Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-22 / 119. szám
A „kultúrkombinát66 és a tömegek Tréfásan »kultúrkombinát«- nak nevezik a kiskőrösi járási művelődési házat a bennfentesek. Nem is ok nélkül, hiszen alig van olyan kulturális rendezvény a községben, amelyet ne itt tartanának. Havonta sokezres tömegek fordulnak meg a művelődési házban, akár mint nézők, akár mint szereplők, előadók, vagy az itt ülésező szervezetek tagjai. Eredetileg a kényszerűség hozta ide a legtöbb szervezetet, mert külön székházzal, mozgalmi helyiséggel nem rendelkeztek. Ma már azonban otthonuknak tekintik a szép és jól berendezett előadó termeket, az apró irodákat, ahol egy-egy szervet hivatalosan, tulajdonképpen egy-egy íróasztal képvisel, de — és ez már a kulturális törekvések malmára is hajtja a vizet —otthonuknak érzik a művelődési házat a szervezetek egyre gyarapodó tömegei. Maros Zoltánnak, az igazgatónak á véleménye szerint azok a községbeli lakosok, asszonyok, lányok, férfiak, idősebbek, fiatalabbak, akik egy-egy szervezet, mozgalom tagjaiként elein- íe csak mint ülésező, tanácskozó, de a kultúra iránt inkább nevesebb, mint több érdeklődéssel rendelkezők tértek ide oe, ma már nagyrészt pártolói a kultúrának, közönségévé, vagy művelőivé váltak egy, vagy másféle művelődési tevékenységnek. Arról nem is beszélve, hogy közülük — főleg a fiata- tabbakból egyre bővülő rendezői gárda, a kultúrház életének irányításába tevőlegesen bekapcsolódó kis csoport regrutáló- dott. Olyanok ezek, akikre már lehet számítani egy-egy rendezvény levezetésénél, rájuk lehet bízni a kulturális szervezés egy- egy nagyobb gyakorlottságot kívánó részletfeladatát is. Valamikor, pár évvel ezelőtt Maros Zoltán igazgató és Szabolcs Izsák bácsi, a »pénzügyek teljhatalmú minisztere« joggal érezhette magát egyedül és túl- terheltnek az akkor még eléggé elhagyatott helyiségekben. Ma már terveiket, elképzeléseiket sok-sok segítőtárs segíti a megvalósulás félé önzetlenül és megfelelő szakértelemmel. Azok a tervek és elképzelések sem két embert képviselnek, bennük van a sok barát »aktíva« javaslata, helyeslése, elképzelése is. A tömegek megnyerésének ezt a maguk választotta útját tehát eddig sikerrel járják meg Üttörő-zsebkönyv 1958. (Móra). Kb. 464 oldal, fűzve 8,— Ft1 Megjelent ax ÜttörS jsebkSnyv 1958-as kötete. Az idén minden eddiginél színesebb és érdekesebb anyaggal lepi meg olvasóit az Űttörő- zsebkönyv. Hámori Ottó nemes tettekre lelkesítő hősök életéből elevenít fel egy-egy epizódot Ferkai Lóránt otthon elkészíthető egyszerű játékok leírásával' siet fiatal barátai segítségére, Gyuris Gyula egy zenékedvelő Örssel barangolja be Hangszer országot, Kun Anna és Vadász' György Notesza az 1958-as év minden hetének egy-egy érdekes eseményét, évfordulóját mondja el kevés szöveggel, sok képpel, végül pedig egy kis Üt- törőlexikon gyűjti csokorba az úttörők legfontosabb tudnivalóit s bíznak a jövőben. Miért mondtuk el mindezt? Egyrészt, hogy leszögezhessük: ez a szeívező módszer a tömegek kulturális igényeinek fel- ébresztése és kielégítése szempontjából — a kultúra érdekében — itt bevált. De mivel a társadalmi élet sokkal bonyolultabb kölcsönhatások vonzó és taszító jelenségek szövevénye, egy szempont szemüvegén keresztül nézve nehezen tárható fel a maga teljességében. Távolabbi következtetéseket is levonhatunk tehát s elmondhatjuk, hogy ez az intézmény ma már kihat olyan térségeire is a közösségi életnek, ahol sikerrel érvényesül pártunk és kormányunk nevelő tevékenysége, a közös cél, a szocializmus építése érdekében. Anélkül, hogy túlértékelnénk a járási művelődési ház eddigi munkásságát (amelyben vannak sikerek, kudarcon:, eredmények és kisebb, nagyobb hibák), elmondhatjuk, ez a fényforrás sugarakat bocsát ki és összegyűjti a kiskőrösi élet egyre tágabb területeiről érkező sugárnyalábokat. Ez azért jó, mert pártunk célkitűzéseinek megértésére, támogatására neveli a tömegeket (nemcsak kulturális vonatkozásban), megérteti a kívülállókkal a közösségbe tartozás jelentőségét, előnyeit, kötelezettségeit és lehetőségeit. Ha mindez ma még nem elég tökéletesen jelentkezik is a művelődési ház életében, ha a sugárzás ereje néha csökken is, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy minden ilyen intézmény rejt magában hasonló helyzeti energiákat, lehetőségeket, amelyekkel nem éini balgaság és meggondolatlanság. Sok helyen panaszkodnak népfront-bizottságaink, tömeg- szervezeteink, hogy nem tudják megfelelően összefogni tömegeiket, nehezen haladnak előre a szervezéssel, s ugyanakkor a községi kultúrházak egy része szinte egész héten kihasználatlanul, üresen tátong, legfeljebb egy-egy szombatesti bál, színházi tájelőadás, helyi műsor veri fel a csendjét. Persze, azt a következtetést nem lehet levonni, hogy most már költözzön a kultúrotthonba mindene szervezet, de hogy éljen az ál-? larp által fenntartott művelődé-? si intézmény lehetőségeivel, azt mindenképpen meg kell? fontolni. Tudomásom szerint a? Német Demokratikus Köztársa-? Ságban kisebb településeken? délelőtt még napközi otthonnak, tanulószobának is használják a művelődési ház egyikmásik helyiségét. Persze, mindezt nem lehet megtenni anélkül, hogy megfelelő módon ne? járuljanak hozzá a különböző? társadalmi szervek a kultúr- c otthon támogatásához. A kiskőrösi járási pártbizott-? ság már érzi ennek a jelentősé-? gét, hiszen segítséget nyújt elVic és gyakorlati vonatkozásban a? járási művelődési ház pártunk? kultúrpolitikájának megfelelő í irányításához. A járási tanács? a hivatott fenntartó és irányító? szerv is erejéhez mérten állan-í dóan és szakavatottan támogat-? ja az intézményt. A községi tanács azonban —, ha tömegei, a község dolgozói használják is a művelődési házat, s elsősorban a kiskőrösiek élvezik előnyeit’ —, jóformán semmiféle segítséget nem ad. El lehetne ezen gondolkozni és a községi tanács vezetői, akik egyébként nagyszabású és országos kihatású községpolitikai terveik megvalósítása közben egyre, szorosabb kapcsolatot teremtenek a lakossággal, megvizsgálhatnák az intézmény lehetőségeit, fejlesztésének anyagi és gyakorlati támogatásának módozatait is. Amikor legutóbb Kiskőrösön jártunk, valaki azt mondta, hogy ez a művelődési ház tulajdonképpen olyan, mint a nép front. Jelképesen olyan. Ha a hasonlat kissé sántít is, de az az elv, amely munkásságában megvalósul: hogy tudniillik **népfront kultúrházban«, azaz a tömegek kulturális nevelésének valóban hathatósabb eszközévé kell tenni a kultúrházat, az helyes és mindenképpen cél rávezető. Ez lenne az egyik útja, hogy egyes intézmény közbeiktatásával sokat tegyünk falun a közösségi érzés fejlesztő séért, a közös tervek megvalósításáért. — csáky — Nem volt mindig ilyen, csak az utóbbi időben. Ezért úgy érezzük, szóvá kell tenni, mert a javát akarjuk, s idejében szeretnénk megóvni olyan kellemetlenségektől, ami a makacsság velejárója. Az első, amiről szólunk az, hogy fogyóban van a Kalocsai Sütőipari Vállalatot igazgató elvtársnál a kommunistákat jellemző szerénység s valószínű ez vezetett ahhoz, hogy ma már a pártszervezet kommunistái is idegenkednek munkájának bírálatától. Ügy tűnik, mintha a csal- hatatlanság érzése került volna felülre a szerénységgel szemben. Mondjuk ezt azért is, mert tudomásunk van arról, hogy az igazgató elvtárs kijelentette: a felvételeknél, az előléptetéseknél nem enged beleszólást a párt és szak- szervezet helyi képviselőinek, azaz még véleményüket sem kéri ki. Meg kell mondanunk, hogy az ilyen gyakorlat sohasem vezetett jóra s úgy véljük, jelenleg sem jó módszer. Tekintettel arra, hogy az igazgató elvtárs párttag, így további fejlődéséért — úgy érezzük — mi is felelősek vagyunk. Éppen ez az érzés, vagy ha úgy tetszik, felismerés adta a kezünkbe a tollat, hogy papírra vessünk inég néhány dolgot. Nem tartjuk szerencsésnek azt, amikor a kollektíva kizár magából egy személyt, csak azért, mert nem dolgozik stb., akkor az igazgató elvtárs védelmébe veszi, csak azért, hogy megmutassa. . . Azért furcsa ez, mert ugyanakkor becsületes, munkájukat szerető párttagok felvételétől pedig elzárkózik. Nekünk az a véleményünk* hogy legjobb lenne visszatérni a régi jó módszerhez. Legyen az igazgató elvtárs olyan* mint régen volt. Kritikus szemmel nézzen körül a saját portáján, hallgassa meg a párt és szakszervezet véleményét, tegye magáévá helyes és célravezető javaslataikat. Ha így teszi, akkor nem követ el súlyos hibát és azt az utat járja, amelyre igazgatói kinevezésekor lépett. Ez az út pedig a pártvezette út, s ez az egyedüli helyes és járható. V. K. SZOVJET FILM NYERTE a eauneii nemzetközi (itm(eiztioúL narp; díját A Cannes-i nemzetközi filmfesztivál a díjak ünnepélyes kiosztásával vasárnap este véget Kétarcú István ért. Hosszantartó taps köszöntötte Igor Rakucsot, a Szovjetunió kulturális ügyei minisztériumának képviselőjét, amikor Marcel Achard francia színműíró, a bíráló bizottság elnöke átnyújtotta a »Szállnak a darvak« című szovjet filmalkotásnak ítélt nagy díj at, az arany pálma ágat. Az elnök ezután Tatjana Szamojlova szovjet filmszínésznőt, a film főszereplőjét és az idei fesztivál »nagy felfedezettjét« köszöntötte — jobbról-bal- ról megcsókolva a 21 éves művésznőt. A bíráló bizottság döntésében külön kiemelte Szamoj- lovának a filmben nyújtott drámai teljesítményét. A »legjobb rendező« díjat a svéd Ingmar Bergman, a »legjobb szövegkönyv« díját az olasz P. P. Pasolini, Massima Franciosa, és Pasquale Fostai Campinile, a »legjobb filmszínésznői« teljesítmény díját a svéd Eva Dahlbeck, Ingrid Thut Un és Bibi Anderson együttesen^ a »legjobb filmszínészi alakítás« díját Paul Newman nyerte el. A »Nemzetközi díját« a tunéziai »Goha« és a svájci »Bro-1 zarcok« című filmek kapták. Képünkön a fesztivál leggyakrabban fényképezett színésznői; a szovjet Tatjana Szamojlova (jobbra) és az amerikai Jáyne Mansfield (balra) látható. — Három milliós beruházást 'irányzott élő a szövetkezét fej- jlesztéSére, áz elkövetkező hátam jévre a hartai Lenin Tsz. Ezen a költségért épül fel többek ko- )zött égy 52 férőhelyes téhériis- jtálló, egy 200 férőhelyes hízlai- ■.da, egy 500-aS barörrlfiól, egy 'irodaház éS egy gondnoki lakás, /valamint egy 50 férőhelyes bot■irihpvpln. lám, mit ad a teremtő. A beteglátogató legna-' gyobb meglepetésére kétarcú István ,„barátunk”! kint a szőlőben egy kapa társaságában kúrálja( vélt betegségét. / A kérdésekre hímezve-hámozva válaszol és' váltig hangoztatja: ő nem akart beteg lenni, őt( áz örVós írta ki. Azt azonban elfelejtette kö-/ zölni, hogy äz orvosra ráerőszakolta „betegségét” s a demagógok szokott módszerével így szó-' nokolt; hát a szegény ember még beteg sem( lehet... , — De addig jár a korsó a kútra, míg be nem vezetik a vizet — mesélték az üzem dolgozói. I Kétarcú Istvánnál is valahogy így történt. Le-| lepleződött. , Ű azonban olyan ember, aki nem egyköny-' nyen adja meg fnagát s olyan csavaros az esze,( hogy túltesz a könyvekből ismert székely góbék, észjárásán is. Hát mit csinált? ' Megégette kezét, lábát, csak azért, mert a jó( idő beköszöntött s őt mint ,,munkásembert”, hívta a mezőgazdasági munka. Károsodni azonban nem akart. Ezért lett álbeteg. Egy ideig menti is a dolog, de ennek a játéknak is vége lett egy-( szer. Nem volt más hátra, mint nyíltan színt val-1 lani. Kivette a munkakönyvét és minden rosz-i szat mondva a vállalatra, elbúcsúzott komáitól azzal, hogy majd őszre ismét jelentkezik, egy kis télélésre, könnyű pénzszerzésre. i Kétarcú István egyébként nagyvonalú em-( bér. Neki nem számít az, hogy milyen gondokkal küzd a gyár, teljesítik-e az export tervet,1 lesz-e nyereségrészesedés stb. Tavasszal megy,i ősszel jön, s tartja a markát. Felteszi az álarcot és úgy tünteti fel magát, mint egy igazi munkás. 1 Egyszer aziinban a lepel lehull és az öntu-) datos munkások megszabadítják magukat a kétarcú Istvánoktól, mert az egészséges test nem tűri a fekélyt. , 1 ■— Venesz — Küllemre olyan, mint a többi ember, de jellemben igen. változékony. Emellett kötekedő, hangos, ő tud mindent a legjobban s ami dörttő; olyan intézkedés nem született, amire azt mondta volna, hogy jó. Panaszkodni olyan ügyesen tud, hogy mindenki az első pillanatban részvéttel van iránta, addig amíg el nem szólja magát; nekem földem és jófajta szőlőm is ván. Egyébként csak kóstolgatja a gyári életét. Pár hónapja, hogy munkásnak nevezi magát. Az első héten ő volt a iegkitártóbb „apostola” annak a gondolatnak: — szoros a norma. Éppen ezért járt ponciüstól pilátüsig s amikor a sétál- gatásra nem kapott bért, szentségeit, szidta a demokráciát, hogy így meg úgy ... Később valahogy megbékült a normával, viszont újabb diferenciái adódtak a meossal. Szél- tében-hosszában híresztelte: — pikkel rám s ezért minősíti le a gyártmányaimat. Mivel elég bőbeszédű, így hát a városban is elmesélte komáinak, olyan pátosszal, hogy az ember zsebében majd kinyílt a bicska, a meost illetően. Ügy nézett ki, hogy hiába minden agyafúrtsága, nem sikerül neki semmi. Kénytelen volt ismerősünk, — ahogy a címben megjelöltük — kétarcú István egy-két hónap múlva változtatni „agitációs” módszerén. Üjabban azzal piszkálgatta, ugratta társait; — ennyiért dolgozol? Nekem a keresetem havonta még zsebpénznek is kevés. S hogy nyoma- tékot adjon szavának, vendégül hívta társait, miközben véletlenül elkottyantja: olyan botom van, hogy hat nyelven beszél. Eljöhetnétek többször... A csáiétekét sokan beveszik és sűrű borfogyasztás közepette illuminált fejjel kijelentik; könnyebb pénzkeresőt után nézek. De ebben is megelőzi őket kétarcú István „kománk”. Eltűnik a gyárból, mint a füst. Hová lett? — kérdezik többen. — Beteg szegény — halliuk a baráti érzésektől fűtött választ És A makacs igazgató •••
