Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-23 / 120. szám

„Honfoglalók“ a f élegyháxi Gépgyárban

Kedves vendéget fogad Ketebia

Kelebián a nagykéri-majőri iskola tanulói ezóta már a főpróbát is megtartva, lelkesen készülnek arra a kultúrműsorra, amellyel a szombaton községükbe érkező kedves vendéget: Czottner Sándor elvtársat fogadják. Czottner elvtárs régi ígéretét teljesíti ezzel a látogatással. Annakidején ugyanis az ő személyes közbenjárását kérték az iskola vezetői a villany bevezetéséhez, Czottner elvtárs

megígérte a kérés teljesítését és azt, hogy alkalomadtán ellátogat ismét a községbe. A nagy- kéri-majorban — nyolc kilométerre a falu központjától, vadregényes erdő mélyén — azóta már villanyfény ragyog, s Czottner elvtárs sem felejtette el a látogatásra tett ígéretét: szombaton a megye s a járás vezetőinek kíséretében Kelebiára érkezik.

Készülnek a gyermeknapra a halasi iskolák

A fák és madarak hetének hagyományos programjára az idén is lelkesen készülnek a halasi általános iskolák tanulói. A határ legszebb erdeibe rándulnak ki ezeken a napokon, a szülői munkaközösségek bográcsban főtt finom ebéddel vendégelik

meg a gyermekeket. A felsővárosi iskola munkaközössége 3500 forintot áldoz erre a célra, míg a tanács és a városi nőtanács mintegy 4000 forinttal járul hozzá a kirándulásokhoz. Ebből az alkalomból az óvodások is ajándékot kapnak.

„ Ahány tanya — annyi takarékbetétkönyv! “

Ezzel a jelszóval szervezi a takarékossági mozgalmat Halas és járása tanyavilágában a Hazafias Népfront járási bizottsága az OTP-vei karöltve. A já- ,rás lakosságának takarékbetétkönyvben elhelyezett megtakarítása jelenleg mintegy 7 millióra tehető, — de a betétkönyvtulajdonosok zöme a bérből és fizetésből élő dolgozók közül kerül ki. A most induló mozgalom célja a paraszti betétösszegek szaporítása, egybekapcsolva minden községben a takarékszövetkezetek alakításával, ilyen ugyanis még csak két helyen működik a járásban;

Jól tervezett a borotai Vörös Október Tsz

Folyik az első kapálás a borotai Vörös Október Termelő- szövetkezet 150 holdas kukoricavetésén. A szövetkezet 50 holdon heterózis kukoricát, másik 50 holdon szerződött piros kukoricát s a harmadik táblán szokványkukoricát termeszt. Az előbbi 100 hold jó jövedelmet ad majd, mert a heterózis után címerezési díjat, az átadott anyatermés után másfélszeres takarmányt, míg a szerződött kukorica minden átadott mázsája után 120 kilogramm szokványminőséget és 50 forintot kap a szövetkezet,

Az idén először termeszt 20

holdon szerződött kendert és 7 holdon hegari édescirkot is a szövetkezet.

Kiskunhalastól a Mecsekig

Nyolc felejthetetlen napot töltött a Dunántúlon egy tanulmányi kirándulás keretében a Kiskunhalasi Mezőgazdasági Technikum utolsóéves tanulóifjúsága, tanárai, a tangazdaság több dolgozója s két járásbeli termelőszövetkezeti elnök társaságában.

A gazdag utiprogram első állomása a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság volt, ahol tehenészetet — főleg a jersey, borzderes és szimmentáli bikaállományt —és a juhászatot tekintették meg. Martonvásár után Visegrád, Esztergom és a tatai tangazdaság következett, innen a dióspusztai, a bábolnai és kisbéri lótenyészetet látogatták meg. A zirci arborétum és a herendi porcelángyár megtekintése után jártak a tapolcai tavasbarlangban, a keszthelyi kísérleti gazdaságban, Nagyeszterga és Felsőbogát gazdaságaiban a majorelhelyezést tanulmányozták. Baranya- szentlőrincen megcsodálták az ország legelső tehenészetét, a szentgáti kísérleti gazdaságban: ugyancsak az állattenyésztést: vizsgálták. A körutazás utolsó; állomása a Mecsek volt, a diá-: kok a hasznos és kellemes él-; ményekben gazdagon tértek:

vissza Halasra, ;

Félegyházán a tanítóképző

mögötti területen és a kórház ( melletti részen gomba módra t nőnek ki a szebbnél szebb 2—3 • szobás, összkomfortos új házak. A kíváncsiság nem hagyja nyugodni az embert, vajon kik : azok, akik egyrészt már felépí- i tették, másrészt kik azok, akiknek most van épülőfélben vagy éppen befejezés előtt »sajá^ váruk«?

S a kíváncsiság érdekes eredményre vezetett. Megtudtuk, hogy ezen a lakóteleoen épülő és épült új házak tulajdonosai közül több mint húsz a Kiskunfélegyházi Gépgyár dolgozója. Nem az igazgatója, főmérnöke vagy főkönyvelője, hanem géplakatosa, szállítómunkása, vasesztergályosa stb;

Ez az önmagában is elgondolkoztató tény adott okot arra, hogy felkeressük Orbán Miklós elvtársat, a Gépgyár igazgatóját, és megkérdezzük, hogyan is néz ki a gyári dolgozók kislakásépítése? Orbán elvtárs azután megerősítette tapasztala- | tunkat. Elmondotta, hogy a gyár dolgozói közül többek között Perjési István raktárkezelő, Radics János géplakatos, Vi- dács László szállítómunkás és még vagy húszán, részben saját erőből — a keresetükből megtakarított, félretett forintokból —, részben OTP-kölcsönnel és emellett a gyár hathatós támogatásával építkeznek. KérdéAz országos átlagnál 30 százalékkal alacsonyabb

a halálozási arányszám a kiskunhalasi kórház sebészeti osztályán, — mint kitűnik dr. Szentmiklósi .László igazgatófőorvosnak a városi tanács vb- ülésére készített beszámolójából. A kórház egészségügyi és gazdasági helyzetéről készül beszámoló tanulságos adatokat közöl a kórházi szolgáltatás fejlődéséről, A múlt évben egy

EKG-készülékkel bővült a felszerelés, amely igen jelentős gyarapodás, hiszen a halasi és kiskőrösi járás betegeinek szívvizsgálata a halasi kórházban történik. A Nemzetközi Vörös- kereszt útján többek között 118 ezer forint értékű textiliát és egyéb felszerelést kapott a járásnak ez a fontos egészségügyi intézménye,

sünkre, hogyan tudja a gyár a

kislakásépítésben segíteni a dolgozóit, Orbán elvtárs válasza a következő volt: »A vállalat az anyagok fuvarozására a dolgozók rendelkezésére bocsátja traktorát, ezenkívül különböző szerszámokat és építkezési anyagokat, pl. igen olcsón kar- bidsarat, bontásból származó téglákat, ajtókat, ablakokat s más, az üzem területén fellelhető, úgynevezett elfekvő készleteket juttat az építkezőknek«. Sokat jelent a tanács segítsége is: a telkeket igen olcsón bocsátotta a munkások rendelkezésére. De talán legtöbbet jelent a Gépgyár dolgozóinak jó munkája, hiszen éppen a közelmúltban termékeik minőségének javulása eredményezte, hogy mind a műszaki, mind a fizikai dolgozók bérrendezésekor több forint került a borítékokba és így, persze, több jut lakásépítésre is.

És ami ugyancsak nem lebecsülendő körülmény: a Gépgyár élelmiszeripari és konzervipar gyártmányai iránt olyan nagy ; kereslet, hogy már az 1959-e: export is nagyrészt biztosítva van. Nem beszélve az 1958. év teljes kapacitásának lekötéséről. így nyugodtan építkezhetnek a gyár dolgozói, teremthetnek maguknak ízlésüknek meg felelő, barátságos, szép otthont, amilyenről a hírhedt Szíjjártó-üzem dolgozói soha nem is álmodhattak.

ÍQOOOOGOOGOOOGGOQOOWOCXJÜÖ^QCXÍXÚOÚXDOCXDOOOOO

Cikkünk nyomán

Elítélték az okirathamisító és árdrágító zugpólinkaJiőzőt

Február 2-i számunkban írtuk, hogy Filus István keceli lakos 1957 szeptemberéig 40 hektoliter pálinkát főzött engedély nélkül, s a vásárolt 250 hektó cefréből is pálinkát főzött. Termelőktől is vásárolt pálinkát, amit aztán tíz forintos felárral értékesített.

Áruit a Kiskőrösi Földműves- szövetkezetnek adta el, úgy, hogy ő maga hamisította a pálinka származási igazolványait, majd ifjú Szalontai Istvántól is vett át hamisított származási

igazolványokat —, összesen 1200 literről. Filusnak a pálinkafőzésben is akadt segítsége, Herczeg István személyében.

A kiskőrösi járásbíróság megérdemelt büntetést szabott ki az okirathamisító és árdrágító zugpálinkafőzőre: Filus Istvánt 2 évi és nyolc hónapi börtön- büntetésre és 10 ezer forint értékű vagyonelkobzásra, Herczeg Istvánt félévi, s ifjú Szalontai Istvánt négyhavi börtönre ítélte.

cAíc éú aciicá/Á őp^dthrnuttató:

BOB HERCEG

Volt egyszer egy illúzió, s ezt az illúziót szállítói, megrendelői arra szánták, hogy »-megédesítsék« vele az akkori mát, bebizonyítsák a társadalom peremén élőknek, hogy nem is olyan rosszul megy a dolguk, hiszen azért egy-egy királyfi — ha nem, hát főherceg, esetleg snájdig és jócsaládból való örgróf —, akit szíve-lelke a nép felé vonz és lehajol az egyszerű, tisztalelkű leánykához, feleségül veszi és elmegy vele a boldogság szigetére. A polgár, aki lubickol, vagy ka- pálódzik az akkori élet vizében, szintén megkaphatta ettől az illúziótól az idegnyugtató választ: azért mégis csak rendes gyerekek ezek az urak, főurak, politikusok és válogatott cigánylegények, hiszen lám, ihol ez a derék Bob herceg is —, hogy szereti a népet, milyen észvesztőén demokratikus, dehogy fogja ez elarvereztetni a fejem felől a fűszeres- boltot, a jó, kis zsíros ügynökséget, vagy a betevőfalat kétemeletes bérkaszárnyát! Ezek ugyan értenek a vetéshez, baj nincs, nyugodtan alhatok, még csak Karilt, vagy Belloidot sem kell bevennem.

Csakhogy ezek a szíveket ostromló, illúziók már akkor sem tudták megnyitni az összes lelkek zárait. Nem mindenki volt hajlandó rajtuk elandalogva feledni az akkori hétköznapok munka- nélküliségét, baját,, kínját, thc-jét, in- ségkonyháját. Nem bizony! Pedig, de bíztak ebben az illúzióban. Milliókat költöttek a hivatásos illúziógyárosok fenntartására, s ha ma az egykori megrendelők előkelő "emigránséletük« magányában elgondolkodnak, bosszúsan csóválhatják a fejüket: kár volt a pénz, a befektetés.

Kár bizony, vagy ha nem kár, hát hiábavaló. Mint ahogy alaposan meggondolandó volt e régmúlt illúzió egy

darabjának a felelevenítése most, 1958- ban, Kecskeméten. Mert ami akkor illúzió, vagy hazug volt, most még hazugabb lett, mindinkább célt tévesztett befektetés.

Bob Űrfi ködalak.iát öltöztessék bár a legszebb köntösbe, lelkesítsék bár a legjobb szándékkal élővé, semmit nem mond nekünk, vagy ha mond, az nem illik a mához. Csak talán a zenét adja, meg a színészi játék üde báját, őszinteségét, kedvességét.

De fordítsuk komolyra a szót! Bizony, nem a legszerencsésebb választás volt a Bob herceg a kecskeméti színpadra hozatala. Találhattak volna jobbat, klasszikusabbat is, amelyből legalább a muzsika kétségbevonhatatlan értékeit vitték volna haza. a nézők. Egyáltalán, eléggé nehéz megérteni, miért vesztek ki a mi színpadainkról a klasszikus operett nagymesterei: Offenbach, Millöcker, Suppé, Planquett és a többiek? Miért csak és majdnem kizárólag a bécsi operett és epigonjai szólalhatnak meg nálunk az utóbbi években? Azt az erőfeszítést, melyet át- dolg<^zóik a javíthatatlanul idejét múlt és gyakran reakciós meséi ű »Márkák« és társaik átírására fordítottak, sokkal gyümölcsözőbben lehetett volna befektetni egy alapvetően nemesebb zenei és színpadi anyagú klasszikus operettirodalom portalanításába. (Némelyikről a port sem kellene letal arítani.) No, de ez még ma sem késő. csak hozzá kellene fogni. Félreértés ne essék, nem

szeretnénk kiirtani a magyar operettszínpadról az utóbbiakat sem. Csgk éppen ezek a vigasztalan arányok, illetve aránytalanságok nem békítenek ki.

Az utóbbi években ugyanis soha nem volt olyan kitűnő összetételű operettrészlege a kecskeméti Katona József Színháznak, mint éppen most. Olyan erőkre lehet számítani, amelyek sokkal igényesebb muzikális feladatokat is kitűnően megoldhattak volna. Sajnos, hogy ez csak most, az évad végén derült ki végérvényesen. Egyet azonban tiszta szívvel megállapíthatunk: szép és lelkes előadásban láthattuk Bob urfi kétes értékű kalandjait. Elmondhatjuk, hogy a rendezői és a színészi erőfeszítések túlnőttek a darabon, a szerepen, széppé, igazzá, hihetővé tettek olyat is, ami hamis, talmi csillogásé álérzelem és álpátosz.

Milyen furcsa iróniája a sorsnak, hogy éppen ez az őszinte törekvés, a jó megvalósítás nem a legszerencsésebb tendenciáit hitelesítette a gyenge librettónak. A rendező Gyökössy Zsolt, izgalmasan és látványosan, néha szemet gyönyörködtető festményszerü- séggel mozgatta a szereplőket a kitűnően megkomponált színpadképekben. A darab zenei megvalósítása — Róna. Frigyes munkája — sok műgondot, alapos felkészültséget árul el. Juhasz Pál talán soha ilyen felszabadultan, vidáman és lelkesen nem játszott az idén, mint most a Bob herceg szerepében. Bajthay Gabriella finoman ironizáló alakításábau a királynő figurája hitelesen kel életre. Csorba István Pompóniusza a mi kedves Csorba Pistánk idei legjobb operett-alakítása. Figurája — és ez a többiekre is vonatkozik — akár egy Shakespeare-vígjátékban is megállta volna a helyét. Gyólai Viktória, Viktória szerepében ennek az igen hálátlan figurának a megformálásában sok sikert arat. Kálmán Márta klssá sápadt Annie-t kelt életre, Kiss László Lancastert szépen énekli, szimpatikusán játssza.

Plumpuding, Gipsy és Pickwick (Szalma Sándor, Szuhai Balázs és Kovács István) áradó vidámsággal komé- diázik, és Vas Mária Rézi szerepében bájosán esetlen, mulatságosan botladozó kocsmai mindenes.

Amit elmondtunk, mindaz egyértelmű dicséretnek hangzanék, ha nem a Bob hercegről, hanem egy igényesebb történelmi vígjátékról lett volna szó, mert a rendezés nem éppen az operetti könnyedség javára egy kicsit megsúlyosítja a darab szitakötő szárnyait, korban talán a kelleténél is hitelesebbé tette, s eléggé száműzte a lírikus, szentimentális motívumok közül a harsányabb vidámságot. Ez pedig nem volt hasznára ennek a sok zenéiű, kevés mondani való jú öreg operettnek.

Külön kell beszélni Cselényi József festői szépségű díszleteiről, a tömegjelenetek jó és öteletes, látványos meg- komponálásáról, nem utolsósorban a táncokról, amelyek ez egyszer — a koreográfiát készítő Szegedi Jenő jóvoltából — tökéletes egységbe kerültek a cselekménnyel.

Színházunk búcsúzása tehát az idei kecskeméti évadtól nem volt dicstelen — csak ne keveredett volna bele ez a kesernyés utóíz.

Csáky Lajos