Petőfi Népe, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-18 / 91. szám

A társadalmi tulajdon védelme a kereskedelmi és vendéglátó vállalatoknál] Végh Pál, a KPVDSZ megyei elnökének nyilatkozata A műszakiak Az ügyészségen kivizsgálásra váró ügyek mutatják, hogy gyenge jellemű embereknél el­homályosul a közös vagyon vé­delmének fogalma, s tolvajlásra vetemednek. Erről nyilatkozik Végh Pál elvtárs, a KPVDSZ megyei elnöke. — KÉRDÉS: Foglalkozott-e a megyebizottság a társadalmi tu­lajdon védelmével? VÁLASZ: A kereskedelmi és vendéglátó szakmában a dolgo­zókra többezer forintnyi áru és egyéb érték van bízva, amiért anyagilag is felelősek. Többsé­gük helytáll, és védi a reábízott vagyont, de vannak, akik meg­feledkezve magukról, hozzá­nyúlnak a társadalmi tulajdon­hoz. Másképp jelentkezik ez a íöldművesszövetkezeteknél, más­ként az állami kiskereskedelem­ben és a vendéglátónál. Az ellenforradalom óta a íöld­művesszövetkezeteknél mintegy 600 esetben történt fegyelmi fe- lelőségrcvonás, a társadalmi tulajdon hűtlen kezelése, vagy durva megsértése miatt, ami a leltárhiányokban mutatkozott meg. A vétséget elkövető dolgo­zók egy részét kártérítésre köte­lezték, más részét alacsonyabb munkakörbe osztották, de volt olyan is, mint a Lakiteleki Vas­bolt két dolgozója, akit leváltot­tak, elbocsátottak a 12 000 fo­rintos leltárhiány miatt. Jóval kevesebb az ilyen hűt­len vagyonkezelés, a kiskeres­kedelmi vállalatoknál és egy-két vendéglátóipari vállalatnál. Elemezve az okokat, megálla­pítottuk, hogy jelenleg két do­log nehezíti a társadalmi tulaj­don védelmét: az egyik az 1002. sz. rendelet, amely szerint a lel­tárhiányért a dolgozó csak egy­havi fizetéséig felelős, a másik pedig az ellenőrzés lazasága. Ezek olyan csatornák, amelye­ken elfolyik a nép pénze, ter­mészetesen illetéktelenek kasz- szájába. KÉRDÉS: A megyebizottság szerint az üzemi bizottságok cs az aktívák foglalkoznak-c a ncp- vagyon védelmével? VÁLASZ: Taggyűléseken kí­vül ez a probléma csak hébe- hóba kerül szóba, akkor, ami­dőn megvan a baj — a leltár­hiány. Ilyenkor azután esküdöz- nek égre-földre a dolgozók, hogy becsületesen dolgoztak, nem vit tek el árut, stb. Néhány helyer a leltárhiányt majdnem kizáró­lag azzal indokolják, hogy a ve­vők közül többen ellenszolgálta­tás nélkül elviszik az árut. Mi ebből az igazság? Kétség­telenül előadódik egy-két eset­ben, hogy rossz a leltár, a vá­sárlók közül néhányan lopnak, de megyebizottságunknak az a véleménye, hogy ahol komo­lyabb összegű leltárhiány van, ott szó sem lehet az előbbiekről, ott súlyos baj van a társadalmi tulajdon védelmével. Éppen ezért nekünk az a vé­leményünk, hogy ezzel a fontos dologgal nemcsak akkor kell foglalkoznunk, amikor baj van, hanem azt megelőzően. Ez a megelőző munka döcög. Éppen ezért üzemi bizottságainknak s az aktíváknak az eddiginél töb­bet és rendszeresen kell foglal­kozni vele, KÉRDÉS: Mit kíván tenni a megyebizottság a társadalmi tu­lajdon védelme érdekében? VÁLASZ: Eddig taggyűlésen, ankéton foglalkoztunk ezzel a problémával, ügyészekkel ta­nácskoztak dolgozóink. Mit teszünk ezután? A me­gyebizottság mellett működő közgazdasági bizottság intézke­dési tervet dolgoz ki a társadal­mi tulajdon védelmével kapcso­latosan. A szocialista munka­versenynek is ez lesz egyik sar­kalatos pontja. Felkérjük az ügyészség dolgozóit előadások megtartására, de igen sokat vá­runk a társadalmi bíróság nyil­vános tárgyalásaitól, a kereske-] delmi felügyelőségtől és a népi] ellenőrzéstől. Mivel sok bonyo-1 dalom származik a helytelen árukezelésből és átvételből,! ezért az előbbit az oktatás egyik fontos feladataként jelöljük] meg. Ezenkívül azokat, akik meg-] sértik a társadalmi tulajdont, szakszervezeti fegyelmi elé isi javasoljuk. Véleményünk az,j hogy súlyosabb esetekben éljen] a tagság a kizárás jogával. 1 KÉRDÉS: Helyes-e, ha a ju-j talmazásnal. előléptetésnél ki-j záró okként szerepel a népva-: gyón herdálása és a tolvajlás? < VÁLASZ: Bővíteném a gon-< dolatot olyanformán, hogy nem- j csak a társadalmi tulajdon ellen vétőket, hanem a súlycsonkítást ] elkövetőket, az árdrágítókat is] elkövetett bűnüknek megfele-] lőcn, zárják ki a premizálásból,] az igazgatói jutalmazásból, mel­lőzzék az előléptetéseknél, ki-] tüntetéseknél, sőt az ilyen dől-] gozó még aktíva se legyen egyet- ] len tömegszervezetben sem. Ezl persze nemcsak a kereskedelmi] dolgozókra, hanem a vendég-] látóipari szakmában foglalko-j zók részére is vonatkozik — íc-1 jezte be nyilatkozatát Végh Pál] elvtárs. előrelátó, irányító, szervező ténykedése döntően hozzájárult ahhoz, hogy megyénk üzemei­ben sokezer dolgozó boldogan vette át a múlt évi munka gyü­mölcsét, — a nyereségrészese­dést. Ez egyben állásfoglalást is jelentett a párt helyes politiká­ja mellett. Bár kezdetben vol­tak fenntartások, előítéletek, de a párt következetes politikája a 30 vagy ennél több százalékos fizetésemelés az esetleg tétová­zó, útkereső műszaki dolgozó­kat is a párt ügye felé tolta. Sok helyen forradalmi változás is bekövetkezett. A Kecskeméti Konzervgyárban elsőnek a me­gyében, megalakult a műszaki kör. Az ebben tevékenykedő Köller Károly találmányát el­fogadta a Találmányi Hivatal. Műszaki dolgozóink segítségé­vel tökéletesítették a gyapjú­szövetgyártást, bevezették a zártciklusú termelést, sok új gyártmányt adtak a fogyasztók­nak. A közös munka közelebb hoz­ta egymáshoz a munkásból lett értelmiségit, a régi és fiatal mű­szaki szakembert. Ezenkívül a kapott feladatok megoldása megedzette őket és egy viszony­lag bonyolult év tapasztalatait zárták tarsolyukba okulás és cselekvés céljából, A fejlődés nem volt töretlen. Több tény zavarta a műszakiak alkotó tevékenységének kibon­Ha visszagondolunk az elmúlt évekre, eszünkbejut, hogy ta­vasszal mindig zökke­nők voltak Kecskemé­ten a to.i- és tejter- mékellátusjan. A sta­tisztika adatai, vagy a Tejipari Vállalat dol­gozói sokat tudnának erről beszélni. Egy-egy vasárnap, vagy ünnep­nap előtt, megesett, hogy egész sor házi­asszony távozott üres kancsóval, kannával a tejboltból, üzletből és másnap kénytelen volt a szabadpiacon meg­venni a literenként 6 —7 forintos tejet a csa­lád reggelijéhez. Ma már elmondhat­juk, mindez a múlté. Az idén — úgy látszik — elkerüljük a dolgozók tejhiányát. Soha eny- nyi tej nem gyűlt még össze, mint tavaly nyár óta. Ez magyarázza, hogy a Kecskeméti Tej­Egy óra a kecskeméti tejgyárban üzemben úgy beszél­nek a múlt év nyará­ról, mint a próbatétel hónapjairól, A más években meg­szokott tejmennyiség­nek ugyanis éjjeli-nap­pali műszakban majd­nem a dupláját dol­gozták fel a megnöve­kedett felvásárlás mi­att. Panaszra persze ma nincs ok. Hiszen a ta­vaszi idő ellenére is annyi tej érkezik az üzembe, amiből a la­kosság szükségletét ki tudják elégíteni. Az első negyedévben 1 millió 200 000 liter tej fogyott el a kecskeméti boltokban, de sokat­mondó a többi tejter­mék fogyasztási ará­nya is. Ez év három hónap­jában 23 000 liter tej­felt vásárolt a lakos­ság. Emellett 16 mázsa vaj, 4600 kiló étkezési tehéntúró és 1000 li­ter tejszín került Kecs­kemét üzleteibe. Té­nyek bizonyítják, jó ötlet volt a kétdecis csomagolású tejföláru­sítás bevezetése is. Az első negyedév végéig közel 60 000 pohárral fogyott el belőle. A vásárlóknak emel­lett azonban egész sor sajtféle is rendelkezé­sére áll. Kereken 25 fajtából választhatják ki azt a minőséget, amelynek íze, zamata maguknak, vagy csa­ládjuknak a legjobban tetszik. Az elmúlt hó­napok több mint 200 mázsás sajtfogyasztása pedig azt bizonyítja, hogy a sokféle sajtáru ugyancsak ízlik a la­kosságnak. A Kecskeméti Tej­üzemben tett látogatá­sunk alig volt egy óra, de arra így is elég, hogy leírjuk: a dolgo­zó parasztság bizalma és termelési kedve, a várakozásunkat mesz- sze túlhaladó tejfelvá­sárlás beszédes bizo­nyíték: a párt és a kor­mány jól döntött, ami­kor eltörölte a kötele­ző beszolgáltatás rend­szerét. Parasztságunk most önként ad el árut a tejiparnak, s a fen­tebb írt számok is iga­zolják, ezzel nem ke­vesebb, hanem lénye­gesen több tej és tej­termék kerül a dolgo­zók asztalára. Sándor takoztatását. Volt olyan véle­mény: a műszakiak nagy több­sége ellenforradalmár. — Nem lehet megbízni minden régi mű­szaki értelmiségben. Ezzel egy- időben a fiatal vagy munkásból lett műszaki dolgozóknál elnéz­tek olyan hibákat, ami joggal bántotta az idősebbeket. Ebből aztán sértődöttség lett, amit tetézett még az is, hogy gond­jaikat és bajaikat egymás kö­zött tárták fel, ahelyett, hogy orvoslás céljából a pártszerve­zetekhez fordultak volna. Az előbb elmondottak döntő­en befolyásolták azt, hogy a po­litikai eszmélés náluk a várt­nál lasabban következett be. Az előbb említett dolgok hoz­zájárultak még ahhoz, hogy a műszaki vezetők között divattá lett „a népszerűtlen feladatok­tól” való húzódozás. Ennek egyik megnyilvánulási formája: nem követelték meg a munká­soktól a technológiai utasítások betartását, elnézték a fuserá- lást, a fegyelmczctlenkedéstj fátylat borítottak a selejtre stb» Ilyesmi előfordult a Bajai Fém­ipari Vállalatnál, a Ruhaüzem­ben, az építőiparban és másutt» Bár még ma is találkozha­tunk ilyen jelenségekkel, de a helyzet hétről-hétre változik, — a műszakiak javéra. * Ez pedig azért van, mert üzemi pártszervezeteink egy része ar­ra törekszik, hogy bekapcsolja a műszaki dolgozókat is a tár­sadalmi élet irányításába. E téren azonban még csak kezdeti eredményekről beszélhetünk: Erre utal az is, hogy hiányzik az a törekvés, mely a legjobb kom­munista műszakiakat bevonná a pártvezetőségbe. Ezért aztán formális, döcög a pártcllenőr- zés, késik az elemző, operatív munka. összegezve az elmondottakat üzemeink műszaki dolgozóinak döntő többsége szívvel-lélckkel támogatja pártunkat, célkitűzé­seinek megvalósításában. NOVOSZIBIRSZK a Szovjetunió technológiai városa Novoszibirszkben fogják fel­építeni a Szovjetunió technoló­giai városát. A városban 20 000 tanár, diák és tudós él majd: akik elsősorban atom- és raké­takutatással foglalkoznak. A város területe eléri az ezer hek­tárt és az első kétezer tudomá­nyos munkatárs már 1958-ban elfoglalja munkahelyét: A solti esőcsinálók Olcsón vásárolhat a helyi földművesszö­vetkezeteknél, Napos­csibe nevelésre szerző­dést lehet kötni. Elő­jegyzést felvesznek és naposcsibe nevelést e szerződést kötnek a földművesszövetkeze­tek, Jegyeztessen Biztos jövedelmet hoz a szerződéses barom fi ne télé a m millió forint volt a tiszta ha­szon. Igen ám — mondhatja bárki —: a fűszer-paprika termesztése egyebütt is nagyobb jövedelmet biztosít, mint a kenyérgabonáé. A soltiak kiszámították, hogy öntözés nélkül mennyit. A szóbanforgó területen ön­tözés nélkül 30 mázsa volt az­előtt fűszer-paprikából a hol- dankénti átlagtermés, tehát fe­leannyi, mint az öntözött terü­leten, a tiszta haszon azonban ez esetben az utóbbinak a felé­nél jóval alatta maradt, hiszen az öntözés a terméseredménnyel együtt nem duplázta meg a rá­fordítás összegét. Az öntözőtelep megépí­tésének, mint beruházásnak a gazdaságosságát a következő adatok magyarázzák. A telep holdanként 10 ezer forintba ke­rült. Élettartama — mivel eter- nitcső-hálózatból épült — leg­alább 60 év. Évente tehát 166 forint az amortizáció. Az öntözőberendezést egyéb­ként 3 évi visszafizetésre ka­pott állami hitelből építette a tsz; tartozásából viszont már az ősszel 100 000 forintot törlesz­tett, s a fennálló rendelkezések értelmében az idei 50 ezer fo­rint visszafizetése után — ha a telepet továbbra is gazdaságo­san üzemelteti — nem marad tartozása, mert 50 százalékos kedvezményben részesül. A Szikra Tsz vezetősége és tagsága, látva az öntözéses gaz­dálkodásban rejlő, szinte hihe­tetlen lehetőségeket, rátér az öntözéses takarmány és kapás­növények termesztésére is. Az ősszel már elkészítettek egy újabb 50 holdas telepet lucer­natermesztés céljára, rövidesen elkészül még egy 131 holdas te­lep, s így az idén már az ösz- szes kapásnövényeket öntözik.- Jövőre még egy 112 holdas te­lepet építtetnek, s később — talán már 1960-ban — megva­lósítják a legelő öntözését is. Az idén egyébként paprika helyett 50 holdon hagymát ter­melnek, s 5—5 holdon borsos­mentát,illetve majoránnát. Ha e két gyógynövényféleség bevá­lik, jövőre 50 holdon való ter­mesztésüket tervezik. A Szikra Tsz sikeres öntözé­ses gazdálkodásának hatására az ugyancsak solti Petőfi Tsz az évekkel ezelőtt megépített, de igénybe nem vett öntözőbe­rendezését az idén már üzemel­teti, s 36 hold területet öntöz. A az eredmény nyilván itt sem marad el. X. 1, Szakmai körökben köz­tudomású, hogy a solti Szikra Termelőszövetkezet milyen ered­ményeket ért el a belterjes, ön­tözéses gazdálkodással az elmúlt évben, ami akkora jövedelmet eredményezett, hogy a tsz mun­kaegységenként 55 forint értékű juttatásban részesítette tagságát. Erről beszélgettünk Szeleczky József elvtárssal, a Szikra me­zőgazdászával, aki a követke­zőkben vázolta öntözéses gaz­dálkodásunk mikéntjét. A tsz egy tagban lévő, 500 ka- tasztrális holdon fekvő birtoka a Duna partján terül el. A szántó­föld talaja mélyrétegű, jó vízgaz­dálkodású, meszes, homokos vá­lyogtalaj. Az évi csapadék erre­felé 580 milliméter, amelyből nyaranta egy-egy hónapra alig esik 30—60 milliméter. Az adottságok és annak a szükségszerűségnek az összeve­tése, hogy a tagság létszáma ál­landóan, de leginkább földnél­küli belépőkkel növekszik — 10 kataszlrálls holdnak átlag két családot kell eltartania, a szö­vetkezetét fejlesztő s holdanként közel 1000 forintos beruházás és egyéb ráfordítások, terhek mel­lett —, az intenzívebb gazdálkodást követelte meg a gazdaságvezetéstől. Az elmúlt esztendő elején 50 holdon mélyvezetéses, magas- nvomású permetező-ön tözőtelív pet építettek. A területen fűszer- paprikát termesztettek, s amel­lett, hogy holdanként 200 mázsa istálló- és 4 mázsa kombinált műtrágyát adagoltak a termő­földnek, ötször öntözték a papri­kát, ami egy-egy alkalommal 30 —40 milliméteres esőnek felelt meg. (Természetesen, ötször ka­páltak is.) Az eredmény nem is ma­radt el, mert holdanként 60 má­zsa piros-paprika termett ná­luk, s a 3000 mázsa termést 900 ezer forintért adták el. Ha összehasonlítjuk, hogy mennyi lett volna a hozam ugyanennek a földterüle nek. ha búzát termelnek rajta, a kü­lönbség szembeszökő. Azonos talajerővel 20 mázsás átlagot és 220 forintos árat számítva, ez a terület 220 ezer forint értéket termett volna búzából. De ha a gazdaságot nézzük is — te­kintve, hogy a búzára körülbe­lül 100 ezer forintot kellett vol­na ráfordítani, a paprikára vi­szont ennek a négyszeresét kel­lett—, akkor is megállapíthat­juk, hogy az öntözéses paprika- termesztés kiíizetőbb, mert míg a búza alig valamivel több, mint 100 ezer forintot jövedel­mezett volna, a paprikánál fél­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents