Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-23 / 120. szám

ü Jugoszláv Kommunisták Szövetsége VIL kongresszusa

és a nemzetközi kommunista mozgalom

(Folytatás a 3. oldalról.)

kapcsolatos legfontosabb kérdésekre korlátozzák. A JKSZ progamja viszont — miközbén hallgat a szovjet hadsereg jugoszláviai hadműveletéről — bőven beszél az 1948—1954-es idők vitáiról, a Jugoszláviát ért sérelemről, ami a többi szocialista ország részéről ténylegesen érte Jugoszláviát, s amit azóta tisztáztunk és megszüntettünk. A JKSZ VII. kongresszusa ezt újra felszínre hozta, mégpedig úgy, mintha a JKSZ a maga részéről semmiféle hibát nem követett volna el. hanem neki — mindenben igaza lett volna. Más szóval: az 1955-ös belgrádi nyilatkozatot — amely az SZKP kezdeményezésére született meg — a JKSZ vezető körei nem tudták felhasználni arra, hogy bátran felülvizsgálják saját nézeteiket és korrigálják saját hibáikat. Sajnálatos, hogy a JKSZ vezető körei ehelyett továbbra is a Jugoszláviát ért sérelemből igyekeztek politikai tőkét kovácsolni, amellett, hogy hasznosították a sérelem megszűnését is.

A testvérpártok kritikája teljes joggal utal arra. hogy 1956- ban a JKSZ vezető körei a magyarországi revizionista előretörés idején, azt támogatva, kibontották az »antisztálin izmus« zászlaját, mégpedig olyan helyzetben, amikor a nemzetközi reakció, a sztálini hibák feltárását kihasználva és eltúlozva, általános támadást indított a nemzetközi kommunista mozgalom ellen. A JKSZ vezetői ennek során ismét felmelegítették a Szovjetunió elleni »sérelmi« politikát, miután előzőleg mesz- szemenő gazdasági segítséget kértek és kaptak tőle. A JKSZ VIII. kongresszusa újra így gárt el. Ez már természetesen nem csupán »elvi vita«, mert az .ilyen megnyilatkozások a szocialista államok közötti politikai és gazdasági viszony kérdéseit veszik revízió alá.

Állást foglalt a JKSZ VII, kongresszusának súivos anti- mariista hibái és tévedései ellen a csehszlovák, a román, a lengyel, a bolgár, az albán, a francia, az olasz és a többi kommunista párt lapja is, teljes egyöntetűséggel utasítva vissza a 12 szocialista ország moszkvai nyilatkozata ellen intézett megengedhetetlen támadásokat. A kommunista pártok töretlen egységben vallják magukénak ezt a nagy jelentőségű dokumentumot.

Ami az MSZMP-t illeti: az elmúlt év kezdeti időszakában a JKSZ-hez vajó viszonyukat még az ellenforradalommal és az ellenforradalmi lázadás leverésével kapcsolatos nézeteltérések jellemezték. Miután pártunk újjászerveződött és megszilárdult, a munkáshatalom megerősödött, a politikai konszolidáció a mi politikánk alapján végbement, mégpedig minden várakozást felülmúló gyorsasággal, vitáink abbamaradtak és államaink között a viszony megjavult. Azt reméltük, hogy a szocialista tábor országainak kommunista pártjai és a JKSZ közötti pártközi viszony is marxista—leninista elvi alapon lényegesen javulni fog. A JKSZ távolmaradása a szocialista országok pártjainak tanácskozásáról e reményeket természetesen nem erősíthette, de mégis úgy véltük, hogy átmeneti visszahúzódásról van csak szó. Úgy gondoltuk, hogy ezt esetleg az befolyásolja, hogy a JKSZ vezetőit Jugoszlávia és a nyugati tőkés országok közötti viszony további romlása aggasztja és ezért nagyon tartózkodnak a szocialista tábor testvérpártjaival való közös tanácskozástól, amit a Nyugat rögtön »jugoszláv be- hódolásnak« kiáltana ki. A JKSZ VII. kongresszusa viszont azt mutatja, hogy nem erről van szó. Kitűnt, hogy azok a lényeges elvi nézeteltérések,

amelyeket a Tájékoztató Iroda 1948-as határozata alapjában 'véve helyesen állapított meg, megmaradtak, sőt az 1949—54-es abnormális időszakban még növekedtek is. Kitűnt, hogy e nézeteltérések feltétlenül akadályozzák, hogy olyan közvetlen és olyan baráti viszony fejlődjön ki a szocialista tábor országai és Jugoszlávia között, ami szocializmust építő országok .között nemcsak lehetséges, hanem egyenesen szükségszerű, hiszen egyik legfontosabb feltétele az egész szocialista világrendszer s minden egyes szocialista ország fejlődésének. Úgy gondoljuk, mindenekelőtt önmagának okoz kárt az a szocializmust építő ország, amely ennek jelentőségét lebecsüli és a »függetlenség« jegyében a szocialista országoktól való elkülönülést választja. Kitűnt, hogy az elvi nézeteltérések hallgatólagos tudomásul vétele, s a megbékélés ezekkel — bármilyen jószándék vezérli is — nem teremti meg a szilárd összefogást, mert magában rejti a viszony romlását eredményező váratlan fordulatok állandó veszélyét. Szembe kell tehát nézni az elvi nézeteltérésekkel, Segítő szándékkal és annak .tudatában, hogy ezek megvitatása és kiküszöbölése 4 kommunizmus közös ügyének nélkülözhetetlen követelménye. S ha a JKSZ — bár ideológiájából és politikájából következően sajátos s nézetünk szerint egyáltalán nem szerencsés módon, de mégis napirendre tűzte elvi szembenállásuk kérdéseinek egész komplexumát, meg kell ragadni ezt az alkalmat, hpgy pótoljuk az elvi viták terén eddig elmulasztottakat. Hiszen a közös eszméért küzdők igazi barátságának, valóban testvéri összefogásának csak az elvi politika s kizárólag a marxista—leninista elvi politika lehet az alapja.

(Folytatjuk)

A miniszterelnök patronál

IJFár hete, véletlen

egy szerencsés folytán magam részt vettem annak a négy- :.etbevető gépnek bemutatóján, 'melyet Hruscsov elvtárs magyarországi látogatása után küldött ajándékként Karcag termelőszövetkezeti városba, a Bé- _ce Tsz-nek. Külön cikket írhatnék arról, milyen jóleső érzés töltötte el Dobrai József tsz-el- nököt, hogy a világ egyik legismertebb embere a támogatójuk.

A megállapítás persze vonatkozik az egész szövetkezeti városra, hiszen a 4500 holdas Békével együtt már 15 termelő- szövetkezet gazdálkodik itt 35 000 holdon. De a több mint 10 000 holdnyi területet művelő 13 tsz-csoport is magáénak érzi a Szovjetunió miniszterelnökének ajándékát.

Alább mégsem erről, a sajtóban, rádióban, sőt filmen is ismertetett látogatásról, hanem arról a másik szövetkezetről írok pár szót, melyet mi még nem, vagy csak alig ismerünk, de amelynek minden évben rendszeres látogatója Hruscsov elvtárs

A dolog lényegét Sevcsen- kó elvtárs. akadémikus, az ajándékgépet bemutató szovjet mezőgazdasági küldöttség vezetője mesélte el nekem, ebéd közben. A Szovjetunióban minden vezető, így a párt első titkára, a minisztertanács elnöke is részt vesz a patronázs mozgalomban.

Az a kolhoz, amelyet Nyikita Szergejevics Hruscsov patronál, nem tartozik a nagyok közé. Területe mindössze 1.300 hektár 12262 holci). A áurszKi kerület.

kamutovszki rajonjában levő Kalinovka kolhozfalu mégis igen kedves Hruscsov elvtársnak, mert ez születési helye. Itt pásztorkodott gyermekkorában, és innen indult el arra a küzdelmekkel teli és sikerekben gazdag kommunista életútra, melynek mai állomása a Szovjetunió legynagyobb párt és kormánytisztsége.

A kalinovkai öregek ked- veit Nyikita Szergejevi-'i :se, bárhová szólította is a párt, évi szabadságából pár lapra mindig visszatér ide. Elbeszélget az idős kolhozparasz- ;okkal, ismerőseivel, barátaival,

: gazdag élettapasztalatából so- catérö tahacsokat ad a kolhoz vezetőségének: hogyan növeljél ;ermelési eredményeiket, ho >yan tegyék gazdagabbá tagjai cat, s vele a köztársaságok sző vétségét.

Valószínűnek tartom, hogi levcsenkó akadémikus, a kuko ■icatermesztés szovjet nagy nestere is járt Kalinovkában, i ci tudja, nem-e éppen Hruscsov :lvtárs megbízásából. Olyat •észletésen tájékoztatott ugyan- s a kolhoz silókukorica tér nesztési és tejtermelési ered- nényeiről, amit másképp mé; tz ő beosztásánál fogva is ne- íezen tudok elképzelni. Mirv nondotta, ez a kolhoz 1952-ber isupán 120 tonna silókukorica érméit. Hruscsov elvtárs szór- ;almazására azután tárolókai ipítettek, egyre több területei 'etettek be tengerivel, s 1957- >en már 43-szor több. azaz 520C onna silókukoricát konzervál- ak. Ahogy nőtt a tápdús ta- :armánytermesztés, úgy emel- :edett a kolhoz tehénállomá- lyának fejési átlaga is. 1953ban még csak 1214 litert fejtek tehenenként, tavaly pedig már j elérték a 3936 literes átlagot. ]

"így lett Kalinovkából mil-| -*• liomos kolhoz — mondot-l ta Sevcsenkó elvtárs. és aján-1 lotta, ha majd egyszer, mint; újságíró, azon a tájon járok és; időm lesz, nézzem meg azt a; kolhozt, melyet az ő miniszter-! elnökük patronál, mert megéri! a fáradságot. Megígértem neki.;

Sándor Géza

Ez a harmadik szputnyik első hol, milyen irányban és tőlünk képe. Mint a képen is látható, milyen távolságban vonult el műszereinek egy részét kívül, a a mesterséges égitest. Ne kép- ourkolaton helyezték el. E mű- zeljük, pogy valahányszor mi szerek főképp a különböző su- itt Budapesten halljuk a szput- gárzások vizsgálatára szolgál- nyik hangját, hogy az közvet- nak- lenül fejünk felett repül el. Sőt,

Moszkvai tudományos körök többnyiije az a helyzet, hogy arra számítanak, hogy a szput- még igen nagy távolságban, nyik keringésének első adatait más orsjzágok felett halad át, néhány napon belül már közük, amikor már rádiója jól hallha- Természetesen a részletes tudó- tóan jelez.

mányos eredmények közzététe- _ A teljesen csillagszerű le csak később varható. mert a fénypont körülbelül olyan se- szputnyik rádiójeleinek megfej- bességgel mozog, mint egy ma- tesc, feldolgozása hosszabb időt gasan haladó, kivilágított revesz igénybe, pülőgép és közben rendszerint

Mikorra láthatjuk alig Változtatja fényességét. Az

rr cynntnvilmt'? úi szputhyik nagy méretei miatt

a SZputnyiKOT . általában minden csillagnál naA szputnyik láthatósága, va- gyobb. fényű, különösen akkor, lamint a műholdak fényképezé- amikor a földközelben jár. séről adott tájékoztatót Almár Ilyenkor még közönséges fényi Iván csillagász, a Magyar Ür- képezőgéppel iá le lehet fényhajózási Bizottság titkára, a képezni. A fotóamatőrök a felkövetkezőket mondotta az MTI vételt tíz-húsz másodperces munkatársának: idővel kísérelhetik meg. Gon— Mindaddig, amíg csak rá- dósán keli ügyelni arra, hogy a diómegfigyelésekről van tudó- gép tökéletesen mozdulatlan le- másunk, a szputnyik pályameg- gyen. Remélhetőleg nálunk is határozása igen nehéz. A rádió- sikerül (majd fényképen megvétel ugyanis nem teszi lehető- örökíteni legújabb égi kísérőn- vé annak megállapítását, hogy két, a harmadik szputnyikot

Keramitmező friss hajnalokon a kecske- > méti Széchenyi tér, “de | délre — amikor a leg- i több ember várakozik autóbuszra — keramit- i sivataggá válik: kopár, 1 forró es kietlen.

S a keramitsivatagon kis kacsa sápog ijed- | ten. Megszökött asszonya kosarából, már jó jü méterre topogott el riadtan, mire észrevette gazdája.

Asszonya felugrik, de ő is csak tipegni tud — ; idősecske már. Nem éri utói a kis kacsát, me- | lyet csak egészséges,

! szinte piros csőröcské- 1 jéről, lábairól venni 1 észre — sárga pihéi annyira beleolvadnak a keramit színébe.

Fiatal lány ered nyomába — látva a néni izgatottságát —, de előle is ügyesen lavíroz a nagytemplom irányába a szökevény. Panaszos sinákolásának

Kiskacsa a l^eramifort

bangl’oszlányaira megállnak a járókáink.

Látjuk, a padokon ülők arca felderül, elfogja őket az egérrel játszó macska tréfás ösztöne, felugróinak ők is, s kétrét görnyedve, kezűket széttárva | közelednek a jajgató kiskacsához, melynek lám, milyen nagy, megoldhatatlan gondot okozott az, hogy kiszökött saját törvényeiből, asz- szonya kosarából, testvéreitől ahelyett, hogy békésen hazament vol- na velük a puha gyepre, gyémántszemű tó mellé, kedvére fecserni a vízben, feldöntött, gömbölyű hátulját az ég felé tartva,

De most magának is, s lám, másnak is gondot okozott. Nyolc—tíz ember kergeti, szorítja, keríti már, amikor megérkezik a budapesti, emeletmagas autóbusz, s a városi tanács felé haladtában ideér tülkölve két Pob- jeda is.

Tülkölnek erősen, de továbbmenni nem.tud- nak. A sofőrök iaege- sen hajolnak ki az ablakon, s már keresetlen szavak tolulnak a szájukra, de mikor megértik a történteket, nem haragszanak már az útjukat álló kis ka- csa-kerítőkre.

Történetünk parányi sárga hőse aztán pillanatok alatt bekerül egy hatalmas férfitenyérbe, — ugyan mi más is lehetett volna a I sorsa a pihegőmellű kis törvényszegőnek? — s hiába kapálózik lábaival tiltakozása jeléül, asszonya becsúsztatja a kosár kendője alá a szökevényt.

Az emberek feloldódnak egymás iránti morcosságukból, az, I aki elcsípte a puha jó- j szágot, kicsit büszkébben dülleszti mellét, s mindnyájan elvonulnak a kocsik elől; A nagy Ikarusz motorja I felbődül, a Pobjedák elsuhannak, s megy az élet tovább.

Semmi különös nem történt.

Csak a keramitra szökött kis kacsa egy percre feltartóztatta a nagyvárosi forgalmat.»

(—ng—)

A HARMADIK SZPUITINiYIIK