Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-29 / 152. szám

1955 Június 29, vasárnap 3. oldal Ezúttal — az eredmények elismerése mellett — inkább azokról a problémákról kívá­nunk beszélni, amelyek még akadályai a továbbfejlődésnek és elhárításuk szükséges ahhoz, hogy még lendületesebb, még élénkebb ütemben fejlődjenek községeink a szocializmus épí­tésének útján. E szempontból több község­ben tovább kell javítani a taná­csok vezetési módszereit, tö­megkapcsolatait, a mezőgazda­ság fejlesztésére irányuló tevé­kenységüket, a községfejleszté­si munkát, végül a községek művelődésügyi tevékenységét. A vezetés színvonalát tekint­ve nagy a különbség nemcsak megyén, járáson belül is az egyes községek között. Az a fel­adatunk, hogy a jó módszere­ket megvalósító községek ta­pasztalatait meghonosítsuk az elmaradt községekben is. Ezt teszik pld. a kiskőrösi járásban, ahol az egyes községek között nemes, szocialista vetélkedés indult meg, pld. a községfejlesz­tés, vagy más vonatkozású fel­adatok eredményes ellátása ér­dekében. A verseny lényege, hogy melyik község tud többet megvalósítani sajat erőből a község lakossága számára. Tapasztaltunk azonban olyan jelenséget is, hogy egyes elöl- álló községek a testvér-községe­ket — mert gyengében megy azoknál a munka — lebecsülik, sőt esetenként becsmérlőleg nyilatkoznak róluk. E gyakor­lat helyett inkább a szocialista segíteni akarás nyilvánuljon meg és a járási vezetők irányí­tásával fel kell emelni az elma­radt községeket az élenjárók színvonalára. Ugyanez áil a vezetők egymás közötti magatartására is. A párt politikájától és a szocialista er­kölcstől idegen az egymás lebe­csülése és az egymással szem­ben folytatott intrika vagy rá­galom. Községi vezetőink is se­gítsék egymást a közös felada­tok megoldásában. Magatartá­sukban legyenek szerények, hi­szen eredményeinkben bár­mennyi részünk is van, elsősor­ban pártunk politikájának kö­vetkezménye, másrészt dolgozó népünk múmiájának gyümölcse, melyben kétségtelenül vezető­inknek is nagy részük van, de ennek elismerését mindig bíz­zuk a felettes párt és állami szervekre. Községi vezetőinknek sokirányú feladatuk megoldásá­ban támaszkodniok kell a taná­csok tagjaira, aktíváira, mert enélkül helyes vezetést megva­lósítani lehetetlen. Sajnos né­hány községi vezetőnk az állan­dó bizottságokkal, tanácsokkal való foglalkozást bürokratikus módszernek, többletmunkának tekintik. Pedig számos tapász- talat bizonyítja, hogy nagyszerű eredményeket éppen ott érnek el, ahol fontos kérdésekben megkérdezik a testületi szerve­ket, sőt sok esetben a választó­kat is. Ilyen jó tapasztalataink vannak a kecskeméti járásból, vagy a dunavecsei járásból, ahol számos községben megva­lósították már a családlátoga­tást, és a községfejlesztési ter­vek feladatait, célkitűzéseit a lakosság legszélesebb rétegei­vel megtanácskozták. A mi álla­mi vezetésünk elve éppen ab­ban jut kifejezére, hogy bevon­ja az embereket a lényeges kér­dések eldöntésébe, sőt megvaló­sításába Is. Tanácsaink tömegkapcsolata- tnak kiszélesítése és a lakosság­nak az állami munkába törté­nő bevonása érdekében meg kell javítanunk a tanácsok ismeret- terjesztő, tudatosító munkáját. Tanácsaink egyik jelentős poli­tikai feladata, hogy a kormány és felsőbb szerveik határozatait, tör'-'iyeit ismertessék meg a lakossággal, hiszen ezek a hatá­rozatok a nép érdekében jön­nek létre és a lakosság csaknem agészét érintik és érdeklik. Ke­vés tapasztalatunk van arról, hogy. az egész . lakossággal is­A tanácsok községpolitikai munkájáról Irta: DALLOS FERENC mertették volna pld. az 1957. IV.-es törvényt, amely a lakos­ság és az államigazgatási szer­vek kapcsolatát rendezi, meg­határozza az állampolgárok jo­gait, az államigazgatási szervek kötelességeit az eljárás terén. Ezek ismerete biztosítaná az ál- lamnolgárok jogainak sértetlen­ségét. szabályszerű érvényesíté­sét. Fokozzuk tehát a tanácsok törvényismertető munkáját, ez­zel nemcsaK közvetítjük a la­kosság felé a központi akaratot, hanem a lakosságnak erre vo­natkozó észrevételeit is haszno­sítani tudjuk, Itt teszem szóvá, hogy az egyes községi vezetők megsér­tik a szocialista erkölcsöt. Elő­fordulnak még korrupt jelensé­gek, részrehajló intézKedesek is. Fel tudnánk sorolni több konk­rét esetet, ahol a tanácsok veze­tői törvénytelenül felbontották a kishaszonbérleti szerződése­ket és a jó szőlő vagy más terü­leteket saját maguk között osz­tották ki. Egyesek 6-8 kh. álla­mi tartalékterületet használnak. Az ilyeh tanácsvezetők tekinté­lye csökken a lakosság előtt és nincs erkölcsi alapjuk ahhoz, hogy pld. a mezőgazdaság nagy­üzemi szervezésének az élére álljanak, erről masoknak be­széljenek. A hatékony helyi politikai munkának az előbbieken túl alapvető feltétele a tervszerű­ség és az állhatatosság. Gyakori még munkánkban, hogy kam­pányszerűen hozzáláttunk egy és más feladatok megvalósítá­sához, de azokat félbehagyjuk és újból másikhoz kezdünk. Ezért helyes dolog az, ha min­den községnek megfelelő terve van egy évre, vagy hosszabb távlatra pld. a termelésről, a fejlesztésről stb. Az a községi tanács dolgozik helyesen, ahol pld. most a má­jusi szárazság miatt beKövetke- zett nagy terméskiesés vissza­pótlására a teendő intézkedé­sekre tervet készítettek. Szám- bavették mennyi a kiesés, mi hiányzik, mit kell pótolni, hogy visszatérüljön a veszteség, pld. másod vetéssel. Községeinkneic megfelelő tervekkel keli rendel­kezniük a mezőgazdaság fejlesz­tésére vonatkozóan, a szőlő, gyü­mölcstermesztés fejlesztéséről, a zöldségtermelésről, stb. Legye­nek távlati terveik a primőrter­mesztésre, öntözésre, az állat- tenyésztés fejlesztésére és így tovább. Az ilyen tervek elkészí­téséhez alapos felmérés és helyi ismeret szükséges. Helyi politi­kai kérdés, hogy a tanácsok ve­zetői széles társadalmi erőket vonjanak be az ilyen tervek el­készítésébe, amelyeket időará­nyos ütemezésben végre is haj­tanak. Községeink vezetőinek figye­lemmel kell kísérniök, hogy tsz-eink megerősítésére vonat­kozó 3004-es kormányrendelet időarányosan megvalósuljon. Ta­nácsaink az állam eszközeivel és erejével segítsék a tsz-ek gazdasági és politikai megerő­södését. A község szocialista átala­kulása szempontjából véget kell vetni annak a hibás szemlélet­nek, hogy az alacsonyabb típusú társulások nem vezetnek előre a szocialista úton. Ha helyesen szervezzük azokat, valamennyi magán viseli a szocialista gaz­dálkodás több elemét. Megyénk­ben pl. 112 ezer kh a tsz-i terü­let, a tsz csoportoké 10 ezer, a társulásoké mindössze 5 ezer kh. Ügy véljük ezen a helyzeten éppen a lenini fokozatosság és