Petőfi Népe, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-13 / 87. szám

cfooooooooooo:o<x>o<m>oovck^o<kkkkm>ch>o<xkhxk>o<>o

Usszeállítotia a Petőíi Népe szerkesztősége és a megyei tanács művelődési osztálya

1^1 I látytc, I Bits I mcltctt

Világjáróig

Menetjegyért jön hozzám egyre több nő, férfi, gyermek. Szerdán, pénteken, vasárnaponkint közrefognak ők, tanácsomat kérik, merre szebb az út, mely tájra jobb az indulás.

S én egyre osztok nékik véleményt, mit fontolóra vesznek. Egymást is faggatják, társuk arra már ha járt.

Ma négyen messzi Afrikába és hárman a Sarkra mennek. Jó páran készülnek Svájcba. Isztambul... Párizs... Kijév... Bukarest... Montecarlo... Bécs... Nincs útlevél, se vízum, ezt a két fölöslegest mi eltöröltük rég. *

A vén Föld testét összevissza rút mezsgyék, sorompók által megjelölt, irigyen őrzött sok határ nekik csak annyi, mintha sas palánkot lát. Varázsszőnyeg az ő kezükben mind a könyv, menetjegy, s szent hely a könyvtár, .íol szerda, péntek és vasárnap sok csodát, világot látni indulunk.,.

OOOff

Fazekas Tiboré

Így virrad a hajnali derengés. Egy hang süvít végig a bunkerek Vonalán:

— A vasúti töltés óldalában két katona rohan át! Felénk tartanak!

A szemek kidülledve merednék a két futó alak felismerésére. Lehetséges, hogy a nácik érőre kapva, Újból ránk csapnának? Mindkettő kezében fegyver. A kézek ökölbe szorulnak. A bizakodó szavakban mar senki sem tud hinni. Egy év alatt hányszor, de hányszor kellett csalódni, d reménykedésbe belébicsakláni. De újabb hangok törnek fél a tikkadt ajkakból:

— Nem németek, azt már látjuk! De ilyen katonákat még nem láttunk!

A két futó alak pedig rohan, gödrökben, árkokban bukdácsolnak. Tisztán kivehető már integetésük.

— Testvéreink! Jó barátok! — süvít mind több hang, aztán kitódul a tömeg a bunkerek szájából.

A felkelő nap első sugarai aranyozzák be a képet. Ezrek és ezrek tapossák, hengerük egymást, hogy egy csókkal ők is köszönthessék a felszabadulást hozó két szovjet harcost, akik csak ismételni tudják egy ismeretlen nyelv csengő szávait:

__ f' ermánszki kaput! Cer- **r mánszki kaput!

Ketten voltak a milliók közül, akik csapatuktól előre rohanva száguldtak, hogy meghozhassák a boldogító hírt: a szabadulást. Es a csókok örömében, az ölelések forró áradatában csak ismételni tudták lelkendezve:

— Cermánszki kaput, — hogy aztán lendülő karjaikkal a szabadulás útját mutathassák:

— Davajna Pressburge!

Igen, így történt. Tizenhárom éve, április 11-én. A két harcos a legszebb tavasz hírnöke volt: emberi szabadságé.

Bíró László

ottwe Géza: Hajnali háztetők

— Novellák —

Történetek, érzések, sőt régebbi vélemények emlékeiből szőtte Ottlik Géza legtöbb novelláját, $ ha a fcím egyben Le Ságé- féle leleplezésekre is utal, helytelen lentié Szándékaiban csupán e gyakorlati célt észrevenni. Ila sok helyen — például »A Hegy Lelke« című novellájában — a legnagyobb áttételekkel is, de áZ intellektuális érdeklődés nagy erejével mutptja meg a cselekedeteinket irányító lelki törvényeinket. A »Szerelem« című novella női főhősének gyors és váratlan ráébrödése arra, hogy már egy teljes napja a régen várt, elveszettnek hitt férfival van—, szinte orvosi műszavakkal is megfogalmazható lenne. Ottlik novelláiban az írói szándék, s a bonyolult, de valóságos lelki élet törvénye — párhuzamosan halad. Szándékai kifejezéseire nincsen szüksége az erről az útról való letérésre, sőt jtalán éppen a letérés okozza egy-két novellájának — a különben kedves — »Apagyi«- nak, az »Uszodai tolvajának, s a »Fényűző élet«-nck az elnagyoltságát.

