Petőfi Népe, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-27 / 99. szám

lét új könyv:

szülőknek és fiúknak

Összeállította a Petői! Népe szerkesztősége és a megyei tanács művelődési osztálya

Nagy látók latrán:

^CatxaizL dal

A város-szélen már tavaszt tengernyi béka-raj, közöttük leng karmesterük a szél s repülve száll a dal.

Levedlik róluk mind a téli gond, új gúnyát ölt a töld, naponta nó hideg tócsák helyén és szélesebb a zöld.

Az orgonán diónyl, friss rügyek húzzák az ág hegyét, húsvét után s?«' u barackvirág boritja a megyét.

Párát libeg, mint rossz tüdő a táj, a kásás ég felé, nyomon követ a dűlőúton át öreg trágyás szekér. „

A langyos földben híg levek közöt' vajúdik lent a mag, új szántáson, mint barna förgeteg egy riadt nyúl szalad.

Fűszál-élei Faárka imbolyog, próbálja lábait,

szer>- e í te fényes há felöl a déli Nap vakít. 1

Sarat dagaszt a párás földeken a varjú és paraszt, galamb cikáz és szárnyai közül kibukkan a tavasz.

>GOÖR IMRE:

Katona

Miként a féketört folyó, mely széjjelönti árját, parttalan ömlessz el folyó koroknak ajtaján át;

ha szólsz: a szélben szírtfokok zúgnak s dalodra tenger zendül, míg szived felzokog, vagy sorsokon mereng el.

(1958.)

faaekaa Tiboréi

TOLL

Barna köntöst hord muzsikus barátom, fürgeröptű kis seregély.

Rubintok

fénye ég, ha száll a magasba bátran, áhítattal nézd a ruhája selymét!

Tolla itt fekszik tenyeremben. Árván, jajjtalan-némán. Hol a tűz, aranyhím? Színe : mint a rög.

Kiszakadva érhet ily tragédiát csak a toll...

%

Csatári János

IBOLYA

Ibolya illat, ibolya szál — ibolya-kertben ibolya-lány.

Ibolya ékű, ibolya kék, ibolya szirmú ibolya-szép.

Ibolya élet, ibolya táj: ibolya tündér, ibolya-lány...

Csuda tavasz van, fura csoda, szívemen nyílik az ibolya —

szememen lángol a tüze már: ibolya-lelkcm, Ibolya vár!

1 HEINE:

Egy hölgy áll a tengerparton...

) Egy hölgy áll a tengerparton ,s a nap-búcsún csüggedez — 'hosszat sóhajt, amint látom,

I pedig értelmetlen ez.

Oh, kisasszony miért búsul?

I régi játék ez csupán:

I elől nyugszik, s holnap hátull felkel az ég hajlatán.

Fordította: Csatári JánosA

Ne tagadjuk: életünk egyre rohanóbbá válik s a családok mind kevesebb időt tudnak szentelni gyermekeik nevelésének. Ezt a nagy munkát mindjobban átveszik az óvodák, iskolák. S ugyanakkor, amikor a tradíciókon alapuló nevelési módszereket halványítja az élet, más, meggondoltabb, tudományosabb, a mai életnek megfelelő nevelési módszerek ritkán lépnek helyükbe a családban. A sok ág- bogú nevelési problémák közül így legelsősorban a szülők és gyermekek viszonya lesz egyre rendezetlenebb, s ezt a — gyermekek érzik meg legjobban. Az óvodai, iskolai nevelés sohasem fogja teljesen pótolni a családi nevelést, s ennek hiányát már ma is sok esetben láthatjuk, amennyiben sok gondot okoz társadalmunknak a fiatalkorúak problémája.

Éppen ezért üdvözöljük nagy i örömmel Hajós Elemérnek, a 'Gyermeklélektani Intézet mun- ) katársának »Kamaszország«, s )Harsányi István gyermekpszicho- v lógusnak »Fiúk könyve« című munkáját.

Mindkét könyv főleg a 7—14 * éves gyermekek nevelésével foglalkozik, s nagyban különbözik , a mi gyermekkorunkban ki- ' adott, emlékezetes, álszent, a ) legfontosabb kérdéseket misztikus homályba, a vallásos hit megoldatlanságába merítő Tóth Tihamér-köny vektől.

A »Kamaszország« főként a> szülőkhöz szól, s benne az élet» tani kérdésekkel párhuzamosán mondja el a szerző véleményét, tapasztalatait a serdülőkor érzelmi és hangulati életéről, a családi alakulat hatásáról a kamaszokra, s a serdülők családi nevelésének leggyakoribb hibáiról.

Szinte kézikönyvként tekinthetjük gyermekeink nevelésében, s nyugodtan rábízhatjuk véleményeire magunkat, mert a szerző sok ezer, megsebzett lelkű kamaszon szerzett tapasztalatait összegezi művében.

A »Fiúk könyve« — mint címe is mutatja — főként a ser- dültebbkorú fiúkhoz szól, s emberré válásukat segíti. A könyv részletesen beszél a bátorság ki- fejlesztéséről, a fegyelmezettségről, a kamasz-szerelemről és nemi érésről, az intelligenciáról, tanulásról s — vonzó formában ad »útijelzőt az élet megszervezéséhez«.

Mindkét könyvet őszintén ajánljuk az olvasóközönségnek. Szép és hasznos ajándék lehet házastársunk vagy gyermekünk név- és születésnapjára.

(~ng—.)

) Bozsó János »Baja, Hétház utca« című olajfestménye. Az ismert ) kecskeméti művész legutóbb Kiskunmajsán és a Tisza mentén . tartózkodott hosszabb ideig és gazdag képanyaggal tért vissza. Az a terve, hogy megörökíti megyénk jellegzetes tájait és a közeljövőben kiskunmajsai tárlata után megyénk több városában is kiállítja festményeit.

^<3K*<»<»aHaK»öK*<3SOHaiosk*<a»<»wi«»»a6KJHäira*c*<*c»ci-uiF»KiK»c§at<3<^aK«a

fodor Jánost

II avaszocüK.

Határozottan tavaszom*, meri a nap kibújt a felhők mögül; apósom a szőlőt metszi; anyósom pedig kotlóst ültet; Sergely Péter barátomról is leolvadt az adósság — leolvasztotta azt a húsvétkor kapott első negyedévi prémium.

Ideje hát, hogy én is rátérjek a régi történetre. Az úgy volt, hogy Gergely Péter rádiót vett, szépet, mutatósat és jót is, mert már hetek óta szólt es nem kellett javítani vinni.

A vétel után azonban csak holmi aprópénz maradt a zsebében és ezért elhatározta, hogy karácsonyra csupán filléres dolgokkal lepi meg a csaladját önmaga igazolására kijelentette:

— A hó sem esik, mégis tél van.

Ez körülbelül azt jelentette, hogy kisebb értékű ajándékokkal is meglesz a karácsony. Vagyis hogy: Mami kap egy fésűt, Anikó himzőpamutot, Erzsóic cukrot. Marta pedig olyan olcsóbbfajta könyvet. így még marad némi pénze is, s ez így van jól, mert a férfiember anélkül ünnepek alatt nem lehet meg.

Aztán benyúlt a ruhásszekrénybe. Zsebkendőt keresett, s ahogy kotorászott, papír zörgött az ujjai alatt. Csodálkozott.

— Hát ez mi?

Kihúzta a zörgést, közben kicsit ügyetlenkedett is, mert nagyocska volt a csomag. A szépen összetűzött rózsaszín papír hegyén fehér kartonon a következő felírás volt:

»Apának — Anikótól«.

Gergely Péter óvatosan szóim i tóttá a selyempapírt és egy szép szürke kalapot látott benne. Pontosan azt amire

APAI GONDOK

már rég fájt a foga. Elöntötte szívét a meleg.

— Édes kislányom.

T

ette volna vissza a csomagot, de az nem ment könnyen, egy másik akadályozta. Kisebb, de nehezebb. Mosoly bújkált a bajusza alatt.

— Ejnye csak, kincsesbányára akadtam volna?

Kivette a kisebb, de nehezebb csomagot is. Ahogy belepillogott, a szájában összefutott a nyál, úgyhogy cset- tintenie kellett, utána megnézte az ajándékozó felírását:

»Apának, szíve minden szeretetével — Erzsók«.

A csomagban barackpálinka volt.

A harmadikon viszont így szólt az írás:-Apusnak, igaz szeretettel — Márta«. Ebben könyv volt. nem is olcsó.

A negyedik csomag könnyűnek tetszett, de értéke nem maradhatott el a többíétől, mert inget és nyakkendőt rejtett a mélyében. Egyszerűek, de szépek és ízlésesek, s a felírás is jól esett:

»A régi szeretettel — Mami«

Ekkor már könny lepte el Gergely Péter szempilláját, de nem sokáig érzeleghetett. mert ajtó csapódott. Sietve helyezte vissza a holmikat, s hogy zavarát leplezze, füttykoncertbe fogott. Mondta is a félesége, a kicsi, őszes asszony:

— De jó kedved van. pedig a pacsirták még soka szólalnak meg.

Gergely Péter feljebb vitte a füty- työt, így jeiezte, hogy valóban szokatlanul nagy a kedve, csak amikor még tetézni akarta, akadt el hirtelen és magábaroskaatan íeinyögött:

— Szépséges kék ég Bugac felett!

S gondbaesetten hullott a sezlonra. Fejét a tenyerébe hajtotta és mélyeket, fájdalmasakat sóhajtott. Felesége kérdezte is:

— Mi lelt? Színdarabot játszol''

Gergely Péter feljajdult.

— Mit tudjátok ti. mi az élet, azt csak én tudom egyedül, egymagám.

| itranyúlt, tapogatta a pénztárcáját és egyre fanyarodott a kedve. Olyan ajándékokra, amilyeneket neki készítettek, nem adhat filléres dolgokat. így igaz és ez a valóság. Dehát honnan vegyen pénzt? Kitől kérjen? Jár neki valahonnan nagyobb összeg, de megmondták, hogy csak az ünnepek után kaphatja meg.

Addig töprengett, amíg bement az anyósához és hosszú kézdörzsölések után kinyögte:

— Drága anyuka, tessék nekem kétszáz forintot kölcsönadni, de a csalad ne tudjon róla.

S mondta, vallotta, hogyan eszméltette rá a szekrény tartalma apai és férji kötelességére. A pénzt megkapta, karácsony este négyen ölelték, csókolták. ő meg örvendezett az örömüknek.

s képzeletben még vállon is veregette saját magát:

•— Ügyes ember vagy, fiam, Gergely Péter.

Egy napon megérkezett a várt pénze is. ötszázharminc forint negyven fillér pontosan. A postai feladón ott feküdt az öt darab lilahasú százas, a zöld tízforintosok és ^ két húszfilléres.

Gergely Péter elégedetten bólintott. Fogta a pénzt és abból három darab százast nagylelkűen odaadott a feleségének.

— Ez a tiéd.

A többit pedig helyezte volna a pénztárcájába, de a felesége megelőzte, kikapta a kezéből.

— Hogyne! Ilyet nem játszunk, különösen most nem, amikor disznót vágtunk és annyira kiköltekeztünk. Tessék, ez a tiéd — és odanyomta a markába a tízeseket és a filléreseket. — Ennyi elég cigarettára, sőt még] egy pohár borra is jut belőle.

Gergely Péterből Szinte elszállt a lélek. Bajusza idegesen rángatózott. Feltette, letette tányérját mellé a kanalat. Most mit tegyen? Mit csináljon? Mit mondjon?

|ogy magyarázza meg, mire kelleti volna neki az a kétszáz forint, hogy kölcsönpénzen vette a karácsonyi ajándékokat? Ilyet bem tehet. S mivel nem tehette, kétségbeesetten nyelte és nyelte a levest, csak a harmadik töltés káposzta után jött rheg a szava:

— Szépséges puszta Bugacon, hogy fogok én ebből kimászni!