Petőfi Népe, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-10 / 84. szám
DOMINIC AI FOKOD EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT. ;i Így kezdődnek a mesék, melyekben a gonosz nem tud győzedelmeskedni az igazság, s az egyszerű ember élniakarása lelett. Egyszer volt, hol nem volt.:. Ezekkel a szavakkal indul minden, mesebeli tájakra repítő mese, amelyben a főhős sok megpróbáltatás után megtalálja az Igazságot, s a vágyott mesebeli tájakból való kiábrándulás után: saját hazáját. Egyszer volt, hol nem volt... Igaz és szomorú mesébe kezdünk: Az Atlanti-óceán nyugati partjainál, közel az amerikai földrészhez, — terül el haragos tengerek között a Kis-Antillák nevű szigetcsoport. Valamennyi szigete vulkáni kitörések eredményeképpen emelkedett ki a tengerből, s vált lakott hellyé időtlen időkkel ezelőtt. A SZÉP SZIGET ES ZSARNOKA Ebben a szigetcsoportban, — közel Martinique szigetéhez — fekszik egy kicsi kis sziget. Kolumbus Kristóf fedezte fel 1492 november 3-án. S mivel azon a napon éppen vasárnap volt, azaz úrnapja, Kolumbus is űrnapjáról — latinul Dominicáról — nevezte el. Felfedezte azt is, hogy a sziget tengerparti lapálya igen termékeny s a fekvése nagyon szép: meredek, vulkánikus hegyei a természet kietlenségének' képével gyönyörködtetve bor-! zasztják az embereket. Merész- esipkéjű hegyein túl pedig, a sziget belsejében, a laza kőzetben mély szurdokokat vájnak folyói, s hegyei közt bugyborékolnak a vulkáni eredetű kénes, forró források és mély kráter- tavak. Istenhátamögötti kis szigetté vált ez a szépnevű Dominica! Kiesett a hajóforgalomból, a nagyvilág zajából, mellette évszázadok rohantak él, s őslakói, az emberevő karibok — akik valamikor a Brazíliáig is kiterjedő birodalmukban uralkodtak — békésen élhettek. A XVII. században azonban a franciák elfoglalták a szigetet, s mire 1814-béii átadják az angoloknak, azok a nagymúllú ka- ribokból már csak rtéhányszáz embert találnak. Hosszas kutatás volna ahhoz szükséges, hogy megírhassuk Dominica legújabbkori történetét. Az azonban bizonyos, hogy a közép- és délamerikai diktátorokhoz hasonlóan a legújabb időben itt, a szigeten is egy zsarnok veszi át az uralmat: Trujillo. Valószínű, hogy — mivél a meggyöngült brit oroszlán nem bírja már összetartani a széthulló gyarmatbirodalmát, — az ilyen zsarnokok jó képet mutatva az »anyaország« uralkodóinak — békében ülhettek helyükön, BUDAPESTI ÓSZERES — A ZSARNOK BARÁTJA ,' Trujillo — mint minden zsarnok — olyan embereket keresett magának, akik akaratát és vágyait tűzön-vízen keresztül — ha kell lelkiismeretlenül is de — megvalósítják. Ilyen embereket pedig mindenütt léhét találni. Ebben az időben élt Budapesten egy Kovács Sándor nevű ószeres. Hóss2ú időn át kiabált be a pesti udvarokba: »Rongyot, üveget, tollat, mindent veszek!« s úgy látszik, megunta már ezt a foglalkozást. Élelmes ember lévén, útlevelet szerzett, külföldre utazótt, s ott hogy hogy- nem, de megismerkedett Tru- jtllóval, s el is ment vele Do- minicábo. Mint népmeséinkben történni szokott, — ott. égyból jó sora lett: beköltözött a Trujillo elnökről elnevezett Cuidad Trujillo nevű város egyik gyönyörű kastélyába, illetve Villájába, kereskedett, s »jó barátokat« is szerzett. Mégegyszer vissza kell térnünk azonban Magyarországra, hogy megérthessük Kovács Sándor jellcmtelcnségét, s karrierjét. FEGYVERGYÁR-ÉPÍTÉS MAGYAR MÉRNÖK VEZETÉSÉVEL Frontot járt idősebb bátyáink talán emlékeznek még arra, hogy a második Világháború Végefelé, 1944-ben új géppisztolyt kaptak a frontkatonák: egyenestárú, a puskához hasonlatos faagyú fegyvert, -Király- géppisztolyának nevezték — tervezőjéről, egy Király nevű tégy vennérnökről. Nos, ez a Király — úgy látszik, háborús bűnösnek érezte magát — a háború végén kiszökött az országból, s szintén nem tudni hogyan, — kapcsolatba került a Dominicában már meggazdagodott Kovács Sándorral. Kovács jó üzleteket, gazdagságot ígért Királynak, aki gondolkozás nélkül követte az istenhátamögötti szigetre. A két magyar származású ember azután — Kovács összeköttetéseivel, pénzével és Király szaktudásával — fegyvergyárat építtetett Trujillo elnöknek. Dominicát ugyan köztársaságnak nevezik, de ez a kormányforma a -legbékésebben« megfér Trujillo legvadabb zsarnokságával és önkényével. így vált lehetségessé, hogy a két magyar — szinte Trujillo személyes tulajdonaként — építette fel a Dominicai Köztársaság pénzéből a fegyvergyárat. Egy fegyvergyár azonban nagy hatalmat jelent egy ilyen — más jelzőt hirtelen nem találunk — minden emberségétől elrugaszkodott »köztársaság«- ban, EGY GYILKOSSÁG — S AMI MÖGÖTTE VAN... Királynak is hatalmas befolyása, protekciója származott a fegyvergyár vezetéséből. Gondoljuk csak el: ezek a délamerikai fegyvergyárak úgy exportálják a fegyvert a különböző — Délamerikában állandóan soronlevő — összeesküvésekhez, lázadásokhoz — mint a Kecskeméti Konzervgyár a paradicsomos konzervet — millió és millió dollár hasznot hajtva a gyár tulajdonosainak. Kovács Sándor, aki időközben már megszerezte a Dominicai Köztársaság hadseregében a tábornoki rangot — Király befolyásának növekedését nem nézte jó szemmel, mert az ő hatalmát ásta alá.. Ezért — miként az Európába szállingózott hírek mondják — megölette Királyt, hogy Trujillo elnök egyedüli bizalmasa és irányítója lehessen. v Hatalmas földterületek tulajdonjoga, gyárak, üzemek sokasága tette nyomatékosabbá már Kovács Sándor ószeres-tábornok rangját, hírnevét, de ő — mint a gazdagok általában — nem elégedett meg ennyivel. (Folytatjuk.) Kútfúrás fel nan ala Bár a tavasz csapadékosnak ígérkezik, a kertészkedéssel foglalkozó gazdák máris aggódva gondolnak arra, hogy mi lesz a nagy szárazság idején vetemé- nyükkel: hogyan és honnan öntözhetik, s ez az öntözés milyen befektetéseket, költségeket igényel. Nos, a Heves megyében lévő Boldog község gazdáinak a tavaszi és nyári szárazság nem okóz gondot. A község pár évvel ezelőtt úgy, mint a környékbeli falvak többsége még ma is, — külterjes gazdálkodást folytatott, de egy elmés és olcsó eszköz segítségével lehetővé vált a leg- belterjesebb munkát kívánó kertészet-, paprika-, káposzta-, s más, zöldségféle termelésének a megvalósítása. Mint kitűnt, a zöldpaprika igen megfelelő talajra talált a boldogi földeken, s ma már a budapesti piacon a Bács megyei zöldpaprikával is felveszi a versenyt, sőt, ha így halad, le is győzi azt, mert termelése nagyon olcsó. Olcsóságát éppen az előbb említett egyszerű munkaeszköz biztosítja. Boldogon ugyanis — miként megyénk több helyén is — nagyon magasan van a talajvíz, s ennek felszínrehozásával ma már száz és száz holdakat öntöznek a boldogi határban. A község egyik gazdija szerkesztette meg az ötletes kiskút- fúrószerszámot, amellyel órák alatt olyan kutat lehet fúrni, J amelyből szivattyú segítségével »lehet kimerni a vizet. ’ Egyszerű a szerszám elkészítési módja. Veszünk egy középes erősségű lemezből készült hengert — jó erre a célra motorok hengere is — amelynek egyik oldala nyitott a másik zárt. A nyitott oldala a fúrókészülék fenékrésze, amelynek pereméhez két oldalról, egymásai szemben és a henger szájának síkjához mérten kicsit elforK 420-AS URAK heiresses művészi indiai film dított éllel két szecskaíogat he- gesztünk úgy, hogy ez a két szecskafog a henger forgatásával fúrja be a hengert a talajba. Hengerünk zárt felső részéhez két fülét hegesztőnk, amely bármilyen használt, »fúrószár«-nalc való vjascsőben folytatódik. Attól függően, hogy milyen mélyen v^n a talajban, ezt a fúrószárat csapszegekkel összetoldva más vascsövekkel hosszabbítjuk meg, s a föld felett egy, a fúrószárra merőleges, a talaj szintjére pedig párhuzamos fúrókarral forgatjuk. Mikor megtelik a henger földdel, mindannyiszor kihúzzuk a földből. Attól függően, hogy laza, vagy kötött talajban haladunk, a fú- róhener átmérőjének (8 cm-től 15—20 em-ig) megfelelően béléscsövet is tehetünk a kifúrt lyukba. Boldogon s — gondoljuk — Kiskunhalas s megyénk több, kötött talajú határaiban erre nem is leszi szükség. Kútfúró eszközünkkel 8—10, sőt 15 méter mélységű talajvizet is elérhetünk. Ha egyik helyen elfogyott a talajvíjz, nem kell kétségbeesnünk, mert földünk másik sarkán, ugyanilyen kevés munkával isrhét új kúthoz juthatunk. Boldogon hajnali és esti öntözések idején az egész határ berreg a szivattyúmotoroktól. Ki az ócska motorkerékpárból szerelte ki a motort, ki régi kismotort vásárolt, ki pedig — s ezek vannak többségben — a gépállomástól bérelt; olcsó feltételek mellett MIA-motort. A motorral és kis, fúrott kútakkal öntöző-kértész- kedő parasztok egy-egy nyáron tízezreket árulnak gyönyörű ter- melvényeikböl, mélyeken nem fog a legtikkasztóbb szárazság sem. Mi js örülni fogunk, ha egykét Bács megyei gazdának használható és sikerrel biztató, megvalósítható ötletet adhattunk írásunkkal. — na .................................. ÖT VEN FORINT KÉSZPÉNZT és 10 fo.int értékű terményt kapnak egy munkaegységre a Fajsxi Vörös Csillag tagjai Az országszerte nagy érdeklődés mellett játszott film I. és It.j irészét, egy műsorban, Kecskeméten április 10—16-ig mutatja bet !a Városi Mozi, A kalocsai járás termelőszövetkezetei cinek az állam nyújtotta kedvezményekkel. Járási viszonylatban három normálhold felett szerződtek gépi munkát cgy-cgy katasztrális holdra, s 100 kilón felül igényeltek műtrágyát katasztrális holdanként. Érdemes megjegyezni azt Is, hogy a munkaegység-részesedés 55 százaékát készpénzben adják a tagoknak. Tavaly csak 37 százalékát kapták készpénzben a termelőszövetkezetek tagjai a munkaegység-részesedésnek. — Különösen említésre méltó a fajszi Vörös Csillag Termelőszövetkezet, amely a munkaegység- részesedésből 50 forintot készpénzben ad a tagságnak és csak 10 forint értéket terményben. ők egyik lábukat kicsúsztalják, visszazárják, majd leguggolnak, megint és megint, egyre szabályosabb ütemben. Most az apró kacsók kinyúlnak, mint virágszirmok kinyílnak, — s most veszem észre, a zongorista »Az öröm himnusza« dallamát játsz- sza a' kottalapról, amelyen ott a zenei utasítás Is: allegro assai. Igen élénken, vidáman — ezt jelenti körülbelül a két olasz szó: igen Vidáman —, ezt tükrözi ezeknek az apróságoknak minden mozdulata. S ékkor szemem megakad a falakbn függő képekéin. A Nagy Októberi Forradalom eseményeit ábrázolják: harcokat, munkásokat, parasztokat, s a középen Lenint, : amint a Razlív-tó partján fatönkön ülve ír. S ha nem érteném, most megérteném az egészét, hogy miért és kik tanulhatnak balettét a kecskeméti Űttöröházban. És úgy tűnik, mintha az orósa munkások, parasztok, tengerészek ezért rohamoznának, véfez. nénck a történelem legszentebb forradalmában, s az a fatörtkön ülő, boltozatos hörtilokú férfi pedig ezt írná á papírrá: allegro assai! Tarján litván hajú színpadi csillagról, mint akinek Valamikor én írtam le először újságban a nevét.) Vagy itt van a széken guggoló ülésben szemlélődő egyetlen »fiatalember«, a tizedik életévét éppen április 4-én ünnepelt Fodor Dezső, aki háromszori kérdésemre is csak azt hajtja, hogy ó is színész lesz, táncművész, azért is jár szorgalmasan az út- törőhází balettórákra. Dehát most nem ez a lényeg, hanem az, hogy olyan emberek gyermekei ismerkednek a művészi tánc alapelemeivel, akiknek egy része azelőtt nem valószínű, hogy tudta: mi a balett? Autó- és motorszerelő, gépkocsivezető, rendőr, könyvelő, kiskereskedő szerepel az apák foglalkozásának listájáé. Milyen bájosak. Tanáruk tapsára a fal melletti széksorhoz állnak, s zongoraszóra, sarkot a sarokhoz szorítva, mély térdhaj- lításokat végeznek, ritmikusan; az egyik ötéveske, buzgalmában még a nyélvecskéjét is kibigy- gyészti a szája szélére. — Dönti prié — vezényli Szegedi Jenő. s mondatokkal elégítik ki a kíváncsiságom. Azt mindegyikült egyformán mondja, hogy az édesmama íratta a balett-iskolába, de abban már eltér a véleményük, hogy mik akarnak leírni, ha megnőnek. A nyolcéves Végh Ilike például védő-, vagy színé znő lesz, — így mondja. Az ölesztendős kis Práczer Editke pedig még nem sokát tud az éleiből, pontosan azt sem, hogy apukája mit dolgozik a Rávágy téren —, de táncol, balettet, akárcsak a nyolcéves Bretz Katinka, a tízéves Szelei Klári, vagy Péter Ildikó, aki második osztályba jár és kitűnő tanuló. Itt csillog előttem a szeme a két jóbarátnőnék, a zenei általános iskola kitűnő elsős tanulóihak, Kuhanck Annus- kának és* Farkas Erzsinek is, — hogy írjam már fel az ö nevüket is. Erzsi a biztonság kedvéért erő- sítgetl, högy színésznő lesz, setn- mi inas. (Nincs kizárva, hogy húsz év múlva, amikor már öregember leszek. úgy fogok megemlékezni egy híres, vőrösA folyosó csendjét gyermekkacaj, zsibongás hangja veri fel, akárha a tavasz madárkái csivi- telnének. A kecskeméti Üttörő- ház nagyterméből árad a fülnek, léleknek egyaránt üdítő hang- egyveleg. Benn is vagyok már a teremben, s két tucat gyermek kavargó forgatagának tündéri képe tárul elém. Mert tündéri látvány, ahogy kipirult arccal, csillogó szemmel, öt-tíz éves, klottnadrá- gos leánykák kergetőznek a fényes parketten. Egy fiúcska is a társaságukhoz tartozik, de nem vegyül közéjük, hanem a fal melletti széken figyeli a szebbik nem aprajának hancúrozását. Nincs időm jobban szétnézni, mert észrevették jelenlétem, s körülfognak az apróságok. Bátran, leplezetlen kivácsiság- gal vesznek szemügyre, úgy, ahogy a mesében a tündérek a közéjük csöppent idegen óriást. Barátsággal, mint akik semmi rosszat nem képesek feltételezni senkiről, mert az 6 életük nem arra tanította őket. Balett-táncot tanulnak, de még van hátra néhány perc, amíg tanáruk, Szegedi Jenő táncművész megérkezik. Kérdezem őket, s szabatos ALLEGRO ASSAI
