Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-21 / 145. szám

1958. június 21, szombat oldal MEGNÖVEKEDETT A BIZALOM A napokban arról beszélget­tünk Hoffmann József elvtárs- sal, Csávoly községi párt-álap- szervezet titkárával, hogy meny­nyi változás történt az utóbbi időben a községben. — Mások most az emberek — jegyzi meg. — Azelőtt nehezen lehetett őket mozgósítani bizo­nyos feladatok megvalósítására, amolyan »nehéz községnek« je­lölték meg Csávolyt. Most a törpevízmű építéséhez minden kényszer nélkül önkéntes társadalmi segítséget adtak. Tíz fogattal, tízezer tég­lát hordtak el a téglagyártól as építkezés színhelyéig. Nagyobb az érdeklődés a politikai esemé­nyek iránt. Marosán György elvtárs Baján tartott beszédére mintegy nyolcszázan mentek el a községből. Rendben megy az adófizetés. Az első negyedévi tervet száz százalékra teljesí­tette a község, a második ne­gyedév is már 93 százalékra áll. Azt viszont nem könnyen fe­lejtik el, ha becsapják őket. Me­sélik, hogy egy alkalommal 400 ember jött össze meghallgatni a társadalmi tulajdon védelméről szóló előadást. Este 10-ig vár­ták a Bajáról jelzett előadót, aki nem jött el. Ennek reakciója volt az, hogy a legközelebbi bé­kegyűlésre kevesen jöttek össze. — Jól tudjuk mi azt — ma­gyarázza Góg Lajos elvtárs, a községi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke —, hogy sza­vunknak akkor van csak súlya, ha azt tesszük, amiről beszé­lünk, vagyis nem vizet prédiká­lunk és bort iszunk, hanem amit ígérünk, meg is valósítjuk. A párt és a kormány őszinte poli­tikát folytat és mi ennek szel­lemében akarunk szót érteni a faluval. Az önkéntes társadalmi mun­ka, a politikai események iránti fokozottabb érdeklődés, a pon­tos adófizetés szeizmográfként jelzi, hogy megnövekedett a bizalom a község és az ország vezetői iránt. A párttitkár elvtárs elmond­ja, hogy a községi pártszervezet irányításával jól együttműködik a tanács, a népfront és a föld­művesszövetkezet. A népfront javaslata alapján állították ösz- sze a községfejlesztési tervet, amelyet előzőleg megtárgyaltak a község lakosaival. Falurészen­ként megbeszélték velük, hogy milyen beruházásokat szeretné­nek. A földművesszövetkezet népszerűségét bizonyítja, hogy 500 tagja van. Az őszig 800-ra szeretnék emelni a taglétszámot, A földművesszövetkezet vezetői­nek szorgalmazására alakult egy cukorrépatermelő szakcsoport Az együttműködés jól előse­gíti a községi politika kialakítá­sát, amely az ország vezetői ál­tal megadott irányvonal helyi tükrözése, mert hiába jelölnek meg bizonyos feladatokat »oda- fönt«, ha a helyszínen »idelent« azokat nem úgy valósítják meg, ahogy kellene. Példa erre, hogy a község la­kói az elmúlt években csak immel-ámmal fizették a község­fejlesztési járulékot, nem látták értelmét, mert jóformán semmi­féle jelentős beruházás nem tör­tént. A község jelenlegi vezetői tud­ják, hogy a tettek jobban be­szélnek, mint bármiféle szólam, ezért az úgynevezett szőlőút első kilométeres szakaszának javítá­sát a rendelkezésre álló pénzből megkezdték. Megjegyzendő, hogy e fontos út rendbehozását, mely a község lakosságának legalább 80 százalékát érinti, már 30 éve ígérgették különböző képviselők, főjegyzők és mi tagadás: tanácselnökök is. Ősszel és tavasszal ez az út jár­hatatlan volt a község lakóinak nagy bosszúságára. Mikor lát­ták, hogy megkezdődött rendbe­hozása, szinte ugrásszerűen meg­növekedett a községfejlesztésre történő befizetés összege, rövid idő alatt 120 000 forint folyt be. Megnövekedett a termelőszö­vetkezetek iránt is az érdeklő­dés. Igaz, nincs a határban olyan szép gabona, mint a közös gaz­daságoké. A Kossuth Terme­lőszövetkezet tehenészetében öt hónap alatt közel hét literrel emelkedett az istállóátlag. Az állattenyésztés további fellendí­tését szolgálja, hogy berkshirei anyakoca-állományt szereznek be. A termelőszövetkezet fejlő­dését bizonyítja, hogy kilencről néhány hónap alatt 35-re emel­kedett a taglétszám. Rákosi Gás­pár termelőszövetkezeti elnök szerint annyi jelentkezőjük van, hogy ősszel legalább kétszeresére növekedik a tagság száma. — A község lakóinak egyik szeme állandóan a vezetőkön van, a másik a termelőszövet­kezetet figyeli — mondja a ta­nácselnök. — Állandóan számon- tartja, hogyan beszélünk és mit cselekszünk, miképp dolgoznak a termelőszövetkezetek. A rha- gunk részéről minden segítséget megadunk a közös gazdaságok­nak, hogy valóban példamutató nagyüzemek legyenek. A község vezetőinek harmo­nikus együttműködése annál is inkább fontos, mert Csávolyon három nyelven beszélnek az em­berek: magyarul, németül és szerbül. E három nemzetiség számarányának megfelelően van képviselve a földművesszövet­kezetben, a tanácsban és a nép­frontban. A párt irányítása és e fontos tömegbázisok jó együttműködése nyomán fejlődik, formálódik, halad előre a község. K. S. — Halászcsárdát nyit Pécsett a bajai Üj Élet Halászati Ter­melőszövetkezet. Gyűrt arcú, álmatlanság­tól égő szemű gépkocsivezetők társaságába csöppentem vasár­nap, a kora reggeli órákban Kecskeméten, a 44. számú Tefu Szegedi úti telepén. Egész éjszaka mosták, tisztí­tották, javították a gépkocsikat, hogy az 5 órakor kzdődő mű­szaki szemlére glédába állva várják a szemlét végző bizott­ságot. Talpon volt egész éjszaka So­ha jda József, a vállalat igazga­tója, Takács János műszaki osz­tályvezető, a javító részleg dol­gozói és igen sok gépkocsiveze­tő. Mire a szegedi igazgatóság ki­küldöttei, Juhász Béla műszaki osztályvezető. Flack Tibor gé­pészmérnök és a bizottság má­sik két tagja, Reinhardt József csoportvezető, Nagy József sze­relő csoportvezető, a Bajai 43. számú Tefutól megérkeztek, addigra katonás sorrendben, ki­javítva álltak a gépkocsik. Juhász Béla műszaki osztály- vezető mellé szegődve kapcso­lódtam be az ellenőrzésbe. Ez pedig úgy festett, hogy felje­gyeztem szavait: — Kellemesen csalódtam, mert ismerve az itteni nehézsé­geket, azt gondoltam, hogy rosz- szabb állapotban lesznek a gép­kocsik. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a kocsikat gondoz­zák, ápoljak, vezetőik nagy ré­sze nemcsak kenyérkereseti le­hetőségnek, hanem hivatásnak tekinti a gépkocsivezetést. Ezt követően Székely Zoltán nevét említették, aki személy­kocsijával 27 ezer kilométert futott, s kocsija most is olyan, mintha tegnap jött volna ki a gyárból. Hegedűs Lászlót is a jó »pilóták« közé sorolták. Ö az, aki nemcsak gondosan karban­tartja kocsiját, hanem jól gaz­dálkodik az üzemanyaggal. Bíró Sándor és Tóth Pál késő éj­szaka jöttek meg fuvarból, s így kevés idejük maradt a karban­tartásra. A kocsi ápoltsága még­is azt mutatta, vezetőik gondoz­zák, ápolják azt. Fejes Emilről és még sok gépkocsivezetőről is az a véleménye a bizottságnak, hogy méltók a kocsi vezetésére. Ezt a kijelentést támasztja alá Flack Tibor gépészmérnök, aki elmondja, hogy májusban a vállalat dolgozói 17 ezer liter gázolajat és 70—80 ezer forint értékű motorolajat takarítottak meg. Ezt úgy érték el, hogy a túlfogyasztó gépkocsikat állan­dóan vizsgálták és a szükséges javításokat megtették. Lehetne tovább sorolni a vállalat eredményeit, amelyek azt mutatják, hogy ez a kollek­tíva, ha akar, tud szép ered­ményeket produkálni. Éppen ezért befejezésül Juhász Béla műszaki osztályvezető tanácsát tolmácsoljuk a gépkocsivezetők­nek: lassabban és meleg motor­ral ... Ha így lesz, akkor a legköze­lebbi műszaki szemlén még több dicsérő szó éri a 44-es Tefu házatáját, mind Kecskeméten, mind Kiskunfélegyházán. (ven esz) Sok téglát, de nem drága áron A tanácsi téglagyárak gazdálkodásáról Sok dolgozó örömmel olvasta a Petőfi Népében, hogy a Kecs­keméti és a Dél-Bács megyei Téglagyár Vállalat több mint 26 millió téglát gyárt ebben az év­ben. A hírt mi is örömmel vet­tük. Anélkül azonban, hogy ün- neprontók lennénk, teszünk egy- pár megjegyzést a vállalatok gazdálkodásáról. — Kívánatos ugyanis, hogy a téglagyárak ve­zetői ebben az évben sokkal mélyrehatóbban vizsgálják a (Barátság, egyetértés A MŰSZAKIAK ÉS A FIZIKAIAK KÖZÖTT: mellett, nagyobb arányban termelt jobb minőségű tég­lát, mint a Kecskeméti Téglagyár Vállalat. A déli téglagyárak ösz- szesített 5,9 százalékos gyártási, égetési selejtjével szemben a kecskeméti és lakiteleki tégla­gyáraknál a nyers téglának 9,57 százaléka, az égetett téglának pedig 11,01 százaléka volt a se­lejt. A két vállalat termelésével kapcsolatos költségkülönbségek a műszaki vezetés és a vállalat- irányítás eredményei, illetve hiá­nyosságai mellett, főként erre vezethetők vissza. A feltűnően magas selejt az oka annak is, hogy a Kecskeméti Téglagyár Vállalat 1957. évi anyagfelhasz­nálási költsége közel 10 száza­lékkal magasabb a déliekénél. Más tényezők mellett a nagyarányú selejtgyártás- sal magyarázható az is, hogy Kecskeméten és Laki­teleken minden ezer tégla után 12 százalékkal több bért fizettek ki mint a Dél-Bács megyei Tégla­gyár Vállalat üzemegységeinél. A vállalati gazdálkodásnak ezek az eredményei, illetve gyengesé­gei a versenytársak 1957. évi mérlegében is megmutatkoztak. Míg a déli üzemek 423 000 fo­rint nyereséget értek el, addig a kecskeméti vállalat 85 000 forint veszteséggel zárta az elmúlt gazdasági évet. Nem vitázunk azon, hogy e cikkben közölt adatok egyikét- másikát lehet magyarázni, elfo­gadhatóan szépíteni, de ettől a tégla előállítási költsége még elég drága marad. Reméljük azonban, hogy mindkét tégla­gyár vállalat vezetői sokat ta­nultak az elmúlt évből, s főként a kecskemétiek igyekezete, ja­vuló munkája nyomán nem is olyan sokára már azt írhatjuk, nemcsak a termelés mennyisé­gében, hanem a téglák minősé­gében és előállítási költségeiben is megközelíti egymást a déli és az északi téglagyárak termelése. Sándor Géza tégla gyártási és égetési költsé­geinek alakulását, mint tették ezt az elmúlt évben. Sorainkkal segítséget szeretnénk nyújtani, hiszen senkinek sem közömbös, drágán termelik-e a tanácsi tég­lagyárak az építőanyagot, vagy igyekeznek takarékosan bánni, jól gazdálkodni a rájuk bízott értékekkel. A két téglagyár vállalat 1957. évi működésének összehasonlí­tott adatai azt bizonyítják, ’ bőven van mit tenni, hogy csökkenjen a tégla gyártási, égetési költsége. A vállalatok gazdálkodási ada­tainak számszerű összehasonlí­tása pedig azt mutatja, lehetőség is van arra, hogy lényegesen ol­csóbb téglák kerüljenek ki az égető kemencékből az elmúlt évinél. Fentebb nem véletlenül írtuk két helyen is külön a tégla gyár­tását és égetését. A termelési költségek ugyanis másként ala­kulnak a nyers tégla gyártásá­nál és megint másként a kész­tégla előállításánál — a tégla égetésnél. A Kecskeméti Tégla­gyár Vállalat pár ezer eltéréssel ugyanannyi — 12 600 000 darab — nyerstéglát gyártott 1957-ben mint a Dél-Bács megyei Tégla­gyár Vállalat. Kecskeméten és Lakiteleken viszont 453 000 da­rabbal többet hordtak ki a ke­mencékből, mint a déli részen evő üzemekben. Ennek magya- -ázata azonban jórészt abban /an, hogy a Dél-Bács megyei régiagyár Vállalat évközben ilakult, így csak 11 millió tégla ciégetésére futott erejükből. A termelés költségei azonban cözel sem alakultak ennyire ha- ■onlóan. A déli vállalat viszony- ag rosszabb körülményei (gépe- ;ítés hiányé* több égető telep, íehéz munkafeltételek) ellenére s lényegesen szebb eredményt irt el a kecskemétinél. A szembetűnő különbség okait ■izsgálva egy sor tényezőre kell ámutatni. Ezek között első an- lak leírása, hogy a Dél-Bács negyei Téglagyár Vállalat léDi esssen .kevesebb selejt ják is, ha nem, akkor meg­mondják a dolgozónak miért nem jó vagy miért nincs igaza, Ha pedig a vezető tévedett, ak­kor ő is bevallja botlását. Ez a légkör aztán olyanná for­málta, formálja át az embereket, hogy nemcsak a munkával kap­csolatos problémákat, hanem magántermészetű gondjaikat is megosztják vezetőikkel. És ami ennél a kérdésnél döntő, ez a barátság nem jogosít fel egyet­len egy dolgozót sem arra, hogy tiszteletlenül beszéljen vezetői­vel, rágalmazza azokat, s ha el­vétve időnként ilyesmi felüli is a fejét, közös erővel meghiúsít­ják a károkozást. Nézeteltérések, persze, itt is adódnak. Éspedig abból, hogy nem mindenki ismeri el a hi­báját, s ezért haragszik arra a vezetőre, aki figyelmeztette. Elő­adódik olyasmi is, hogy idege­sen vagy ingerülten szól az egyik műszaki dolgozó stb. Ezek azonban múló jelenségek, a munkával, az együttéléssel járó és emberi gyöngeségből adódó sallangok, amelyek a pártszer­vezet nevelő munkája nyomán egyre jobban csökkennek. Kölcsönös segítőkészség erősíti a műszaki és fizikai dolgozók közötti barátságot és mondani sem kell, hogy ez jó hatással van a termelő munkára is. V. K, zetők vannak. Sersényi Sándoi igazgató, a könnyűipar kiváló­ja — jelenleg a közgazdasági egyetemet végzi — jó néhán> évvel ezelőtt még mint fizika; munkás dolgozott. Hegedűi Menyhért főmérnökkel, t könnyűipar kiválójával a dop- lizógép mellett találkoztam elő­ször. Bíró Mihály, a szakma ki­válója is itt szerezte meg azt a képességet, amely őt alkalmas­sá tette a tűződe vezetésére. Hi- di András az alja üzemrész ve­zetője is gépmunkásként kezd­te. Ezek a munkásból lett veze­tők nemcsak úgy ismerik az üzemet mint a tenyerüket, ha­nem baratai, segítőtársai, ta­nácsadói és néha tanulói is munkatársuknak. Nemrég gondot okozott a gyógybetétes cipők felsőrészé­nek összeállítása. A vezetők hat asszonyt hívtak segítségül. Meg­kérdezték véleményeiket a meg­oldást illetően. És, hogy helyes volt ez, bizonyítja az a sok okos elgondolás, amely ekkor napvi­lágra került, s amelynek alap­ján sok probléma megoldódott. Egyébként ez nem alkalomsze­rű, hanem állandó jelenség. Ebből adódik az is. a dolgo­zók nem várnak értekezletre, lanem azonnyomban elmondják ni fáj nekik. Amennyiben az észrevétel jó, gyorsan orvosol­Nem egycsapásra, máról hol­napra alakult ki ez az állapot a Kecskeméti Cipőgyárban. Nem azért, mert nincsenek olyan em­berek, akik akkor érezték jól ma­gukat, ha egyenetlenséget, né­zeteltérést észleltek. Ez persze abból adódott, hogy a dolgozók egy része örökségként magával hurcolta azt a látszólagos ellen­kezést. amit régebben jogosan vagy jogtalanul a kapitalista üzemet vezető műszakival szemben táplált Ez az örökség hamar — s ez a szerencse — elfogyott, mivel a munkások lettek a gyár gaz­dái, vezetői. Ehhez járult még az is, hogy ebben a gyárban »könnyebben ment az örökség felszámolása, mert a dolgozók általános műveltsége több üzemhez viszonyítva az átlag felett van. A munkások zöme — 80 szá­zaléka — régóta, 5—25 éve tag­ja a kollektívának. Persze ap­róbb nézeteltérések itt is adód­nak, talán azért, mert az élet nem kedveli a sima. zökkenő­mentes utat. Ettől függetlenül nyugodtan állíthatjuk: barátság, egyetér­tés jellemzi a műszakiak és fi­zikaiak közötti viszonyt. Ennek kialakításában az előbb említett tényen kívül je­lentősen közrejátszott az is, hogy » vezető posztokon munkásve­Drukkolnak a „pilóták**

Next

/
Thumbnails
Contents