Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-04 / 104. szám
Összeállította a Petőfi Népe szerkesztősége és a megyei tanács művelődési osztálya Varga Mihályt ANYÁM, ezen a biztató, kedves napon engedd, hogy e szűkreszabott levélben elmondjam, afni megtölti most a szívemet. Bevallom, olyan kimondhatatlan szorongásféle remegteti meg az egész bensőmet, hogy szinte nem tudok, írni. — Ki tudja, hányadszor kezdem elölről az írást! Csak nyögdécselni tudok, hisz oly alázat és szerénység illene ahhoz a levélhez, melyet írok, hogy annyi nem telik tőlem. De mit is lehetne mondani, ami felérne azzal a tengernyi bajjal, kínnal, szenvedéssel, amiben neked volt részed, amíg felneveltél? Milyen szó kellene az JlmlL amióunli&z álmatlan éjszakákért, a kiömlött könnyeidért1 Milyen levél adhatna írt az életen át tartó görnyedésedért? Nem, nem, nem lehet ezt leírni, nincs erre szó: ceruza, kéz, szív, írógép, papír, — mind-mind gyenge ehhez. Mert a Te érdemed, Anyám, éppen úgy, mint minden más, becsületes, igaz anyáé, felmérhetetlen. Mert fi aggódó, siető, jó édesanyák, egy kicsit mindnyájan hősök vagytok, a jövő hősies hordozói és dédelgetői. És ó, ti Hősök, állandóan hadakozó édesanyák, mit kaptok érte cserébe? Talán a gyorsan növő gyerekekben való gyönyörködést? — Igen, igen... Ez jelenti néktek az igazi boldogságot, de jaj, mást, mást is kaptok...! Mert az édesanya sokat sír, amikor senki se látja. És az övé az állandó aggódás. És neki jut minden jóból a legkevesebb, és minden rosszból a legtöbb. Anyám, ezen a napon titeket köszöntünk, ma mosolyt szeretnénk látni az arcotokon, azt akarjuk, hogy drága szívetek megdobogjon az örömtől. Elgondolom, milyen lehettem a bölcsőben, amikor a kínzó munka után este fölém hajoltál. Milyen rég volt! Hát honnét bennetek az a kiapadhatatlan erő, amivel végigküz- ditek az életet! Azt hiszem, tudom, Anyám. Mert ti hisz* tek az élet erejében, ti hisztek a jövőben, mert ti hittétek, biztosan, mindig hittétek, hogy eljön majd egy olyan világ, amikor enyhül a gond és szaporodik a boldogság. Én nagyon rossz fiad vagyok, és mi mindnyájan nagyon rossz gyerekei vagyunk az anyánknak. Mert soha, soha nem lehetünk olyan jók, hogy a jóságunk igazi hála lehetne. Most pedig, Anyám, valamennyi tavaszi virágot letépek gondolatban és könnyes szemmel, az irántad érzett szeretet szent érzetével átnyújtom: íme, fogadd el Fiadtól. A I.ásaki Erzsébeti Átölel különös meleq erő Hűvös szél lombtalan fákat hímbál, Esőtől terhesek a fellegek. Az újságárus bódéjában áll, S a gyárkémény nagy füstöt ereget. Autók berregnek át a téren. A Nap ma még egyszer sem bújt elő, De míg a lengő zászlócsokrot nézem Átölel különös meleg erő, És nagy himnuszodat hallom zengni Minden ember ajkáról: szeretet. S kiáltani vágyom, hogy így menni, Bátran küzdve, tovább emberek! Faxekas Tiboréi Papriljás^rumpli Nem tévedés a cím, mert csak tudós szótárkészítő jr, s pedáns pincér mond burgonyát. A többi honpolgár makacs közönnyel krumplit ért felénk. Hej, jó is az, ha ízhez értő kéz szerelmes gonddal főzi! Púpozott kanállal már zsírt és csípős hagymát könnyezni sem fél... Paprikát is szór, erőset, jócskán, mit törődve bölcs beszéddel, tiltó doktorokkal, ők korábban halnak úgyis. Mélyre szívd az illatát, ha füstölt oldalast, vagy kolbászt rejtve tányérodra jut! Megunhatatlan étel ez! Nyelved csókolja íze, simogatja bent a gyomrod. Kétszer végy belőle, így kettős a hasznod és dicséret is. Rá szódavízzel egy pohár bort még, s nevesd a naptárt, mely tudatlanul hétköznapot mutat... Fodor János; Ferke édesen vie ján záporozott a panasz: — Édesanyám, jaj, édesanyám, nagyon, de nagyon fáj, úgy érzem, mintha lángba tartanák. A kis petróleumlámpa alig világított, Ferke fekhelyéig csak a fénye töredéke jutott. Az édesanya felemelte és közelebb vitte és akkor látta meg Igazán, hogy a kisujja már nagyujjá dagadt. De kelésnek nyoma sem látszott. A rozzant vekkeróra rekedten ketyegett, az édesanya a dagadt ujjról ránézett és kétségbeesetten tördelte a kezét. — Bár csak már reggel volna! De az óra mutatója éjfélnél is előbbre állt s Ferke hánykolódott, vergődött. Az édesanya minden mozdulatára úgy érezte, hogy a szíve szakad meg. Ügy magára vállalta volna azt a lábfájást, nemcsak a kisujjat, hanem az egész lábát odaadta volna, ha Ferkének azzal enyhülést szerezhetne. De az ilyen óhaj, csak óhaj marad és ezért átölelte Ferkét és siettette. S húzta rá a tiszta inget, adta Goór Imrei Makai István: MÁJUS ELSEJEN Mozdul a rögben a magnak a nedve, Harsan az élet a föld kerekén, Ritmusok gyújtanak sziveket kedvre, I/ángpiros nap nevet arcok egén. Gyárban is, földön is áll ma a munka, Hajdani szolgahad ünnepet iil. Ünnepi zászlaja fátyol a múltra, Sorsa felett maga dönt egyedül. Gépeket mozgató, vastenyerekben Bársonyos gyermeki kéz melegül. Asszonyok éneke cseng a menetben, Víg zene, jó kacaj összevegyül. Mintha a Földteke egy haza lenne, — Olvad ma egybe a munkás-világ, Harcokat kezdeni, menni csak rendre Mindennek ellen, mi rejt még hibát. Mozdul a Minden az eszme hogy árad, Pirlanak benne az új májusok: Holnap az Ember: a munkán ha fárad, Altató dalt neki Béke susog. röaaaázIia-fú-^duJt GLtccaL Tavaszba-fordult arccal, szélnek feszített mellel fogom a fénylő Nappal kezét, mely itt marasztal, megfog és nem ereszt el. Lovakon tajték villog, föld fordul: nő barázda; nagy égi láng a gyilkot, amely markába siklott, a föld húsába vágja és friss vizek kigyűlnek: tavaszi fényre gyúUiak, virágai a vérnek szerelemgyönggyé érnek s tüzekben megújulnak. — Élted-táplálva folyton: előveszem szalonnám, múlt ősszel kiforrt mustom. s hogy téged is kigyújtson, veszem dalostarisznyám s tavaszba-fordult arccal, szélnek meredő mellel fogom a fénylő Nappal kezét, mely itt marasztal s — kezed, mely nem ereszt el. zajban nagyothallóhoz beszélt volna Ferke. Pedig marta, vájta a szivét á gyermeki féltés és aggódás vissza-visszatérő rimánko- dása: — Engedjen, édesanyám, hiszen megbetegszik. Nem bánta, legyen vele, ami lesz, csak a fia gyógyuljon meg és egészen az orvos rendelőjébe vitte. És ahhoz is volt ereje, hogy a fejét fogja, amikor az orvos kése belevágott a fájós ujj- ba és akkor sem omlott össze, amikor a genny, a vér a tálba folyt és velük a sebből kikerülő, porrá vált széndarabka az egészet feketére festette. S ezenfelül még akkor is maradt benne any- nyi erő, amikor az orvos kocsiról kezdett beszélni, hogy azt mondja: — Tessék csak hagyni, ahogy jöttünk, úgy megyünk is, kibírjuk, nem volt az olyan nehéz. így titkolta el, hogy kocsira már nincs pénze. S túl a kapun már a hátára vette Ferkót és úgy vitte, mintha óriási bátyú volna. Ferkíe átölelte a nyakát és menteit, mentek, csak a Hold látta őket, de a halk nyögdicselésre és nyöszörgésre az is egy arra kúszó, apró bárányfelhő mögé bújt s úgy tett, mintha nem hallaná: — Tegyen le, édesanyám... F erkéből azóta már rég Fe. renc lett, mégis valahányszor a világító Holdra tekint, de máskor is, sokszor gondol a nagyon erős, .jóságosán jó, de már rég porladó édesanyjára. Ssiklai Ottó: MÁJUS 1 Vágyak és a célok országút ján — Hol a májusi szél port kever 4* Tüzes dalokkal, harcos köszöntéssel. Egy szabad ország népe menetel. Rendíthetetlen már ez a sereg, Üj élet felé vezet az útjuk, A vörös zászlót erős kézben fogják, És gyilkos ősz nem fog már rajtuk. Sok helyen még öl, pusztít a fegyver. Az égen atomrepülő kering, Tavaszgyilkos, sötét őszi hordák Próbálkoznak itt meg itt megint. Hullik a vér, — de felcsap az ének, S a népek mint a bimbózó faág, Láncot tépnek, rügyet pattantanak, és legyőzik a múlót, — a halált. Vágyak és a célok országútján — Hol a májusi szél port kever — A kéz a kézben, harcos egységben, A munkásosztály együtt menetel. H ogy melyik városban laktak akkor régen Ferkéék, pontosan nem is tudom. Lehet, hogy Kiskunfélegyházán, de az sincs kizárva, hogy Kecskeméten, de arra sem mernék esküt tenni, nem Kiskunhalason-e? Sütött a nap, biztosan süthetett, mert Ferkéék mezítláb voltak. Vagy ha borult, vagy hideg volt, akkor is úgy jártak? Persze, hogy úgy addig, amíg a sok takarításból, mosásból cipő nem lett. Azért játékuk is volt. Érdekes, izgalmas játékuk. Kimentek a vasúti sínekre, ahol már ritkábban láthattak pályaőröket és azzal szórakoztak, hogy versenyeket rendeztek a nyílegyenes síneken. Aki legtovább bírta rajtuk a talpalást, az győzött. Egyszer mind kidőltek Ferke mellől a fiúk, de ő csak ütögette a lábát a meleg acélhoz és jókat nevetett, amikor társai izgatottan ugrándoztak körülötte és kiabálták: — Bírja! — Fogadjuk, hogy nem bírja! Ferke annyira nevetett ezen, hogy megcsúszott és elesett, a lábát beleverte a sínbe és a kis- újján seb keletkezett. Nem csináltak belőle nagy galibát. Pók- * hálót és agyagot tettek rá, amitől a vérzés lassan elállt. Estére Ferke felejtette is a dolgot, másnapra csak kis vonal látszott a seb helyén, harmadnapra még az sem. Ügy egy hét után Ferke arra ébredt, hogy nagy forróság kínozza, a megütött ujját pedig mintha meggyújtották volna. — Halkan nyöszörgőit. A z édesanyja máris mellette termett. A homlokát simogatta. — Mi a baj, kisfiam? Ferke cserepes ajakkal felelte: — Nem tudom, édes, de úgy ég. Az édesanya arcát Ferke arcához szorította. — Mi ég, kisfiam? Ferke kidugta a pokróc alól a lábát és mutatta. — Itt. Az ujjam. Az édesanyja hozzáért, gyengéden, leheletfinoman, de Ferke mégis feljajdult. — Jaj, ne bántsa, fáj! Az édesanya szeme megtelt könnyel. — Alig érintettem, úgy nyúltam hozzá, mint a fiókgalambhoz — Aztán a lócához sietett, ahol a kopott mosdótál állt és mondta sebesen: — De várj csak, mindjárt segítek én rajta. Ruhát vizezett, a sebre helyez-, te, a ruhára szárazai is csavart,' hogy jobban tartsa a nedvességet, de nem használt. Az ujj hevesen lüktetett és irgalmatlanul fájt. Pedig Ferke erős akart lenni, nyelte befelé a fájdalmat, de a szeméből hullott a zápor s szá^WWW»íWVVS^WVWVWVWWWWW fel a nadrágot, közben mintha ölbenülő gyerekhez beszélne, úgy babusgatta. — Ne félj, meggyógyulsz, kisfiam. Megyünk az orvoshoz. Indultak is, de a kapunál Ferke már a földön ült és zokogta: — Fáj, nagyon fáj, nem bírok ráállni. Az édesanyja támogatta volna és biztatta. — Mégis próbáld meg, kisfiam. Ferke hallgatott volna a szóra, de a térde összecsuklott és visz- szaesett a földre. Erre az édesanyja hirtelen elhatározással alá- nyult és felemelte. — Öleld át a nyakamat. Ferke szabadkozott, kérte, kérlelte, mondta, okolta, hogy nehéz, súlya van. Maholnap tízéves lesz, nem viheti ölben, hiszen beleszakadna. A z édesanya mégis felemelte és vitte, cipelte. Vitte és cipelte az elhagyott utcákon, s nagy cseppek hullottak Ferke arcára. Nem esőcseppek voltak, hiszen a Hold világított, de az édesanya sem sírt, hanem Ferke estének súlya okozta tehertől ömlött arcáról a víz. Ferke könyörgő tt: — Tegyen le, édesanyám. Az édesanya fülét betömte a szeretet-vattájával. Mintha nagy XAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAMAAAAAAAAA/