szövetkezetpolitikai elvek meg­valósítása érdekében már az idén változtatni kell. Sokkal na­gyobb területekre kell kiterjesz­teni a társulások, szakcsopor­tok, tsz-csoportok számát, mert ezekből a társulásokból fejlőd­nek majd ki a magasabb típusú tsz-ek. Ennek gazdasági előnye is van, mert az alacsonyabb tí­pusú társulásokban a paraszt­ság éppen a szocialista elemek megvalósításával saját erőből akkumulál gazdasági alapot a magasabb, fejlettebb nagyüze­mek számára. A párt megyei bi­zottsága és a megyei tanács ar­ra törekszik, hogy még a szőlő és a gyümölcs-társulások, szak­csoportok számára is megfelelő gépesítést biztosítson, melynek következtében megindulhat me­gyénkben a nagyüzemi telepítés vagy a meglévő táblákon a nagyüzemi művelés. A helyi politikai munkák kö­zött községi tanácsaink legszebb eredményeket a szűkebb érte­lembe vett községfejlesztés te­rén értek el. Községeink ebben az évben lakosságunk hozzájá­rulásával több mint 54 millió forintot irányoztak elő villamo­sításra, járdákra, kultúrotthon építésére, parkosításra, ivóvíz- ellátásra stb. A kormány az idén hathatós támogatást nyújt eh­hez a munkához anyagban, hi­telben egyaránt. Így lehetséges pl., hogy a korábban tervbevett egy község villamosítása helyett ebben az évben lakosságunk erejére támaszkodva 13 község villamosítását tudjuk megvaló­sítani. Mindez lakosságunk megbecsülését váltja ki taná­csaink iránt. Eredményeink mellett a községfejlesztési mun­ka terén több hiányosság tapasz­talható még, amelyeket bírál­nunk kell munkánk tökéletesí­tése érdekében. Mindenekelőtt méginkább ar­ra kell törekednünk, hogy a jö­vő évi vagy esetleg több évre szóló községfejlesztési tervek célkitűzéseit, programját széle­sebb körben tanáeskozzuk meg a lakossággal, hogy ezek a cél­kitűzések az egész lakosság vagy azok nagyrészének akarata sze­rint történjen. Időközben csak akkor vál­toztassunk terveinken, ha ahhoz a tanács hozzájárult és az anya­gi alapot tudtuk biztosítani. Ter­veink kitűzésénél figyelembe kell vennünk népgazdaságunk helyzetét is, valamint azt, hogy sok évtizedes lemaradásunkat egy-két év alatt képtelenek va­gyunk behozni. A községfejlesztési munkák végrehajtásánál jobban kell ügyelnünk a szakszerű és a tör­vényes eljárások megtartására. Több helyen nincs megfelelő nyilvántartás pl. a bontási anya­gokról. Mindez a korrupció me­legágya lehet. Sok az olyan je­lenség, amikor tervezési vagy kivitelezési megbízást adnak egyrészt az arra illetékes mű­szaki közegek jóváhagyása nél­kül, másrészt túllépik azokat a határokat, amelyeken túl már magánszektornak vagy ktsz-nek munkát kiadni nem szabad. A megyei tanács v. b. gondosko­dott arról, hogy minden járás­ban és városban megfelelő mű­szaki dolgozó álljon rendelke­zésre a munkálatok előzetes en­gedélyezésére és műszaki átvé­telére. Rendeleteink előírják, hogy 20 ezer forint kivitelezési összegen felül magántervezőnek munkát kiadni nem szabad. Ha­sonlóképpen tilos 10 ezer fo­rinton felüli kivitelezést a fel­sőbb szerv jóváhagyása nélkül magániparosoknak munkába ad­ni. Amennyiben szövetkezeti vagy állami üzem a kivitelezést nem vállalja, 10 ezertől 50 eze­rig a járás engedélye, 50 ezren felüli kivitelezés esetében a me­gyei tanács elnökének engedé­lye szükséges. Ezeket a szabá­lyokat meg kell tartani, mert az ezektől való eltérés lazaságot és károkat okoz. Községfejlesztési alap­jainkat a jövőben lehetőleg ne aprózzuk el, nagyobb, maradah- dóbb létesítményekre fordítsuk. Községeinknek arra kell töre- kedniök, hogy idei programjuk jelentős létesítményeit már rész­ben augusztus 20-ra, másrészt november 7-re ünnepélyes kere­teit között átadhassák a lakos­ságnak. A községfejlesztési munka nagyjelentőségű helyi politikai tevékenység, szabály- szerű és helyes vezetés mellett kiváltja a lakosság öntevékeny hozzájárulását. A helyi politika egyik legfi- gyelemre méltóbb területe a mű­velődésügy. Községi tanácsaink jelentős eredményeket értek el az iskolai fegyelemnek megja­vítása, az iskolai mulasztások felszámolása terén. Kisebbek azonban eredményeink az isko­lák erkölcsi-politikai nevelésé­nek terén. Egy községi minta- tanításon történt nemrég, hogy az egyik V. osztályos tanuló azt Aki a gyár kapuját átlépi, idejét munkával töltse NÁLUNK, a Kecskeméti Kon­zervgyárban még nem fordult elő, hogy június végén ilyen kevesen dolgoztunk volna. Más években ilyenkor szinte már nyüzsögnek az új munkaválla­lók a gyár egész területén. A szezon az idén késik. Mi szak- szervezeti bizalmiak azonban nem várhatjuk felkészületlenül a nagy munkák megkezdését. A II-s telepen ezért még a múlt hónap végén bizalmi értekezle­ten tárgyaltuk meg a zöldség- és gyümölcsszezonra való felkészü­lési és a bizalmiak másik fő feladatát, az újonnan belépő dolgozókkal való foglalkozást, azok nevelését. Már most nyilvánvaló, amit akkor vállaltunk, nem lesz könnyű teljesíteni. A jó példák mellett ugyanis szomorúan ta­pasztaljuk, hogy több új dolgo­zónk még az alapvető munka* fegyelmet sem tartja magára nézve kötelezőnek. Sokan a nyolc óra munkaidőt nem hasz­nálják ki, vannak, akik tétlen­kednek, mások a munkakezdés­nél később jönnek és korábban igyekeznek távozni a gyárból. EGYIK új dolgozónk, M. Ist­vánná nemrég az éjszakai mű­szak befejezése előtt ment az öltözőbe ruháját kikérni. Ugyanilyen eset fordult elő B. T. Mihállyal is, aki a munka be­fejezését jelző kürtszót már a kapuban várta. Nem az első eset, hogy azt ta­pasztaljuk, akik így viszonyul­nak kötelességeikhez az elsők és a leghangosabbak, ha jogaikról van szó. Igaz, a jogok minden­kit megilletnek, de elsősorban azokat, akik becsülettel teljesí­tik munkavállalói kötelességü­ket* A hangoskodó^ rossz példá­ját ma még jó páran követik üzemünkben. Mivel pedig a munkához való ilyen viszony kihat a gyár egészének, tehát minden dolgozónknak az.erediné- nyére, mi szakszervezeti bizal­miak és csoportvezetők ezért úgy határoztunk, hogy a fegye­lem szigorú megkövetelésével még a nagy szezonidő megkez­dése előtt igyekszünk felszámol­ni ezt a tarthatatlan állapotot. EZÉRT minden szakszervezeti bizalmi úgy végzi napi termelő- és nevelőmunkáját, hogy az újonnan belépett dolgozók meg­értsék és magukévá tegyék jel­szavunkat: aki a mi gyárunk kapuját átlépi, idejét munkával kell töltenie. Szalontai Júlia bizalmi, Kovács Jánosné bizalmit fejtegette „a mi erkölcsünk szo­cialista embereket formái”. Az erkölcstan-órát vezető tanárnő a mintegy 100 főnyi pedagógus testület előtt saját munkáját ér­tékelve mentegetőzött az előbbi tanuló feleletét illetően, mond­ván, ő nem tudja honnan vette a gyerek, hogy mi szocialista embereket nevelünk, tőle nem hallotta, lehet, hogy nem is érti, amit mondott. Ez a példa is bizonyítja, hogy sok a tennivaló. Álláspontunk szerint követelmény az, hogy az V. osztályos tanuló ismerje tár­sadalmi rendünket, erkölcsün­ket. Ezért az eszmei politikai nevelés érdekében a megyei, já­rási szervek mellett községi ta­nácsaink vezetőinek is nagyobb ráhatást kell gyakorolniok az iskola belső életére. Többet lá­togassák az osztályfőnöki órá­kat, többet foglalkozzanak pe­dagógusokkal, megbeszélve napi gondjainkat és feladatainkat. Pedagógusaink szívesen veszik ezt a közeledést, mert így köz­vetlenebb kapcsolatba jutnak az élettel, a közel és a távolabbi jövő feladatainak megismerésé­vel, melyet az iskolai oktatában és nevelésben értékesíteni tud­nak. Ismert dolog Pártunk Köz­ponti Vezetőségének tanítása éppen a kulturális munkával kapcsolatban, hogy a szocialista társadalom győzelme végleg csak akkor következhet, be, ha az emberek gondolkodásában is győz a szocialista szemlélet. En­nek a szemléletnek, meggyőző­désnek, erkölcsi felfogásnak ter­jesztése az iskola padjaiban, a gyermekeknél kell kezdődnie, Mindez nagy felelőssége peda­gógusaink mellett községi taná­csaink vezetőinek is. Ide tartozik az ifjúsággal, a2 úttörő, a KISZ-szervezetekke) való foglalkozás, ezek társadal­mi megbecsülése, anyagi támo­gatása. Kultúrotthonaink életéi tegyük bensőségesebbé, mele*. gébbé, legyen az a felnőttek mellett a gyermekek, ifjak ott­hona is. Tartsunk több ismeret- terjesztő előadást, ankétot köny­vekről, gazdasági problémákról, napjaink politikai kérdéseiről, természettudományi ismeretek­ről, egy-egy eseményről és von­juk be ezekbe bátran a község értelmiségét. Községi tanácsaink adjanak anyagi támogatást is fiatalsá­gunknak, tegyék lehetővé ki­rándulásukat más vidékre, vá­rosba, hegyvidékre stb. Helyes dolog, hogy ha saját alapjukból néhány gyermeket — 10—15-öt — érdemszerint kiválasztva 1—2 hétre a fővárosba, nagyobb vá­rosainkba, hegyes vidékre, meg­felelő nevelővel a község költ­ségén elküldenek. Ezidő alatt a gyermekeket nevelni lehet, is­meretüket szélesíthetjük és ha­zatérve átadják tapasztalataikat társaiknak. Kultúrházaink sok jó ered­ményt értek már el, számban is gyarapodtak, megyénkben mint­egy 75 községben van kultúr- ház. Ha kellő gondot fordítunk ezek belső életére, akkor éppen a kultúrán keresztül neveljük hazafias szemléletre, széles Iá* tókörű. gyakorlatias emberekké fiatalságunkat. Itt kell megemlí­teni, hogy sok községünk hoz mér ilyen anyagi áldozatot, kul- túrcsoportok részére felszere­lést, ruhát vásárolnak. Ez mind a belvi politika helyes megvaló­sításának egy-egy része. A helyi politika néhány fontosabb vonását említettük meg. Ezeket a gondolatokat a helyi ismeretek, tapasztalatok, kezdeményezések során szélesí­teni és gazdagítani lehet. Taná­csaink munkájának ilyenirányú javítása, fejlesztése, tovább nö­veli azt a jó kapcsolatot, ame­lyet az ellenforradalom óta be­következett politikai és gazda­sági konszolidáció megteremtett. Tanácsaink a munkásosztály ál­lamának helyi szervei, feladatai közé tartozik mindenekelőtt, hogy Pártunk Központi Vezető­ségének, kormányunknak politi­káját, célkitűzéseit, lakossá­gunk dolgozó népünkkel össze­fogva megvalósítsák, győzelem­re vezessék. ^ _ .

Next

/
Thumbnails
Contents