Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-21 / 118. szám
„NYUGHATATLAN” NYUGALMAZOTTAK Az ötgyermekes Matestik János sertésgondozó kétségbeesett helyzetében eszmélni kezdett és elment Kiss Ferenc elvtárshoz, a gazdaság párttitkárához, hogy mitévő legyen? Szendrey nyug. főmérnök ügyvédet emleget, s ez már írt is neki, hogy keresse tel. — Nem megy sehova! Egy lépest se az ügyvédhez! — parancsolt rá, s ezzel meg is nyugtatta a gazdaság párttitkára. S nyomban közbenjárt a községi pártbizottság titkáránál, Gigor elvtársnál, aki tájékoztatta az ügyről a tanácselnököt, Balatonfüredi elvtársat, ő pedig behívatta Szendrey urat a tanácsházára. A hajdani földbirtokos és mostani nyugalmazott főmérnök megszeppent. Erre nem számított. Hogy a nép hatalma ilyen. Hogy nemcsak általában száll síkra a dolgozó nép érdekeiért, de kiáll az egyes dolgozóért is. És, mintha részéről csak tévedés történt volna, sunyi mosolygás közben kijelentette a tanácselnöknek: ha a tanács nem látja jogosnak a három borjú követelését, ő eláll tőle. Ezzel fejeződött be a múlt ki- zsákmányolói egyik díszpéldányának a próbálkozása, amely a feudál-kapitalizmus, a reakció uralmának a módszereivel szeretett volna egy egyszerű dolgozó zsírján élősködni, az ő szavával élve: az értéktárgyait szaporítani. Mi azonban nem zárjuk még le az ügyet. Ha Szendrey úr nem volt rest Matestik Jánost figyelmeztetni a 12 éve kötött egyezségre, amelynél — ismételjük — csak ő tudta, hogy az, — ne vegye rossznéven, ha mi kicsit távolabbról, 26 évvel élőbbről hívjuk fel a figyelmet arra, hogy ki volt egykoron, az úgy látszik megváltozni azóta sem tudó, csak éppen a hajdani lehetőségektől elütött főmérnök úr. A Kis Újság 1932. szeptember 17-i számában »Hogyan juttatták földhöz a kécskei kisgazdákat?« címmel cikk jelent meg, amely azokat a disznóságokat pellengérezi ki, amelyeket a gróf Vigyázó-féle birtok parcellázásánál elkövettek. A parcellázás lebonyolítását bizottság intézte, s idézzünk a cikkből: »Ebben a társaságban Szendrey Zsigmond töltötte be a főszerepet. .. E bizottság első ténykedése az volt, hogy a birtok legjava részéből, amelyik elsőrendű búzatermő föld, kihasított Szendrey Zsigmond főmérnök számára 220 holdat.« A cikk nyilvánosságra hozta' azt is, hogy: »a parcellázó bizottság úgynevezett vételi aján-' latokat íratott alá a vevő kis-! gazdákkal. Ügy azonban, hogy nem olvasták föl a vevők előtt! a szöveget, hanem olvasatlanul íratták alá.« (Ezt a módszert is-! mételte meg 1946 tavaszán Szendrey Zsigmond, amikor haj-; dani kertészével a kötelezvényt , aláíratta!) Mindennek pedig az; lett a következménye annak idején, hogy a vevő kisparasztok-1 nak a szóbeli megállapodással ellentétben a dűlőutakat is meg' kellett fizetniük, a földeken levő fákhoz azonban — megint csak a< megállapodás ellenére — nem; volt joguk, s — idézzük a cik-. két: »a parcellázó bizottság az’ erdőt és a pásztafákat az egész birtokon irgalmatlanul kiirtotta, i; í negyven év fásítási mun-; kájának, fáradságának eredményét pár hónap alatt megsem-; misítette.« S tegyük hozzá: mindezért' Szendreynek és kompániájának; kutyabaja sem történt; a kivágott fákért kapott pénzt zsebre-; vágták, s a főmérnök úr ily’,! meg más, hasonló módon a fel- szabadulásig 600 holdas földbir-! tokossá avanzsált. Van tehát praxisa a kisemberek tönkretevésében — annak a mostani gyakorlásához azonban, tapasztalhatta, nem vált be a III. Ä módi — 'ffégi Aki azt hiszi, hogy a bérletet kétszer kei! meszelni Eddig társadalmunk olyan egykori két kizsákmányolóját, a dolgozó emberek kizsigerelőit mutattuk be, akik akár a társadalmi érintkezésben, akár a jövedelemszerzésben tanúsított reakciós magatartásuk mellett nyugdíjat élveznek a dolgozó nép államától; végezetül említsünk meg egy kulákot is, aki ugyan nem kap nyugdíjat, de szintén úgy érzi, mintha visszajött volna a múlt, mintha netán győzött volna az ellenforradalom. Kiss Ferenc elvtárssal, a Ti- szakécskei Állami Gazdaság új- bögi üzemegységének a párttitkárával beszélgetve kiderült, hogy nemcsak Matestik János sertésgondozóval szemben volt követelése a bukott hatalmasok egyik képviselőjének, de a gazdaság egy másik dolgozójával, Szabó Zsigmonddal szemben is, mégpedig U. Szabó Lajos tisza- kécskei kuláknak. Az történt, hogy a beszolgáltatás idején a földrfelküli Szabó Zsigmond kishaszonbérletbe földet vett ki U. Szabótól, aki — hogy ne kelljen adót fizetnie és a beszolgáltatást teljesítenie —, ezeknek a vállalása fejében örömmel adta bérbe a földjét. Szabó Zsigmond eleget is tett az állam iránti kötelezettségének, — most viszont U. Szabó több felszólítást is küldött neki, hogy mindazt a terménymennyiséget, amit annak idején az államnak beszolgáltatott, térítse meg az ő számára is. A felszólítások szintén Kiss Ferenc párttitkár irattárcájába kerültek, U. Szabó kulák meg bizonyára csodálkozik: miféle jogrend dívik nálunk, ahol rá se fütyülnek az ilyen módos paraszt követelésére? Vonjuk le a tanulságot Az elmondottakból a megszívlelendő tanulságok sokaságát lehet és kell is levonnunk. A legfontosabb közülük: 1. A múlt reakciós uralkodó osztálya, mert nem hangoztatjuk, úgy érzi: nálunk megszűnt az osztályharc; 2. Ennek következtében el- szemtelenedik, s olyan jogokat igyekszik magának vindikálni, amilyeneket az uralma idején gyakorolhatott; 3. A dolgozó nép egyszerű gyermekeinél jobban ismeri a rendeleteket, törvényeket, s ezekben keresi a kibúvókat, azokat a »kiskapukat«, amelyeken betörve, érvényt remél szerezni kizsákmányoló hajlamának. 4. Ügy látszik, akad ügyvéd is, mert a tiszakécskei dr. Kőszegi Jenő személyében akadt, aki. ahelyett, hogy elutasitja egy volt földbirtokos jogtalan követelését az egykori cselédjével szemben, még felcsap az érdekében közbenjáró prókátornak; 5. Tanulság az is, s a legmegszívlelendőbb, hogy: mit művelt volna hazánkban a kizsákmányolok hada, ha győz az ellen- forradalom?! Az ismertetett eseteknek figyelemreméltó pozitívuma is van, mégpedig az, hogy: 1. Dolgozóink bíznak pártunkban, az államhatalom képviseletében, ahogy azt Dunapatajon Taba bácsi a tanácshoz való fordulása példázza, Tiszakécskén pedig az, hogy Matestik János és Szabó Zsigmond a párttitkár segítségét kérte; 2. Párttitkáraink és tanácselnökeink — e cikkben szereplők legalább is — keményen állnak a posztjukon, s a dolgozók rájuk bízott érdekeit védve visz- szaverik az osztályellenség próbálkozásait. Mindannyiunknak pedig az a tanulság, hogy: ébernek kell lennünk, hogy dolgozóink nyugalmát ne zavarhassák meg sem a nyugalmazott, sem az egyéb nyughatatlanok! Tarján István Sürgős a cukorrépa egyelése! Sürgős, sőt nagyon sürgős. Szerte a megyében 6—8 leveles a répa, és beszorítva a megkér- gesedett talajba, csak sínylődik, mintha nem is lenne gazdája. Pedig van, mert több termelővel is beszéltünk már. és csaknem mindannyian azt mondták, esőt várnak. Nincs mire várni. A répa csak addig »társas növény«, amíg kikel és 4 levelessé fejlődik. A 4 leveles répát egyelni kell, mert fiatalabb korban sokkalta könnyebben átvészeli az egyelés okozta sérüléseket, mint később. Égy-egy répagomolyból 2—4 répa is kel, ezeknek gyökerei 6—8 leveles nagyságban már erősen összefonódnak és az egyeléssel a meghagyandó egye- det is kilazítjuk a kidobásra ítéltekkel. A répa tenyészterülete kb. 800 négyzetcentiméter, amit a lehető legkorábban biztosítani kell részére. Ha most. a szárazabb időjárásban elvégezzük az egyelést, az elkövetkezendő esők után már 2—3 héttel »borít«, és a répa ebben az állapotban a talajt beárnyékolja, nem engedi a talaj nedvességét elpárologni, különösen akkor, ha eső után egy jó mélykapálást adunk. Az egyelést végezzük gondo-^ san, egyelő kapával. Ha sor-? távolságunk 40 cm., akkor egy méteren 5—6 répát hagyjunk meg. Egy-egy csoportból mindig a legfejlettebbet hagyjuk meg, a többit vágjuk ki. nagyon ügyelve arra, hogy tényleg csak »egy« répa maradjon — a legszebb. — A meghagyott répát az egyelőkapával (kapircs) kerítsük körül, hogy a talaj kérgességét megszüntessük, a répa gyökérz. e levegőhöz juthasson. Gyomnövényt sem a répa mellett, sem a sorokban, sem pedig a sorok között ne tűrjünk meg. Egyelés után permetezzünk 2 százalékos Darsinnal, kát. holdanként 250—300 liter permet- levet számítva. A Darsin hatóanyaga arzén, óvatosan bánjunk vele. Egyelés után, hogy egyrészt könnyebben kiheverje a répa az egyelés alatti megmozgatást, másrészt, hogy növekedésben »kiugrassuk«, kát. holdanként a sorok mellé szórjunk ki legalább 30—50 kg nitrogén műtrágyát. (Pétisó, linzisó.) Igen jó példával járnak elől az egyelésben az állami gazdaságok (garai, bácsalmási, mohácsszigeti), amelyek területüknek 70 százalékát eddig kiegyelték. Cukorrépatermelő gazda! Fogadd meg a jótanácsot és egyelj! Minden napos késlekedés egy mázsa terméskiesést jelent! Varasdy Albert répaspecialista OOOOOOOOO-OOOOOOOOOOOOOCK Termelők figyelmébe Veszélyben a paradicsomfermés! A megye minden részéből kaptunk híreket arról, hogy a tavalyinál nagyobb számban jelent meg a burgonya veszedelmes ellensége: a burgonyabogár. Mindenütt megindult a kereső szolgálat és a védekezés. A kártevő szaporodására jellemző, hogy néhány helyen megtámadta már a paradicsomot is. Éppen ezért a megyei tanács mezőgazdasági osztálya ezúton hívja fel a paradicsomtermesztők figyelmét, különösen azo- két, akiknek a paradicsom közelében burgonyavetésük van, hogy sürgősen védekezzenek a veszedelmes kártevő ellen 10 százalékos Hungária Matador kiszórásával. Különösen Kecskemét környékén, ahol sok a paradicsomvetés, okozhat nagy károkat a burgonyabogár. Ezért a tanács máris intézkedett. A hegyőrök kaptak porozógépet, valamint elegendő védekezőszert. Ugyanakkor* a megye községeiben is van elegendő gép és a helyi földművesszövetkezeteknél védekezőszer. Versenyeznek a hegedűkészítők, A világ legkisebb zeneszerszámát nemrégen Gubás Nagy Kálmán nyíregyházi cigányprímás készítette. 63 milliméteres remekén a mester nótát is játszott. Később Rózsa Gyula még kisebb hegedűt konstruált. Gubás Nagy nem hagy ta dicsőségét, és most újra, ismét övé a világ- : rekord. Új, 26 milliméteres hangszere az olasz mesterheged üte tökéletes mása — csak hangot nem ad. 13Lun{eliévtén nyuyadtaa példáiédiainak a nagyüzemi yazdálködál fölényével Hogyan foglalkozik a kunfehértói tanács a tsz-ekkel ? A kunfehértói pártszer- évezet és tanács régóta szívügyéinek tartja a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését. Ezzel nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Kunfehértó 1955- ben szövetkezeti község lett. A lakosság két szövetkezetbe, a Béke és a Vörös Hajnal Tsz- be tömörült, és alig százegyné- hány dolgozó parasztcsalad maradt csak a községben, akik továbbra is egyénileg folytatják a gazdálkodást. A két szövetkezet szépen fejlődik. A pártszervezet politikai, '<a tanács gazdasági kérdésekben nyújt hathatós segítséget az új útra lépett parasztoknak. A szövetkezés szálai oly erőssé váltak, hogy azt az 1956-os ellenforradalom vihara sem tudta széttépni. A szövetkezetbe tömörült parasztok együttmara- dásában azonban nagy része van a tanácsnak is. Kollár Ferenc, a községi tanács elnöke akkoriban mindennapos látogatója volt a két szövetkezetnek. Beszélgetett a tétovázó, bizonytalankodó tagokkal és sokan az ő szavainak hatására döntöttek úgy, hogy tsz-tagok maradnak. Voltak olyanok is, akik újra megpróbáltak az egyéni gazdálkodást, de nem sokan. A kilépők száma oly csekély volt, hogy Kunfehértó továbbra is szövetkezeti község maradt. A veszély elmúltával sem csökkent a tanács segítőkészsége, féltő gondoskodása a két termelőszövetkezet iránt. Kollár elvtárs, Faragó Lajos vb-titkár és Rácz János mezőgazdasági felügyelő, hetenként legalább félnapot tölt a tsz-ekben. Ismerik a szövetkezeti tagok problémáit, jól tájékozottak mindenféle gazdasági kérdésben, s ha baj van, segítenek azt elhárítani. A pártszervezettel való megbeszélések alapján elég sűrűn szerepel a tsz-ek munkájának értékelése a tanácsülések napirendjén, vb-ülés pedig el sem múlik anélkül, hogy a Vörös Hajnal, vagy a Béke Termelőszövetkezetről valamilyen formában ne tárgyalnának. Néhány hónappal ezelőtt például a tanácsülés megtárgyalta, hogyan kezelik a trágyát a Vörös Hajnal Tsz-ben. Javasolták a tsz-tagoknak, hogy rakják szarvasba a trágyát, mert úgy nem veszít értékéből. A jobb magágykészítésre is felhívták figyelmüket. Azóta már szarvasba hordják a trágyát és a tavasz elején gondosan ellenőrizték azt is, hogy a gépállomás traktorosa milyen munkát végez. Elmondhatják, hogy ilyen szépen előkészített magágyak soha nem voltak még a tsz földjein, mint az idén. A Vörös Hajnal tagjai jó hangulatban végzik munkájukat. Az asszonyok a kertészetben, a szőlőben és a répaföldeken, a férfiak a műhelyekben, a tsz fűrésztelepén dolgoznak, állattenyésztéssel foglalkoznak, s a trágyát hordják a földekre. Ebben az évben 180 holdat terítettek ie istállótrágyával, de kihasználták a műtrágyavásárlási kedvezményt is. 550 mázsa műtrágyát, holdankint több mint egy mázsát szórtak el a földeken. Ebből kettős hasznuk származott. Amellett, hogy erősödött a tsz földjeinek termőereje, 16 000 forinttal kapták olcsóbban a műtrágyát. Beszélnünk kell arról a kedvezményről is, amelyhez a tsz a gépi munka szerződéseken keresztül jutott. Kataszteri holdanként 3,9 normálhold gépi munkára szerződtek, s ezáltal közel 40 000 forint ú jabb kedvezményben részesültek. A pénzen kívül azonban több más hasznuk is származott ebből. Idejében elvégezték például az összes tavaszi mezőgazdasági munkát és vetéseik már szépen fejlődnek. Az összes szántást és vetést gépek végezték. Ilyenformán a tagság nyugodtan foglalkozhatott a munkaigényesebb növények gondozásával. A kunfehértói tanács vezetőinek is kamatozik az. hogy rendszeresen foglalkoznak az igazgatásuk alá tartozó termelőszövetkezetekkel. Amikor a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről beszélnek, nyugodtan példálózhatnak a két tsz eredményeivel. És nem is eredménytelenül teszik ezt. Az utóbbi időben újabb tíz család választotta a közös gazdálkodást. Ezenkívül többen jelezték már. hogy őszre ők is belépnek. A kilépettek közül is néhányat már visszahúz a szíve a tsz-be. A Vörös Hajnalban például Szalai István 9 holdas dolgozó paraszt érdeklődött, hogy mit szólnának, ha őszre visszajönne. A pártszervezet és a tanács gondoskodása a tsz-ekről nemcsak azt eredményezi, hogy Kunfehértón nemsokára mindenki tsz-tag lesz, hanem azt is, hogy a községben levő tsz-ek a nagyüzemi gazdálkodás minden előnyét felhasználva, élénk bizonyságát szolgáltatják majd a közös gazdálkodás fölényének.- Naau Ottó ,
