Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-28 / 124. szám

Erősakaraíú, állhatatos ember | Közös gazdaságaink életéből Alacsony termetű, kicsit tömök, mindig vígkedéiyű em­ber Reisz Sándor, a Kecskeméti Gyümölcsszeszipari Vállalat Izsáki telepvezetője. 26 éve dol­gozik a községben. Minden izsá- ki ismeri. Közkedvelt, népszerű ember a faluban. Egy alkalom­mal — van annak már 20—25 éve — elhatározta, hogy szeszes­italt nem fogyaszt. Azóta őt senki nem látta sem inni, sem dohányozni. Erősakaratú em­ber. De nemcsak ebben erős aka­ratú, hanem ugyanilyen állha­tatossággal szervezi. Irányítja a termelést és vesz részt a köz­életi tevékenységben is. Mun­katársai iránt figyelmes. Helyes ;anácsaival a munkafolyamatok megfelelő ellenőrzésével na^y szerepe van a tervek teljesítésé­ben. Átlagosan naponta 7—8 hektoliter jó minőségű 40—60 fokos gyümölcspálinkát gyárta­nak. Vállalatuk most már ki­lencedszer nyerte el az élüzem címet. A közéletben mint párt­vezetőségi tag és tanácstag te­vékenykedik Reisz elvtárs. Se­gít előkészíteni és megszervez­ni a pártszervezet gyűléseit és a pártcsoport-bizalmi értekez­leteket. Mint tanácstag, sok időt for­dít választói ügyes-bajos dol­gainak elintézésére és a község­fejlesztési tervek megvalósítá­sának elősegítésére. A közel­múltban kisgyűléseken ismer­tette azokat az intézkedéseket, amelyeket a községi tanács fo­ganatosított a házhelyek mi­előbbi kiosztása, a villanyháló­zat bővítése, hídmérleg beszer­zése és a járdák kijavítása ér­dekében. Választóival és a község dol­gozóival való jó kapcsolatát mutatja, hogy igen sokan kere­sik fel lakásán is javaslatokkal, kérelmekkel vagy panasszal. Veréb Mihály, az állami gaz­daság dolgozója Reisz elvtársat kérte meg öregségi segély irán­ti kérelme megírására. Többen gyermekeik technikumba vagy gimnáziumba Íratásának módo­zatai, a házhely igénylés felté­telei és az adófizetési kedvez­mények elnyerésének lehetősé­gei iránt érdeklődtek tőle. Reisz elvtárs tájékozott, sokat olvasó ember. Egyike azoknak, akik a legtöbb napi­lapot és folyóiratot járatják a községben. Előfizetője a Nép- szabadságnak, a Petőfi Népé­nek, a Társadalmi Szemlének, a Nők Lapjának, a Pajtásnak, a Könyvbarátnak, a Fülesnek és a Népsportnak. A fentieken kí­vül számos szépirodalmi köny­vet is elolvas. Erre leginkább a késő éjjeli órákban és munka­szüneti napokon talál lehetősé­get. Elfoglaltságához tartozik, hogy vezetőségi tagja a községi tűzoltó egyesületnek, a község­fejlesztési állandó bizottságnak, a megyei sportszövetségnek és elnöke a helyi sportkörnek. Arra a kérdésre, hogy nem fárasztó-e ennek a sok tiszte­letbeli társadalmi munkakörnek az ellátása, azt válaszolta: — nincs szebb hivatás, mint a dol­gozó emberekért, a közért, a szocializmus építéséért önzetle­nül munkálkodni. figyelemmel kíséri a termelőszövetkezet munkáját és annak eredményeiről gyakran vitatkozik ismerőseivel. A II. Kongresszus Termelőszövetke­zet az elmúlt évben munkaegy­ségenként 50 forinton felüli jövedelmet osztott tagjainak. A szövetkezetben dolgozók közül most többen új házat építenek maguknak. Mindez gyakorlat­ban igazolja a nagyüzem fölé­nyét, és olyan új érveket szol­gáltat Reisz elvtársnak, amit a többi kommunistával együtt igen jól gyümölcsöztethetnek sokoldalú, közéleti munkájuk közben. Alágy József MEGYÉNK TERMELŐSZÖ­VETKEZETEI az első negyed­évre 16 ezer naposcsibét igé­nyeltek terveik szerint. Később a tervek felülvizsgálása során, valamint a1' baromfitenyésztés iránti érdeklődés megnövekedé­se következtében ez az igény jelentősen megnövekedett. Ed­dig megyénk termelőszövetke­zetei több mint 40 ezer napos­csibét igényeltek és még továb­bi 30—40 ezer darab igény vár­ható. 20 ezer naposcsibét átvet­tek már, számos közös gazda­ság több ezer darabot igényelt. A kiskunfélegyházi Dózsa pél­dául 3 ezer darabot vett át. Pulykából 2700 darabot igényel­tek a megye szövetkezetei. * A BAJAI JÁRÁSBAN jól halad a növényápolás, a kuko­rica kapálása, a cukorrépa egye- lése és sarabolása. E fontos munkában a termelőszövetke­zetek járnak élen. A vaskút! Kossuth, a dávodi Rákóczi, a csátaljai Budai Nagy Antal, a felsöszentiváni Vörös Október Termelőszövetkezetben már több száz holdon elvégezték a nö­vényápolást. * A SZEREMLEl Béke Terme­lőszövetkezet 20 darab fehér hússertés anyakocát vásárolt. A kocák a sertésállomány egészsé­ges felfrissítését szolgálják majd. A TERMELÉSI tervek mó­dosítása után megyénk terme­lőszövetkezeteiben az egy ka- tasztrális holdra jutó műtrágya felhasználás meghaladja a száz kilogrammot. Különösen jelen­tős a dunavecsei és a kalocsai járás szövetkezeteinek műtrá­gya igénye. A kalocsai járásban a termelőszövetkezetek átago- san 80 kilogramm műtrágyát használtak fel a tavasszal. Egyes termelőszövetkezetek, a dunavecsei Virágzó, a fajszi Vö­rös Csillag, a solti Szikra, az idén két mázsán felül szórtak műtrágyát katasztrális holdan­ként. * A TERMELŐSZÖVETKEZE­TEK jelentősen fejlesztik állat- állományukat. Igényeik mind sertésből, mind pedig juhból lé­nyegesen meghaladták a terve­zettet. A tervben szereplő 45 helyett eddig több mint 60 ter­melőszövetkezet jelentette be igényét sertéstörzsre. A iuhigény május elejéig több mint kétsze­rese a tervezettnek. Ez év első negyedévében megkétszerező­dött a termelőszövetkezetek ser­tés- és juhállományának törzs- könyvbe vétele. Jelenleg a koca- állomány 14.3 százaléka, az anyajuhok S.l százaléka törzs­könyvezett. Aszfaltút, vízmű, park és szökőkút egy Tisza menti faluban Az elmúlt években sok baj volt a községfejlesztéssel Ti- szakécskén. Olyan létesítmé­nyek megvalósítását vettük tervbe, amelyek nagy része nem lelkesítette a lakosságot, de még ezekből sem lett semmi. Az adózók éppen ezért alig fizettek községfejlesztési hoz­zájárulást. 1957-ben gyökeresen megvál­tozott a helyzet. Az év elején már 300 ezer forint volt a köz­ségfejlesztési számlán és nagy lendülettel fogtunk a tervek gyakorlati végrehajtásához. Elő­ször is olyan létesítményeket valósítottunk meg, amelyeknek örültek az emberek. Elkészült a gyepsori mélyfúrású kút, rifcly 200 családot lát el egész­séges ivóvízzel. Ennek történe­téhez hozzátartozik, hogy az ott lakók a kútfúrás költségei­nek felét magukra vállalták. Amikor azonban a kivitelezés­re került a sor, kiderült, hogy szeretnék saját udvarukba is bevezetni az ivóvizet. Felkarol­tuk a lakosság kezdeményezé­sét —, hiszen ki más érdekeit szolgálná a községfejlesztés? 110 000 forintos beruházással megépítettük a kutat, amely percenként 500 liter vizet ad. 130 család pedig — az összes földmunkát is elvégezve — sa­ját pénzén 190 000 forintos költ­séggel kiépítette az utcai háló­zatot. A munka végeztével min­denki elégedett volt és azt mondták az emberek: ezután pontosan fizetjük majd a köz­ségfejlesztési hozzájárulást. A következő lépésünk egy új tanító lakás építése volt az egyik tanyai iskolánál. Ez gyor­san ment. A helyi ktsz három hónap alatt felépítette és a la­kosság megelégedve látta ter­veink megvalósulását. Ezután nagy lendülettel fogtunk hozzá egyik filmszínházunk felújításá­hoz. A mozit a MOKÉP-pel kö­zösen 110 000 forintos költség­gel 4 hónap alatt hozattuk rend­be. Nagyon ügyeltünk arra, hogy a lakosságnak Ígért határidőt betartsuk. Augusztus 19-én ösz- szegyűltek a