Petőfi Népe, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-22 / 94. szám

lyermekeknelc-ftTTn

QfMömaaatás

BÉ

lácsbokodon voltam, s ahogy róttam a főutca járdáját, emlékeim ködéből kirajzolódott elém az út az iskola felé. Amikor befordultam az iskola utcájába, tüstént meg is álltam, henyűgözött a látvány. Pergett a dob, ütemesen dobogtak a gyermekcipők és az ünnepélyesen komoly gyermekeken látni véltem a vörös nyakkendőt is. Pedig azok még nem virítottak a fehér ingeken. Csak a lelkesítő képzelet játszott velem. A csaknem 200 gyermek után vonuló szülők és érdeklődők áradata azonban már nem a képzelet játéka volt.

A művelődési ház nagyterme ismerősnek tűnik, bár mintha kétszeresre nőtt volna, mióta utoljára láttuk, mint kocsmát. Most kicsinek bizonyult.

Következett az ünnepélyes fogadalomtétel. A járási úttörő- titkár olvasta — és az úttörők, majd a kisdobosok csengő gyermekhangja mondta utána a fogadalom szövegét. Kétszáz gyermek tett hűségesküt a szocializmus eszménye, szeretett hazája és a nemzetközi úttörő mozgalom mellett.

Felkerültek a fehér ingek fölé a piros és a kék nyakkendők. A szép szál nyolcadikos pajtásoktól a pöttömnyi, csillogószemű kisdobosokig minden gyermeknek akadt egy felnőtt segítője, aki közvetlen, bátorító szavak és meleg kézszorítások kíséretében felkötötte neki a három- sarkos nyakkendőt. Az ünnepélyen ott volt a párt, a helyi tömegszervezetek, a rendőrség, a gépállomás, a vajüzem. a SzálA KIS TOLVAJ

Az iskola udvarán játszadozó gyerekek boldogan hunyorogva fürdették arcukat a tavaszi napsütésben. Nagyokat kurjongatva nyargalásztak az udwtron. A kerítés mellett egy rózsás arcú szőke kislány állt. Kezét fodros kötényének zsebébe süllyesztette és nagy barna szemeivel bánatosan fürkészte a sárga falat. Körülötte egy nagyobb csoport verődött össze, néha közülük szalad egyet az egyik, majd újból visszafutott gúnyosan rikkantva:

— Krétatolvaj!

A kislány egy ideig konokul ellenállt a szívbemarcangoló sértésnek, de végül minden dacossága bűnbánó megadás lett. Arca halványabbá vált. szemeit könnyek lepték el, de társai észre sem vették a könnyeket,

most már tovább üvöltötték rendületlenül:

— Krétát lopott! Krétatolvaj!

A kislány görcsösen zokogva

berohant az osztályba.

— Tanító néni — szólt el-el- csukló hangon —, én nem azért loptam a krétát..;

— Hát miért? —- cirógatta meg a homlokát az őszhajú tanító néni.

— Azért mert azt mondta a testvérem, hogy nem lehet krétát kapni és nekik már nincsen, s most hogy tanulnak?

A tanító néni mosolyogva kapta ölébe a megrettent kislányt, zsebkendővel letörölte annak szeméből a könnyeket és kisietett vele a hancúrozó gyerekek közé.

Perjési Géza

vai Tsz, és az egész község legjobbjai. Ott voltak a lelkes szülők, olyan nagy jelentőségű aktus volt, amit az egész falu sokáig emleget.

A kedves műsor a már amúgyis magasan szárnyaló hangulatot még emelte. Nagyon szép volt a IV. osztályok kisdobosainak az énekkara, melyet Kürtös Anikó IV. osztályos tanuló vezényelt. A műsor után uzsonna következett. A virágos és pettyes bögrékből szétterült a kávéillat.

Ilyen felejthetetlen élmény ritkán adódik az emberek éle tében, pedig nem is a nagyok, hanem a kicsik megbecsüléséről, azok szervezeti életéről volt felejthetetlen megemlékezés.

c/t íeiiutqvádl haleMeq q iittej

BUDAPESTEN

Rádiós szakkör

A dunavecsei járás úttörői közül mostanában sokat emlegetik a szalkszentmártoni úttörőket. Ennek meg is van a maga értelme, ugyanis a járásban elsőnek alakítottak rádiós szakkört a szalkszentmártoni gyerekek.

Mindenki azt kérdezi tőlük, hogyan csinálták, hogyan kezdték? Ügy, hogy Keresztes Ferenc, az egyik szalkszentmártoni szülő nagylelkűen felajánlotta a segítését, illetve szaktudását, sőt magára vállalta a raj vezetését is.

De nemcsak Keresztes Ferenc lelkesedése ez most már, hanem az egész szakköré;

Forró sikert aratott a Budapesten venüegszereplo lenmgrádi Kirov Opera és Balettszínház 120 tagú művészgárdája. Kedden mutatkozott be az Erkel Színházban a világhírű balettegyüttes, amelynek klasszikus előadását kirobbanó tetszéssel fogadta a fővárosi közönség.

Mi újság a kiskunfélegyházi járás könyvtaraiban?

Február közepén a járási könyvtárban kint járt a megyei pártbizottság propagandistája és felajánlotta segítségét könyvtárainak új könyvekkel történő felfrissítéséhez. Ennek mi, könyvtárosok igen megörültünk, mivel tudtuk, hogy ez a járás könyvtáraiban az új könyvek százait eredményezi a kevésre szabott évi könyvvásárlási keretek mellett. Elgondolásunk beigazolódott, Ugyanis a kiskunmajsai és kiskunfélegyházi könyvtárak kivételével a járás összes könyvvásárlási kerete 1958-ban 24 darab, a letéti könyvtár részére 5600 Ft áll rendelkezésre. A községfejlesztési keretekből a járás nyolc községe 18 500 Ft-ot biztosított könyvvásárlásra a megyei pártpropagandista szervező munkája nyomán;

Meg kell köszönnünk azt a támogatást is, amit a tiszaujialusi, jászszentlászlói és kiskunmajsai tanácsok adtak, Bálint István

mnmnmArmAwwwwvíV^.*.------- - - •

Me

gedzették

» Csongor és Tünde« Kunszentmiklóson

A kunszentmiklósi úttörők nagy sikerrel mutatták be a helyi kultúrotthonban Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című színművét. Az első előadás annyira jól sikerült, hogy másodszor is meg kellett ismételni. Mind a két alkalommal zsúfolásig megtelt a kultúrotthon közönséggel. A jutalom sem maradt el, Hatalmas tapssal és lelkesedéssel jutalmazták a pajtások fáradságos munkáját,

Utólag szólva a dologról, nagy munka volt ez; Négy hónap nehéz, fáradságos munkája és szép eredménye, Az erkölcsi siker mellett, jelentős anyagi támogatást is kaptak, A tantestület minden tagjá* elismerés illeti, de különösen Pétery Elemért, a kul- túrház igazgatóját illeti a legnagyobb elismerés, Farkas Árpád szülő is nagylelkűen járult hozzá a sikerhez, mert az előadáshoz szükséges díszleteket ő készítette el, A kunszentmiklósi úttörő- csapat színjátszói valamennyien felejthetetlen élményt szereztek a község lakóinak szép és színvonalas előadásukkal;

A lusta

Marika szőfoga- datlan, hanyag kislány volt. Leckeírás és tanulás helyett csak játszott, szórakozott, rosszalkodott. Többször morcosán, kócosán ment iskolába. Félt a víztől, félt a fésűtől.

Egyszer, amint ismét rossz fát tett a tűzre, édesanyja a sarokba parancsolta, mondván: ki ne mozduljon onnan, amíg ő haza nem jön.

Amikor édesanyja mögött becsukódott a kapu, Marika kiosont a sarokból, előkereste kis szatyor j át, beletett néhány .pogácsát és kisurrant a szobából. Meséből hallott olyan országról, ahol nem kell tanulni, mosakodni. Elmegy oda, hadd sírjon utána anyukája — gondolta a kis kócos;

Ment, mendegélt, hátra se nézett. De a lábacskái hamar felmondták a szolgálatot, leült hát megpihenni egy szalmaboglya tövébe. A puha szalma gyorsan álomba ringatta a kis vándort; Marika most már az álom szárnyain ment tovább.;; Egy hatalmas kapuhoz ért. Besétált rajta, mert az a két fegyveres őr, aki a kaput őrizte, ugyancsak nagyokat horkolt;

A kapun belül érdekes kép tárult a szeme elé. Dűledező kis viskók rogyadoztak egymás mellett, sorban, előttük pedig rongyos, piszkos gyerekek játszadoztak. Amikor Marikát meglátták,

körülfogták és így szóltak hozzá:

— Látjuk, hogy idegen vagy. Ha birodalmunkban kívánsz maradni, jöjj velünk a Nagy Királyhoz. És máris vitték a palota felé, amelynek dűledező tornyai kiemelkedtek a többi ház közül; A folyosókon, amerre mentek, mindenütt heverő szolgákat, alvó őröket látott Marikái

Cifra rongyokba öltözött, nagysza- kállú ember volt a király, aki nagyokat ásítva, így szólt a kislányhoz:

Lusták országába jöttél, halljad hát törvényeinket! — Alattvalóimnak sem dolgozni, sem tanul- niok nem szabad.

(Folytatása következik kedden)

Dunapatajon ismerkedtem meg Bikszegi Sándor elvtárssal. Ezüsthajú, csillogó te kintetű ember, akinek elevenen él emlékezetében az 1917-es Októberi Szocialista Forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság hősi korszaka. Mindkét esetben szemtanúja és fegyveres harcosa volt az elnyomott nép szabadsága születésének, s most, amikor elmeséli a történelem vörös lobogós győzelmét, nemcsak átéli, de át is érzi az emlékezésbe hulló események törhetetlen hitre, férfias helytállásra tanító erejét.

1915. május 15-én került ki az orosz frontra. Maga sem tudta, miért küldték ki az ártatlan százezrek vágóhídjára. Puskát nyomtak dolgos kezébe, elhangzott a vérlázító parancs: tűz! Kire lőjek, miért lőjek? ■— vitatkozott önmagával, s lelkiismeretét felkavarta a hetyke tiszt urak frontmögötti biztató parancsa. Munkásokat, parasztokat gyilkoljak, velem egyívású embereket, akik épp úgy vádolják a háborút, mint mi. A vérgőzös napiparancsok, a csípős bikacsökök, a haldokló, üvege- sedő szemű katonák búcsúja összeegyeztethetetlen volt az ő proletár-humanizmusával.

Az ilyen egyszerű emberek

szenesedd teteme volt előretolt védőbástyája a kótyagoseszű grófok, s a külföldön henyélő kapitalista urak létérdekeinek. Sanyi bácsi mindezt gyanította, de csak akkor tudta meg a háború igazi okát, amikor 1915 szeptemberében orosz hadifogságba került. Itt hallotta a munkásoktól: az urak háborúja ez.

Szibériában a martinovai sógyárban dolgozott. A Kerenszkij uralom alatt kegyetlenül bántak a munkásokkal. Csendőrkopók szemfüleskedtek a foglyok között, s ha kedvük tartotta, végigverték az embereket, csupán szórakozásból.

1917 elején Irkuckba került. Ebben az időben egyre sűrűbben hallotta ezt a nevet: Lenin. A munkások tudták, s gyakran hangoztatták: majd ha jön Lenin elvtárs, más világ lesz. A Kerenszkij-kormányt gyűlölte a nép, s megszilárdult bennük az elhatározás, akárhogy is, de lerázzák magukról a burzsoá kölöncöt.

És igazuk lett. 1917 októberében Oroszországban kigyúlt a a munkásszívekben, a perzselő tekintetekben, a repedezett falú kunyhókban a felszabadult nép vörös csillaga. Győzött a szocialista forradalom,

Sanyi bácsi fegyverrel a kezében harcolt a fehérek ellen. 1918 decemberében kihirdették a parancsot: a vörös katonák közül, aki akar, hazamehet. Örömmel vették tudomásul, a hírt, s néhány nap múlva pöfékelve futott be a hadifogolyszerelvény a moszkvai állomásra.

Itt Lenin elvtárs várta őket. Katonazubbony és sötétkék munkássapka volt rajta. Nem zörgetett a szél papírt a kezében, a szívéből beszélt a magyar vörös katonákhoz:

— Elvtársak! Ti most hazamentek, az itt tanultakat hintsétek el a munkások és a parasztok között, s harcoljatok értük bátran, kedves barátaim. Körülbelül 10 percig beszélt Lenin. Sanyi bácsi tökéletesen megtanult oroszul, s szöszermt fordította Lenin szavait. De a többiek is megértették, mert Lenin úgy tudott beszélni, hogy még a könny is kicsordult az ember szeméből. Sokkal fiata- labbnak nézett ki, mint a képeken.

Mikor befejezte beszédét, hosszú percekig éljenezték. Szép lassan elindult a vonat, s Lenin elvtárs sapkájával integetett a távozók után.

Sok viszontagság után

1919 február 23-án tért haza szülőfalujába, Dunapatajra. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a direktóriumnak. 1919. június 20-án Patajon kiütött az ellenforradalom. Bikszegi elvtársat letartóztatták, s tizenhar- madmagával bezárták a községháza fogdájába. Ügy számítottak, hogy felakasztják a kommunistákat. A fegyőrök belövöldöztek a fogda rácsain, fitogtatták hatalmukat. De nem sokáig tartott a fehérek örömünnepe, mert június 24-én Szamuely Tibor megérkezett vörös katonáival és leverték az ellenforradalmat.

Ezután propaganda-iskolára ment Budapestre, Kovács István barátjával. Fényes László tanította ott a kommunistákat. A Tanácsköztársaság leverésének hírére Fényes elvtárs így búcsúzott el a szeminárium hallgatóitól: Sajúos, a proletárdiktatúrának vége. Ti kommunisták vagytok, s a jövőben is aszerint éljetek.

Sanyi bácsi elindult Patajra. Ütközben falubeliekkel találkozott, akik elmondták.' nehogy betegye a lábát Patajra, mert a halál torkába megy. Ügy keresik, mint a tűt. Meghallgatta a jószót, felment Budapestre. Sehol nem kapott állást. Itt hallotta meg a fehérek vérengzését szülőfalujában.

Az egyik délelőtt két patáji asszony ráismert a pesti utcán, szóltak egy arra ballagó katonatisztnek, aki igazoltatta, s ennek a váratlan találkozásnak 5 és fél évi börtön lett a vége. 1925. szeptember 1-én szabadult■ A kínzások pergőtüze sem törte meg hitében, mindvégig megmaradt kommunistának.

Es 1944 decemberében

azok között volt, akik megalakították Dunapatajon a Magyar Kommunista Pártot. Szeretik a faluban. Segít az emberek ügyes-bajos dolgainak elintézésében. S ott van mindig, ahol a legnagyobb szükség van rá. öt megedzette az élet vihara. Álha- tatossága, következetessége követendő példa mindannyiónk számára.

— Bielic?ky Sándor —