Petőfi Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

A burgonya eiőcsíráztatásáróí Alig van olyan növényünk, amely felhasználhatóság es köz­kedveltség tekintetében verse­nyezhetne a burgonyával. Külö­nösen fontos a szerepe városa­ink és általában sűrűn lakott területeink ellátásában. Célsze­rű tehát a burgonya termeszté­sével úgy foglalkozni, hogy az minél korábban kerülhessen dolgozóink asztalára. A kora nyáron szedhető, előhajtatott burgonyából származó termés nemcsak egyéni, hanem nép- gazdasági érdek is. Erre a célra tanácsoljuk a ko­rai, úgynevezett heves-fajtájú burgonyaféleségeket, melyek­nek sajátosága az, hogy hamar átesnek a nyugalmi időn és ta­vasszal korán erőteljesen csíráz­nak. Ilyenek a korai rózsa, a korai sárga és nem utolsó sor­ban a gülbaba. Különösen azon a vidékeken, ahol a talaj korán felmelegszik, termeljünk minél több burgo­nyát clőcsíráztatásal. (Meg kell jegyezni, hogy megyénk na­gyobb részén ilyen talaj van.) Nagy előnye ennek a termesz­tési módnak, hogy utána iná- sodvetést alkalmazhatunk. Az előcsíráztatást úgy kell megkez­deni, hogy az abból termelt bur­gonya minél korábban kerüljön piacra. Tehát amint a kitava­szodás jelei mutatkoznak — ez- idén már ez meg is van — ha­ladéktalanul hozzá kell fogni. Nem elég az, hogy csíraképződ­mények legyenek a burgonyán, hanem úgynevezett gyökérkép­ződmények is szükségesek ah­hoz, hogy az előcsíráztatott bur­gonya a kiültetés után gyorsan fejlődésnek induljon. Igen fon­tos, hogy az előcsíráatatáshoz legalább tyúktojásnagyságú gu­mókat használjunk. Ezek csira- és gyökérképződményei a leg- életérősebbek. Az előcsíráztatás ideje 30—35 nap, ami azt jelenti, hogy leg­később március első napjaiban mindenképpen meg kell kezde­ni. Az e célra rekeszekbe rakott vetőburgonyát világos, szellőz­tethető, 12—18 fok körüli helyi­ségben tároljuk, ha a hőmérsék­let 12 fok alá süllyedne, fűteni kell. Fontos, hogy az egymásra rakott rekeszek között 10—12 cm térköz legyen, hogy a fény a gumóhoz hatolhasson. Taná­csos a rekeszeket hetente át­mozgatni, hogy több fényhez jussanak a bufgonyagumók. Ha a csírák 2 crn-nél hosszabbra fejlődnek, szellőztetni kell, úgy, hogy a helyiség hőmérsékletét 4—6 fokra, csökkentjük. Györváry Gyula Megkezdhet} ü h a nyitást Nem minden esztendőben ér­tek be a szőlő vesszők olyan jól, mint az elmúlt évben. A vesz- szők színeződése, hajlításkor ro­pogása, valamint a rügyek ter­mőre alakulása gazdag íürtho- zamot ígér. Mivel nagyobb fagyoktól és ólomesőktől már nem kell tar­tani, ellenben a felmelegedésből származó kipállástól igen, ezért helyénvalónak tartjuk, hogy a szőlők nyitását termelőink meg­kezdjék. Megjegyzem, hogy ilyen jó évjáratban nem szabad elmu­lasztani azt sem, hogy a rendel­kezésünkre álló, továbbszapori- tásra igen alkalmas vesszőkből porbújtás, símavessző-gyökerez- tetés, vagy símavessző-ültetés céljára szükségletünket biztosít­suk. Fáth Imre Itt a mákvefés ideje Az első tavaszi vetésű növé­nyeink egyike a mák. Március első napjaiig célszerű elvetni, amikor már jobbra fordul az idő. A máknak nemcsak jó ára van, hanem nagy előnye az is, hogy kevésbé munkaigényes nö­vény. Sarabolás, majd kétszeri kapálás után a betakarításig már nincs különösebb munka vele. Közepes termés esetén is eléri a 4 mázsát a holdankénti maghozam. Külön pénzt jelent az ugyanannyi mázsa mákgubó is, amelyet jó áron vesznék át a földmüvesszövetkezetek. A nemesített mákvetőmagot a (öldművesszővetkezetökben sze­rezhetik be a termelők. l'elhírás a gyumolcsfatermesztoUhoz Százezer kajszibarackcsemete vár gazdára Termelőszövetkezetek, egyéni­leg dolgozó parasztoki A Haza­fias Népfront Bács-Kiskun me­gyei Mezőgazdasági Bizottsága megvizsgálta a megye gyümölcs­termesztésének jelenlegi helyze­tét és meg állapította, hogy a ha­gyományos gyümölcskultúránk­ban a kajszibarack termesztése nem mutat kielégítő fejlődést. Gazdasági életünk jövőjét tartva szem előtt, a bizottság néhány igen fontos kérdésre kívánja felhívni a termelők figyelmét. Az 1940-es év, valamint az ezt követő két esztendő csapadék­ban gazdag volt, a telek viszont zordak voltak. Mindez súlyos károkat okozott megyénk kajszi- barack állományában. Fokozta ezt az elmúlt évek gazdaságpoli­tikai hibáiból adódó közöny. Termelőink ezért csak keveset törődtek a természetes elörege­dés folytán keletkezett hiányok pótlásával. Azóta gazdasági életünk fel­lendülőben van. Megyénk éghaj­lati cs talajviszonyai kiválóan alkalmasak a kajszibarack ter­mesztésére. Az elültetett csemete gyors és erőteljes fejlődésnek in­dul, 5—(' év alatt termőre for­dul, ápolási és védekezési költ­ségei — a kevés gomba- és ro­varkártevő folytán — nem jelen­tősek. A termés 30 nap alatt le­érik, s azonnal értékesíthető, tá­rolási gondot nem okoz. A túl­érett gyümölcs szeszfőzesre ki­válóan alkalmas. A kajszibarack termesztés a termelői érdeken túl, dolgozó népünk egyetemes érdekét is szolgálja., a világpiac keresett —- minőségécen vers?nj furs nélkül álló — gyümölcse. Megváltozott agrárpolitikánk a gyümölcstermesztés fejlesztése érdekében 50 százalékos árked­vezmény mellett — vagyis -11 Ft helyett 5.50 forintért kapják a termelők a facsemetét — me­gyénkben 100 000 kajszibaraojkía- csCmete forgalomba hozatala »lt­ján kíván segíteni a telepi So­kon. A mezőgazdasági bizottság ar­ra hívja fel a figyelmet, hogy a szórványos ültetési móddal el­lentétben, az árutermelés foko­zottabb előmozdítása céljából, a termelők az üzemi telepítés gon­dolatát tartsák szem előtt. Megyénknek a kajszibarack­termesztés jó nevet szerzett. A 80 éve virágzó kajszibarack­kultúránk további fejlesztésére szólítjuk fel azokat a termelő- szövetkezeteket, valamint egyéni gazdákat, akiknek földjeik al­kalmasak c gyümölcs termeszté­sére. A Hazafias Népfront Báts- Kiskun megyei Mezőgazda­sági Bizottsága (Megjegyzés: a facsemeték igénylésére vonatkozóan részle­tesebb felvilágosítást a földmű­vesszövetkezetek nyújtanak.) Szőlőprésének javítását most rendelje meg a Szabadszállási Gépjavító és Mezőgazdasági Klsz-nél, mert préscsavarok 388 és présfejek pótlása csak ez esetben lesz biztosítható szüretre ÁPRILIS 4 TISZTELETÉRE A Kecskeméti Konzervgyár II. telepének dolgozói a szoká­sukhoz híven elhatározták, hogy április 4. tiszteletére versenyez­nek. Vállalásukat a nemrég meg­tartott termelési tanácskozáson formálták tntg, s állították ösz- sze. öt pontból áll, melynek egyik sarkalatos tétele az, hogy a munkaközben előadódó törést — a tavalyi 1 százalékhoz vi­szonyítva — 0,25 százalékkal csökkentik. Azért szól ennyire a vállalás, mert szűkék a helyiségeik, s eb­ből kifolyólag nagyon vigyázni kell a címkézésnél, a csomago­lásnál és a stószolásnál. A versenyvállalást emlékez­tetőül kifüggesztették a ver­senytáblára, ahol még az is ol­vasható, hogy melyik brigád, "IVTemrégiben a rádió ripor- tere magnetofonszalagra nyilatkoztatott eddigi és tervbe­vett munkásságáról öt kecske­méti prózairót és költőt, s a nyilatkozatokat egyik műsorszá­maként közre is adta. A nyilat­kozók között voltam magam is, mégpedig azért, mert — akár­csak négy társamat — felkértek rá; mindannyiunkat pedig, ha nem is valami jelentős, de kecs­keméti viszonylatban mégis a semminél megintcsak éppen va­lamivel több irodalmárkodásun­kért. A rádióadás után vagy egy hétre aztán egy szintén tollfor­gató, de a nyilatkozók közé fel nem kért egyén bőszülten fel­rohant szerkesztőségünkbe, és — persze, nem a szemünkbe, hanem — a hátunk mögött ma­gából kikelve ilyesmiket ordi- bált ránk, hogy: »Disznóság! Micsoda jogon nevezik magukat ezek a jött-mentek kecskemé­tieknek! Beültek a jó állásokba, minket (mármint a kecskemétie­ket) kitúrtak onnan! Na, majd clfújja őket a szél!« Az otromba támadás szemé­lyes —, hiszen mind az ötünk neve megfordult (nevezzük cl az illetőt) Kifakadt Emberkének a száján, úgy dukálna hát, hogy az ügyet az ő gyakorlatától el­lentétben személyesen, szemtól- szembe intézzük el, de kevesebb dühvei, viszont annál meggyő­zőbb érveléssel. Csakhogy itt nem csupán az ölünk ügyéről van szó, hanem az elvről, amely a fentiek ki­böffentésére ösztökélte Kifakadt Emberkét. Vitázzunk tehát az elvével, úgy azonban, hogy azért a* ő üstöket se engedjük eL Mi, a „jött-mentek" Tehát jött-mentek mindazok, akik nem Kecskeméten szület­tek. Éppen ezért nincs is joguk itt élni, dolgozni, tevékenykedni. V iszont, ha tágabb mezők­re teregetjük ezt az el­vet, akkor eljutunk oda, hogy egyetlen »őskecskemétinek« a letelepült őse sem volt idevalósi; mi jogon eresztett hát gyökeret mégis ezen a tájon? Ha Kifa­kadt Emberke elve szerint ten­ne a történelem igazságot, s fel­támasztana minden valamikor itt élt holtat, akkor kénytelen lenne azt mondani az egyik cso­portnak: menjetek vissza a Du­nántúlra!, a másiknak: a Fel­vidékre!, a harmadiknak: a Ti­szántúlra, stb., végül maradna — kétlem, hogy maradna — egy csoport, amelyre így parancsol­na a történelem: »Mars vissza, ti jött-mentek Ázsiába, semmi keresnivalótok itt!« S ha vala­ki még ezekutén is megmaradna a történelmi idők alján, s éppen a Kifakadt Emberke, hát elő­jönne az akkor még meglévő rengetegből egy őstulok, s — a két dudás nem fér meg egy csárdában elvnek megfelelően — megbirkózna vele, s mert fel­tehetően erősebb is volna nála, hát nem maradna Kecskeméten más, mint egy őstulok. így festene a szóbanforgó elv a gyakorlatban, és a történe­lemben visszafelé menve. Más jellegű vonatkizás- ban perli» úgy festene, hogy K1 például a magyar szabadság­harc hősei közül is törölni kel­lene Bem tábornokát, hiszen lengyel volt, s két-három ma­gyar szónál nem is tudott töb­bet, az aradi 13 vértanú közül is le kéne tagadni jónéhányat, sőt, a magyar irodalom vezér­csillagát, Petőfi Sándort sem vallhatnók a magunkénak, hi­szen Petrovics Sándor és Hrúz Mária voltak a szülei — s a példát hosszan lehetne sorolni —, akinek valamelyik őse nem volt ám magyar, Kifakadt Em­berke! Dehát ne arról beszéljünk, hogy ki hát a magyar, hanem, hogy ki a kecskeméti! ifakadt Emberke bizo­nyára úgy gondolja, hogy az, aki az idő egy bizonyos ha­tárvonaláig Itt élt, az pedig nem, aki akár egy perccél is utána került ide. Ez az időpont pedig az, amikor ő és a vele egykását fújó társai benne ül­tek azokban a »jó állásokban«. Nemde? De igen! Ezek a jó ál­lások pedig — tudjuk ám Kifa­kadt Emberke ■*— nagyszerűen megfeleltek a kvaterkázásnak, annak, hogy Kecskemét fejlődé­se érdekében éppen semmit sem kellett bennük csinálni, csak élvezni annak a krémjét, amit mások kiizzadtak. Ha tovább feszegetnék, még kiderülne, hogy a »Jött-mentek« között sokan különb kecskemé­tiek, mint jónéhányan azok, akiknek a »címerében ott ágas» kodik a kecske«. Mért az előb­biek nem egy éjszakájukat, ma­gánéletük nem kis hányadát ál­dozták és áldozzák a város akár ilyen, akár olyan természetű haladásáért —, de ez nem je­lenti azt, hogy a régebbi kecs­kemétiek közül1 is nagyon so­kan nem tették és teszik ugyan­ezt! —, s ha Kifakadt Ember­kének kellett volna azt megten­nie, majd egészen más vélemé­nyen volna azokról a »jó állá­sokról«. Irodalommal kezdtük, fejez­zük is be vele. Kifakadt Ember­ke mikor kísérelte meg, hogy az előrelépés ösztönzésére az írás erejével hasson a város lakóira? Pedig erre, mint bárkinek, akár e lap hasábjain is megvolt, meg­van ma is a lehetősége. S ha el­ismerten megtette volna, akkor bizonyára felkéri a rádió is, i hogy nyilatkozzék. j Abban valóban igaza van hé- \ kám, hogy jövünk-megyünk (a dühét kiváltó öt irodalmár kö­zül például az egyik éppen az j elmúlt nap délben utazott vi­dékre, ma hajnal háromkor jött vissza, de reggel hétkor mar ott ült az íróasztala mellett, s hasonlókat mondhatnék szinte kivétel nélkül mindegyikről, s nemcsak róluk, de a többi »jött- mentről« Is), de ez erény ám, Kifakadt Emberke, nempedig olyan jelzőre ok, amire az ököl­jog korában pofonnal szoktak válaszolni. D e ne ijedjen még, mi egy műveltebb korszak gyér-; mekeinek tartjuk és valljuk ma* : gunkat —, bár ezt az írást ve­heti éppen pofonnak is! «- Tarján István ■ miképp dolgozott. A nevek, szá­mok változnak. Nagy Józsefnc és brigádjának névé mellett ál­talában az áll, hogy selejtmen- tesen dolgoznak. Előadódik éz más brigádoknál is, de legtöbb­jük nyolc óra alatt 8Ö0—1Ó0U üveg kézbevételékor egy-kettöt, esetleg hármat, nagyritkán ötöt ejt el, tör össze. Három ragon, három műszak Egy héttel ezelőtt kezdődött meg a régen várt tojás-szezon a Kecskeméti Baromfifeldolgozo Vállalatnál. Az első napokban két műszak dolgozói vizsgálták at a beérkezett tojásokat. Ké­sőbb azonban annyira növeke­dett a felhozatal, hogy a válla­lat szükségesnek találta a har­madik műszak beállítását. En­nek megfelelően szerdán éjjel­nappal világították át a tojáso­kat. A jó felhozatal eredmé­nyeképpen a vállalat teljesítette havi tervét, sőt olyan hírt is hallottunk, hogy a hó végéig még megtoldja vagy harminc százalékkal. Említésre méltó továbbá az Is, hogy száz tojást alapul véve, 63 exportképes, 14 pedig I. osztá­lyú. Ebből adódóan következik az is, hogy a vállalat most mar bátran hozzálát az exportkö­telezettségek teljesítéséhez. Ezt igazolja az is, hogy az utóbbi idő­ben, majdnem minden nap há­rom vagon tojást indított út­nak a külföldi államokba. MAR MOST vásároljon K—55-ös típusú szöv­ged 125 köbcentis MOTORKERÉKPÁRT és PANNÓNIA OLDAL- KOCSIT, Kapható piros, zöld, fe­kete színekben az ál­lami és földmüvesszö- vetkezöti szaküzletek­ben, 444

Next

/
Thumbnails
Contents