«. Igaz, néha közbeszólt a tavaszi eső, ez azonban nem ijesztette meg az ambícióval fütött, az ügyért buzgólkodó forradalmi munká­sokat, kommunistákat. Patronálok A kis csoporttal együtt men­tek azok is, akik nem a tsz-be igyekeztek, hanem a környék­beli parasztokat látogatták meg Az Előre Tsz-ben Tóth Ferenc. Benke János, Dabasi Pál, Nagy József, D. Szabó elvtárs. a KISZ- fiatalok közül Bartusz Margit, Biró Mária, Grenitzer Éva és a Kovács-házaspár ütött tanyát Az ismerkedés nehézségein ha­mar túljutottak, s az üzemi életben rendhez és fegyelemhez szokott szemük hamar észre­vette, »hol szorít a cipő« a tsz- ben. Hazafelé menve kicserél­ték tapasztalataikat, s megálla­pították: nem jó ez a belső ci- vódás, ez a semmilyen fegye­lem, no meg az a vagyonvéde­lem, ami a tsz-ben folyik. A háztáji tehenek a közös takar­mányt fogyasztják, szőrén-szá­lán eltűnik 10 mázsa kukorica, nincs éjszakai ellenőrzés stb. Ezek mind olyan dolgok, egyez­tek meg mindannyian, amelyek a vezetés gyengeségeiből adód­nak, és a megoldás is az em­bereken múlik. A tsz-tagokon és most már a patronálókon­— Meg kell alakítani a párt- szervezetet és a KISZ-t — ál­lapodtak meg a patronálok. Es ma már elmondhatjuk, hogy a pártszervezet rövidesen meg­alakul és ugyancsak születőben van a KISZ-szervezet is. Ez már olyan mag, amelyre bátran lehet építeni. Ezeknél az elv­társaknál a közös gondolat jó­val mélyebb, mint a többi tsz- tagnál. Ez azonban kevés. Ezt tudták a patronálok is. Körülnéztek hát a tsz portáján és megnézték, mit tudnának még segíteni. Nem kellett sokat keresgélni. Rossz, a szivattyú, négy éve nem mű-] ködik a daráló, bfeomlik a kút] és ki tudná még felsorolni a| többit. Dabasi Pál, Tiringer La­tos, Nagy Péter, Fodor István, Rózsa István elvállalta, hogy az előbb említett dolgokat rendbe­hozzák. Már javítják a daráló­gépet, a szivattyút, s a kút hely­reállításán is fáradoznak. Sőt olyan gépet szerelnek fel, amely egy hajtással forgatja a kút szivattyúját, a darálót s a fű­részgépet­Asztalos Ferenc főkönyvelő a számvitelhez ad hasznos útmu­tatást. A jövőben a gyár kultúr- csoportja is ellátogat, hogy fe­lejthetetlen perceket szerezzen á tagságnak, meghittebbé vará­zsolja a barátságot és ösztönöz­ze a tsz-fiatalokat is a kezde­ményezés: Kél hónap alatt sok minden történt az Előre Tsz- ben. Reméljük, egy év múlva ennek a tsz-nek is azt mond­ják, mint a Szabad Nép Tsz- nek egy évvel ennek előtte: ti jó segítőtársat választottatok. V. K. Melyik út vezet Dunátoldvár felé? Elég gyakran hangzik el a címben megjelölt kérdés a a gépjárművezetők részéről Kecskeméten a pesti betonút, a Széchenyi, a Bethlen körút és a Jókai utca kereszteződé­sénél. Mivel az útirányokat mutató oszlopon nem található a keresett jelzés, kénytelenek a vezetők kérdezősködni. Meg­esik sokszor, hogy nincs a kö­zelben járókelő, aki felvilágo­sítást adna. és ezért a közeli kovácsműhelybe, vagy az ital­boltba térnek be a gépkocsi- vezetők »útbaigazításért«. Bizonyára nem kerülne nagy költségbe egy »Dunafölövár (Solt)« útjelzőtábla elhelyezé­se. Kényelmesen elférne a má ­sik három tábla mellett. Re­mélem. hogy az Útfenntartó Vállalat a gépkocsivezetők, n', meg a járókelők érdekéber nem sokáig várat magára. Egy villatelepi lakos Növekszik a műtrágya vásárlá». A műtrágya-felhasználás ala­kulása egy olyan járásban, mint j a kiskőrösi, ahol a dolgozó pa­rasztság nagy része nem állatte­nyésztéssel, hanem szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalko­zik, beszédes bizonyítéka annak, növekszik vagy csökken-e a ter­melési kedv a járásban. Mivel a talajerő-visszapótlás ennek egye­nes következmenye, vizsgáljuk meg ezt a kérdést egy pár szám­adat segítségével. A földjüket egyénileg művelő és a különböző szövetkezeti for­mákba tömörült dolgozó parasz­tok ez év tavaszán több műtrá­gyaféleséget vásároltak, mint ta­valy fél év alatt, illetve egész évben elhasználtak. Pétisóból az idén, úgy látszik, minden meny- nyiség kevés. 1957-ben 14 0U0 mázsa kelt el belőle. Idén vi­szont csak azért nem vásároltak I többet 9 000 mázsánál április ve géig, mert a készletek kimerül­tek. Kálisóból tavaly 3600 q fo­gyott. Az idei év április végéig vásárolt mennyiség viszont közel 3000 mázsa. A tavalyi 5000 má­zsával szemben ez év április elején e szuperfoszfát ■ mennyi­ségnek majdnem a felét meg­vették. A pétisó-kereslet mellett legkiugróbb az amonszulfát vá­sárlási aránya. 1957-ben csupán 31 mázsa kelt el belőle, az idén május 1-ig viszont több mint ezer mázsát vásároltak a dol­gozó parasztok és szövetkezetek. A nagy mennyiségű műtrágya- vásárlás következtében jelentő­sen megnőtt a tavaszi fejtrá­gyázás is. A múlt évi 35 száza­lékkal szemben ugyanis az idén a kalászosok 65 százalékát fej­trágyázták a kiskőrösi járásban.­Mu&tny. HÍtái/at, csáUUat, 6-aíszcctn.csét/d M ég május közepén nótát küldtek az Izsáki Állami Gazdaság traktorosainak a rá­dióban. Pontosan már egyikük sem emlékszik, hogy az éter hullámain melyik dal adresszá- . lódott hozzájuk, de még ma is megbizsereg a szívük, ha rá­gondolnak: micsoda nagyszerű érzés volt azon a vasárnap reg­gelen a heti munka után kcisit tovább maradni az ágyban, ki­pihenni a hat nap fáradalmát, miközben halkan muzsikált a rádió, s egyszer csak azt mond­ta, hogy a nóta — amelyet ez­rek és ezrek hallgattak — első­sorban nekik, őértük szól. Ki tájékoztatta a rádiót arról, hogy rászolgáltak a figyelmességre?, nem tudják, de azt igen, hogy hazánkban megbecsülik a trak­torosokat. Meg is érdemlik, ök, az izsá- kiak különösen, mert egyik bri­gádjuk, a kiszistáké, kora ta­vasz óta versenyben műveli a szántóföldeket. A fiatal trak­torosok az elsők között csatla­koztak annak idején a KISZ megyei bizottságának verseny- felhívásához, s hogy ezt nem látszatra tették, eredményeik t*ETHO TIBOR: SZUEZ. (Táncsics.) A szerző nem sokkal a szuezi válság kirobbanása előtt tért haza Egyiptomból. Könyve el­sősorban Szuezről és a hozzá fűződő történeti, valamint kul­túrtörténeti eseményekről be­szél. A mai Egyiptomról szóló megjegyzések és benyomások nem párhuzamosan haladnak a csatorna történetével, hanem összefonódva, egymást kiegé­szítve és magyarázva. Ismeretet közöl és egyéni hangulatokat rögzít, inkább szemlélője, mint részvevője a történés forgatagának. Igazi cselekvői Ramszesz és Nagy Sándor, Caesar és Száladdin, Nefertite és Cleopatra, Napó­leon és Lesseps, fáraók, hadve­zérek, kalandorok, mohamedá­nok és keresztények, a ma és toolnap Egyiptomának építői. Ára: 12 Ft, tanúskodnak róla. Május köze­pén már mindegyikük jóval túl volt a 300 normalholdnyi mun­ka elvégzésén, sőt, K. Kovács Lajos zetoros a 600 normálhold felé tartott; s azóta napról napra nőtt a teljesítményük. D ehát hogyan zajlik le egy ilyen .traktorosverseny! Bizony, nem úgy, mint a spor­tolóké. Mert a vetélytarsak nem is látják egymást; ki a határ innenső, ki a túlsó végében szánt, vet, vontatja a fűkaszá­lót, sőt, a többi rivális a megye ki tudja melyik gazdaságában teszi ugyanezt. S ráadásul nem­csak a gyorsaság, hanem a mennyiségi és minőségi munka vagy nyolc—tíz szempontja a versenyfeltétel. A riporter bakot lőne hát, ha stopperórával a kezében lesné, hogy a versenyző traktoros mennyi idő alatt tesz meg egy- egy fordulót, s csak ezt figyelné és írná meg. Tjjzúttal még csak ahhoz szony tol a kerékpárján egy csöppséget. Kiderül, hogy a traktoros felesége és kisfia; az asszony a tejház kezelője, s mert végzett a délelőtti mun­kával, megyen haza a másfél­éves gyermekével. Mehetne más dűlőúton is, de látja, a családfő bajban van, hát erre veszi út­ját. Hitvesi csókot váltanak, a leg­kisebbik Szabó is odatartja ar­cocskáját az apu puszijának, s ők haza, az apa pedig a ja­vításra szoruló traktorhoz siet. Közben valami dalt fütyöré- szik, s azt hiszem, ezzel aján­dékozta meg társaival együtt őt is a rádió... és többet tudok ar­ról is, hogy mi késztetheti H. Szabó Sándort legfőképpen a versenyben való helytállásra. S arra nézek, amerre ő is, mosolyogva, a falu felé, az útra, . amelyen asszonya halad kerék-1 párján a picike fiával. (tarján) ♦ JJláflLLl ff / ff Érdekes kiállítás nyílt a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola kísérleti növényhá­zának primőrjeiből a Csemege Buda­pest, Felszabadulás téri üzletében. A ki­állított gyönyörű fe­hér Chasselas és Frankenthali szőlő­fürtök kiváló minő­sége nagy tetszést . aratott. sincs szerencsém, hogy a>< termelőmunka közben nézzem' meg az eredményei alapján ki-, szemelt és az izsáki versenyzők' derékhadához tartozó H. Szabó Sándor traktorost, aki mind­össze 22 éves, s már három esz­tendeje házas; nem láthatom meg, hogy miképpen ül a kor­mánykerék mellett, s halad, for-5 dúl, mert röviddel az érkezésemé előtt, az őszikeverék tarlójának) műtrágyázása közben eltörött < gépének a fogaskerék beemelő) karja, azt javítgatja a gazdaságé központjából küldött szerelővel) együtt. Ilyesmi a »pech« nem-t csak a sport-, de a munkaver-S senyben is, s itt egyúttal illuszt-? ráció ahhoz, hogy mennyi min-s den nehezíti a traktoros dere-? kas helytállását. < A zömök, kerekarcú fiatal? ember azonban mosolyogva le-< gyint, hiszen 500 normálhold) körül tart már, s ha ma öt, hol-l nap valamelyik vetélytársát lep-) heti meg — amit ugyan nemé kíván senkinek — a balszeren-V cse, s így valahogy egalizálod-?, nak az esélyeik, V Amíg beszél, kiegyensúlyo-?. íottság sugárzik az arcáról. Nemy panaszkodik a kereset miatt' ;em (márciusban 1800, április-?' oan 2000 forintot vitt haza), s$ jgyszerre különösképpen öröm-« ;eljessé válik, és sejtem is en-Y lek okát; A 3-as számú üzem-)< -'gység tejháza felől íiatalasz­fl táppénzcsalás sokba ketü! államunknak (II. rész.) iNcmreg a megyei tanács ülé­sén is napirendre került a me­gye egészségügyi helyzete. A be­számolóban elég szűkmarkúan írtak a táppénzes helyzet ala­kulásáról és főleg annak okai­ról. Éppen ezért most néhány szóval szerelnénk a beszámolót kibővíteni. Szó volt ott arról, hogy a hibák egyik oka a felül­vizsgálatok hiányossága. Ezzel teljes mértékben egyet lehet érteni, s hogy ez meny­nyire így van, elmondjuk, hogy az egyik ellenőrző, kisegítő or­vos egy i alatt 30 olyan be­teget nyi lit ott munkaképes­sé, akik már egy héttel előbb is dolgozhattak volna. De ennél furcsább dolgok is vannak. A kiskunhalasi és a kalocsai járás­ban — a kapott tájékoztatás alapján — január 20-tól április 11-ig, az SZTK gyakori sürge­tésére sem volt felülvizsgálat. A kirendelt orvosok nem igen fogadják el a felülvizsgálati megbízatást, mert úgy vélik; »népszerűtlen feladat«. Azok a becsületes felülvizs­gáló orvosok, akik szívvel- .élekkel. odaadással dolgoznak, nem bírják ellátni feladatukat úgy, ahogy szeretnék, mert a legutóbbi időkig sem volt bizto­sítva számukra olyan közleke­dési eszköz, amely naponta hat­nyolc községet tudtak volna meglátogatni s ott felülvizsgála­tot tartani. Ez a helyzet Kecs­keméten az utóbbi hetekben kedvezőre fordult. Ennek elle­nére még mind a mai napig egy fel ül vizsgálói orvosi állás nincs betöltve. Itt kell megemlítenünk azt, hogy a megyében 25 orvosi ál­lás — köztük kilenc körzeti — nincs betöltve. Tetézi még a problémát az, miszerint a váro­sokban állandóan négy-öt he­lyettesítés van. Ebből adódik aztán, hogy a helyettesítő körzeti orvos a túlzsúfoltság miatt nem ismeri a betegeket, s ezért a felülvizsgálatkor napló nélkül nem tud véleményt mon­dani, mert kétszer annyi táp­pénzes beteget lát el. Emellett az orvosok egy része üzemorvosi teendőket is ellát. És amivel nem tudunk egyetérteni az, hogy az egészségügyi osztály a helyettesítéseket az összes körzetben állandóan négy or­vosra ruházza rá. Ezek olyan zavaró momentu­mok, amelyek gátolják, hogy a körzeti orvosok behatóbban fog­lalkozzanak a táppénzalakulás­sal. Van másféle gondjuk is az orvosoknak. Ez pedig a lakás- probléma. Nem mindenütt, de néhány helyen elzárkóznak az orvosok lakásproblémáinak meg­oldásától. Véleményünk szerint az arra érdemes, becsületes or­vosok, akik aktívan részt vesz­nek a társadalmi életben, meg­érdemlik, liogy a lehetőségek­hez képest nevük ott szerepeljen a lakást kapottak névsorában. Elég hosszúra sikerült ez a cikk, pedig csak egy töredékét közöltük a problémáknak. Vége­zetül tolmácsoljuk az SZTK ügy­vezetőjének határozott állásfog­lalását is: munkaképtelen dolgozót nem szabad munkába állí­tani, de az álbetegeknek ne fizessünk. Azt hiszem, ezzel egyet lehet érteni, különösen, ha azt vesz- szük figyelembe, hogy az egész ország az ésszerű takarékosság lázában él. Éppen ezért itt az ideje, hogy erről a kérdésről az egészségügyi berkekben is ke­vesebb szó essen, de annál több legyen a jövőt formáló cseleke­det* (venesz)

Next

/
Thumbnails
Contents