Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-06 / 132. szám

I táppénzcsalás sokba kerül államunknak (I. rész) Néha úgy vagyunk, hogy a vélt barátság kedvéért nem ne­vezzük nevén a gyereket, hátha megsértődik, vagy megharag­szik az, akire a dolog vonatko­zik. Ez azonban — amint a pél­dák mutatják — helytelen állás­pont, mert többet ártunk az il­letőnek, mint használunk, s té­ves úton hagyjuk haladni. Ilyesfajta gondolatok válta­koztak bennem, ahogy a táppén­zes helyzet alakulásáról tájéko­zódtam. Eközben kikristályoso­dott részemről az a vélemény, hogy nem kerülgetem a kérdést, mint macska a forró kását, ha­nem nyíltan megmondom: a táppénzcsalás, az álbeteg­ség, a társadalmi tulajdon dézsmálásának egyik kifino­mult formája, amely sok millió forintjába kerül álla­munknak. Csak ellenségeink nem isme­rik el, hogy népünk döntő több­sége jól, nyugodt körülmények között él es dolgozik. Pedig a jólét a szocialista építés vele­járója. Ha pedig ez így van — ezt az élet is igazolja — akkor felve­tődik a kérdés: miért több a táppénzes beteg 1958-ban, mint háiom évvel ezelőtt, amikor az emberek nehezebb körülmények között'éltek. És most néhány tény: 1956 januárjában 53 471 napra fizettek táppénzt, 1 242 000 forintot. Egy évvel később 58 964 napra emelkedett a táppénzesek száma s ezért 1 526 000 forintot fizetett ki az SZTK. (Csak ja­nuárról van szó.) És most jön, amit nemcsak én, hanem sokan sehogy sem értenek. Mi az oka annak, hogy 1958 januárjában 76 605 nap­ra 2 319 000 forint táppénzt fizetett ki az SZTK az egész megyére vetítve, a biztosított dolgozóknak. Ugyanakkor a biztosítottak szá­ma, 1956-hoz viszonyítva, 1958 említett időszakában 2200-zal csökkent. A havonkénti növekedés táp­pénzben majdnem egy millió fo­rint, s emellett átlag 23 000 mun­kanap vész el a termelésből. Jó néhány értekezleten szóba hozták azt, hogy az utóbbi idő­ben egyes biztosítottak «tarta­lékolt megbetegedésükkel«, ak­kor mennek betegállományba, amikor akarnak. Egyébként ugyanezzel a betegséggel dolgoznak, de csak addig, ameddig nekik jólesik. Emellett vannak olyanok, akik mindenáron betegállományba akarnak kerülni — ugyanis a táppénz a bér 75 százaléka, túl­nyomó többségben — s így köny- nyen, munka nélkül is meg le­het élni. Ezek a «demagóg bete­gek« gyakran mondják, hát már a szegény ember beteg sem le­het? — Egyesek engednek a de­magógiának, a helytelen követe­lésnek és táppénz-állományba veszik az illetőt, mert úgymond nem akarnak rossz viszonyt a »munkásokkal«. A fő hiba azon­ban mégsem a betegállományba vételnél van, hanem az abból való kiírásnál. A gyakorlat sze­rint a körzeti orvosok egy része nem azt nézi, mikor válik mun­kaképessé a beteg, hanem várja a felülvizsgálatot, hogy majd ennek alapján írják ki. Az előbbieket bizonyítja az is, hogy a beteglátogatásoknál ezek­nek a betegeknek nincs is külö­nösebb bajuk, házkörüli munkát végeznek, ősszel kukoricát tör­nek, tavasszal szőlőt nyitnak, kapálnak, kötöznek »betegsé­gükkel«. A táppénzes állomány növe­kedésének okát azzal is lehet magyarázni, hogy a körzeti or­vosok anyagilag nem érdekeltek a táppénz-helyzet alakulásában. Éppen ezért ők csak felveszik a dolgozót betegállományba, fel­írják a gyógyszert, kezelik a be­teget, az SZTK pedig fizessen, mindegy, hogy az jogos, vagy jogtalan. (Folytatjuk.) Sok bába között elveszett a törpevízmű Még 1956-ban jelentős megyei támogatással (100 000 forinttal) kezdték meg a sükösdi törpevíz­mű építését. 1957 szeptemberé­ben kellett volna megkezdeni üzemeltetését. A törpevízmű azonban még mindig nem mű­ködik, pedig a sükösdiek ugyan­csak várják elkészülését, hiszen a lakosság 30 százalékának víz­ellátását érinti. Az építés elhúzódását külön­böző huzavona okozta. A kecs­keméti DÁV a villanytclcpre vo­natkozó dokumentációs anyagot először véletlenül Kalocsára küldte, az ottani DÄV azt vissza­küldte Kecskemétre, végül Ba­jára került. A transzformátor sem érkezett meg. A községi ta­nács elnöke, Radics István elv­társ még a múlt évben időben megrendelte, de a gyártó válla­lat többszöri sürgetés ellenére még nem küldte el. Baj van a gépház építésével is, még mindig nem készült el a tető. A telepet nem kerítették be. Mindebből következik,- hogy többoldalú, többszörös hanyag­ságról van szó az érdekeltek ré­széről. Helyes volna, ha most már tényleg azon bábáskodná­nak, hogy Sükösd lakosságának érdekében sügősen befejeznék a vízmű építését, amelyre a pénz megvan, csupán több akarat kell hozzá. K. S. Pótolja is, kíméli is az embert a gép a kiskőrösi József Attila Termelőszövetkezetben Közeleg az idő, amelyikre a parasztem­ber azt szokta mondani: ha száz kezem lenne, az sem győz­né a munkát. Aratásra zsen- dülnek a gabonák, de a kuko­rica, répa is folyton kapát áhít, s a kaszálások is éppen akkor­tájt sürgetnek. A jó gazda előre számbave- szi a tennivalókat s az erőket is: mit, mikor és hogyan tud megcsinálni. Az egyéni gazda csak a maga és családja — leg­feljebb néhány jószomszéd — erejével számolhat ilyenkor. A szövetkezeti közösségben — mint a kiskőrösi József Attila Tsz-ben is — nem egy ember feje fő a nyári munkák meg­szervezése miatt, s nem is pusz­tán a két kezük erejére vannak utalva. A vezetőség, az egész tagság okos elgondolásaiból született meg a betakarítási ütemterv s a nagy munkában a fő szerep a hűséges gépeké lesz. Bálint eivtárs, a szövetkezet elnöke magya­rázza: — A 20 hold őszi árpánkat kombájn, az 52 hold búzát kéve­kötő aratógép vágja. Van három munkacsapatunk, 6—6 ember­rel. A kombájnt egy munka­csapat kiszolgálja, az aratógép­hez is elég ennyi, mert amíg két ember sarkot vág, addig négy keresztet rak. Az aratógép­nél mindennap váltjuk a soros Martine Carol és Gina Lollobrigida gratulál Tatjana Szamoj- lovának a »Szállnak a darvak« sikeréhez. Balról jobbra: Martiné Carol, Tatjana Szamojlova és Gina Lollobrigida. A cannes-i filmfesztivál »Narancs« diját minden évben a két legkedvesebb növendég kapja. Idén a bíráló bizottság válasz­tása Tatjana Szaroojlovára és Francois Arnoulra eset' Horace Trent amerikai tudós bebizonyította, hogy az ostor azért csattan a levegőben, mert vége a hangnál is gyorsabban mozog. Az ostort tartó kéz má­sodpercenként 10—13 méteres sebességgel lendül meg. de ez­által az ostorvégnek másodper­cenként 500 méteres sebességet kölcsönöz. Mint ismeretes, a hangsebes­ség tengerszínen 0 foknál má­sodpercenként 340 méter. Az os­torvég ennél gyorsabban mozog­va összenyomja a levegőt, az előtte feltorlódó levegő sűrűsé­gét és nyomását nagymértékben fokozza- Az ilyenmódon sűrített levegő terjeszkedni akar, s csattanásszerű hang kíséretében megreszketteli a levegőt a nagy­nyomású és a normális nyomá­sú övezet között. Amint látha­tó, a kocsisok és a gulyások az ostorukkal, anélkül hogy tud­nák, átlépik a hangküszöböt, s ezért tudnak olyan szépen pat­togtatni. (A Figaróból) munkacsapatot, hogy egyik tag se unja meg az egyforma mun­kát, s a kettő közben csinálja a kapálásokat. Ügy számolom, hogy három-négy nap alatt végzünk a búzával, mert szé­pen talpon áll, jól halad benne a gép. Ceruzát fog, úgy folytatja: Marad 10 hold rozsunk és 10 hold zabunk, .amit kézzel kell vágni. Egy-egy nap alatt köny- nyen végzünk mind a kettővel, mert a 18 tagú növénytermesz­tő brigád mellett — ha kell — munkába állnak a jószággondo­zók és a segédüzemág két em­bere is. Ez nálunk már régebbi divat; most is ők végzik a lu­cernakaszálást, hogy a brigád egyelhesse gyorsan a 14 hold cukorrépát. A József Attila Tsz-ben 3,2 normálhold gépi munka jut egy hold szántóra. Ebben aztán az aratáson kívül benne van, csak a nyári munkákat említve, a burgonya gépi töltögetése is, ez a gond tehát teljesen leesik a tagság válláról- A többi mun­kával meg jól előzve vannak: , a két hold fűszerpaprika rég kipalántázva, a szerződött szója, a takarmányrépa, a két hold borsó szépen megkapálva; Ez 'utóbbit nemsokára szedik is. 31 hold kukoricájukat esztendők jó szokása szerint négyzetesen vetették, ezt maguk ekézik ló­fogatokkal, keresztben, hosszé­iban. A lekaszált őszi keverék S helyén már kikelt 10 hold új ? köles is. ( Az elnök visszakanyarodik a »gabonához. s — A hordással, csépléssel sem )lesz fennakadás. A kombájn- 1 árpát csak tisztítani kell. Éh- mez nem várunk cséplőre, mert tvan igen jó kézirostánk, amin »naponta 50—60 mázsát is köny- (nyen áteresztünk, s kezeléséhez >a raktáros, meg egy segítség celég lesz. A hordáshoz két saját > igánk mellett egy gépállomási ^zetoros vontató is munkába áll, >s úgy terveztük, hogy csak rtíz holdnyi búzát asztagolunk £be előre, a többi gabonát ko­mcsikról csépeljük el. Amint egy \ tábláról letakarodik a kereszt, mindjárt mehet a tarlóhántás. A 35 taggal ! dolgozó József Attila Tsz-ben jól számoltak, okosan párosítot­ták a feladatokat az erővel- A hamarosan munkába álló kom­bájn, aratógép és burgonyatül- tögető itt nemcsak pótolja, de kíméli is az emberi munkaerői, hiszen a majdnem száz hold kalászosból csak mutatóba ma­rad a kézikaszáknak valami dolog. S a gépek nemcsak egy­szerűen dolgoznak az emberek helyett, de gyorsabban, bizton­ságosabban kerül utánuk zsá­kokba az új mag s nem sínylik meg az aratást a kapások sem, Merthát nemcsak kenyérrel él az ember.,9 G, K \z o§torpatto»ás és hangrobbanás egyház nagy emberei vagy szent­jei között nem igen találni olyat, akit a munka avatott vol­na szentté, sőt azt hirdették, hogy a munka is olyan, amely elvonja az elmét az isten imá­datától. Mi sem jellemzőbb erre a felfogásra, minthogy az egész! túlvilági boldogságot úgy képze­lik el, hogy ott nem lesz munka.] Az emberi munka ilyen lebecsü­lésével nemcsak a kizsákmányo-] lók létezését szentesítik, hanem, az elnyomóknak a felsőbbrendű] voltát is igazolják. — Egyese-, két szolgaságra és nyomorra,1 másokat uralkodásra és ingyen-, élésre teremtett az isten. Hiába1 tagadják azonban a legkülönbö-] zőbb egyházak az emberi mun-1 kát, ennek jelentőségét, hiába] tagadják nagyszerűségét és di-< csőséges szerepét, — mert mégis] csak munka révén vált az em-< bér emberré. J Mi tehát a vallási erkölcs lé-, nyege? A kizsákmányoló fenn-* tartásának és az elnyomók er-, köleseinek igazolása. Ez pedig* nem más, mint a munka és aj munkát végzők lenézése, a tu-< datlanság dicsérete, meghu-J nyászkodás a »kenyéradó gaz-< dák« előtt, a képmutatás. Ezek: azok, amelyek a vallást végig-< kísérik minden társadalmi ala-J kulatban és meg kell mondani,< hogy az egyházak kétezer év so-i rán méltóképpen gyakorolták is) ezeket az erkölcsi elveket. S Körösi József ' az ember dicsőséges utat tett meg az első kőbaltától az atom­reaktorig, az első husángtól a szputnyikig, Tisztában van az egyház is azzal, hogy ahová be­tör a tudomány, onnan száműzik a misztikát, a babonát, de ma­gát a vallást is, ezért szerves ré­sze a vallási erkölcsnek a tudat­lanság, a butaság, az együgyű- ség dicsérete, hirdetése és gya­korlása. Nem véletlen, hogy a külön­böző szekták, különösen a jeho- visták elsősorban a falun, a ta­nyán toborozzák híveiket. Mi­közben ádáz dörgedelmeket szórnak az ateistákra, pogány jelzővel illetve őket, nem is tud­ják, hogy saját maguk fölött mondanak ítéletet, mert ez a latin paganus szóból származik és falusit jelent. A vallás etikája a munkáról alkotott felfogásával mutatja ki igazán a foga fehérét. Már a biblia is kiemeli, hogy a munka isten büntetése. A letűnt társa­dalmi rendszerek igyekeztek is ezt a gyakorlatba átültetni és súlyos, alig viselhető helyzetet teremtettek a dolgozó osztályok­nak. A munka megvetett, lealázó cselekedet volt, amely elsősor­ban a rabszolgák, jobbágyok és munkások »előjoga«. Ezeknek az osztályoknak prédikálták, hogy »arcod verítékével keresed a ke­nyered«, de ők maguk is éppúgy megvetették a munkát, mint »ármelyik rabszolgatartó. A i emberekből a cselekvőképessé­get, szárnyát szegik minden kez­deményezésnek, kilátástalanná tesznek minden harcot, hiába­valóvá minden alkotást. Különösen súlyos bűne a »val- lás«-erkölcsnek a tudatlanság dicsérete. A vallás és a tudomány világ­életében ellenlábasok voltak egymással. Jellemző a vallásra Tertullián egyházatya kijelen­tése: »Hiszem, mert képtelen­ség«. De a tudomány a képte­lenségek alól számtalanszor ki­húzta a talajt. Ezért került az inkvizíció elé Galilei és a mág­lyára pedig Gionardo Bruno. Ha jó könyvet akar valaki olvasni, nézze csak át a római egyház in­dexét és megtalálja itt a világ- irodalom klasszikusainak jelen­tős részét, olyanokat mint Du­mas, Voltaire, Stendhal, Moliére. De a mai kor inkvizitora, XII. Pius pápa is elítéli a tudomány híveit még saját papjai között is. Jellemző, hogy a »Sui gene­ris« enciklikájában Teilard de Chadrun papot, neves antropo­lógust próbálja halála után ki­pellengérezni, mert azt merte tanítani, hogy az ember az állat­világból fejlődött ki, nem pedig azt, hogy készen pottyant le az égből. Persze a pápa ezzel nem Chadrunt, harem saját magát szegezi a pellengér, a boszor­kányüldözés szégyenpadjához. A tudomány bebizonyította hogy körülbelül egymillió hektár föld és 150 bank tulajdonosa. Tru­man, a volt amerikai elnök — a sajtó szerint — minden este imádkozott, de ezzel jól megfért az, hogy utasítására atombom­bát dobtak a japán városokra, amely 150 000 ember halálát okozta. A képmutatás, a külsőségekre való nevelés, a »szent« hazugsá­gok, ez az, amely a vallási er­kölcsöt végig kíséri. Számos hittudós, amikor sze­mére vetették azt, hogy nem úgy cselekszik, ahogyan hirdeti, az­zal az együgyű érvvel védeke­zett, sőt gyakran még ma is vé­dekezik, hogy ő is csak gyarló ember. De az embereket és az egyházakat is mindenekelőtt cse­lekedeteik alapján ítéljük meg. Már pedig tetteiket végigkíséri a szemforgatás, a kenetteljes hang és a legbarbárabb cselekedetek összhangja. Ezek a tettek mutat­ják a »vallási« erkölcs igazi arcát. A vallás nemcsak a kizsák­mányolok előtti meg juhászko­dást hirdeti, hanem állandó fé­lelemben is neveli az embereket. A marxizmus a vallás keletke­zését mindenekelőtt az embe­reknek a természet, majd a tár­sadalom ismeretlen erőitől való félelmével magyarázza. A ke­resztény vallások ezt ki is mondják, amikor istenfélelmet hirdetnek. A félelem, a megju- fcászkodás hirdetéséve' kiölik az

Next

/
Thumbnails
Contents