Petőfi Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-04 / 53. szám

uermekeM-flTTQDite Tiermelőszövetkezelet alakítottak a partosok Nyúl farok &> fa&C&’Clt'ftt'&S’t' t* Jegyzetek — emberekről Karnevál Jlászlójaloáti Lászlófalván még sohasem volt álar­cosbál az általános iskolások részére. — Ezért különösen nagy várakozással tekintettünk elébe. Az iskolában is és otthon is készültünk a nagy napra. Az iskolában táncokat tanultunk. A kiszis- ták segítették dí­szíteni a termeket. Otthon édesanyá­ink készítették a jelmezeket, álarco­kat. Végre eljött a bál napja. Az iskolában gyülekeztünk. Sok gyereket nem ismer­tünk meg, olyan ér­dekes álarcban vol­tak. Kezdődött az elő­adás, a mi bemu­tatkozásunkkal. — Egymás után vonul­tunk fel a színpad­ra, gyönyörű zene­számok kíséreté­ben. Egyes jelmezek szűnni nem akaró tapsot kaptak. El­sőnek ment a hír­detőoszlop, máso­dik volt a varázsló, a Csiribiri varázsló hókusz-pókuszozása után következett a karneváli herceg­pár. Csak később ugrándozott be utá­nuk az udvari bo- land. Ott volt köz­tünk Alifása is, kí­séretével* együtt. Utánuk jöttek a tündérek, kecses, libbenő mozdula­tokkal. Több kül­földi látogatónk volt. — Pl. a kínai látogató, a vad in­diánok küldötte, de eljött Kukoriaor- szág tündére is. Művészien szép volt a saláta jelmeze. Meglátogatott ben- nnüket a mosolygó Hófehérke, a hét kistörpe, meg a go­nosz boszorka is. Itt volt a Nevenincs­ország királynője, utána káprázatos színpompával jött még Szívország ki- rájnője. Ezután be­robogtak az ördö­gök. A cigányokon is sokat mulattak a jelenlevők. Ahogy leszállt a sötét, el­jött az éj király­nője is, kíséreté­vel együtt, akik lé- lelmetesen szala- doztak ide-oda a teremben. De néni féltünk, mert eljön védőnk, a katona is. Sokat izgultunk, hogy ki nyeri meg az első három díjat. A mesekönyvet, a dominót és a csoko­ládét. Az első díjat a varázsló nyerte, a másodikat a saláta, a harmadikat pedig a színesen, pompá­san megjelenő kis- indián. Szín, fény, pompa, hangulat, minden megvolt ahhoz, — hogy jól érezzük magunkat. Este 7 óráig mulattunk, s majd búcsút intve a karnevál hercegnek, jókedvűen haza­mentünk. Sima Sándor VIII. o. rakavékhétypfrhöl több, mint egymillió forint Nagy kitartással takarékos­kodnak megyénk általános- és középiskolás diákjai. Egy hó­nap alatt 1 146 000 forint értékű iskolai takarék bélyeget vásárol­tak. Ez főként azért van, mert a megyei művelésügyi osztály ver­senyfelhívással fordult hozzá­juk. A felhívásban benne van, hogy a legjobban takarékoskodó iskolának jelentős értékű szer­iári és tornafelszerelési tárgya­kat adnak. Pillananyilag a legesélyeseb­bek a következők: A kiskunmajsai határban levő Ott'ai I. számú iskola tanulói egyenként 92 forint 59 fillér ér­tékű iskolai takarékbélyeget vá­sároltak. Az óalmási iskolások­ra fejenként 85 forint 50 fillér mwwMtKKwmMwtmwMwimmw» esik. Az izsáki határban a ma- tyótclepi iskolánál pedig 83 fo­rint 50 fillér jut egy-cgy diákra. Hülyén 77 forint 92 fillér az egy főre eső megtakarítás összege. Ezek a kislétszámú iskolák vol­tak. JVIost nézzük a középlétszámú iskolákat. A tanév eleje óta a esászártöltési általános iskola a legjobb. Itt "8 forint 66 fillér megtakarítása van egy-egy úttö­rőnek. Soltszentimrén sem sok­kal kevesebb: tanulónként 70 Ft 78 fillér esik egy-egy diákra. Aránylag kevés nagylétszámú iskolája van a megyének, ezek közül is a legjobb a kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskola, ahol a növendékek fejenként 32 forint 22 filléres megtakarítással dicsekedhetnek. NAGY SIKERREL mutatta bt: a Ludas Matyi című 3 felvond-; sós színdarabot a mislcei Petőfi] Sándor úttörőcsapat. A bemu-j tató előadás után meghí vasoka,] kaptunk a szomszédos községek-] bor, melyeket el is fogadtunk J egyrészt azért, nogy megismer-j tessüK a többi községekkel is aj mi művészeti munkánkat, más-J részt a bevételből biztosítjuk a] csapat felszerelését és bekerít-] jük az úttörőotthont — írja Mis-J kérői Zsámbéki Zoltán csapat-J vezető. ‘ * J AZ USZÖDI Zrínyi Ilona 861. j számú úttörőcsapat jól sikerült« rajzkiálitást rendezett a megyei J tanulók rajzaiból. A kiállítást a? tanulókon kívül 180 szülő is] megtekintette. Ugyancsak ez aj csapat nagy takarékossági moz-| galmat indított útnak. Eddig« 8350 forintot gyűjtöttek össze. J * : FARSANGI MULATSÁGOT J rendezett a közelmúltban az] öregcsertői úttörőcsapat. A mu-j latságon málnát mértek és tom-j bolajegyeket osztogattak. Min-j denki jól érezte magát, a han-J gúlát magasra csapott. J * j A BÁCSALMÁSI II. RákócziJ Ferenc úttörőcsapat március hói 1-én este 6 órai kezdettel nagy-] sikerű jelmezes bált rendezett a] leányiskolában levő szakszerve-J zeti helyiségben, melyre meg-] hívták a szülőket és az ismerő-] sokét is. ] * S 62 JELMEZES úttörő vett] részt a bátyai úttörők farsangi] mulatságán. A legjobb jelme-] zek jutalmat kaplak. Bevételt a] táborozás költségeire fordítót-1 ták. ] * ] NAGY TAVASZI hadijátékra! készülnek a dusnoki, a bátyai és ] a fajszi úttörők. Ezen a nagy] hadijátékon alaposan átveszik a] tanult próbaanyagot. A tavaszi] hadijáték után közös atlétikai] versenyre is készülnek. ] * NAGYSIKERŰ farsangi kar-] nevált rendezett a géderlaki út-1 törőcsapat. A karneválon 50 paj­tás jelmezbe öltözött. A mulat-] ság jól sikerült, a bevételt amely 700 forint lett — a nyári] táborozás költségeire fordítják. * PACAL VACSORÁT rendezett a kiskunfélegyházi Petőfi Sán­dor úttörőcsapat szervező testü­leté. A vacsora teljes bevételét a nyári táborozásra tették félre. * ÖRSI PORTYÁRA készül a szalkszentmártoni Petőfi Sándor úttörőcsapat. A portya előkészí­tői Majsai Károly csapatvezető és Császár István ifjúvezető. A pajtások főzésből és tűzrakásból próbáznak. * MODELLEZŐ SZAKRAJ ala­kult Alpáron. A szakraj munká­ja után máris nagy az érdeklő­dés. * A KISKUNMAJSAI leányis­kolában a pajtások maguk ké­szítették el az őrsök zászlait. * MÁRCIUS 16-ÁN befejeződ­nek a próbák letételei a kiskun­félegyházi Móra Ferenc úttörő- csapatnál. Ez alkalommal ünne­pélyes befejezést adnak a pró­báknak és több csapatot meg­hívnak az ünnepi alkalomra. az oka-baja?) Mert mindenk/ úgy van ezzel, szeret inkább olyan helyeken dolgozni, amik­nek jó hírük van és nem szívá­sén dolgozik ott, olyan helyen, amire, ha szóba kerül, csak le­gyintenek az emberek. Ma reggel is, mint olyan sok­szor, reggél hatra jött be Kati. Persze, álmos, hogyne lenne ál­mos, amikor éjfél után ment haza? Most ő a soros a korai be­jövetelre. Fáradt, álmos, eléggé elcsigázottj de azért nem zúgo­lódik, nem panaszkodik: tudja, hogy az élet, bizony, nem köny- nyú: naponta meg kell harcolni érte. • As állomásveseíő Bácsalmás—Rudics, vasútál­lomás, aprócska váróterem, né­hány utas topog a februári hi­degben. Tokodi István, az állo­másvezető, de egyben: pénztá­ros, forgalmista is. Sok a mun­kája és nagy a felelőssége. Er­ről beszélgetünk most: a felelős­ségről. Azt mondja: bizony, itt állandóan észnél kell lenni. — Többet nem mond erről, neki ebben minden benne van: ész­nél kell lenni. Ez azt jelenti, hogy nincs egy nyugodt napja, egy nyugodt éjszakája. Ö nem szórakozhat soha önfeledten, az ő esze Szilveszterkor is, búcsú­kor is, vasárnap is, mindig a síneknél jár, az ő szíve állan­dóan a vasútért dobog. Nagyon szereti munkáját: — semmivel nem cserélné fel. Régóta csinálja. Dolgozott Dom­bóváron, Kelebián, Baján, a Dél­vidéken és még egy egész sor helyen. Tíz év óta kultúrfelelős a MÁV-nál. Panaszkodik, hogy az utóbbi időben valahogy leha­nyatlott a kúltúrmunka. Bizta­tom, hogy lásson hozzá újra, ak­tívan, hátha sikerül fellendíte­ni. Megígéri. Szabad idejében olvas. Na­gyon szereti az Élet és Tudo­mányt, meg is van neki évekre visszamenőleg minden száma. Be akarja köttetni évfolyamon­ként. Hová jár szórakozni? — kérdezem tőle beszélgetés köz­ben. Nemigen jár sehová. A munkája nagyon leköti, aztán, ha van egy kis ideje, inkább ol­vasgat, rádiót hallgat, beszélget. Na meg aztán, hová is mehetne az ember — mondja felsóhajtva, — Tán a »Rákóczidba? Hiszen olyan zenekari van ott, hogy el­ijeszti a közönséget... Inkább otthon marad. Vagy a moziba? — Kifordul a bele az embernek, olyan piszkos. A cukrászdát ki­festették ugyan, de, hogy' mi­nek festették rá a falra azt a sok kuglibabát, az érthetetlen. Szóval, Tokodi István, az ál­lomásvezető ilyeneket mond. Mindenről lehet vele beszélni, minden érdekli. Nagyon fájlalja, hogy az ifjúság nevelése na­gyon elhanyagolt. Azt mondja: — sok taknyos fiatal mégcsak nem is köszön az embernek. Hát hová vezet ez? Nagyjából ilyen ember hát Tokodi István, az állomásve­zető. Varga Mihály Az állatorvos Rónay Ede az egyik, akiről itt szó esik. Dél körül lehet, ami­kor keressük a lakásán. Egy sürgős eset miatt távol van; a felesége barátságosan fogad ben­nünket. Micsoda lakás! Tele könyvekkel, festményekkel, jegyzetekkel, szakkönyvekkel, folyóiratokkal: a lakás gazdái­nak szépérzékét, művészszere- tetét sugározza minden, amiben ittlétünk alatt gyönyörködhe­tünk. Hát még, amikor megismer­hetjük * * azokat az embereket, akik mindezt idevarázsolták a falak közé! A feleség jóízlését, tiszaságszeretetét, a szép dolgo­kért való rajongását leheli ma­gából itt minden. Sokat olvas. Felcsillan a szeme, i szinte át­szellemül, amikor a művésze­tekre, könyvekre, képekre, s a természet milliónyi szépségeire terelődik a beszéd. Persze, ez egyrészt a hivatásából adódik: magyartanár. Közben hazaért a férj, nagy, sáros csizmában, többnapos sza­kállal, annyi a dolga, megbocsát­ható neki. Öröm hallgatni, ahogy a mun­kájáról, terveiről, könyveiről, tanulmányairól beszél. Nagyon érdekli a fotóművészet, s ezen a téren is szép eredményekkel dicsekedhetik ő maga is. De otthonmozog a magyar- és világ- irodalomban, mintha ő maga is azt tanítaná. Magyar és külföldi folyóiratokat mutat, zenéről be­szél, katalogizálja a könyvtárát, (mintegy ezer kötet értékes könyvet mondhat a magáénak). Ö a járási állatorvos, és mint ilyen, igen elfoglalt. Most is éppen cseng a telefon, s ez gyakori. Ügyes-bajos dolgaikkal fordulnak hozzá az emberek. De ezért, lám, mégis: van ideje az állandó művelődésre. Szeretné­nek ugyan néha színházba, ope­rába menni, mert hisz az igény az aztán megvan bennük, de, sajnos, erre csak az iskolai szü­netekben kerül sor, amikor fel­utaznak Budapestre. így élnek, így dolgoznak hát ők itt, ebben a határmenti köz­ségben, távol a világ zajától, szerényen, meghitten, állandó­an az életért, a jövőért, a fel- emelkedésért küzdve. * A felszólaló Léman Katalinról beszélek most, »Katiról«, ahogy ott hal­lottam, a »Rákócziban«, amikor azt mondták: Kati, hozz egy üveg sört, Kati egy ebéd lesz, egy kenyér, egy fröccs; Kati, hozzon egy kis sót nekem. És ő megy, mosolyog, vagy csak néz, néz maga elé, komo­lyan, mert sokszor elgondolko­dik az élet és a világ dolgain, de legtöbbet a saját élete sora foglalkoztatja. Azelőtt évekig a Nagyállomás éttermében dolgo­zott. Itt is meglenne ő, de faj, nagyon fáj neki, hogy a »Rákó­czi« nagyon lehanyatlik. (Ez, persze, másnak is fáj, minden jóérzésű bácsalmási embernek, sőt: még a vendégként ott tar- tozóknak is, jó lenne hát, ha az illetékesek megvizsgálnák^ mi ooooooooooooooooooooooooooocxKKi'Oooooooooeooooo huss év alatt Asszony,;«« hétszer büntettek meg! A bajai járás két községében úttörő termelőszövetkezet ala­kult. Felsőszentiván és Nemesnádudvar községek csapatai elha­tározták, hogy a tanács által rendelkezésükre bocsátott földte- riileten mezőgazdasági termelőszövetkezetet létesítenek. Most dolgozzák ki — a helyi körülményeknek megfelelően — a szövetkezet alapszabályát. Azt határozták el, hogy a csapat magából választja a termelőszövetkezet vezetőségét és elnökét, és az egyes rajok, mint munkacsapatok dolgoznak. A területileg illetékes gépállomások és termelőszövetkezetek vállalták az úttörő termelőszövetkezet patronálását, segítségükre lesznek a pajtásoknak a vezetésben is, sőt a gépállomás gépek­kel is segíti a munkát a szövetkezetben. Az úttörők azt tervez­getik, hogy a földterület egy részén kísérleti kertet létesítenek, a többin hibrid kukoricát, majoránnát és egyebeket termelnek. A jövedelem nagyrészét a nyári táborozás kiadására fordítják. Az alapszabályban benn foglaltatik majd az is, hogy a szö­vetkezetbe csak a jól tanuló és a szövetkezeti tagságra minden szempontból megfelelő pajtásokat vesiik fel. A vezetők elgon­dolása szerint is ez a fő célkitűzés. Az úttörő termelőszövetke­zet elősegíti a közöségi szellem kialakítását, a munkára neve­lést. Ugyanakkor ráfordítja a fiatalok figyelmét a mezőgazdaság nagyüzemivé tételére. ríni ugyanis Tóth Lászléné 1355. márciusától kezdve a kiskün- félegyházi piacon kéthetenként baromfiakat vásárolt és azokat magasabb áron i való értékesítés céljából Budapestre szállította. Több, mint 260 kiló baromfit vitt ilyen módon Budapestre. A kiskunfélegyházi járásbíró­ság Tóth Lászlónét, akit húsz év alatt most büntetnek meg heted­szer, — visszaesőén elkövetett árdrágítás és üzérkedés miait egyivj hörtön büntetés re ítélte* Tóth Lászlóné kiskunfélegy- ’ házi lakos bűncselekményeit fel­sorolni is nehéz. 1937-ben lopás-, 1938-ban becsületsértés, 1943-ban közszükségleti cikk jogellenes el­vonása-, 1947-ben közellátás ér­dekét veszélyeztető vétség-, 1950- ben izgatás bűntette-, s még ugyanabban az évben ismét köz- ellátás érdekét veszélyeztető bűn­tett miatt állott a bíróság előtt,' s hallhatta a bitói ítéletet. Sok büntetéséből azonban, —• rr int látni fogjuk, — nem tanult. 1 A legújabb ítéleti tényállás sze-i Több üzemben a férfiak is készülnek a nők nagy nemzetkö­zi ünnepére. Az AKK-ban és a K ecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál március C-ra a fér­fiak vállalták magukra a terítés és az ebédfelszolgálás munkáját. * Szabó-varró tanfolyam műkö­dik Bátyán, ahol a közelmúlt­ban alakult meg a nőtanács ve­zetősége. A tanfolyamon 60 asz- szony vesz részt, s miközben szabnak-varrnak egészségügyi és gyermeknevelési előadásokat bal Iga Inak. A megye minden községében _ ahol már működik a nőtanács — megalakultak a március 8-á1 előkészítő bizottságok. * Kiskunhalason a város leg­jobb varrónője vezeti a nőtanács szabás-varrás tanfolyamát. A hallgatók egy-egy szakköri fog­lalkozás alkalmával leckét is kapnak, melyet otthon kell elké­szíteniük. Az otthon készült szabásmintákat azután a követ­kező szakköri foglalkozáson le­osztályozzák az otthon készült munkát. A nulanácsok hírei Ajánló szöveg-gyűjteményt adott ki a megyei nőtanács kul­turális bizottsága, Fenyvesiné Góhér Anna öjszeállításában a Nemzetközi Nőnap tiszteletére. Az asszonyokról, lányokról szóló legszebb versek és prózai művek gyűjteményét minden járási könyvtárnak és községi nc- tanáesnak megküldték, sőt az or­szágos központnak is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents