Petőfi Népe, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-27 / 99. szám
Éljen és erősödjék a munkás-paraszt szövetség, a proletárdiktatúra alapja! Amiről vitatkoznak a pártoktatásban Népi demokratikus fejlődésünk sajátosságai 1 A szocialista forradalom élénk viták tárgyát képezte a pártoktatásban és esetenként téves nézetek is felszínre kerültek, különösen a hazánkban végbemenő szocialista átalakulást illetően. Ezért fontosnak tartom a vitákban felmerült kérdések nyilvánosság előtt való megválaszolását, * A marxizmus—leninizmus szerint a szocialista forradalom a hatalom megragadásával kezdődik és a szocializmus felépítéséig tart. A szocialista forradalom fő tartalma a kapitalista társadalom termelési viszonyainak megsemmisítése és új szocialista viszonyok kialakítása az egész népgazdaságban. Ezzel kapcsolatban a forradalom szó alatt sokan véres polgárháborút, fegyveres harcot értenek, vagyis összekeverik a formát a tartalommal. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet manapság a megváltozott nemzetközi erőviszonyok alapján két formában mehet végbe. Egyrészt fegyveres harccal, polgárháborúval, ott ahol a burzsoázia fegyveres ellenállást szervez, másrészt parlamenti úton viszonylag békés formában ott, ahol a munkás- osztály vezette többi elnyomott osztályok egységes fellépésükkel meggátolnak minden restaurá- ciós kísérletet és a fejlődést — véres harcok nélkül, — népi demokratikus irányba terelik. Az átmenet formáira vonatkozóan Lenin már több mint fél évszázada megállapította, hogy azok rendkívül változatosak lesznek, még pedig annyira, amennyire változatosak az egyes országok történelmi körülményei. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a formák bármilyen változata az államhatalom tekintetében a proletárdiktatúrát, gazdasági téren pedig a régi megsemmisítését s az új szocialista viszonyok létrehozását kell, hogy jelentse. N ézzük meg például az átmenet szovjet és népi demokratikus útját. Azt tapasztaljuk, hogy tartalmában azonosak, mindkettő proletárdiktatúra; formáikban azonban különböznek egymástól, A szovjetek rendkívül éles/ belső osztályharc eredménye-( ként jöttek létre. Az imperialis-/ ták által támogatott belső reak-; ció véres polgárháborút kény-'j szeri tett a népre, — sőt 14 állam intervenciót is szervezett a/ fiatal szovjet állam ellen. Ezért! abban a történelmi helyzetben \ elkerülhetetlen volt a forradal-^ mi fellépés, amit a fehérgárdis-/ ták kényszerítettek a szovjet ál-S lamra és elkerülhetetlen voltt pl. a kizsákmányolóknak a vá-/ lasztásból való kirekesztése. A népi demokráciák már más) történelmi helyzetben alakultak' ki. A szovjet hadsereg m'egsem-( misítette a fasizmussal össze-/ szövődött reakciós államgépezetet a közép- és délkelet-európai országokban — köztük a magyar^ reakció államgépezetét is — és/ ezzel ezekben az országokban'; lehetővé vált a munkásosztály( hatalmának megteremtése. A felszabadulás adta lehető-/ ségeket a magyar kommunista^ párt által vezetett munkásosztály — szövetségben mindenekelőtt a szegény parasztsággal —y arra használta fel, hogy eltaka-^ ritsa hazánkban a feudalizmust gyűlölt maradványait, a finánc-( tőkével összefonódott nagybirtok rendszert, a kormányzóság-1 gá »szépített-« fasiszta államfor-' mát és szívós osztályharcban/ megtörte a tőkések és kizsák-1 mányolók ellenállását, majd a( munkásosztály kizárólagos ha-( talmának létrehozásával megkezdte a szocializmus építését hazánkban, F ejlődésünknek egyik sajátosságéi, hogy 1945-től kezdve nem térhettünk rá azonnal a szocializmus útjára, hanem előbb meg kellett oldani polgári demokratikus feladatainkat. Ilyenek voltak: a földosztás, a köztársaság kikiáltása, a demokratikus szabadságjogok megteremtése, a nyugatra szökött fasiszták termelő eszközeinek kisajátítása, stb. E feladatok megvalósítása közben teremtettük meg a proletárdiktatúra előfeltételeit. Ugyanakkor fejlődésünk sajátosságai közé tartozik az is, hogy a munkás- osztály. élcsapata, a kommunista párt 1945-től kezdve részt- vett a hatalomban és az egyes szocialista feladatok megoldását már az első szakaszban lehetővé tette. Ilyen szocialista feladatok voltak az 1946-os államosítások, az állami gazdaságok és néhány termelőszövetkezet létrehozása a mezőgazdaságban. Fejlődésünk két szakasza azonban másképpen is összefonódott. Az állam és az egyházak szétválasztása demokratikus feladat, ezt azonban mi csak 1948—50-ben — már a proletár- diktatúra viszonyai között — hajtottuk végre. A leírtak alapján látható, hogy a népi demokratikus út csak formájában más, mint a szovjet út. Van azonban még egy fontos sajátossága: a viszonylag békés jellege. Ez a többi közép- és délkelet-európai népi demokráciára továbbra is egyöntetűen érvényes. Nálunk azonban, mint ismeretes, ezt a békés folyamatot megszakította az 1956-os ellenforradalom, amit a Szovjetunió és a testvéri országok segítségével vertünk le. Ezzel összefüggésben szükséges még egy megjegyzést tenni. Fel kell adni azt az egyesek által hangoztatott nézetet, hogy a »ki kit győz le« már eldőlt volna a népi demokráciákban. Egyedül csak a Szovjetunióban dőlt el ez a kérdés a munkásosztály javára. A magyarországi ellen- forradalom is arra int, hogy éberségünket a régi rend híveivel szemben egy pillanatra sem szabad csökkentenünk, Maruzs József A vezetés a termelőszövetkezetek megerősítésének egyik legfontosabb feltétele A jó termelőszövetkezetet a jó vezetők és a szövetkezethez hűséges, azzal szívvel-lélekkel együtt élő tagok közös munkája alakítja ki. A tagság maga közül a legjobbakat, az irányító munkára legalkalmasabbakat választja meg vezetőnek. Ezek az emberek agrárproletárokból, vagy 10—12 holdas középparasztokból kerültek sok száz — sőt ezerholdas gazdaságok élére, csak kisgazdasági tapasztalattal, vagy még azzal sem rendelkeztek annak idején. Egyszerre kerültek szembe a feladattal, hogy egy nagybirtokot vezessenek a legkülönbözőbb művelési ágakkal. A jó szövetkezetekben megtaláljuk a jó vezetést és jó vezetés mellett nem lehet rossz a termelőszövetkezet. Ezért állapíthatjuk meg, hogy a termelőszövetkezetek megerősítésének egyik legfontosabb feltétele a jó szövetkezeti vezetés. A szövetkezeti vezetés fogalmát sokhelyütt helytelenül leszűkítik az elnök személyére, pedig ez attól sokkal több. A jó közösségi élethez elsősorban egészséges szövetkezeti demokráciára van szükség és ez nemcsak a vezetőség s tagsag kapcsolatát jelenti, hanem a vezetőségi tagok szűkebb körének viszonyát a szövetkezet életéhez, munkájához. Félkarú ember az a tsz- elnök, aki nem támaszkodhat munkájában értelmes, szakképzett vezetőségi tagokra, brigádvezetőkre, jó könyvelőre, aki mindent egyedül akar, vagy kénytelen csinálni. Azt mondottuk fentebb, hogy a tagság a legjobbakat választja meg maga közül vezetőnek. Ez a választás nagy felelősséget követel. Azt tartja a közmondás: »Ki milyen virágot szakaszt, olyat szagol«. A tsz-veze- tők oktalan gyakori cserélgetését jócskán meg lehet előzni, ha a választást nagyon alaposan megfontolja a tagság. Meg kell szüntetni az indokolatlan személyi változtatásokat s a vezetőket csak akkor lehet leváltani — ez esetben is a megyei tanács mezőgazdasági osztályának hozzájárulásával —. ha jogaikkal visszaélnek, hanyagul kezelik a közös vagyont, vagy éppen bűncselekményt követnek el. Pontot kell végre tenni arra az áldatlan gyakorlatra, hogy sok termelőszövetkezet minden káposztavágáskor elnököt választ, mert ennek elsősorban és kizárólag a közösség látja ká' rát. A kiskunhalasi Vörös Szikra Tsz-ben 8 év alatt tíz elnök váltotta egymást s ennek . nem kis része volt abban, hogy ez az egyébként igen jó adottságokkal rendelkező szövetkezet nemrégen a leggyengébbek között volt. Viszont a szilárd vezetésnek, az elnök állandóságának köszönheti többek között számos szövetkezetünk — csak párat említve: a hartai Lenin, a solti Szikra, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag stb. — eredményeit, elismert hírnevét. Bármilyen munkaterületen dolgozik valaki, időre van szüksége, hogy megismerje feladatkörét, tervezni tudjon, s a terveket végre is ha itassa. A mezőgazdaságban, ahol a vetéstől aratásig sok hónap telik el és a borjúból csak évek múlva lesz tehén — méginkább szükséges, hogy a vezetőket legalább néhány évig állandósítsák. A jó vezetőnek azonban kötelességei is vannak. Elsősorban az, hogy folyton javítsa a vezetés színvonalát — ehhez pedig legelőször saját képzettségét kell fejlesztenie. S ezen a téren igen sok hiba van megyénk tsz-eiben. Könnyen meg lehet számolni azokat az elnököket, akik akadémiát, magasabb szakiskolát végeztek, a brigádvezetőket, akik tanfolyamon gyarapították tudásukat, s a könyvelőket, akik megfelelő képesítéssel dolgoznak. Érthetetlen idegenkedés van számos tsz- ben a tanulás iránt — pedig lehetőségben nincs hiány. Ebben az évben megyénkből 13 elnök mehet a zsámbéki tanfolyamra, míg az egy- és kétéves mező- gazdasági iskolák csak a mi megyénkből 140 tsz-fiatal számára nyújtanak tanulási lehetőséget. Igen rövidlátó az a vezetőség, amely nem serkenti e lehetőség kihasználására a tagokat, hiszen HUskén, a világot {elentö deszkákon Már erősen esteledett, amikor megérkeztünk Miskére. Tarján Pista barátom a termelőszövetkezet elnökét kereste, én a művelődési otthont. Kettőnk közül nekem előbb adatott meg a szerencse, mert a falusi színjátszó-csoport éppen próbált. Kodolá- nyi János: Földindulás című darabját viszik színpadra, s lázas izgalommal készültek a bemutatóra. Visszhangzott a terem dr. Lelkes Sebestyén rendezői utasításaitól. — Élénkebb párbeszédet. Törekedjetek arra, hogy minél drámaibb legyen a kitörés. Necsak alakítsatok, hanem érezzétek is át a mondanivalót. Az idősebbek és a fiatalok megfogadták a rendező intencióit s kijavították a hibákat. Örömmel láttuk, úgy ment a próba, mint a karikacsapás. Amikor megtudták. hogy újságírók vagyunk, arra kértek, maradjunk közöttük, szeretnék alaposan átvenni a harmadik felvonást s aztán meghívnak egy kis kvaterkázásra. A jónak sohasem voltunk elrontói, de a parancs még a civiléletben is kötelező. A próba végeztével »terülj asztalkám« va- rázsolódott a terem közepére. Akkora szál kolbászok kígyóztak előttünk, mint óriásországban. Finom foszlós fehérkenyér volt az alátét, s no még, hogy teljesebb legyen a vendéglátás, a karcsúnyakú butelliában vörösbor incselkedett velünk. Megindult a tere- fere. A falu kulturális életére terelődött a szó. Jelenleg a színjátszó-csoport tagjai azok, akik önzetlenül, mondhatnék hivatásérzésből nevelik, szórakoztatják a falu dolgozóit. Tervszerűen végzik munkájukat. Mielőtt hozzákezdenének egy színdarab megtanulásához, összeül a színjátszó-gárda apraja és nagyja s megvitatják eszmei és művészi értékét. Csak azután döntenek. S mit tapsztaltak? Azt, hogy a miskeiek széles tenyérrel tapsolnak a jól megírt, előadott politikai tárgyú daraboknak is. Tehát nemcsak operett, de a próza is sikert jelent, ha jól választanak. Vannak olyan tagjai is a színjátszó-csoportnak, akik már 20 éve döngetik a »világot jelentő deszkákat«. Itt van Erka néni. Tisztelet és szeretet övezi körül. Egyébként Erka néni művelt parasztasszony. A téli hónapokban, amikor több ráérő ideje van, elolvas 20—30 szépirodalmi könyvet. Ez megmutatkozik gondolkodásmódjában is. Az egyik kollektív összejövetelen így szólt a színjátszó-csoport tagjaihoz; — Ha az írók és az irodalom nem fejlődött volna, akkor még ma is a népszíművek- nél tartanánk. Tegzes Miklósné és férje több mint 10 éve 1 lelkes úttörői a falusi színjátszó kultúrának. Ne feledkezzünk meg a színház leikéről, No- vák Istvánról, aki 20 éve mint súgó szerepel. Eddig körülbelül 100 darabban töltötte be a súgói tisztet. Horváth Ilonka, Tóth Erzsi. Kornóczi Miska. Hovanyecz Zoli is azok közé tartoznak, akik előbbre lendítői a falusi színjátszó mozgalomnak. Bárátságos, szorgalmas nép a miskei. Jókedvű, vidám emberek. Ajkukon gyakran felcsendül az ének, s nótaszóval végzik napi munkájukat. Eggyé-1 forrott ez a maroknyi kis falu, s ahol közös célért dobban a szív, ott gazdagok az embe- \ rek és nagyok az eredmények. Bieliczku az iskoláról viszakerült emberek az egész közösség javára gyümölcsöztetik majd a szerzett tudást. Elnökeinknek tudomásul kell venniök, hogy az élet minden területen előrehalad, s mégany- nyi jószándék vagy múltbeli érdem sem elegendő az újabb es újabb ismeretek elsajátítása nélkül a jó vezetéshez. Aki tanul, az látja csak igazán: menynyi mindent nem tud még. A vezetés problémájához tartozik a szakemberek ügye. Azon, hogy kell-e vagy nem a szövetkezetbe agronómus — szövetkezeteink többsége már túljutott. Belátta, hogy a tanult szakember az elméleti felkészültséget képviseli a közösségben s ez párosulva a tagság gyakorlati tapasztalatával, elengedhetetlen összetevője az eredményes gazdálkodásnak. Itt inkább az agronómus helyének meghatározásáról kell beszélnünk a szövetkezeten belül. A szakember ne alkalmazott legyen a szövetkezetben, hanem vonják be a vezetésbe. Necsak egy-egy termelési ág részletfeladatáért legyen felelős, hanem az egész közösség boldogulásáért. Az agronómusoknak sokhelyütt csak nagyon vérszegényen biztosított »javasolási joga« van — ami magyarán azt jelenti, hogy a hangulattól függően, vagy elfogadják, vagy elutasítják bármilyen helyes elgondolásait. Ha az agronómust a vezetőség tagjaként kezelik, akkor okos javaslatai határozattá is lesznek s a közgyűlés által megvitatott, elfogadott határozatok végrehajtásáért felelős a tagság! Elsősorban kellett volna arról beszélnünk, hogy a vezetés, a szakmai, gazdasági irányítás jobbkezének kell lennie minden szövetkezetben a pártszervezetnek. Ahol ez jól dolgozik, ott jó a szövetkezet egész munkája, fejlődése. A kommunisták ügyeinek arra, hogy a választott vezetők ellássák dolgukat, az ügyeket demokratikusan intézzék; törődjenek a gazdaság minden ágával, s a vezetőség tagjaival karöltve állandó nevelő munkát végezzenek annak érdekében, hogy erősödjék a tagság ragaszkodása a szövetkezethez, mélyüljön hite a nagyüzemi gazdálkodás iránt, nőjön munkakedve, fegyelme a közös jói szolgáló feladatok végrehajtására. A pártszervezet erejét, vagy gyengeségét mindig híven visz- szavetíti a szövetkezet élete. Minthogy a termelőszövetkezet nem önmagáért van, hanem zászlóvivője a mezőgazdaság szocialista átalakításának — éppígy a vezetés megszilárdítása sem csupán a szövetkezet ügye, hanem az egész város, vagy falu irányító szerveié. A felelősség oroszlánrésze a pártbizottságok, a tanácsok és a gépállomás vállán nyugszik, de nem kisebb a kötelessége a többi szervezetnek sem. Ezeknek és a tér- melőszövetkezetnek barátsága, szoros együttműködése a szocialista falu alapja! GÉPÍRNI TUDÖ munkavállalót STATISZTIKUSI munkakörbe felveszünk. — Képesítéssel rendelkezők előnyben. Jelentkezés április hó 30-án az Üvegértékesí- cönél. Kecskemét, Széchenyi tér 15. 1103
