Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-06 / 132. szám

N. Sz. Hruscsov beszéde

a Bolgár Kommunista Párt kongresszusán

A Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusának keddi ülésén beszédet mondott N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a (kongresszuson részvevő szovjet (pártküldöttség vezetője. Beszé- >de bevezetőjében a népi demokratikus országok és a Szovjetunió gazdasági fejlődéséről emlékezett meg és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programtervezetével foglalkozott. Hruscsov a következőket mondotta: »Hogyan lehet azt állítani, hogy az utóbbi tíz esztendőben a marxi—lenini gondolat fejlődése — különösen ami az átmeneti időszak törvényszerűségeinek kidolgozását illeti — megállóit? Hiszen éppen ezekben az években a Szovjetunió Kommunista Pártja, valamint az egész nemzetközi kommunista mozgalom annyi újat vitt a marxi—lenini elméletbe.«

Azok az állítások — mondotta —, mintha a marxi—lenini elmélet fejlődésében »űrök« mutatkoznának, ellentmondanak 'a valóságnak és arról tanúskodnak, hogy a jugoszláv vezetők rtem ismerik más országok szocialista építésének gyakorlatát, a testvéri kommunista és munkáspártok tapasztalatait. Hruscsov visszautasította a jugoszláv vezetőknek azokat a kísérleteit, hogy prakticizmussal vádolják meg más szocialista országok pártjait. A jugoszláv elvtársak — mondotta — prak- ticizmuson nyilván azt értik, hogy ezek a pártok erőfeszítéseiket elsősorban olyan gyakorlati intézkedések kidolgozására és megvalósítására fordítják, «melyek a gazdaság és a művelődés fejlődését, a nép jólétének felemelését biztosítják. Mi úgy gondoljuk, hogy az ilyen »prak- ticizmus« megfelel a népi tömegek alapvető érdekeinek, a szocializmus érdekeinek.

A szocialista építés minden gyakorlati kérdése egyidejűleg olyan elméleti kérdés is, amely közvetlen kapcsolatban áll a marxizmus—leninizmus alkotó továbbfejlesztésével. Egyiket a másiktól elválasztani nem lehet — hangsúlyozta Hruscsov. — Fel kell tennem a kérdést — jegyezte meg —, vajon az imperialista főkolomposok, akik (szeretnék letörölni a föld színéről a szocialista államokat és megfojtani a kommunista mozgalmat, ugyanakkor miért adnak pénzügyi támogatást az egyik szocialista országnak, mi-, ért adnak neki kedvező hitele-] két és ingyen alamizsnát? Hi-, szén senki sem hiszi el, hogy világon kétféle szocializmus van: az egyik, amelyet dühödten1 támad a nemzetközi reakció, a! másik, amelyet az imperialisták elfogadhatónak találnak és se-] gítséget, támogatást nyújtanak neki. Ennek az országnak a kép-] viselői azt állítják — folytatta. Hruscsov —, hogy mi letértünk] a marxizmus—leninizmus út-, járói és ők képviselik a helyes álláspontot. Eléggé furcsa hely-] zet áll elő: az imperialistákén-] nek az or szágnak a révén akar, ják »továbbfejleszteni« a mar-1 xizmust—latinizmust.

Ugyanakkor-, amikor az imperialisták egytsült erővel tá-] madnak a szocializmus, a munkásosztály ellen, egyes vezetők,] akik magukat a szocializmus bajnokainak neve. ük, igyekeznek megtörni a munkásosztály, lendületét, a kapitalizmus eile ni harcban, gyengíteni akarják! a munkásosztály élcsapatát, az< egyes kommunista és munkás pártokat, el akarják altatni éberségüket, lazítani akarják a] szocialista országok egységét.] Hruscsov hangsúlyozta: azok az imperialista remények, hogy] aláaknázhatják a szocialista államokat, már önmagukban ku-] darcra vannak ítélve. <

Hruscsov a továbbiakban] megállapította, hogy az összes, kommunista és munkáspártok] teljes egységről tettek tanúbi-] zonysáfiot, amikor határozottam

elítélték a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége programtervezetének a ^marxizmus—leni- nizmussal ellentmondó revizionista tételeit. Ezzel összefüggésben több észrevételt tett az SZKP és a JKSZ kapcsolatáról. A többi között emlékeztetett arra a kezdeményezésre, amelyet 1955-ben az SZKP tett, hogy megszüntesse az 1949—55 között fennállt konfliktust, rendezze a két ország viszonyát, marxi—lenini alapon helyreállítsa a kapcsolatot és az együttműködést az SZKP és a JKSZ között. Bebizonyosodott azonban — mondotta Hruscsov —, hogy a jugoszláv vezetők nem képesek szakítani helytelen nézeteikkel és szilárdan a marxizmus—leninizmus alapjára állni. A jugoszláv vezetők a kapcsolatok rendezése után is folytatták szovjetellenes megnyilatkozásaikat, kirohanásokat intéztek a szocialista tábor és a testvéri kommunista pártok ellen. Megnyilatkozásaikkal és cselekedeteikkel különösen a magyarországi események idején okoztak nagy kárt a szocializmus ügyének. A jugoszláv vezetők ezzel Jugoszláviát és a JKSZ-t elszigetelték a szocialista országoktól és a nemzetközi

kommunista mozgalomtól. Annak a korábbi megállapodásnak ellenére, hogy a JKSZ küldöttsége majd részt vesz a szocialista országok testvérpártjainak készülő tanácskozásán és a tanácskozás nevében kiadandó nyilatkozattervezet kidolgozásában — a jugoszláv vezetők eltértek a megállapodásoktól. Ügy döntöttek, hogy saját külön platformmal — a JKSZ programtervezetével — állnak, elő.

Nekünk az volt a véleményünk és ma is az — mondotta —, hogy a népek békéjéért és biztonságáért folyó harcban minden módon erősíteni kell az összes országok együttműködését. Ezt a kapcsolatot mi fenn akarjuk tartani a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal is. Ha pártvonalon nem valósul meg az együttműködés, akkor állami vonalon fogunk normális kapcsolatokat fenntartani Jugoszláviával, s ezeket a kapcsolatokat tovább is fejlesztjük. Ugyanakkor nyíltan kijelentjük, hogy nem fogunk belenyugodni az ideológiai kérdések elferdítésébe, őrködni fogunk a marxi— lenini pártok egységén és harcolunk a forradalmi elmélet tisztaságáért — fejezte be beszédét Hruscsov elvtárs.

Erősödik a Francia Kommunista Párt

De Gaulle Algériában

Szerdán délelőtt De Gaulle Algériába érkezett. Ezzel kapcsolatban a francia lapok egy része több kérdést tesz fel arról, vajon milyen szándékok rejlenek De Gaulle algériai látogatása mögött. El fogja-e felejteni, hogy mivel tartozik az algíri felkelőknek, s megkísérli-e a rend helyreállítása céljából szétválasztani a hadsereget és a túlzó gyarmatosítókat? Kihasz- nálja-e az alkalmat arra, hogy végre meghatározzon egy algériai politikát és végetvessen annak a hallgatásnak, amely már nem tarthat tovább?

A Francia Kommunista Párt soraiba egyre több francia dolgozó kéri felvételét az utóbbi napokban. Több mint ötszázan kérték a felvételüket a pártba csak Párizsban. Nagy érdeklődéssel fogadták a francia dolgozók a kommunista párt politikai irodájának nyilatkozatát is a francia helyzetről. A nyilatkozat rámutat a De Gaullekormány megalakulása nyomán keletkezett helyzet súlyosságára. De Gaulle súlyos fenyegetést jelent a köztársaság intézményeire és a dolgozók jogaira, hiszen az állam minden hatalma a kezében van, kormánya a túlzó gyarmatosítók és a militaristák támogatásával az algériai probléma békés megoldásának akadálya.

Kecskeméti anyakönyvi hírek

Születtek: Kis Csaba (anyja neve: Kovács Mária), Nagy Zoltán (Szőke Irén), Nagy Sándor (Szekér Ilona), Csík Katalin (Papp Katalin), Baksa Sándor (Hideg Margit), Pintér József (Huszka Katalin).

Házasságot kötöttek: Szegedi Jenő és Bujdosó Melitta.

Meghaltak: Bank Jánosné 77 éves, Kiss István 56 éves, Tóth István 81 éves, Tánczos Mihály 49 éves, Csertő Károlyné 66 éves, kecskeméti lakosok.

NAPTÁR:

1958. június 6. Péntek. Névnap: Norbert.

Napkelte: 3 óra 47 perc. Napnyugta: 19 óra 37 perc.

*

A nap történelmi híradója:

Ma 110 éve annak, hogy Óbudát egyesítették Budával,

A NAP HUMORA:

Nem hazudott

— Szemtelen hazug fráter

vagy! Azt mondtad nekem, hogy az apád már öt éve a föld alatt van és most rájöttem, hogy — él!

— Kérlek, én azért nem hazudtam. Az apám tényleg öt éve a föld alatt van: öt éve, hogy — kalauz a földalatti villamos vasútnál!

— Kirakodó- és állatvásár volt vasárnap Baján. Különösen az állatvásár mutatott élénkséget: többszáz tenyészállat cserélt gazdát.

— Virágbaborultak a lentáblák a megyében. Ebből az értékes növényből 350 holdat vetettek be az idén. Legszebben a Városföldi Állami Gazdaság 150 holdas tábláján fejlődik a len.

— Húsz mázsa szamócát szüreteltek le eddig a Hosszúhegyi és a Helvéciái Állami Gazdaság dolgozói. Az ízletes gyümölcsből a Helvéciái Állami Gazdaság a napokban útnak indítja az első exportrakományt.

— 300 mázsa kukoricasiló egy hektárról. Ezt a nagy tömegű értékes takarmányt a kurszki terület mezőgazdasági dolgozói termelték.

— Többszáz palack barackpálinka. A budapesti Vendéglátóipari Vállalat kecskeméti palackozó üzemében naponta többszáz üveg barack és egyéb gyümölcspálinkát palackoznak. Innen látják el az ország kereskedelmi vállalatait a kedvelt za- matú gyümölcspálinkákkal.

— Bemutatkozott a bajai felsővárosi iskola kultúrcsoportja. A »kis művészek« nagy sikert arattak a Tavasz, nyár, ősz, tél mesejátékkal és a ritmikus tánc- gyakorlatokkal.

— Gyászhír. Dr. Héjjas István 69 éves korában, Budapesten elhunyt. Temetése Kecskeméten, valószínűleg szombat délután lesz. — A gyászoló család.

4311

— Háromnapos tanfolyamon

vettek részt a KISZ és az úttörők megyei és járási vezetői. Az ifjúsági vezetők a kormány takarékossági felhívását és a KISZ központi bizottság határozatát tanulmányozták, majd kidolgozták ennek végrehajtását.

— Növekszik az öntözött vetésterület Albániában. Jelenleg az ország vetésterületének mintegy 25 százalékán biztosítják a rendszeres öntözést.

— Három holdon rügydug- vány-telepet létesített a Helvéciái Állami Gazdaság. Itt azokat a szőlőfajtákat szaporítják el, melyekjből aránylag kevés tőke van és szaporítása hosz- szabb időt venne igénybe. Jelenleg fél ifnillió szőlővessző fejlődik rügydugványos módszerrel.

— Egymillió amerikai hallgatja a televízió orosz nyelvtan- folyamait. A nyelvtanulásra vállalkozók nagy többsége azért akarja a nyelvet elsajátítani, hogy a szovjet tudományos műszaki folyóiratokat tanulmányozhassák.

— Felújítják Nagybaracska úszó pontonhídját. A munkálatok elkezdődtek és rövidesen csaknem teljesen új híd biztosítja a Fcrenc-csatornán való átkelés zavartalanságát.

— A villanyhálózat fejlesztésére megyénkben hétmillió forintot fordítunk az idén. Több mint 13 községben villamosítanak.

— Érdekes ankétot tartanak június 23-án a Kecskeméti Mesterséges Megtermékenyítő Állomáson. A TIT rendezésében nagyszámú szakember és termelő előtt ismertetik a mesterséges termékenyítés előnyeit.

— 30 000 forintot fordítanak a kecskeméti Klapka utcai bölcsőde új kapubejáratának építésére.

— Tegnapi vezércikkünk második.

bekezdésének utolsó mondatából technikai hiba miatt hiányzik egy betű. A szöveg helyesen így hangzik: „ .. .a lakosság, különösen a ktsz-ek dolgozói — községlej lesztés» tiozzájáruláson tül egyhavi fizetésük 10 (azaz tíz) százalékát fizetik b<> csupán a fürdő építésére!‘‘

EGERBE

különvonat indul június 15-én. Részvételi díj 39 Ft. Jelentkezés: IBUSZ-nál,

Kecskemét.

1503

A „VÁLLAS" ERKOLCS-ROL

(II; rész)

Mint az előző részben már 'említettem, az erkölcs és a vallás a társadalmi tudat két kü- ilönböző formája. Az erkölcs a ]társadalom kialakulásával jön .létre, a vallás csak jóval ké- [sőbb, a társadalmi termelés egy .későbbi fejlődési fokán született meg, viszont mind a kettő a társadalom fejlődésével változik.

Új erkölcsi normák

alakulnak ki, ahogyan a termelési viszonyok változnak; — a vallás is új és új arculatot vesz fel aszerint, hogy melyik ország érdekeit szolgálja aszerint, hogy melyik osztály szeme elől kell elfedni a túlvilág fátylával földi világ kínjait, az elnyomást, a szolgasorsot.

Ha az egyháznak csak a dióhéjban elmondott történetét is tartjuk szem előtt — eltekintünk az inkvizíciótól, az árulástól, a canossajárásoktól, a háborúktól és a »szent« öldöklésektől (pl.: Szent Bertalan éjszakája), akkor ]<is kibontakozik előttünk a kereszténység etikája, a »vallási« erkölcs képe.

Azt hirdetik, hogy a vallással együtt áll vagy bukik az erkölcs; aki nem vallásos, az nem is le- ,et erkölcsös. Az egyházak, hivatalos vezetői a kereszténység erkölcsi tanításait azonban úgy magyarázták, ahogyan az uralkodó osztály érdekeinek megfelelt — vagyis az elnyomók erkölcseit igazolták az isteni kinyilatkoztatás örve alatt.

Az egyház a rabszolgaságról, a hűbériségről, a tőkés rendszerről egyaránt azt hirdette, hogy az isten akaratából való és ezért a keresztényeknek engedelmeskedniük kell a világi hatalmasoknak. »... És a munkások harag nélkül elfogadják azt a helyet, melyet az isteni előrelátás jelölt ki számukra...« — írja az egyik pápai encikli- ka. Tehát a vallási erkölcs egyik fő feltétele: feltétlen engedelmesség a világ kizsákmányoló hatalmasságainak.

Vak engedelmességet hirdettek a rabszolgáknak, akiket a társadalom nem is tekintett embernek, csak »beszélő« szerszámnak, Engedelmességet hirdettek azoknak, akiket a római császár parancsára a vadállatok elé vetettek — engedelmességet hirdettek és hirdetnek azoknak a munkásoknak, akik a tőke minden terhét hordozzák — dolgozóknak és munkanélkülieknek egyaránt. Engedelmességet prédikáltak és prédikálnak minden elnyomott népnek és nemzetnek.

Csak végig kell nézni a magyar történelmen! Jóformán nincs népünknek egyetlen olyan szabadságharca sem, amely a hivatalos egyház haragját ne hívta volna ki. Hám János és Mind- szenty József között csak az a különbség, hogy egyik 1848-ban, a másik 1956-ban árulta el a magyar népet. (Mindkettő bíboros »hercegprímás« volt.)

Az engedelmesség »erényéhez« mindig hozzátették az alázatosságot is és ezzel a kizsákmányoló urak előtti meg juhászkodásra nevelték híveiket. Azt hirdették: alázatosan kell fogadni azt, amit »kenyéradójuk« nyújt nekik, de hogy éppen a munkások, a dolgozók adják, termelik azt a kenyeret a »gazdának« — erről már nem esett szó. A vallás etikai tanításai isteni eredetű »örök« erkölcsi elvvé avatják a »kenyéradó gazdák« és az alázatosságra kötelezett dolgozók létezését — nem számít, hogy milyen munkát végeznek, hogy veríték, hab, vagy vér veri ki testüket, nem számít, mert a munkájuk az úré (tőkésé vagy nagybirtokosé), életük a kizsákmányoló államé és ezért cserébe az egyház megígéri, hogy a íöl- desurakkal, a tőkésekkel együtt majd boldogok lehetnek valahol, valamikor a túlvilágon.

A világ elnyomott dolgozói évezredek során számtalanszor keltek fel, hog y lerázzák magukról a kizsákmányolás láncait, de a hivatalos egyház kétezer éves története során egyszer sem állt a fölkelt dolgozók mellé, hanem mélységesen elítélte szabadságtörekvésüket, engedelmességet, alázatosságot és a szenvedés szeretetét hirdette híveinek, olyan vak engedelmességet és olyan vak alázatosságot, amely az ingyenélők malmára hajtja a vizet, amely magyarul nem más, mint szolgaságuk és rabságuk szeretete.

Miközben elhangzottak a szép szavak a siralom völgyéről, a lemondásról és az elnyomottak vágyainak a kielégítését a túlvilágra ígérték, addig szentesítették a gazdagok előkelő helyét az egyházban, miközben tiltották az uzsorakölcsönt, addig saját maguk vagyonokat kerestek rajta; miközben fennhangon ágálnak az erkölcstelenség ellen, eltűrik és hallgatólagosan segítik a prostitúciót, az érdekházasságét — bölcsen fejezi ki a nép: bprt isznak és vizet prédikálnak! Mások a szavak és mások a tettek, ez pedig a képmutatás melegágya.

Minek is lehet nevezni másnak azt a helyzetet, hogy 1945 előtt hálom millió koldus élt Magyarországon, ugyanakkor az egyház egymillió hold földje mellett a szegénység szereteté- röl és a lelkiüdvösségről beszél, vagy Olaszországban két millió munkanélküli van. Uc az egyház