Máshol viszont a szándék: — a lelki élet törvényéivel tartani egyensúlyban a novella épületét — az előbfj említették elleftté- tébe ugrik, s »A Hegy Lelke«, a »A Drugelh-legei^da«, s a könyveimet adó hosszabb írásnak vonzó, sót zsongító összképe ellenére is inkább részleteiben telik kedvünk, mert azokban találhatjuk meg az életre való egészséges, vagy egészségtelen, de mindannyiszor emlékezetes rezonanciákat. A »Hajnali háztetők« végső mondanivalója, — a Le Sage-inak állított »leleplezés« — már kevésbé érdekel bennünket.

Ottlik túl is megy az emlékek erejével való novellaszövésen, s mint cselekedeteinket irányító erőt mutatja be őket »A rakparton« című novellájában Is, ahol a főhőst nőismerőséhez kötik, a rommálőtt Budapest, harcok alatt szerzett emlékei — felesége — a régi Budapest — helyett. De, — s ezt a »de«-t fogalmazza meg esszébe illő vonzással Ottlik —: ».,. így rakódnak bennünk a rétegei életünk hordaléktalajának, s ami meghalt, az is él, sőt, bizonyos szempontból csakis az él igazán.«

Úgy véljük, az e gondolat köré csoportosuló sok-sok emléke teszi Ottlik Géza novelláit közérdeklődésre számot tartó könyvnél sokkal értékesebbé,

Fábián Gábor

Varga Józsi — az 1956-os bajai

lom c sorokat. szüleinek ajan ß ffffOy áradatban

A bajai Öreg-Duna partján sétálok és elmerengve nézem a csendes méltósággal hömpölygő szelíd nagy vizet. Fölötte kékfátyolos, foszlós felhők húznak dél felé, körülöttem a rügyfakasztó márciusnak enyhe szellője ébresztgeti lassan a természetet.

Eltűnődöm... emlékezem., ,

Te szeszélyes, te kiismerhetetlen Duna! Milyen kedves vagy, mikor a rekkenő nyári hőségben hús karjaidba fogadsz! Milyen fenségesen szép vagy, mikor a paítjaidat átölelő erdeid ne- bántsvirágós pázsitjairól nézzük barátságos arcodat!... De milyen csúnya, kegyetlen is tudsz lenni, ha kiszállva medredből zúgva, morogva száguldasz szerte a termő rónaságon, pusztítva minden utadba kerülőt! Azokat is, akik szerettek téged, azokat is, akiket te szerettél.

Szeretted a kis Varga Jóskát is, akinek bátor, hősi küzdelmét idézed most elém ezen a márciusi reggelen.

Sápadt, vékony gyermek volt a kis Varga Jóska. Akik őt ismerték, csak ennyit tudtak róla. Az úttörőcsapatban alig vették észre, tanulásáért is csak jó anyja dicsérte. Édesapja halász volt, a vízparton éltek. A messzi város fényei hozzájuk nem értek. Délutánonként a Duna habjain játszott. Kis csónakját ringatták a szelíd hullámok. Sokszor járta a holtágakat és édesapja hálóit vizseálgatta. Hej. hogy örült, ha azokban jóravaló potykát vagy pirosszárnyú keszeget talált! Vagy az erdőt rótta vidáman fütyörészve és eljátszadozott az útjába kerülő őzikékkel, vagy hallgatta az erdei madarak énokét. Még az is megtörtént vele, hogy elaludt egy- egy tisztás szélén és csak a hűs harmat ébresztette fel. Ilyenkor az esthajnali csillag mutatta neki az Utat kicsi halásztanyájuk felé,

Jóska a városba járt iskolába. Reggelenként, míg a városi gyerekek gyalogosan siettek az iskola félé, ő kis csónakjával, szeretett »csikli«-jével igyekezett serényen á Duna innenső partjára. Talán éppen ezen a helyen kötött ki, ahová éppen most értem.