kőművesek, aszta­losok, ácsok, lakatosok, admi­nisztrátorok és tervezők a film­színházban, akiknek közvetve vagy két kezük munkáját őrzi a mozi felújítása. Az első elő­adást az ő részükre rendeztük, •ingyenesen. A Dankó Pista cí­mű régi magyar filmet mutat­tuk be. Augusztus 20-an pedig megnyitottuk a filmszínházat a község dolgozói számára is Ekkor a falu lakosságának nagy része már lelkes híve volt a községié j lesztésnek. ■ Elérkezett az év vége. Az utolsó hetekben még hatalmas földmunkát végezve 1000 mé­ter hosszúságban megjavítot­tunk egy évtizedek óta járhatat­lan útszakaszt. Decemberben több mint 100 000 forint köz­ségfejlesztést fizettek be, s a még felhasználásra nem került összeggel együtt 250 000 forint készpénzzel kezdhettük az 1958-as évet. Az év elején Űjbög tanyaköz­pontban az ivóvízellátás megja­vítása érdekében egy mélyfú­rású kutat építettünk 130 000 forint költséggel. A kút nem egészen két hónap alatt készült el, s vizét bevezettük az álta­lános iskolába is. A lakosság javasolta, hogy egy másik ta­nyaközpontban is létesítsünk törpevízművet. Az elkészül ter­vek szerint 510 000 forintba ke­rül a vízmű. A tanyaközpont lakói ebből 110 000 forint érté­kű földmunkát és 200 000 forint készpénzhozzájárulást vállaltak magukra. A többi kiadást a köz­ségfejlesztési alapból rendez­zük. A munka jó ütemben ha­lad, a hálózat teljesen ki van építve és augusztus 20-ra 120 család udvarában folyik majd az ártézi víz. Az emberek kérték, hogy portala- nítsuk a község belterületét. 300 000 fo­rintos beruházással — amelyből 90 000 forintot az állam ad — hozzáfogtunk az összes belterü­leti utak portalanításához. A falu központjában 6 méter szé­les, új aszfaltutat létesítünk. A munkát néhány hét múlva be is fejezik, s a gépjárművek por­felhő nélkül haladnak majd át Tiszakécskén. Szemrevaló parkot létesítet­tünk a Béke téren. A község la­kói a nyári estéken a park pad­jain üldögélve gyönyörködve né­zik, hogyan mutatja az idő mú­lását a 14 000 forintos költséggel beépített új toronyóra, hogyan csobog a park szökőkútjának vize és verődik vissza a reflekto­rok fénye a nemrég felállított íehérmarvany emlékműről. Felhívtuk a Béke utca lako­sait, hogy készítsenek virágos­kertet házaik előtt. Az embe­rek örömmel tettek eleget kéré­sünknek, s több mint száz por­ta előtt pompázik az utcában szépen gondozott virágoskert. A Béke utcai példa ragadós volt, s ma már virágot ültetnek, fű­magot vetnek a házak előtti jár­daszéleken, szerte a faluban. A Vasút utcát is fásították ebben az évben, s megható gondosko­dással öntözgetik a fiatal cse­metéket az utca lakói. Elhatá­roztuk, hogy ősszel minden ut­cát fásítunk. Ennek még az lesz az érdekessége, hogy minden ut­cában más-más fajta facsemetét ültetünk el. így szépítjük, épít­jük községünket, a lakossággal A SZAKASZOS, minden kö­vetelménynek megfelelő trá­gyakezelést eddig 40 termelőszö­vetkezet vezette be megyénk­ben. E termelőszövetkezetekben egy-két embert kimondottan csak a trágyakezelésre függet­lenítettek. Ilyen szövetkezet töb­bek között a kerekegyházé Dó­zsa, a fajszi Vörös Csillag, a dunavecsei Virágzó. A solti Szikra, valamint, a fajszi Vörös Csillag Termelőszövetkezet a tárgy aerjesztéshez szükséges nyersfoszfátból 100—100 mázsát vásárolt. * AZ ELMÚLT évhez viszo­nyítva a termelőszövetkezetek szerződéses termelése nagymér­tékben javult. Ez is tükrözi a belterjes gazdálkodás iránti tö­rekvéseket. Egy év alatt több, mint 6 ezer katasztrális hold­dal nőtt a termelőszövetkezetek szerződéses növénytermesztése. Az idén közös gazdaságaink szántóterületének 20,7 százaléka szerződéses növény. karöltve. Tóth Mária mb. vb-titkár Egy iis iezség panaszai I A DUNAVECSEI nő­tanács irodájában tar­tózkodtam éppen, ami­kor két fejkendős, pi­rosarcú parasztasszony állított be. Halkszavú üdvözlések után rövi­desen elmélyedt be­szélgetésbe kezdtek az elnökasszonnyal s még egyes indulatszókat se hallottarfi, pedig na­gyon érdekelt, amit a két asszony sűrű tag­lejtésekkel magyará­zott. Alig telt el azon­ban néhány perc és én is megismertem nem­csak e két asszony, ha­nem egy község fáj­dalmát. Ott kezdték — ami­kor megtudták, hogy ki és mi járatban va­gyok — hogy Üjsolt, ahol mindketten lak­nak, nem is olyan ré­gen alakult önálló köz- igazgatási községgé. A bevezetést hosszúra nyújtották és alig-alig akart kibújni a lényeg, hogy mi is a kívánsá­guk. Végre az egyik, a szapora beszédű — mint később megtud­tam, a helyi nőtanács elnöke — egyszerre ki­adta azt, ami a lelkét nyomta. — Autóbuszjárat kel­lene a faluba. Nem minden nap — vetette közbe, mert ő a köz kívánságát nagyon is merésznek találta — hanem legalább egy­szer egy héten. Mert tetszik tudni — raga­dott fel egy papírt az asztalról, s primitív rajzot produkált rajta — Solthoz 15 kilomé­terre, Dunavecséhez 18 kilométerre, Sza­badszálláshoz 9 kilo­méterre, a vasútállo­máshoz 10 kilométerre vagyunk. GYORSAN JÁRT kezében a csonknyi ce­ruza, s egyre-másra rajzolta fel egy-egy karikával jelezve a községeket. — Ha utazni aka­runk — folytatta ne- kihevülve — akkor le­het válogatni, hogy gyalog, vagy kerékpá­ron tegyük meg az utat. Hetipiackor egész népvándorlás indul . meg a faluból.;. — Ez még csak hagyján — vetette köz­be a másik — össze­sen egy vegyesbolt van a faluban, s ott sem lehet megkapni azt, amire esetenként szük­ségünk lenne. Pénzt és táviratot nem adhat fel senki, telefonálni nem lehet, mert a pos­tánkat elvették, s csak a csupasz karók állnak az út mellett; S még hogy kézzel­foghatóbb biztosítékot tárjanak elém, az egyik egy pár cipőt emel ki a spárgaszatyorból, me­lyet »postamunkában« csináltatott meg a du­navecsei cipésszel, mert náluk bizony az sincs, ömlik a panasz, mint a víz, amely gátat sza- ' kított: nincs borbély! Az egytantermes isko­lában 90 gyermek ta­nul! Miért nem építik tovább a Szabadszál­lás felé vezető köves- utat? A postát is visz- sza kellene helyezni! Néhány perc eltelik addig, míg az asszo­nyok megnyugodnak. Mert jogos a felhábo­rodásuk külön-külön s együttesen is. Ezer em­berről van szó, akiket hosszú kilométerek vá­lasztanak el a telefon­nal, orvossal, védőnő­vel és az egyéb szociá­lis ellátásba bekapcso­lódott falutól. VALÓ IGAZ, Üjsolt még a nagyléptékű tér­képen is igen kicsit mutat, tényleg aprócs­ka falu, de egyezer ember él ott, akik ép­pen olyan állampol* mint én itt Kecskemé­ten és ugyanúgy részi kívánnak a kultúra ál­dásából, mint bárme­lyikünk. Míg a két asszony várakozva néz rám, örülök, hogy ilyen panasz is elhang­zik most már. A ma­gyar paraszt megta­nult hinni és élni a technika és a kultúra áldásaival. Kéri, sőt követeli azt, amihez úgy érzi, neki is joga van a mi társadal­munkban. S megnyugtatom az asszonyokat, biztosan gondol erre a kis köz­ségre a járási, a me­gyei tanács. Ha pedig nem, hát a figyelmez­tetés sohasem késő, hi­szen a magyar köz­mondás is azt tartja: »Jobb későn, mint so­ha«. A posta nem tud­ni mi okból vette el tőlük a hivatalt, de ta­lán, ha megismerik a problémáikat, segíte­nek rajtuk. S nyomban azt gondolom, miért is ne, hiszen nem valami falrengető kérdés el­döntéséről van szó. Szavaim, vagy talán ' a sok panasz elmondá­sa, megnyugtatta az asszonyokat és jobb kedvvel indultak az iz­zasztó májusi napsü­tésben otthonuk felé, Gémes Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents