Petőfi Népe, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
Sif-cii ípjtiJjj 4., [lazánk ^Uz.alxa.dLLÍ(ÍLcuiCLk, fllg^giliatLÍi^áitk tu un fit! (Az MSZMP Központi Bizottságának ielszavaiből.) Tűőaábbi liktveket! Drága Barátain! Magyar Pedagógusok, Szülök és Gyermekek! Szivem minden melegével köszöntelek benneteket nemzeti ünnepetek, Magyarország felszabadulásának napja alkalmából. Nemrégiben alkalmam volt Magyarországra látogatni és részt venni azon a konferencián, amelyen megbeszéltük, mit tegyen az iskola és a család gyermekeink nevelese érdekében. Igyekeztem mindent megjegyezni, amit pedagógiai gyakorlatomban felhasználhatok. Éppen ezért nagy érdeklődéssel figyeltem a különféle tanintézetek munkáját, s örömöm tellett azokban az iskolákban, napközi otthonokban, bölcsődékben, amelyeket meglátogattam. Megfigyeltem azokat az érdekes kutatásokat, amelyeket a Művelődésügyi Minisztérium Pedagógiatudományi Intézetében, a Pécsi Pedagógiai Főiskolán, s a Magyar Tudományos Akadémia mellett működő Gyermeklélektani Intézetben folytatnak. Alkalmam volt megismerkedni a csodálatos Budapest és az ősi Pécs nevezetességeivel, műveszeti értékeivel. A magyar nép munkáját, életét megismerve, rájöttem arra, hogy számos közös probléma és megoldásra váró kérdés foglalkoztat bennünket. Éppen ezért az együttes megvitatás, a kölcsönös tapasztalatcsere lehetővé teszi, hogy e kérdéseket még jobban oldhassuk meg. Szivemben még sokáig megőrzőm azon baráti fogadtatás és vendéglátás emlékét, amelyet a magyar elvtársak részéről tapasztaltam. Szilárd meggyőződésem, hogy a magyar pedagógia sok olyan kiváló tapasztalattal rendelkezik, amelyek minden külföldi pedagógus számára is igen értékes segítséget jelentenek. Magyar barátáimnak eredményes, sikerekben gazdag munkát kívánok egész népük és gyermekeik javára! J. Volkova, a pedagógiai tudományok kandidátusa, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetőségi tagja OOOOOOOOOOOOOOOOOC-OOOOOOOOOŰOŰOOOOOÍXKKXKXKKXKi Valamennyi dolgozónkat, családtagjaikat, üzletfeleinket, testvér- vállalatainkat, a megyei tanács ipari osztályának dolgozóit szeretettel köszöntjük UazinU felszabadításának 73» További munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánunk, KISKUNFÉLEGYHÁZI SÜTŐIPARI VÁLLALAT üzemi bizottsága vállalat vezetősége. 830 Tojó a Ez a gazdaság elismerten kedvezőtlenebb talaj- és egyéb adottságok mellett dolgozik s tavalyi eredménye ezért kétszeresen szembetűnő, ami a jó vezetést és a vezetéssel szilárdan eggyéforrott dolgozók szorgalmát dicséri. A múlt évben nagyarányú szőlő-, gyümölcslegjobbak sorába küzdötte magát és spárgatelepltést végeztek s ezzel már a jövő még eredményesebb homoki gazdálkodásának alapját fektették le. A íe- jési átlag az egy tehénre eső hozam alapján megközelíti a 3500 litert s igen figyelemre méltó a juhászat ban az egy darabra eső 3,96 kilogrammos nyírási átlag. A Tajói Állami Gazdaság eredményjavulása 2 639 000 forint, a nyereségrészesedés 375 ezer, míg célprémium címén 74 ezer, élüzem-Jutalom címén pedig 32 000 forint kerül kifizetésre a szorgalmas kollektíva tagjai között. Akik a szabadságot hozták Egy pusztuló, senyvedő nemzet leikéből szólott József Attila, mikor így kiáltott fel versében: »... Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet...« A hárommillió koldus, a cicázó csendőrtollak, meg a tőkés kizsákmányolással és a fasiszta diktatúra rémségeivel »modernizált•< földesúri rendszer országa volt Magyarország. Hitler csatlósai ültek népünk nyakán, s a második világháború vágóhídjára, meg a krematóriumok kemencéibe hajtották a nemzet színe- virágát. Ügy látszott — nincs kiút! Csak a fold alá kény szeritett kommunista mozgalom meri hinni a jövendőben, de a véres terror, az üldöztetések keveseknek engedték csupán meghallani az igaz szót. Aztán jöttek, közeledtek a harcok, amiktől annyira féltünk, amiktől sokan a halált, a pusztulást várták. De elég volt egy találkozás, a legelső csupán, hogy fellélegezzék a nép. A gyermeknek cukrot, az éhezőnek kenyeret adó szovjet katonáról messzire ragyogott az emberség, az igazi, a szocialista humánum. Ök tudták, s vallották, hogy nem meghódítani, hanem felszabadítani jöttek Magyarországot. Hirdették és bizonyították a tények millióival, hogy nem a magyar nép, hanem a magyar nép ellenségei az ő ellenük. S aki akkor, 1945-ben, meg az azóta eltelt évek során nem ismerte ezt fel, az ismét meggyőződhetett róla 1956 őszutólján, az ellenforradalmi kísérlet leverésében újra vérét hullató szovjet katonák áldozatos példáján. Az aranykönyvnél is maradandóbb helyre, a magyar nép szívébe írtak ragyogó lapokat a testvérként segítő, a magyar szabadságért és függetlenségért hősiesen harcoló szovjet emberek. S ma, amikor szabadságunk születésnapján meghajtjuk a magyar földben megpihenő harcosok emléke előtt a kegyelet zászlaját és a szovjet népek vezetőivel együtt ünnepiünk legnagyobb nemzeti ünnepünkön, szenteljünk pár percet az egyszerű szovjet katonának. Aki jött, harcolt ezerkilométereken át, a messze Uraitól, vagy Szibériától a magyar falvakig, városokig, hogy egyetlen életét, az egyes ember legnagyobb kincséi is fel áldozza a Föld legnagyobb kincséért: a népek szabadságáért. — Pl — iszta lelkiismeretű emberek !W!ML_D c: Részlet Ver tinóra hasonló című regényéből A TÁBORNOK mellett ala * * csony, katonaköpenyes ember ült, de köpenyén nem volt rangjelzés. összehúzott szemmel nézte Kornyijenkót. Kornyijenko azonban, akit teljesen lefoglalt az, hogy jelentést tesz a tábornoknak, nem feledkezett meg arról, amit katona korában tanult és csak a tábornokra nézett Csupán akkor tekintett a Katonai Tanács tagjára, amikor az így szólt: — Hogy is mondjam, akkoriban egészen másféle háború volt. Ma más mértékkel mérjük a parancsnokokat.,, Kornyijenko ekkor ránézett és így válaszolt: — Ügy hiszem, megfelel ő a maga mértékének Is, elvtárs... —: itt elakadt a szava, mégegy- szer szemügyre vette a beszélőt, * arcán széles mosoly ömlött el — .., Nyikita Szergejevics elvtárs. V. Bocsásson meg, nem ismertem meg mindjárt Hruscsov elvtárs! A fényképen csak civil- tuhában láttam. — Nem baj, nem baj —mondta Hruscsov és a térképhez lépett. — Folytassa kérem — mondta, a tábornokhoz fordulva. A tábornok elmosolyodott. — Igen, persze. És hol van most az osztag, mutassa meg! — Hát mint ismeretes, a mi osztagunk portyázó osztag, ma itt van — mondta és ujjával