Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-22 / 119. szám

Gyümölcsözik az állami segítség Közvetlen a kiskunfélegyházi «betonút mellett, Kecskemét ha­tárában nyújtózkodnak a Kos­suth Termelőszövetkezet szépen megművelt táblái. A közös gaz­daság központja alig 200 méter­re van az úttól, az arrajárók jól kivehetik a fehérre meszelt épü­leteket. Az egyik raktárhelyiségben bukkanok rá Révész Ferencre, a szövetkezet elnökére, aki néhány taggal nagy szakértelemmel mustrálgatja a paradicsompa­lántákat, amelyek szép sorjába rakva várják a kiültetést. A szövetkezetnek ugyanis három és fél hold öntözéses kertészete van, ezenkívül öt holdon termesztenek zöld­ségféléket, öntözés nélkül. 135 000 forint jövedelemre szá­mítanak a kertészetből. A raktárhelyiség másik sarká­ban több mint ezer csomó hagy­ma várja az elszállítást. Ezzel azonban baj van. 20 000 csomóra szerződtek a MÉK-kel, ezután 8000 forint bevételre számítot­tak. Eddig 12 040 csomót vett át a felvásárló 3080 forintért. 8000 tehát még hátra van. — De azt úgy látszik, már már nem veszik át — fakad ki az elnök —, legfeljebb még két­ezret, a többit kénytelenek le­szünk kihányni a trágyadomb­ra. Azt mondják ugyanis a fel­vásárlótelepen, hogy gyengék a hagymáink.' Közben megérkezik a szövet­kezet agronómusa, Pesti Ger- eson, aki bekapcsolódva a vitá­ba, kijelenti: — Ott követtük el a hibát, hogy előveteményként vetettük a hagymát és ezért kénytelenek vagyunk már ki­szedni, hogy helyébe paprika kerüljön. Ha az időjárás kedve­lő, másképp történik a dolog. Érdemes lenne a termelőszö­vetkezet tagjainak megkísérelni, hogy olcsóbban ugyan, de azért értékesítsék a hagymát. Ezután arra fordul a szó, hogy soha még ilyen szorgalommal nem dolgozott a Kossuth tagsá­ga. Másfél nap alatt 10 hold cu­korrépát és egy hold dug­ványrépát megkapáltak. Holnap a paradicsomot ültetik el, közben a gépállomás kultivá- tora nekilát 64 hold kukorica kapálásának. A tengerit a gép­állomás gépe vetette, úgy hogy alkalmas legyen gépi kapálásra, — Annyiszor kapálja meg a gépállomás, ahányszor szüksé­ges — magyarázza az agronó- mus —, de négyszer legalább dolgozni fog a táblában a kulti- vátor. A beszélgetésből kiderül, hogy a soha nem látott lendület­nek és szorgalomnak kulcsa: a sok állami kedvezmény. Ezek az állam támogatását fel­tételhez kötik és a segítséget csak akkor élvezheti a tagság, ha jól gyümölcsözted azt. Az eredeti tervet felülvizsgálták. Többek között újabb szerződést kötöttek a gépállomással és je­lentősen növelték az egy holdra jutó gépi munka mennyiségét. Ez 19 093 forint kedvezményt je­lentett. Űj, 50 férőhelyes mag- tárpadlásos tehénistállót építe­nek. K. Szabó András könyvelő elmondja: — Kiszámítottuk, hogy 350 000 forintba kerülne eredetileg az épület, de ha megfelelünk az előírt feltételeknek, végső soron csak 163 500 forintot kell vissza­fizetnünk. Az istálló benépesítéséről is gondoskodnak. Harminc törzs­könyvezett vemhes üszőt vesz­nek, ezenkívül saját állomá­nyukból is tizenötöt tesznek az új istállóba. Nem akármilyen teheneket ám! Kilenc fiatal üszőjük van, magyar vöröstar- ka és yersey keresztezések. Ez utóbbinak tulajdonságai jobban jelentkeznek a jószágoknál, mint a magyar vöröstarkáé. A yersey tehén 16—22 liter tejet ad, mely­nek zsírtartalma 5,5—6 százalék, azonkívül kevesebb takarmányt fogyaszt. Eleinte idegenkedtek tőlük a gondozók, később mind­jobban megszerették őket és most már a világ minden kin­cséért sem válnának meg ezek­től az üszőktől. Az üszővásárlásnál is kap kedvezményt a szövetkezet, a különböző állami támogatások körülbelül 2000 forintot tesznek ki jószágonként. A nem megfelelő teheneket kiselejtezik. Tizenöt hízott mar­hát már eladtak, ebből hat ki­váló minőségű volt. 106 000 fo­rintot kaptak értük. Húsz darab most hízik, augusztusra lesznek készek. Mindezt rövid beszélgetés alatt tudtam meg a szövetkezet vezetőitől, tagjaitól. Kurta volt az idő, mert ilyenkor minden munkáskezet vár a mező. E né­hány adatból is azonban már le< lehet vonni a következtetést,] vagyis azt, hogy a Kossuth tagjai keresik az újat és igyekeznek kihasz­nálni a mezőgazdasági nagyüzem lehetőségeit. Mikor elbúcsúzom tőlük, az< egyik fiatalasszony, a gyüle-j kező esőfelhőkre mutatva, tré-[ fásán megjegyezte: — Ázzon< bőrig az elvtárs. Tudtam, hogy] ezt azért mondja, mert a nagy melegtől eltikkadt mező már] ugyancsak várja az esőt. Ügy látszik, meghallgatták] »odafönt« a Kossuth-beliek ké-< rését, mert ahogy hazafelé ke-] rékpároztam, megeredtek az ég< csatornái és az aranyat érő má-1 jusi eső megöntözte a földet. ? (Kereskedő) < flltják a rozskalászokat I a Bács megyei földeken : Kalászol a rozs a Kiskunsági 100 000 holdat kitevő rozsföld-) jein. A rozstáblákban terem a? gyógyszergyártás fontos alap-V anyaga, az anyarozs is. melyet,? az idén 335 holdon — jóval na-y gyobb területen termelnek, minti az előző években. Az anyarozs-] termesztéshez a kalászokat még! a virágzás előtt fertőző gomba-] betegséggel oltják be. Ez a' munka nagy körültekintést és] hozzáértést kíván. A fertőző? anyagot felhígított formában? oltják be a kalászokba. Ezt most] végzik a termelők. akik a? Gyógynövény Vállalattal leszel--) ződtek az anyarozs szállítására,? és akiket a vállalat szakembe-) rei kioktattak erre a munkára. ? Síánej szén . A közeljövőben Nyugat-Német-? országban színezett, pormentes? szenet hoznak forgalomba. Az? essen! kutatóintézet olyan eljá-> rást dolgozott ki, melynek során? a szenet kémiai oldattal beper-) metezik. ez az oldat leköti a? port és ugyanakkor megakadd-? lyozza, hogy nagy hidegben a? szén tömbökké fagyjon össze. A) szén éghetőségét a portalanító^ még csak fokozza. A különböző? színekkel a szén. koksz, vagy? brikett más és más minőségét? e karják jelezni. ] megnyíli a ^örieri Fullasztó májusi este van. [Sajnos, még az este sem hoz .enyhülést az egésznapi hőség [után. Megnedvesedett az ingem, [s hátamon apró patakban cser- 'gedezik az izzadtság. Sehol sem [lehet felüdülést lelni, itt, Kecs­keméten? Rovom az utcákat, s már-már ott tartok, hogy hajlandó lennék [mindent fizetni egy pohár jó hi­deg sörért. A tikkadt melegben [egy halvány szellő sem lenge­dez, mégis valahonnan zeneszó hallatszik. A szomjas ember ösz­tönével keresem a hang forrását, így kerülök a Sörkertbe. Mint sivatagban a vizet kere­sőnek az oázis, olyan nekem a [Sörkert. Reménykedve huppa­nok le egy székre, s csodák-cso- [dája, az orgonaillatú bokrok mö- [gül rámköszön a felszolgáló. [Nem vár, rögtön kérdezi a kí­vánságomat, s ajánlja a jégbe- hűtött sört. Nem tétovázok, megrendelem, s alig telik el né­hány perc, ott pompázik előttem a hidegtől j homályosra vált po­hárban a sör. Míg mohón a szomjúságtól öntöm magamba a most isteninek tetsző nedűt, egy-két dolgot megtudok a nyi­tásról. — II. osztályú üzem vagyunk — mondja Bürgés elvtárs. — Az első napon több ezer forintos forgalmunk volt. A jövő héten — addigra j lesz kész a konyha — bográcsgulyással és sültekkel is szolgálhatunk vendégeinknek. Mikor végre lehűtöm égő tor­komat, körülnézek. Az asztalok mellett jólíedvű, a nehéz munka óráit kipihenő dolgozók ülnek. Élvezettel kortyolgatják a jeges sört, a palackozott borokat, s a röviditalokat. A fiatalabbak a volt Hírős-zenekar táncszámaira vidám táncot lejtenek a tánc­betonon. A felszolgáló még mindig mel­lettem áll. Nem várakoztatom tovább, még egy pohárral ren­delek. Gémes MIRE VALÓ A TEMETŐ ? Olvasóink között a Bajai Fémipari Vállalatnál egy része jövő tavasszal, mint nyereségrészesedés kerülhet ki­fizetésre. ' Mindig hasznos és ta­nulságos időtöltés, ha a szer­kesztőség közvetlen az olvasók­tól kér véleményt, velük beszél­get a lap munkájáról. Tapasz­talataink szerint különösen a munkások, üzemi dolgozók ad­nak számos olyan ötletet, taná­csot és javaslatot, melynek meg­írása színesebbé, frissebbé, ol­vasmányosabbá teszi a párt- sajtót. Ez a meggondolás vezette szerkesztőségünket is. amikor elbeszélgettünk a Petőfi Népe több olvasójával Baján, a Vas- és Fémipari Vállalatnál. Öröm­mel írjuk, látogatásunk nem volt eredménytelen. Szabó igaz­gató elvtárs, Balogh elvtárs, a párttitkár, Nádas Károlyné, Ba­bjai István, Kapitány Lajos, Vaj- ~csy Mihály, örhegyi, Lampart lelvtársak, és még többen olyan jdolgokat vetettek fel, olyan igényeket támasztottak a Pető­fi Népével szemben, ami részint elgondolkoztat bennünket, ré­szint pedig segítség szerkesztő­ségünk munkájához, a színvona­lasabb lapelőállításhoz. Miről volt szó a Fémipari Vál­lalatnál történt beszélgetésünk, kisebbfajta olvasóankétunk so­rán? A munkások és műszakiak >— jórészt a bajaiak nevében is — főként azt hiányolták, hogy bajai tudósítónk. Felvidéki Ist­ván nem jár ki hozzájuk az üzembe, nem ismeri az ő életü­ket, így keveset ír azokról a problémákról, melyek a Fém­ipari Vállalatnál dolgozókat Szeretnék, ha változtatnánaK ezen. ha a me­gye második városának életé­ről és benne az ipari munkások életéről is több és sokoldalúbb cikk kerülne a Petőfi Népébe. Szóbakerültek azok a cikkek is, melyek szerkesztősé­günk belső munkatársainak tollából jelentek meg. Olva­sóink elmondották. milyen visszhangja volt a nyereségré­szesedés szétosztásával kapcso­latos, jórészt a selejtgyártók el­leni írásunknak. A dolgozók nagy többsége helyesen reagált a cikkre. Ma már észrevehetően kevesebb a selejt, de még min­dig vannak, akik nem értenek vagy nem akarnak érteni a fi­gyelmeztető szóból. Az ő neve­lésük csak a »borítékba vágó kérdés« felvetésével, a fizetés­beli visszaminősítéssel látszik megoldhatónak. Ha pedig ez sem használ, alacsonyabb mun­kakörbe kerülnek, vagy elbo­csátják őket a vállalattól. Szabó elvtárs, a vállalat igaz­gatójának szavai szerint a Pe­tőfi Népe takarékossági fóruma sok olyan lehetőségre hívta fel már eddig figyelmünket (szállítás kiutazás, napidíj, s a költséggaz­dálkodás számos más tényező­jére), melyeknek alapos vizs­gálata, szigorú ellenőrzése ezer, meg ezer olyan forint megtaka­rításai eredményezte, aminek Azok az olvasók, akikkel be­szélgetünk, szinte kivétel nél­kül felvetették, hogy a bajai TÜZÉP-telepen kokszot vagy jó szejiet csak akkor vásárol­hatnak, ha mellé poros, homo­kos, rossz minőségű szenet is megveszik. A dolgozókat (mivel, ahogy ők mondják, nem akar­nak szénporos téglát égetni) sérti ez az árukapcsolás, s kér­ték, vizsgáljuk meg a dolgot. Feheoiódöu, hogy a gáz­gyári csőlefektetések után még mindig nem hozták rendbe a Sugovica partján levő, amúgyis megsüllyedt sétányt, — a nyá­ri korzót —, s végre valahára a rossz gázlámpak helyett is felszereltethetne már a tanács egypár villanyégőt ezen a ré­szen. Baján a tanácsházától a cse­megeboltig levő rész a vasár­napi korzó. Mint olvasóink mondották, régebben szabályoz­va volt itt a járművek ünnep­napi közlekedési ideje, belügyi szerveink azonban nem vették ezt valami szigorúan, így ma már a gépjárművek majd hogy belehajtanak a bajai sétálókba. Olvasóink éppen ezért szeret­nék^ ha eljárnánk az illetéke­< Végső, s örök békesség helye ■na temető. Az egyenlőtlenek «egyenlőkké fáinak ott, a hara­gosok egyaránt békésen szuny- i«ny adnak, csendjüket semmi i»nem zavarja, mert hiába is pró- '«bálná zavarni bármi és bárki is. I>? Csak a hozzátartozók, s a te- : «mető sorsa felett ítélkezők, — a • étovábbélők viaskodnak tovább ■?]is az élettel. A rokonok elhunyt «szeretteik kegyeletes csendjét, »akarják megőrizni, s a temető «felett ítélkezők pedig sok eset­iben épp e nyugalomra hivat- «kozva, ezzel visszaélve hatal- »maskodnak. « Lássuk: mire is jó a temető a »róla intézkedőknek? ?? A császártöltési papnak pél- ??dául az egyházi adó behajtásá­éra, — azaz: pénzszerzésre. Nem «temeti el azokat, akik nem fi- »zetik az egyházi adót, s ezzel «kényszerhelyzetbe hozva több »vallástalan embert, — azokat is «megadóztatja. » Más pedig egyházi rendelke- ikzések alá rejti pénz utáni só- oSvárgását. A keceli római kato- «likus plébános például nem volt ??hajlandó eltemetni egy nyolc ééves református kislányt, s még a kápolnából is kitétette tete­mét. Végül is az öngyilkosok temetőjében — magyarul mond­va: a temető árkában — földel­ték el a gyermeket. Pedig Kece- len köztudott dolog, hogy a plé­bános úr már temetett el re­formátus vallású halottat. Csak annak hozzátartozói ezer forint­tal »építettek hidat« a vallási különbségek közé! Régebben hallottunk már e két eseményről, s egyszerűen embertelen cselekedetnek köny­veltük volna el, ha nem hallunk és saját szemünkkel nem lá­tunk egy újabb felháborító ese­tet, amely arra enged következ­tetni, hogy a temetéssel, s a te­metővel yaló visszaélések szá­mának növekedése az egyik leg­bensőbb emberi érzésnek, a ke­gyeletnek* semmibevevései mu­tatja. Kecskeméten ugyanis az izra­elita egyházközség gondnoka elhullott kutyáját a zsidóteme­tőbe temettette el, hantjára vi­rágot ‘ ültettetett, s fejfájára rá­írta: -Pucika, élt 20 évet, meg­halt 1958.' április 2-án.« A »sir«- tól alig méternyire, a kerítés túlsó oldalán van egy ember sírhantja. Az elhunyt hozzátar- j tozói, meglátogatván szerettük [sírját, zavarodott érzésekkel ’nézhetik a kutya-sírt. > Kommunisták vagyunk, s nem [vallási kérdést csinálunk e há- >rom ügyből. Ha hite így diktál­ja a császártöltési és keceli plé­bánosnak, — ám lássa hívei [»szeretetét«. De a kegyelet, az »emberi tisztesség és az ezeket [biztosító j törvények nevében — »fel kell emelni szavunkat az [eléggé el nem ítélhető eljárás »ellen! > Csendesek és békések a ha­jlottak, de az élők közül sokan »békétlenek, eltorzult lelki éle­tűek, kejgyetlenek és emberte- »lenek... [ Mi nem nyugodhatunk meg »ebben..; Fábián Gábor seknél a bajai sétány ügyében is. Vajcsy Mihály felvetette, hogy közöljünk hetenként legalább egyszer sakkfeladványokat. Mi­vel pedig a Fémipari Vállalat­nál dolgozó olvasóink mind lel­kes sportrajongók, sok szó esett a Petőfi Népe sportrovatáról is. A fémipariak általában jónak tartják rovatunkat. Nézetük szerint terjedelemben azonban nem kap elég helyet a lapban. Különösen a Bajai Építőkről írunk szerintük keveset. \ Lapunk egészéről alkotott vé­leményük is azt tükrözte, hogy munkásolvasóink ma már lé­nyegesen igényesebbek, mint évekkel ezelőtt. A hetenként megjelenő Bajai Hírek rovatunk ellenére is hiányolják a megye második városával való elégte­len foglalkozást. ÉrtékelésüK szerint lényegesen többet írunk a járásról, mint amennyit Ba­ja városával és különösen a ba­jai ipari munkásság sajátos problémáival foglalkozunk. Tudjuk, rövid egyórai beszél­getés alatt fizikailag is lehetet­lenség elmondani mindazt, ami a Fémipari Vállalatnál dolgozó üzemi olvasóink jóvéleménye,] vagy kifogása a Petőfi Népéről.* hiZ a kis beszélgetés .mégis sokat adott ahhoz, hogy. a me­gyei problémákat, köztük a bajaiakat is jobban felvető, s különösen az üzemi munkások életével többet foglalkozó, szí­nesebb, érdekesebb laDot ad-1 iunk olvasóink kezébe. 1 ; — :Üj tavaszi modell: tojáshéj > színű angóragyapjú délutáni t tUÜlfc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents