Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-28 / 124. szám
IKépek a Budapesti Ipari Vásárról A KISZ és a pedagógusok Közeleg a pedagógusok napja, amikor nemcsak ők, hanem a szülők, a tanítványok, az állami, a párt- és a KISZ-vezetők is számvetést csinálnak egy teljes esztendő munkájáról: mivel segítették a pedagógusokat? —, de skimbaveszik azt is: megkapták-e a pedagógusoktól azt, amit vártak tőlük? Az elmúlt napokban a kalocsai járási pártbizottság tanácskozásra hívta össze a járás párt- és KISZ-szervezeteinek titkárait, hogy közösen megbeszéljék az ifjúság szocialista nevelésének problémáit és jövő feladatait. A tanácskozás hasznossága csak a jövőben, a mindennapi munkában mutatkozik majd meg igazán. Annyi biztos: a közös hang, akarategység megszületett és ez jelentős lépés a jövőre nézve. A tanácskozást élőjétől végig a törődés jellemezte: hogyan, merre haladjunk tovább a megkezdett úton, hogy a meglevő hiányosságokat teljes egészében kijavítsuk? S szinte egybehangzó vélemény alakult ki, hogy a falusi KISZ-szervezetek munkájában sokat segíthetnek a pedagógusok. Minden felszólalónak azonban sajnálattal kellett felvetnie, hogy náluk hiányoznak a KISZ- ből a pedagógusok. Többen szóvátették, hogy egy részük bírálja, a másik pedig szinte ostorozza a KISZ-szervezetek hibáit, mindezt azonban kívülről, a KISZ »portájának« küszöbén túlról teszik. A »bűvös statisztika« is azt mutatja, hogy mindössze 12 pedagógus tagja a járásban az ifjúkommunisták szövetségének. Az aggodalom a párt és a KISZ-szervezetek vezetői részéről tehát e tekintetben jogos. S jogos a kérdés is: mire várnak a nevelési tapasztalatokkal rendelkező pedagógusok? Egyébként nem nehéz a hibákat kívülről ostorozni, ezt bárki megteheti. Nem is veszik rossznéven ezt a párt és a KISZ vezetői, de azoktól, akiknek legtöbb tapasztalatuk van az ifjúság nevelésének munkájában, nagyon nehéz elviselni a külső bírálatot. Különben semmilyen erőszaknak nincs értelme e téren. Ez volt a tanácskozás álláspontja. De felmerül a kérdés: meddig íognak gondolkodni és várni azok, akik sokat segíthetnének a pártnak az ifjúság szocialista nevelésében? Egyetlen példa aligha akad, hogy a pedagógus KISZ-tag, vezetőségi tag, vagy titkár ne részesülne megbecsülésben. Ahol belépnek szövetségünkbe, örömmel fogadják, s vezetőségi tagnak, vagy titkárnak is megválasztják őket. Kevés dolgozik közülük a KISZ-ben, de az a kevés a megmondhatója, hogy semmi ok a távolmaradásra, tartózkodásra, mert kell a »munkaerő« a KISZ- ben az ifjúság fejlődésének irányításához. Kérdezzék meg fiatal pedagógusaink Rézteleken Romsics elvtársnőt, öregcsertőn Haran- gozóné elvtársat és még más pedagógusokat: jól érzik-e magukat a KISZ vezetőségében, megbecsülik-e őket? Nagyon szeretnénk, ha a tanácskozás álláspontját elfogadnák fiatal pedagógusaink, s a párt, valamint a KlSZ-szerveze^páhtiafiőitattiak rDobútyőkcín A pálmonostori Lenin KISZ- szervezet fiataljainak nemrégiben olyan élményben volt részük, amelyet egyhamar nem felejtenek el. Kirándulást szerveztek Budapestre, Esztergomba és Dobogókőre. A fiatalok több szülőt is magukkal vittek, akik szintén nagyon örültek a lehetőségnek. A kirándulók külön autóbuszon utaztak, s egy napot töltöttek a fővárosban, ahol a Szabadság-hegyet, az Állatkertet és a Vidám Parkot látogatták meg. Megismerkedtek a főváros életének, szórakozási lehetőségeinek egy részével, majd az Üttörő Szállóban pihenték ki fáradalmaikat és másnap reggel, a Nemzeti Színház megtekintése után, tovább utaztak Vi- segrádra, ahol Mátyás király egykori várát nézték meg, majd felmentek a fellegvárba. Ezután az esztergomi bazilikát, valamint az ottani történelmi nevezetességeket tekintették meg, s végül, a régen emlegetett Dobogókőre utaztak. Ez alkalommal sok olyan szép látványban gyönyörködhettek a fiatalok, amilyenben az Alföldön kevésbé van részük. Dobogókő után újra Budapesten keresztül indultak haza. Az egész útvonalon vidámság, nótaszó jellemezte a Lenin kiszisták jókedvét. Külön öröm volt részükre, hogy Termes bácsi, az IBUSZ vezetője minden egyes helynek elmondta a történelmi nevezetességeit. E hosszú út még jobban ösz- szekovácsolta a Lenin iskola>! KISZ-szervezetének tagjait, va-l< lamint e környék idősebb doI->J gozói közül résztvevő kirándu-\‘ lókat. És újabb lépés volt az>| erős és egészséges KlSZLszerve-\< zet munkájának a további éred '* ményességéhez. — K —! tek vezetői, miként eddig, a jövőben is számítanak munkájukra és bíznak abban, hogy rövidesen minél többükkel találkoznak a kiszista fiatalok között, a kultúr- és sportmunkában ép pen úgy, mint az oktatás, a nevelés területén. Ismeretesek előttünk a fiatal pedagógusok problémái az eszmei, politikai állásfoglalást illetően is. Hiszen nem eggyel beszélgettünk; volt közöttük, aki nagyon őszintén elmondta, hogy a kultúr- és sportmunkában szívesen dolgozik, minden tudását és erejét latbaveti, de problémája van a kommunista hitvallást illetően, mert őt részben az iskola, részbén a szülői környezet vallásossága tanította, nevelte. Véleményünk szerint ezekkelj az előítéletekkel jobban tudnak« megbirkózni, ha az eddiginél 5 sokkal mélyebb kapcsolatba ke-t rülnek a KISZ-szervezettel, annak tagjaival, mert a kiszisták között ma már egyre több az olyan munkás- cs parasztfiatal, akitől lehet tanulni, tanulni lehet marxista meggyőződést. Az út, a cél vitathatatlan és j világos. Társadalmunk útja a < szocializmushoz, a kommuniz- * musba vezet. Minél előbb ésj minél többen felismerik ezt, annál többet teszünk a cél gyor-j sabb eléréséhez. Nemes és megtisztelő lesz I majd minden fiatal pedagógus1 számára, ha a távolabbi jövő-! ben számot, adhat arról, hogy1 az ifjúság iskolai és iskolán ki- j vüli kommunista nevelésében < minden tőle telhetőt megtett! E néhány gondolattal járu-1 lünk hozzá a pedagógusok idei napjához, s a legnagyobb biza-j lommal vagyunk, hogy ez is j hozzájárul ahhoz, hogy néhány1 fiatal pedagógus rálépjen a! KISZ-hez vezető útra. Mándity József, a KISZ kalocsai járási titkára : I Naponta sok ezren látogatják a vásárt. A Kínai Népköztársaság ' pavilonját sokan keresik fel és érdeklődéssel tanulmányozzák a kínai gépipar legújabb gyártmányait. A magyar ipar egyik büszkesége a legújabb típusú 250 köbcentis Pannónia motorkerékpár. <>oo<>c><><>o<k><><><>ck>o<><><>ck><xk><><><><>ch>ck><>o<>o<>ooooo<>6oí 'A levél nyomán intézkedelt a tanács A lapban megjelent levelem 'és a kivizsgálás eredményekép- ipen a következő hírt közlöm: a [Legutóbbi tanácsülésen napirendre tűzték a községben az j annyira kívánatos köztisztasági rendszabályok megtárgyalását. [Dr. Fekete Károly orvos ismertette azokat az egészségbe káros dolgokat, amelyek a legtöbb helyen, de különösen a cigánytelepüléseknél és az új házak portáin uralkodnak. Sürgette a felszólaló az illemhelyek építését. A tanácsülés egy tisztasági ellenőrző bizottságot hozott létre, amelybe beválasztották a községi örvöst, egy rendőrt, a végrehajtó bizottság titkárát és néhány tanácstagot. Feladatként kapták többek között azt, hogy vizsgálják felül a kötelező egészségvédelmi rendszabályokat, Valamint az iskolák egészségügyi helyzetét. Mindezeket azért írtam le, hogy bizonyítsam, milyen eredménye van fáradozásunknak. Horváth Emilné levelező, Orgovány Kiszistáink is készülnek a kalocsai napokra Gazdag programot állított össze a június 6—7—8-án megrendezésre kerülő kalocsai napok szervező bizottsága. E program végrehajtásából a kiszisták is kiveszik részüket. Ugyanis e három napon rendezik meg a falusi dolgozók szpartaki- ád versenyének járási döntőjét is. Fájsz, Miske, Drág- szél, Öregcsertő és a járás többi községének fiataljai már lelkesen készülnek a nemes vetélkedésre, A kulturális program is igen gazdag. A kalocsai napokon lesz ugyanis a megyei ifjúsági seregszemle járási bemutatója. A járás és a város legjobb együttesei mutatkoznak majd be a szabadtéri színpadon; A gazdag népművészeti hagyományokkal rendelkező községek (Miske, Drágszél. Homokmégy, öregcsertő) kiszistái pedig az ÜttÖröházban rendezendő népművészeti kiállításon a munkájuk legszebb gyümölcséit mutatják majd be. Szemet gyönyörködtető népművészeti tárgyaikat már többségében elkészítették. A kalocsai napok tehát minden bizonnyal felejthetetlen élményt jelentenek majd a részvevőknek! Mindig nagy tisztelője voltam a postának. Elmékszem, gyerekkoromban, újév napján különösen nagy szeretettel fogadtuk a kedves postás bácsit, akiben jóbarátot, majdnem rokont tiszteltünk. Hiszen hosszú éveken át kézbesítette nekünk a leveleket. Az újévi jókívánságot nagy pohár borral honorálta apám, a postás bácsi pedig átnyújtott egy kis füzetkét, a kézbesítők naptárát. Nekem adta egyenesen, mivelhogy akkor már írástudónak számítottam a családban, lévén nagyreményű elemista. Elolvastam én azt a naptárt azonnal. Ha a végére értem, újra kezdtem, mert csodálatos, szívet gyönyörködtető adomák, olvasmányok voltak benne a postás életről. Néhány hét múlva már könyv nélkül fújtam a »Postai levélküldemények bérmentesítéséről« szóló magvas szakcikket is. Nem jöttem volna zavarba, ha netalán Nicaraguába, vagy a Fokföldre kellett volna »levélküldeményt bérmentesítenem«, Dehát akkor én Új típusú posfdsmccel^? még csak a nagypapával leveleztem, egyszer egy esztendőben, bizonyítványosztás után. A posta iránti tisztelet ilyenformán úgyszólván családi örökség. El lehet képzelni, mennyire megrendültem mostanában, amikor az én kedves postámról másféle híreket hallottam. Mert mik történnek? Feladott a kecskeméti könyvterjesztő vállalat egy csomagot a Csengődi Községi Tanács címére, utánvéttel. A csomag visz- szajött, még pedig azzal az elképesztő megjelöléssel, hogy a címzett ismeretlen. Kérdezik a tanácsot: nem szűnt meg. Nézik a térképet: Csengőd változatlanul ott van a helyén. Hát akkor mi lehet a hiba? Azután meg, felad a könyvesbolt egy másik csomagot az érsekcsa- nádi tanácshoz címezve — április 17-én. Május 19-én — égy hónap és két nap múlva — visszakézbesítik, mert talán a címzett nem vette át. Kis bosz- szankodás a könyveseknél. Másnap jön a szigorú értesítés a könyvesboltba, fizessen a könyvterjesztő 4.80 forintot, mert hiszen a kézbesíthetetlen küldemény egy hónapig a postai raktárban feküdt, ezért pedig fek- bér jár. Nagy bosszan- kodás a könyvesboltban, sőt nagyon nagy, mert mit tehetnek a könyvkereskedők arról, hogy a postának csak egy hónap múlva jutott eszébe a kézbesíthetetlen küldemény visszaszármaztatása. Az sem a legszívderítőbb eset, hogy a könyvesboltnak címzett levelek egy részét rendszeresen a kecskeméti Sportbizottság postafiókjába rakják bele. A sportosok, mint jólelkű amatőr kézbesítők. futárral küldik át a nem nekik szóló írást a könyveseknek. Néha fel is borítják, mert ki a csoda nézegeti meg postabontáskor egy hivatalban minden boríték címzését. Várható fejlemény: a posta kikézbesít egy értesítőt a sportosoknak, miszerint rontják a postai kézbesítők szakmai tekintélyét és ezért fizessenek kártérítést. Ami azt illeti, az ilyesmik eléggé megtépázzák a mi postánk hírnevét, oktalanul, fölöslegesen. Emlékszem, valamikor az egyik postás címzés nélküli levelet kézbesített ki Nagykőrösre, mert a városnév helyén egy szépen megrajzolt zöld uborka díszelgett a ko- pertán. Nem hiszem, hogy végleg megfakult 1 volna a posta régi nimbusza, de úgylátszik, mintha egyesek elfelednék az országos jóhír hagyományát. Vajon ha lenne postanaptár, most is bele- ! tennék-e a postásviccek közé ezeket a viccnek kétségkívül mulatságos, de valóságnak nem túlságosan hízelgő eseteket? —yla—
