Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-06 / 132. szám
I táppénzcsalás sokba kerül államunknak (I. rész) Néha úgy vagyunk, hogy a vélt barátság kedvéért nem nevezzük nevén a gyereket, hátha megsértődik, vagy megharagszik az, akire a dolog vonatkozik. Ez azonban — amint a példák mutatják — helytelen álláspont, mert többet ártunk az illetőnek, mint használunk, s téves úton hagyjuk haladni. Ilyesfajta gondolatok váltakoztak bennem, ahogy a táppénzes helyzet alakulásáról tájékozódtam. Eközben kikristályosodott részemről az a vélemény, hogy nem kerülgetem a kérdést, mint macska a forró kását, hanem nyíltan megmondom: a táppénzcsalás, az álbetegség, a társadalmi tulajdon dézsmálásának egyik kifinomult formája, amely sok millió forintjába kerül államunknak. Csak ellenségeink nem ismerik el, hogy népünk döntő többsége jól, nyugodt körülmények között él es dolgozik. Pedig a jólét a szocialista építés velejárója. Ha pedig ez így van — ezt az élet is igazolja — akkor felvetődik a kérdés: miért több a táppénzes beteg 1958-ban, mint háiom évvel ezelőtt, amikor az emberek nehezebb körülmények között'éltek. És most néhány tény: 1956 januárjában 53 471 napra fizettek táppénzt, 1 242 000 forintot. Egy évvel később 58 964 napra emelkedett a táppénzesek száma s ezért 1 526 000 forintot fizetett ki az SZTK. (Csak januárról van szó.) És most jön, amit nemcsak én, hanem sokan sehogy sem értenek. Mi az oka annak, hogy 1958 januárjában 76 605 napra 2 319 000 forint táppénzt fizetett ki az SZTK az egész megyére vetítve, a biztosított dolgozóknak. Ugyanakkor a biztosítottak száma, 1956-hoz viszonyítva, 1958 említett időszakában 2200-zal csökkent. A havonkénti növekedés táppénzben majdnem egy millió forint, s emellett átlag 23 000 munkanap vész el a termelésből. Jó néhány értekezleten szóba hozták azt, hogy az utóbbi időben egyes biztosítottak «tartalékolt megbetegedésükkel«, akkor mennek betegállományba, amikor akarnak. Egyébként ugyanezzel a betegséggel dolgoznak, de csak addig, ameddig nekik jólesik. Emellett vannak olyanok, akik mindenáron betegállományba akarnak kerülni — ugyanis a táppénz a bér 75 százaléka, túlnyomó többségben — s így köny- nyen, munka nélkül is meg lehet élni. Ezek a «demagóg betegek« gyakran mondják, hát már a szegény ember beteg sem lehet? — Egyesek engednek a demagógiának, a helytelen követelésnek és táppénz-állományba veszik az illetőt, mert úgymond nem akarnak rossz viszonyt a »munkásokkal«. A fő hiba azonban mégsem a betegállományba vételnél van, hanem az abból való kiírásnál. A gyakorlat szerint a körzeti orvosok egy része nem azt nézi, mikor válik munkaképessé a beteg, hanem várja a felülvizsgálatot, hogy majd ennek alapján írják ki. Az előbbieket bizonyítja az is, hogy a beteglátogatásoknál ezeknek a betegeknek nincs is különösebb bajuk, házkörüli munkát végeznek, ősszel kukoricát törnek, tavasszal szőlőt nyitnak, kapálnak, kötöznek »betegségükkel«. A táppénzes állomány növekedésének okát azzal is lehet magyarázni, hogy a körzeti orvosok anyagilag nem érdekeltek a táppénz-helyzet alakulásában. Éppen ezért ők csak felveszik a dolgozót betegállományba, felírják a gyógyszert, kezelik a beteget, az SZTK pedig fizessen, mindegy, hogy az jogos, vagy jogtalan. (Folytatjuk.) Sok bába között elveszett a törpevízmű Még 1956-ban jelentős megyei támogatással (100 000 forinttal) kezdték meg a sükösdi törpevízmű építését. 1957 szeptemberében kellett volna megkezdeni üzemeltetését. A törpevízmű azonban még mindig nem működik, pedig a sükösdiek ugyancsak várják elkészülését, hiszen a lakosság 30 százalékának vízellátását érinti. Az építés elhúzódását különböző huzavona okozta. A kecskeméti DÁV a villanytclcpre vonatkozó dokumentációs anyagot először véletlenül Kalocsára küldte, az ottani DÄV azt visszaküldte Kecskemétre, végül Bajára került. A transzformátor sem érkezett meg. A községi tanács elnöke, Radics István elvtárs még a múlt évben időben megrendelte, de a gyártó vállalat többszöri sürgetés ellenére még nem küldte el. Baj van a gépház építésével is, még mindig nem készült el a tető. A telepet nem kerítették be. Mindebből következik,- hogy többoldalú, többszörös hanyagságról van szó az érdekeltek részéről. Helyes volna, ha most már tényleg azon bábáskodnának, hogy Sükösd lakosságának érdekében sügősen befejeznék a vízmű építését, amelyre a pénz megvan, csupán több akarat kell hozzá. K. S. Pótolja is, kíméli is az embert a gép a kiskőrösi József Attila Termelőszövetkezetben Közeleg az idő, amelyikre a parasztember azt szokta mondani: ha száz kezem lenne, az sem győzné a munkát. Aratásra zsen- dülnek a gabonák, de a kukorica, répa is folyton kapát áhít, s a kaszálások is éppen akkortájt sürgetnek. A jó gazda előre számbave- szi a tennivalókat s az erőket is: mit, mikor és hogyan tud megcsinálni. Az egyéni gazda csak a maga és családja — legfeljebb néhány jószomszéd — erejével számolhat ilyenkor. A szövetkezeti közösségben — mint a kiskőrösi József Attila Tsz-ben is — nem egy ember feje fő a nyári munkák megszervezése miatt, s nem is pusztán a két kezük erejére vannak utalva. A vezetőség, az egész tagság okos elgondolásaiból született meg a betakarítási ütemterv s a nagy munkában a fő szerep a hűséges gépeké lesz. Bálint eivtárs, a szövetkezet elnöke magyarázza: — A 20 hold őszi árpánkat kombájn, az 52 hold búzát kévekötő aratógép vágja. Van három munkacsapatunk, 6—6 emberrel. A kombájnt egy munkacsapat kiszolgálja, az aratógéphez is elég ennyi, mert amíg két ember sarkot vág, addig négy keresztet rak. Az aratógépnél mindennap váltjuk a soros Martine Carol és Gina Lollobrigida gratulál Tatjana Szamoj- lovának a »Szállnak a darvak« sikeréhez. Balról jobbra: Martiné Carol, Tatjana Szamojlova és Gina Lollobrigida. A cannes-i filmfesztivál »Narancs« diját minden évben a két legkedvesebb növendég kapja. Idén a bíráló bizottság választása Tatjana Szaroojlovára és Francois Arnoulra eset' Horace Trent amerikai tudós bebizonyította, hogy az ostor azért csattan a levegőben, mert vége a hangnál is gyorsabban mozog. Az ostort tartó kéz másodpercenként 10—13 méteres sebességgel lendül meg. de ezáltal az ostorvégnek másodpercenként 500 méteres sebességet kölcsönöz. Mint ismeretes, a hangsebesség tengerszínen 0 foknál másodpercenként 340 méter. Az ostorvég ennél gyorsabban mozogva összenyomja a levegőt, az előtte feltorlódó levegő sűrűségét és nyomását nagymértékben fokozza- Az ilyenmódon sűrített levegő terjeszkedni akar, s csattanásszerű hang kíséretében megreszketteli a levegőt a nagynyomású és a normális nyomású övezet között. Amint látható, a kocsisok és a gulyások az ostorukkal, anélkül hogy tudnák, átlépik a hangküszöböt, s ezért tudnak olyan szépen pattogtatni. (A Figaróból) munkacsapatot, hogy egyik tag se unja meg az egyforma munkát, s a kettő közben csinálja a kapálásokat. Ügy számolom, hogy három-négy nap alatt végzünk a búzával, mert szépen talpon áll, jól halad benne a gép. Ceruzát fog, úgy folytatja: Marad 10 hold rozsunk és 10 hold zabunk, .amit kézzel kell vágni. Egy-egy nap alatt köny- nyen végzünk mind a kettővel, mert a 18 tagú növénytermesztő brigád mellett — ha kell — munkába állnak a jószággondozók és a segédüzemág két embere is. Ez nálunk már régebbi divat; most is ők végzik a lucernakaszálást, hogy a brigád egyelhesse gyorsan a 14 hold cukorrépát. A József Attila Tsz-ben 3,2 normálhold gépi munka jut egy hold szántóra. Ebben aztán az aratáson kívül benne van, csak a nyári munkákat említve, a burgonya gépi töltögetése is, ez a gond tehát teljesen leesik a tagság válláról- A többi munkával meg jól előzve vannak: , a két hold fűszerpaprika rég kipalántázva, a szerződött szója, a takarmányrépa, a két hold borsó szépen megkapálva; Ez 'utóbbit nemsokára szedik is. 31 hold kukoricájukat esztendők jó szokása szerint négyzetesen vetették, ezt maguk ekézik lófogatokkal, keresztben, hosszéiban. A lekaszált őszi keverék S helyén már kikelt 10 hold új ? köles is. ( Az elnök visszakanyarodik a »gabonához. s — A hordással, csépléssel sem )lesz fennakadás. A kombájn- 1 árpát csak tisztítani kell. Éh- mez nem várunk cséplőre, mert tvan igen jó kézirostánk, amin »naponta 50—60 mázsát is köny- (nyen áteresztünk, s kezeléséhez >a raktáros, meg egy segítség celég lesz. A hordáshoz két saját > igánk mellett egy gépállomási ^zetoros vontató is munkába áll, >s úgy terveztük, hogy csak rtíz holdnyi búzát asztagolunk £be előre, a többi gabonát komcsikról csépeljük el. Amint egy \ tábláról letakarodik a kereszt, mindjárt mehet a tarlóhántás. A 35 taggal ! dolgozó József Attila Tsz-ben jól számoltak, okosan párosították a feladatokat az erővel- A hamarosan munkába álló kombájn, aratógép és burgonyatül- tögető itt nemcsak pótolja, de kíméli is az emberi munkaerői, hiszen a majdnem száz hold kalászosból csak mutatóba marad a kézikaszáknak valami dolog. S a gépek nemcsak egyszerűen dolgoznak az emberek helyett, de gyorsabban, biztonságosabban kerül utánuk zsákokba az új mag s nem sínylik meg az aratást a kapások sem, Merthát nemcsak kenyérrel él az ember.,9 G, K \z o§torpatto»ás és hangrobbanás egyház nagy emberei vagy szentjei között nem igen találni olyat, akit a munka avatott volna szentté, sőt azt hirdették, hogy a munka is olyan, amely elvonja az elmét az isten imádatától. Mi sem jellemzőbb erre a felfogásra, minthogy az egész! túlvilági boldogságot úgy képzelik el, hogy ott nem lesz munka.] Az emberi munka ilyen lebecsülésével nemcsak a kizsákmányo-] lók létezését szentesítik, hanem, az elnyomóknak a felsőbbrendű] voltát is igazolják. — Egyese-, két szolgaságra és nyomorra,1 másokat uralkodásra és ingyen-, élésre teremtett az isten. Hiába1 tagadják azonban a legkülönbö-] zőbb egyházak az emberi mun-1 kát, ennek jelentőségét, hiába] tagadják nagyszerűségét és di-< csőséges szerepét, — mert mégis] csak munka révén vált az em-< bér emberré. J Mi tehát a vallási erkölcs lé-, nyege? A kizsákmányoló fenn-* tartásának és az elnyomók er-, köleseinek igazolása. Ez pedig* nem más, mint a munka és aj munkát végzők lenézése, a tu-< datlanság dicsérete, meghu-J nyászkodás a »kenyéradó gaz-< dák« előtt, a képmutatás. Ezek: azok, amelyek a vallást végig-< kísérik minden társadalmi ala-J kulatban és meg kell mondani,< hogy az egyházak kétezer év so-i rán méltóképpen gyakorolták is) ezeket az erkölcsi elveket. S Körösi József ' az ember dicsőséges utat tett meg az első kőbaltától az atomreaktorig, az első husángtól a szputnyikig, Tisztában van az egyház is azzal, hogy ahová betör a tudomány, onnan száműzik a misztikát, a babonát, de magát a vallást is, ezért szerves része a vallási erkölcsnek a tudatlanság, a butaság, az együgyű- ség dicsérete, hirdetése és gyakorlása. Nem véletlen, hogy a különböző szekták, különösen a jeho- visták elsősorban a falun, a tanyán toborozzák híveiket. Miközben ádáz dörgedelmeket szórnak az ateistákra, pogány jelzővel illetve őket, nem is tudják, hogy saját maguk fölött mondanak ítéletet, mert ez a latin paganus szóból származik és falusit jelent. A vallás etikája a munkáról alkotott felfogásával mutatja ki igazán a foga fehérét. Már a biblia is kiemeli, hogy a munka isten büntetése. A letűnt társadalmi rendszerek igyekeztek is ezt a gyakorlatba átültetni és súlyos, alig viselhető helyzetet teremtettek a dolgozó osztályoknak. A munka megvetett, lealázó cselekedet volt, amely elsősorban a rabszolgák, jobbágyok és munkások »előjoga«. Ezeknek az osztályoknak prédikálták, hogy »arcod verítékével keresed a kenyered«, de ők maguk is éppúgy megvetették a munkát, mint »ármelyik rabszolgatartó. A i emberekből a cselekvőképességet, szárnyát szegik minden kezdeményezésnek, kilátástalanná tesznek minden harcot, hiábavalóvá minden alkotást. Különösen súlyos bűne a »val- lás«-erkölcsnek a tudatlanság dicsérete. A vallás és a tudomány világéletében ellenlábasok voltak egymással. Jellemző a vallásra Tertullián egyházatya kijelentése: »Hiszem, mert képtelenség«. De a tudomány a képtelenségek alól számtalanszor kihúzta a talajt. Ezért került az inkvizíció elé Galilei és a máglyára pedig Gionardo Bruno. Ha jó könyvet akar valaki olvasni, nézze csak át a római egyház indexét és megtalálja itt a világ- irodalom klasszikusainak jelentős részét, olyanokat mint Dumas, Voltaire, Stendhal, Moliére. De a mai kor inkvizitora, XII. Pius pápa is elítéli a tudomány híveit még saját papjai között is. Jellemző, hogy a »Sui generis« enciklikájában Teilard de Chadrun papot, neves antropológust próbálja halála után kipellengérezni, mert azt merte tanítani, hogy az ember az állatvilágból fejlődött ki, nem pedig azt, hogy készen pottyant le az égből. Persze a pápa ezzel nem Chadrunt, harem saját magát szegezi a pellengér, a boszorkányüldözés szégyenpadjához. A tudomány bebizonyította hogy körülbelül egymillió hektár föld és 150 bank tulajdonosa. Truman, a volt amerikai elnök — a sajtó szerint — minden este imádkozott, de ezzel jól megfért az, hogy utasítására atombombát dobtak a japán városokra, amely 150 000 ember halálát okozta. A képmutatás, a külsőségekre való nevelés, a »szent« hazugságok, ez az, amely a vallási erkölcsöt végig kíséri. Számos hittudós, amikor szemére vetették azt, hogy nem úgy cselekszik, ahogyan hirdeti, azzal az együgyű érvvel védekezett, sőt gyakran még ma is védekezik, hogy ő is csak gyarló ember. De az embereket és az egyházakat is mindenekelőtt cselekedeteik alapján ítéljük meg. Már pedig tetteiket végigkíséri a szemforgatás, a kenetteljes hang és a legbarbárabb cselekedetek összhangja. Ezek a tettek mutatják a »vallási« erkölcs igazi arcát. A vallás nemcsak a kizsákmányolok előtti meg juhászkodást hirdeti, hanem állandó félelemben is neveli az embereket. A marxizmus a vallás keletkezését mindenekelőtt az embereknek a természet, majd a társadalom ismeretlen erőitől való félelmével magyarázza. A keresztény vallások ezt ki is mondják, amikor istenfélelmet hirdetnek. A félelem, a megju- fcászkodás hirdetéséve' kiölik az