icdabítóott ahová a tábornok mutatott — holnap meg már amott.. i — És vagy másfélezer kilométeres ívet írt le ujjával a térképen. Hruscsov és a tábornok vidáman összenéztek. — Hogyan, hogy ma itt, holnap ott.. i Mekkora távolságról van szó? — Hogy mekkora távolságról? — Kornyijenko egy arasznyit mért a tábornok egy az egymillióhoz léptékű térképén. —-Jelentéktelen távolság az egész.., A TÁBORNOK mosolyogva ment el a térképtől. — Hány kilométert tesznek meg egy éjszaka alatt? — Attól függ, milyen a menetelés. Van úgy, hogy negyven, olykor ötven kilométert, de jó szánúton, jó lovakkal hetven kilométert is megteszünk. A tábornok és Kornyijenko, aki nagyon ügyelt arra, hogy ne előzze meg a tábornokot, az asztalhoz lépett. Hruscsov székkel kínálta az öreget, Kornyijenko leült. Ekkor Hruscsov megkérdezte: — Milyen segítségre van szükségük? Fegyverre? Töltényre? Kornyijenko ebből azonnal megértette, hogy már teljesítette azt a feladatot, amellyel Kov- pak megbízta. — Számunkra most a legfontosabb felszerelés: a rádió. Töltényeink egyelőre még vannak, d» híradásunk .nincsen. Es önük is tudják, mit jelent a híradás hiánya a háborúban. Hruscsov eltűnődve, mintegy magában ismételgette Kornyijenko szavait. — Tudjuk, öreg, tudjuk, mit jelent az összeköttetés hiánya háború idején.. t — Helyes, adunk nekik egy rációt! (Ráció: radiosztancija — rádióállomás katonai rövidítése) — válaszolta a tábornok Hruscsov kérdő pillantására. Kornyijenko nem értette, — Hát az mit jelent? — Azt jelenti: egy rádióst és egy leadóállomást, — Ahá, értem. — De hova dobjuk le? — kérdezte a tábornok és cinkosan Kornyijenkóra kacsintott. — Miért kellene ledobni? Adja ide őket, én majd egykettőre átviszem a frontvonalon. HRUSCSOV lágyan így szólt az öreghez: — Nem, jobb lesz repülőgépen. Gyorsabb és biztosabb. A tábornok a térképhez vezette ismét az öreget és így szólt: — Csak pontos koordinátákra van szükségünk. Hisz tudja, maga mondja, hogy az öregünk ma itt van, holnap meg amott. A tábornok megismételte Kornyijenko kézmozdulatát a térképen. — Tud pontos koordinátákat adni? — Mire jók azok a koordináták? Megmondom én tüstént a megbeszélt helyet. A Danyilov- szakadékban egy hónapon át minden éjjel három tábortűz fog égni, ilyen formában, ni: az egyik itt, a másik itt, a harmadik meg emit.— És akkora szabályos háromszöget jelölt meg a térképen, hogy egy egész kerület belefért volna. A tábornok nem akarta megsérteni az öreget, s így szólt: — Tudja, a koordinátákra a pilótának van szüksége. Nekünk a maga magyarázata is elegendő. De mondja csak, milyen falu mellett van a Danyilov-szaka- dék? — Mint ismeretes, Veszeloj tanyája melletti — És a tanya melyik kerületben van? — A gluhovóiban. A tábornok rövidesen megtalálta a térképen a keresett helységet, s kereszttel megjelölte; Kornyijenko közelebb lépett a térképhez. — Mondtam én: itt lesz az! — Tehát holnap éjjel indulnak. Ejtőernyővel még nem ugrott? — Kérdezte Hruscsov a küldöttet. — Nekem, kérem, gyalogszerrel ismerősebb az út;: s Hruscsov szilárdan kijelen' tette: — Nem. Minek? így gyorsabb. És a rádiósoknak is megmutatja az utat. A tábornok felvette a telefon- kagylót: — Kapcsoljanak össze a repülőtérrel^