Két évvel ezelőtt március derekán — ki ne emlékeznék rá! — egyszercsak megdühödött a vén Duna. Áttörte a gátakat és méternyi vastag jégtáblákkal a hátán tépte, vágta, zúzta a környező tájékot. Kétségbeesve, halálrarémülten menekült előle ember és állat!

És akkor itt, a Duna mentén hősök születtek! Nagy és apró hősök. A nagyok neveit kőbe vésték, vagy díszes papíron jegyezték fel, az apró hősök tetteit mesélik. Az ő emlékük így marad fenn távoli évekig.

A kis Varga Jóska neve két év távlatából felmagasztosulva fénylik messze Duna táion*

Azokban a nehéz napokban de sokszor látták vékony ködalakján, amint törékeny csónakján evezve küzdött az iszonyú árral, élelmet, kötszert hordva a rászorultaknak, vagy mentette az erdő menekülő állatait.

Ahogy most nézem a víz sima tükrét, emlékek zúdulnak rám... Előttem van ez a kis hős, amikor azon a sűrű ködös reggelen csónakján bámulatos ügyességgel siklik át a jégtorlaszok között..: Hogy örül a hidegtől csattanó pirosra csípett arca, mikor már-tnár átjut a túlsó partra az erdő fái közé és vele együtt eltorzulnak az én vonásaim is, mikor egy hatalmas'jégtábla bukik fel a csónakja orra előtt, hogy a következő pillanatban a szennyes árba rántsa azt. Csodálom a bátorságát és lelki erejét, ahogy feltalálja magát,

A régi part egy magasabb pontján szárazföldet lát. Oda úszik. Didereg, dermed. De a pöttömnyi sziget is mind kisebb lesz... már a lábát mossa a víz... ugrál, kapálódzik, nehogy meg- gémberedjen. Körülnéz. Aztán megszólal benne a reménytelenség egyre erősbödő hangja és segítség után kiabál a város irányába. De a felkerekedő erős szélben ugyan ki hallaná? Most egy őzikét sodor felé az ár. Ráismer. A töröttszarvú pici őz az, amelyikkel annvit játszott az erdőben. Milyen esdeklőn néz kis barátjára halálrarémült szemeivel! És ő hogy sajnálja! Nem segíthet rajta, mert már a térdét mossa a szennyes áradat! Határoz. Elindul egy fulladozó gyüricebokor felé. * t Közben vastag suháng úszik el mellette. Utánakap és most már annak segítségévéi bukdácsol tovább. Néha gödörbe téved a lába és egészen derékig merül. Vacogó, szederjes ajakkal kiált fel. Jaj!! Egy lökést kap hátulról: a vízből félig kiemelkedő futó jégtáblák egyike téríti ki útjából. De ő feltalálja magát és a suháng segítségével macskaügyesen felkúszik a hátára és máris evez. Ereibe visszatér az éltető mozgás és már tudja, mit kell tennie. Utoléri ez őzikét és fölsegíti. Egy vaddisznó fuldokol két jégtábla között. Azt is felvészi. Aztán evez tovább, vagy inkább kormányoz, mert á rohanó ár segítség nélkül is viszi lefelé. Néha körültekint. Egyetlen embert se lát. Hogy is láthatna, mikor a Duna túlsó pártja valahol a város alatt lehet, De jöhetne-e embpr errefelé, ahol csupa mozgó jégpokol a tájék az orkánná erősödő szélviharban, h

A Kádár-Duna kanyarulatánál látták utoljára. Jégtutaja akkor már telve volt erdei állatokkal és azokat átölelve, térdig vízben, dermedten állt a kis hős a nagy áradatban. Aztán eltűnt... örökre,

Torúbb sétálok. Nemsokára észre- veszem, hogy a víz színe elsötétül. Fölnézek az égre. A Duna fölött gyászfátyolos, fekete felhők gyülekeznek.

Bárdos Ferenc

lése a hajnali derengésben, — tnintha elhalkult volna. Egy-égy lövés, mint eltévedt méhecske duruzsolt és zümmögött a láger körül.

A senki földje hatezer embert, asszonyt, gyermeket, férfit ölelt át, az áprilisi reggel gyenge fuvallatával. A tekintetek fürkészve lesték, Ugyan merről étkezik a szabadulás? Tanakodó csoportok tájzolgutlak Vékony fűzfavesszővel az üt porába utakat és elágazásokat Wien, Linz és Pozsony irányába. A lágerre ránehezedett a szabadulás közelgő pillanata, mélyre egy éve vártak.

tie merre vannak a vissza- szavonuló náci csapatok, merről jönnek a felszabadító szovjet csapatok? Ki meri vállalni a felelősséget ezrek életiért, hogy nekiindulva, talán éppen a visszavonuló náci hordák karmaiba zuhanjon? Egy nap, talán pár óra és felvlrrad a szabadulás olyan régóta várt perce.

A távolban fákkal szegélyezett Országút rajzolódott. Futó alakok, száguldó gépkocsik, mint fehér vászonra sötéttő árnyképek rajzolódtak. Németék — állapítják meg a kémlelő tekinteték.

Délfelé bömbölő tüzérségi párbaj öleli át a láger fabarakjait. Dübörög a föld, a mezők és létek megnyíló földkráteréi tátongó üregeket vájnak. Ráták ütköznek össze a magasban menekülő Messcrschmidtekkel. Pokoli színjáték.

A nácik által elhagyott bunk- kerek megtelnek lassan asszonyokkal, gyermekekkel. A férfiak fáradt testüket vonszolva, a hatalmas láger kapuit voüjúk szélesre.

Közben beesteledik. Egy újabb éjszaka, talán az utolsó...

Éjfél felé mindenki a bunkerek szájába tolakszik. Mint cse- rebográrrajzás idején, úgy zümmögnek a géppisztolyok golyói. Lyukakat fúrnak a fabarakok falaiba. Szinte záporoznak.

tz

tla március a tavasz hírnö- ke, április a tavasz zsenge hajtásainak hordozója. Ezt érezte tizenhárom évvel ezelőtt is a strasshofi lágér hatezer rabszolgája, rábszolgatártóiknak, a Gestapo legényeinek karmaiban. A tavasz reménytkeltő, léiket, szívet bizsergetö balzsamát nem a környező fák nyiladozó bimbóinak tarka színpompája árasztotta, hanem a közelgő ágyútorkok bömbölése, a géppisztolyok zenéjének fenséges visszhangja. Esténként a közeli Bécs szélső házainak égő zsarátnokai festették vörösre az ég álját, a repülök szőnyegbombázásai a strasshofi állomás sínpárjait a lávifó- huzalok magasságába tornázták is a fenn sustorgó vihar, a szabadulás előszelét ontotta az ablaktalan bdrakokban sínylődő emberroncsok sorai közé.

A láger széles utcasorai most kihaltak. A rabtartók félő vlny- nyogása a bunkerek mélyéből tör elő. Hangjuk, mely még tegnap is oly élesen harsogott, most halk nyöszörgéssé vált, a halált osztó bunkósbotok és izíjostorok aléltan zuhantak ki kezeikből. Szűkölve remegtek, rettegve az emberi roncsok lí- tadásától, akiknek első sorai nár bontogatták a burgonyavermeket, feszegették a dús készletekkel elhalmozott élelmiszer- raktárakat, a Gestapó-legények konyhájának gazdag cs változatos készleteit.

A balták és kalapácsok, melyek kézügybe kerültek, zuhogva törték Hitler hatalmas gipszszobrát, mely a lágerparancsnokság irodája előtti parkban illt és a szükölő pribékek remegve, életüket féltve, figyelték e szabadságra törő ezrek első eyújtózkodását.

S az alkonyat első ködfüggönyében kereket oldottak, mindent hátrahagyva menekültek, csak éppen fegyvereiket vitték magukkal, bizonyára rettegve gondoltak arra a pillanatra, ha azok áldozataik kezébe kerülnek. Az éjszaka viharos bömbő-