Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-11 / 110. szám
Hetvenéves jubileumi dalostalálkozó t Már több ízben megemlékeztünk arról, hogy a kisipari termelőszövetkezetek Kodály-kó- rusa ezidén ünnepli fennállásának 70. esztendeiét. Július 5-én és 6-án tartják a jubileumi dalostalálkozót. A két napon megeleveníti a hírős város központját mintegy ezer dalos érkezése, s körünkben való forgolódása. amely szombat este lampionos szerenáddal, a város főterén való felvonulással és vasárnap délelőtt a Kossuth téren nyilvános hangversennyel veszi kezdetét az egésznapos ünnepségnek. Majd a benevezett kórusok 3 hangversenyteremben legszebb dalaikat, a legkiválóbbnak minősített kórusmüvet vedig délután 4 órakor a Katona József Színházban ünnepi hangverseny keretében adják elő. Szép hagyományokat elevenít fel a dalostalálkozó és módot nyújt a résztvevő kórusoknak arra, hogy a munkás- és népdalkultúrát terjesszék, megismertessék és kedves emlékkel gazdagítsák városunk kulturális mozgalmát Bartha Mihály, a kórus titkára. cÁ „Qjíktostiat,, átfáí^éi Héjjas László tanulmányi felügyelő, aki januárban a »Béke- vonat« 300 pedagógus utasával együtt a Szovjetunióban járt, pénteken este a Hazafias Népfront békebizottsága által rendezett szűkebbkörő. baráti pedagógus-találkozón előadást tartott szovjetunióbeli élményeiről. Előadását élénk és közvet-y len vita, s utána baráti körben,' elköltött vacsora követte. Tanácsaink az iskolai mulasztások csökkentéséért ISKOLÁNKBAN nyolc hónappal a tanévkezdés után lankadatlan szorgalommal folyik a munka a minél több tudásért, a minél jobb tanévvégi eredményért. Nevelőink lelkiismeretes munkája, tanulóink túlnyomó többségének rendszeres iskolában árása, növekvő szorgalma, biztató megyei altalános tanulmányi eredményt Ígér. A rendszeres iskolába járó általános iskolai tanulók javuló tanulmányi eredménye mellett hosszú évek óta egyik legnagyobb gondunk — az oktatónevelő munka eredményességét tekintve — az iskolai mulasztások alig-alig csökkenő, igen magas száma. AZ ELMÚLT ÉVBEN 77 343 általános iskolai tanuló közül Közös gazdaságaink életéből Erősödik a hartai Béke Tszcs Őszre 300 darabból álló közös birkaállományt létesítenek saját erőből. 15 holdat erdősítenek. További tervek között szerepel közös marhaistálló létesítése. A tagság igyekszik úgy megvalósítani a beruházásokat, hogy ne kelljen állami hitelt igénybe venni. Tavaly egy közös magtárt építettek, amelyhez a tagság jelentős munkával járult hozzá, ennek köszönhető, hogy ezt az épületet is saját erőből tudták létrehozni. 83 agronőmus dolgozik tsz-einkben Örvendetes jelenség, hogy megyénk termelőszövetkezeteiben — kevés kivételtől eltekintve — már nem idegenkednek annyira a mezőgazdálkodás szakemberétől, mint az előző években. Ösz- szesen 83 agronőmus dolgozik termelőszövetkezeteinkben, nem egy helyütt, mint a solti Szikrában és a kiskunfélegyházi Dózsában, kettő-kettő is. Májusban a kecskeméti tsz-ek közül a Szabadságharcos, a Törekvés és az Előre fogadott fel agronó- must, Király Lajos, Bera Lajos és Unyi Lajos személyében. Az utóbbi tsz külön dicséretet érdemel azért, mert bár a kormányrendelet 500 holdas és ennél nagyobb nagyüzemi gazdaságoknak írja elő az agronőmus alkalmazását, az Előre a 367 holdján sem fél attól, hogy ráfizet a szakemberre. Máskülönben államunk 57 Bács megyei tsz-nek nyújt a gazdasági erejüktől függően kisebb-nagyobb összegű, összesen 41 ezer forint támogatást az agronőmus fizetésének a fedezésére. Ősszel kettős könyvviteli tanfolyam indul Harminchat termelőszövetkezeti könyvelő vizsgázott sikeresen a részükre a kalocsai Mező- gazdasági Technikumban rendezett hathetes könyvelői tanfolyamon. Itt jegyezzük meg, hogy a jobb és nagyobb termelőszövetkezetekben országszerte fokozatosan rátérnek a kettős könyvvitel alkalmazására, s ezért Kecskeméten is az ősszel nyolchónapos kettős könyvviteli tanfolyam indul, mintegy 80—85 Bács megyei tsz-könyvelő számára. Fellendült a pulykatenyésztés A Bács megyei keltetőállomások a termelőszövetkezetek kívánságára az idén pulykakeltetéssel is foglalkoznak. Az ország legjobb kísérleti gazdaságaiból szerzett pulykatojásokat berakták már a keltetőgépekbe. Az idén előreláthatólag mintegy tízezer pulykát keltetnek és adnak át tenyésztésre a termelőszövetkezeteknek legnagyobbrészt azokra a vidékekre, ahol már hagyományai vannak a pulykatenyésztésnek. mulasztás miatt 2918 nem kaphatott évvégi osztályzatot. Az egy' tanulóra eső mulasztási napok száma 16, s általános iskolai ta~\ nulóink közül az elmúlt tanév-: ben csupán 6762 tanuló nem mulasztott. Esztendők óta folyik már céltudatos munka a mulasztások csökkentése érdekében a nevelők rendszeres családlátogatásával társadalmi és tömegszervezetek felvilágosító munkája segítségé-! vei. Helyi tanácsaink is egyre,- többet foglalkoznak és törődnek)' ifjúságunk nevelésének kérdési sével, a tanácsülések jó határé-! zatainak végrehajtása, vb- és tanácstagok példamutató felvi-4 lágosító múnkája is számottevő'- eredményeket mutat. A FELVILÁGOSÍTÁS és a' meggyőzés a mulasztások csökkentésére sajnos nem minden szülőnél vezet eredményre. Is-! mételt családlátogatás, meggyőző érvelés és figyelmeztetés után esetenként szükség van az! igazolatlanul mulasztók bírságo- lására is. Ez helyi tanácsaink joga, de egyúttal kötelessége is.' Ezzel a joggal és kötelességgel tanácsainknak a jövőben még következetesebben kell élniök! és a bírságolás ténye mellett gondoskodjanak a bírságolási! összeg behajtásról is. Az a dicséretes törekvés, mellvel helvi1-aM§oi<^cs<3<5§cK®e§a<^ogc*csa§cK@c^^ TÍZÉVES az ö/ájzágdi J^íLuttöLZőigálat tanácsaink foglalkoznak ifjúságunk nevelési kérdéseivel, anya-! giak biztosítása mellett az e- célt szolgáló társadalmi munkák irányításával és szervezésével, párosuljon a jövőben kö-! vetkezetesebben az 1951. évi 15. sz. trv. végrehajtásával, az iga-* zolatlanul mulasztó gondviselők, bírságolásával is. A jó termésért megfeszített* mezőgazdasági munka folyik a] határban. Az iskolák padjaiban* további jó tanulás, rendszeres is-! kolábajárás érlelheti csak a* jó évvégi bizonyítványt. A tanév' végi jó eredmény eléréséhez! azonban szükség van a szülők,' tanácsaink, társadalmi és tömeg-! szervezetek segítségére. NEVELŐINK további céltuda-! tos családlátogatása, az iskola és! a családi ház közötti jó kapcsolat elmélyülése, tanácsaink és, tömegszervezeteink közös erőfe-' szítése az iskolai mulasztások! elleni harcban meggyőződésünk* szerint már a közeli jövőben is! számottevő eredményeket hozhat. > Tíz évvel ezelőtt szervezték ’meg az Országos Mentőszolgálatot, amely akkoriban megyénkében átvette a városi egészségiőröktől, a tűzoltóktól a mentési (feladatokat. Áldozatos és nehéz ’munkát végző mentőink országos szervezetének 10. évfordulóján érdemes megemlékeznünk (Kecskemét városa mentőszolgálatának történetéről. 1936-ig csupán két lófogatú * kocsi szállította a betegeket. > Mivel azonban egyik csupán ’fertőző betegeket vihetett, a smásik kocsi egyáltalán nem volt ’elég a betegek gyors orvosi kezeléshez juttatására- A két lo- ivaskocsi mellé 1936-ban kapta (a város az első mentőautót, >amelyet csupán 1940-ben pótoljak egy Packard gyártmányú ’gépkocsival. — Elképzelhetjük, (hogy a négy évet szolgáló, — ’szinte állandóan úton levő gépkocsi nem elégíthette ki teljesen a szükségleteket. 1944 októberében ugyan már ’két mentőautó járta a várost és >a vidéket, de a háborús gazdálkodás miatt csupán pár hőna- íPig: »frontszolgálatra" vitték az ’autót is. A felszabadulás után >egészen 1947-ig ismét két lovas- ’kocsi döcögtette be a betegeket >a kórházba. Az első — Dodge ’gyártmányú — gépkocsit a fel- szabadulás után, 1947-ben kapta )a város. Ekkor — a felszabadulás előttihez hasonlóan — még csupán öt létszámú volt a mentőszemélyzet. Az Országos Mentőszolgálat megalakulása után a kecskeméti mentők 1949-ben léptek ki a tűzoltók kötelékéből, s lettek tagjai az új szervezetnek, s — államunknak a beteg dolgozókról való gondoskodásaképpen — azonnal kaptak egy újabb mentőautót is. Meg kell említeni, hogy egészen 1951-ig nem volt a mentő- szolgálatnak orvosa. A felszabadulásig nem tartották szükségesnek a vármegye urai, utána pedig a gazdasági helyzet javulásáig nem lehetett a mentőorvosi állás betöltésére gondolni. 1951-től kezdve azonban a legsúlyosabb esetekben a mentőkkel a mentőorvos is kimegy, s a legszakavatottabb elsősegélyben részesíti a beteget. A kecskeméti mentőállomáson jelenleg húsz létszámú személyzet dolgozik, s áldozatosan, sokszor a legnehezebb körülmények között gondoskodik arról, hogy a rájuk bízott beteg a lehető leggyorsabban, legrövidebb úton, s legkényelmesebben juthasson orvosi kezeléshez. A rendelkezésükre álló öt gépkocsival, amelyek közül egyet állandó tartalékban tartanak előre nem látott helyzetre való tekintettel — havonta 6—700 beteget szállítanak kórházba. A budapesti klinikák kezelésére szoruló betegeket pedig, súlyos esetekben, a Budapestről lehívott mentőszolgálat) repülőgépekkel viszik fel, szint* percek alatt — a fővárosba. Államunk — amint láthatjuk — nagy anyagi eszközökkel hívta életre az Országos Mentőszolgálatot, sokat költ rá, hogj minél eredményesebben szolgálhassa a megbetegedett dolgozókat. Az Országos Mentőszolgá lat megalakulásának . tizedi) évfordulója alkalmából szere tettel köszöntjük a mentőket akik életeket mentenek meg betegekhez viszik a gyors gyógyulás lehetőségét, emberi fájdalmakat szüntetnek meg, f ezer meg ezer hozzátartozó arcáról törlik le a beteg családtagért hulló könnyeket. Versenyeznek cs traktorosok Lelkesen folyik a traktorosok tavaszi versenye a Bajai Gépállomáson. A kitűzött díjak mellé estéről estére odakerül annak a traktorosnak a neve, aki a helyezési sorrendben annak pillanatnyi tulajdonosa: A minap érdekes témával ütötte el a vonatra várakozás számomra kellemetlen perceit egyik ismerősöm, aki — mint kiderült — a társadalmi érintkezések terén bizonyos ésszerűsítések meghonosításával foglalkozik. Egyik, a figyelmét nagyon lekötő témája: a köszönés, illetve az ezzel kapcsolatos — szerinte feltétlenül meghonosítandó — takarékoskodás. Miben is áll ez az elég nagy érdeklődésre számot tartó ész- szerűsítés? Először is — kezdi el a fejtegetést —, a köszönés nem haladó hagyomány, hanem valamiféle feudál-kapitalista jellegű elvtelenség, már annál is inkább, mert a termelékenység emelése és az üres járatok elleni harc korszakában kerülendő minden felesleges szókiejtés vagy karmozdulat. A köszönés korszertűlen is — folytatja —, mert hiszen feljegyzések vannak arra nézve, hogy már az ókorban is köszöntek egymásnak az emberek. Eme csöke- véay» kispolgári képmutatás. AKIKBEN NINCS KÖSZÖNET... önmagáért való formalizmus, szemforgató allűr — ahogyan nevezte — megszüntetése érdekében ismerősöm az alábbi szervezeti intézkedéseket tartja szükségesnek. Meg kell szüntetni a kalapipart és ennek nyomán a kalap viselését, nem beszélve annak melléktermékéről, a köszönésről. A még magánháztartásokban levő kalapokat össze kell gyűjteni és a »Hogyan viselkedjünk?« tanfolyam »Köszönjünk vagy nem?« című előadás alkalmával gyakorlati bemutatóként ünnepélyesen el kell égetni. Erre a radikális intézkedésre azért van szükség, nehogy bárki abba a hibába essék, hogy valakinek is köszönjön, és esetleg, ha nem is tudatosan, de hódoljon a kalaplevétel tiszteletet farizeusko- dó, régi, de úgy látszik nem bevált szokásának. Kalapnélküli, a köszönést merev és semmibe tekintő nofával (így mondta), felváltó társadalmi ellenőröket szükséges a korzó és a forgalmasabb utak egyes pontjain ' felállítani, akik egyrészt jobb belátásra bírják a köszönő megtévedteket, vagy személyi igazolványuk alapján feljegyzik a nemköszönő kalaposokat és hetenként egy alkalommal közöttük sorsolják ki az »Ilyenek vagytok Ti!« könyvtár eddig megjelent 12 kötetét. Akik visszaeső bűnösként — nem térve jobb belátásra — köszönésre vetemednek, azokat ki kell »szúrni« a sajtóban, pellengérre kell állítani a közvélemény előtt, hogy érezzék magukat a társadalom számkivetettjeiként. Különösen azok ellen kell szigorúan és határozottan fellépni, no meg eljárni, aki kalapját levéve köszönti idősebb barátját, hivatali elöljáróját vagy éppen hölgyismerősét. De az olyanok ellen is könyörtelennek kell lenni, aki kalaplevett üdvözlést hasonlóan viszonoz.; Az eme jelenségeket megvető: blazirt, zsebre dugott kezű fity-J málókat, illetve fényképeiket a. jó példák kirakatába kell hu-* szonnégy órán belül helyezni. ) A társadalomnak — magya-S rázta ismerősöm — fel kell- emelnie szavát... Tovább nem* folytathatta, mert a gyorsvonat^ begördült a pályaudvarra és ő( rohanva elköszönt tőlem (nem) tudta leküzdeni régi csökevé- nyét!), és bennem a végszó ma-J radt meg: A társadalomnak (ténylege-! sen) fel kell emelnie szavát... ,< de a köszönés és az egymás* iránti tiszteleten alapuló — eb-< ben is nyilvánult — megbecsü-< lés mellett. Mert sajnálatos,, hogy ismerősöm tervezgetésének< — bár ez a széles nyilvánosság, előtt csak most vált ismeretes-< ség — máris igen sok követője; vaa ) Ezek azok, akikre illik a< régi mondás: nincs bennük kö-^ szünet, illetve és helyesbítve:; köszönés! i Weither Dániel 3
