Petőfi Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-28 / 74. szám

Egy kiváló tanyai nevelő

MINDEN SZERDA ESTE

I Nemrégiben a borbási tanya- jvilágban jártam, s útközben benyitottam az iskolába is. Megismerkedtem Kelő Mihályné tanítónővel, aki már 20 esztendeje neveli, tanítja a fiatalokat. Ke- lőné a tanyai világ KlSZ-szer- jvezetének titkára. Ügy ismerik a jó kedélyű, szorgalmas parasztok, mint becsületes kommunistát. Pedig a »tanító néni« — nem párttag..;

A tanítónő elmondta, hogy két évtizedes tapasztalata szerint a nevelőknek nemcsak az iskolás gyerekeket, hanem

a felnőtteket is nevelni keli.

Vajon hogyön? S kitűnő módszeréről beszél.

— Ahhoz, hogy az ember a nevelésben eredményt tudjon felmutatni, elengedhetetlenül szükséges a hivatásszeretet, a szilárd politikai állásfoglalás, s nem utolsósorban az indokolatlan áthelyezések megszüntetése. A pedagógusnak meg kell ismernie az emberi lelket, ehhez pedig idő kell. Én az eltelt 20 év alatt sokat tapasztaltam, s így kialakulhatott nevelői módszerem.

— A pedagógus, a tanyavilág önzetlen népnevelője kell, hogy legyen. Csak egy példát említek. Egy évvel ezelőtt alakult meg a KISZ. Sokat töprengtem, hogyan magyarázzam meg a fiataloknak a Kommunista Ifjúsági Szövetség jelentőségét. Eleinte idegenkedtek a kommunista szótól is, s ami érdekes, programjával mégis egyetértettek... No jó, gondoltam, majd kiokos- kodok valamit.

Bezörgettem a tanyákba és a szülők előtt

beszélgettem a fiatalokkal.

Agitáltam. Nem élhetnek tévhitben a parasztok — ezt diktálta a szivem. A borbási tanyavilág dolgozói többségükben kommendes cselédek voltak. Robotoltak a földesúrnak, vagy a nagygazdáknak, rongyos gúnyáikban fészket vert a kegyetlen hideg. Gyermekeik a kitaposott kérgű, majdnem használhatatlan, más lábáról levetett cipőkben és csizmákban jártak. Télvíz idején otthon maradtak, mert nem volt miben jármok. így élt a felszabadulás előtt a dolgozó paraszt és gyermeke ebben a homokvilágban, — emlékeztettem a fiatalokat.

összenéztek. Láttam az arcukon, hogy igazat adnak nekem. A szülők Is belemelegedtek a beszélgetésbe, s még ők is hozzáfűzték kiegészítő véleményüket az elhangzottakhoz.

— Ma pedig, hogy éltek itt a tanyavilágban? — fűztem tovább a beszélgetést. — Az ifjúság egy része termelőszövetkezetben dolgozik, másik része pedig saját földjén. Nemcsak a mindennapi kenyeretek van biztosítva — mondtam nekik —, hanem gondtalan jövőtök is. Szépen öltözködtök, szórakozhattok, megbecsült emberei vagytok a társadalomnak. Ezért harcol, ezt Védi cs erősíti a KISZ.

Két hét múlva megindult a szállingózás az iskolába. — Hát, tanító néni, meghánytuk-vetet- tűk a dolgot. Csináljuk meg azt a KISZ-t. Azóta

már negyven taggal működik

a borbási KISZ-szervezet. Van színjátszó- és népi tánccsoportjuk. Rendszeresen megtartják az ismeretterjesztő előadásokat. A

kiszisták nagy lelkesedéssel} vesznek részt a tanyavilág fásításában és az utak kijavításában} is. Jól működik a gazdák bevonásával az ezüstkalászos tanfo-} lyam. ök szorgalmazzák, hogy< minél többet foglalkozzanak ve-} lük. Megtaláljuk ebben a tanya-< világban a nőtanácsot is. Az asz-} szonyok is szívesen segítenek az< iskola munkájában.

Az elért eredményekhez nagy-} ban hozzájárult Kelő Mihálynéj áldozatkész, népnevelő munká-} ja. A »tanító néni« — ahogy a< tanyai parasztok nevezik —nemi párttag, de az a hír járja: kom-} munista. Ö maga is annak vallja magát. Vajon miért nem kér-} dorlék meg tőle már, szeretne-e} párttag lenni? Pedig ez minden) vágya. Kelő Mihálync elvtársőj példás munkája alapján méltán} megérdemli, hogy pártunk tag-} jai között emlegessük a nevét.

Bicliczky Sándor

WmmkJi

| össze jövetelt, tartanak az SZMT klubban a Kecskeméti Konzervgyár műszaki dolgozói. A klubnapokon időnként helyi, vagy meghívóit konzervipari szakemberek tartanak előadásokat az aktuális kérdésekről. Képünkön a szakmai vita után még jut idő egy tarokpartira is.

Egy kis alkotmánytan:

Artézikul, mint kizsákmányolási forrás

Dany Carell nevét elsősorban szép fényképekről ismerte a francia közönség. Most kapta első filmszerepét a Pot-Bonille című filmben.

Alpár községben ms

augusztusában kúttársaság alakult egy mélyfúrású artézi kút létesítésére. A kútfúrás költségeit jórészben az állam fedezte, 37 ezer forint adományozásával. A község is fizetett annakidején erejétől tellően 5400 forintot, s a kútfúráshoz szükséges további 7700 forintot a kúttársaság tagjai adták össze 1100 forintonként.

Az alapító tagok egy-egy vízjogot, a község pedig négy vízjogot kapott. Az alapítók a kút- tól saját házukhoz vezettették a vizet, az ellenkező irányba menő vezeték költségeit pedig a község viselte.

Telt-múlt az idő. Az 1950-es évek elején több gazda annyira jutott, hogy magukhoz is be akarták vezettetni a kút vizét. A községi tanács helyt is adott kérésüknek, s 590 forint hozzájárulásért e gazdák meg is építtették a vezetéket.

Elkövetkezett azonban 1956. december 17, amikor úgynevezett »szabadabb« szelek Kezdtek fújdogálni, amikor addig nem vitatott, s tulajdonképpen jogtalan »igazságokért« állottak harcba e régi »igazságok« Képviselői.

Ezen a napon a kúttársaság is ülést tartott. Elhatározták, hogy a tanács által engedélyezett kúthasználati jogokat egységesen 5000 forint hozzájáruláshoz kötik, s ezt az összeget a már bekapcsolódott felektől is követelni fogják. A jövőre nézve pedig úgy döntöttek, hogy az ezután bekapcsolódó társak hozzájárulási összegét 6000 forintban állapítják meg.

Mivel azonban a később bekapcsolódott kúthasználók jogtalannak érezték a kúttársaság követelését, nem fizették meg a kért összeget, a társaság perre vitte a dolgot. A bíróság elutasította a keresetet, .mert megállapítása szerint a kúttársaság igénye ellenkezik a szocialista társadalom gazdasági rendjének alapelveivel.

Nagy szónak látszik ez

így — kimondva. De ha megvizsgáljuk azt, ami mögötte van, feltétlenül igazat kell adnunk a

bírói ítéletnek.

Tény az> llogy a szóbanforgó jmélyfúrású, közterületen levő (artézi kút állami kezelésbe vé2\. JLJEJTTO jEUEJUE^

teléről az Országos Vízügyi Főigazgatóság még nem intézkedett, sőt, az említett hét gazda saját hozzájárulásával is segített a kútfúrásnál. Ennek ellenére mégsem tekinthető a kút a társaság magántulajdonának. A Magyar Népköztársaság Alkotmányának egy mondata ugyanis kimondja, hogy az egész nép vagyonaként az állam és a közületek tulajdonát képezik a föld mélyének kincsei, az erdők, vizek, a természeti erőforrások, így az aztézi kút is köztulajdonnak tekinthető, s magánszemélyek az ilyen kutak használatából külön vagyoni előnyökhöz nem juthatnak.

A kiskunfélegyházi járásbíróság ítélete kimondásával egyidejűleg az Országos Vízügyi Fő- igazgatóságnak is irt, hogy az artézi kút állami kezelésbe vételéről gondoskodjon.

Befejeződött a per. Szeretnénk, ha mindkét fél megnyugodna az ítéletben, mert beláthatják: társadalmi rendszerünkkel összeegyeztethetetlen dolog, hogy egy túlnyomó részben állami pénzből létrehozott artézi kútból magánszemélyek hasznot húzzanak.

(—ng—>

A történetet tm Kereplőjét többen ismerik. Mi uoaban sem »

helyet, sem a kislány nevét nem Írjuk ki abból a meggondolásból, hogy a lejtő elejéről van még visszatérés.

„A légoltalmi kiképzésben részt venni kötelesség1'

váltottak ki a hallgatókból. — Nagy Júlia, a kecskeméti tanítónőképző negyedik osztályának növendéke az ott tartott tízórás tanfolyamról úgy vélekedik, hogy az »alapvető ismeretekre azért is szükség van, mert sokan csak az atombomba pusztító hatásáról hallottak, de annál kevesebbet a békés felhasználás sokoldalúságáról.« Kiss Erzsébet, a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium tanulója még ennél is tovább megy a következtetésben és úgy vélekedik, hogy »a légoltalmi szervezet munkájába bekapcsolódni, a légoltalmi kikép- résben részt venni olyan kötelesség, melynek teljesítésével a haza és a béke ügyét szolgálhatjuk.«

A tanfolyamok hallgatóinak megnyilvánulásai az eddig megtartott kiképzések sikeréről tanúskodnak. Azt bizonyítják, hogy a korszerű légoltalmi ismeretek megszerzésétől nem idegenkednek sem diákjain1;, sem felnőtt dolgozóink, hiszen az ott szerzett tudás látókörüket szélesíti, ismereteiket gyarapítja*

Az ezután megrendezendő tanfolyamok sikeréhez szeretne lapunk hozzájárulni azzal Is, hogy — amint már korábban bejelentettük — szakemberek tollából közöl rendszeresen népszerűén megírt, érdekes cikkeket az atomenergia békés és hadijella- gű felhasználásáról, az ezzel kapcsolatos biológiai, fizikai, politikai kérdésektől« >

Volt olyan vélemény Is: mi-; nek pocsékoljuk a drága időt rá,! úgy sem javul meg...

Mégis úgy döntöttek, hogy nem! küldik el. Papírt kerítettek elő,' s most már a kislány írásban is] megígérte, hogy többet nem ké-' sik ..; |

Két-három napig nem is volt< baj. A negyedik nap azonban ismét álmosan és késve jött dol-< gozni. Behívatták az irodába, sj elébe tették azt a papírt, ame-< lyet aláírt. <

Nézte, nézte, s aztán kibugy-< gyant a könny a szeméből, s las-< san egész árkot szántott az ar-j cán. <

...Nem bocsátották el!!! Eilen-j ben felkeresték a Vöröskeresz-< tét. Megkérték a vezetőjét, hogy} segítsen. Szóltak a gyermekek^ érdekében a gyámható-'ágnak. —; Munkatársai közül hárman-né-? gyen hetenként többször elláto-5 galnak a lakásba, s ellenőrzik,? hogy gondoskodik-e öccséről,; igyekszik-e helyes életmódot? folytatni a kislány, akinek be-' csületes útra való térítéséért £0-j kan megmozdultak.

Érdekes, hogy a sokszáz női; dolgozó közül csak egy ilyen van? és ezt az egyet is emberek szá-j zai, kart-karbaöltve igyekeznek; visszahozni a lejtő elejéről. <

N

em tudom, hogy az írtak) alapján magára ismer-«?? Na igen, gondolkozzon el, hogy; hová vezethet ez az út, amelyet? jelenleg tapos. Rájön kis gondol-; kodás után, hogy a börtönbe. —-J Nekünk az a véleményünk, hogy? még nincs minden veszve. < A lejtő elejéről még van visz-? saatéréő. i, •— az =?/

’•Egy új korszak első óráit éljük, az atomkorét. Természetes tehát, hogy hálás feladat minden ezzel kapcsolatos témát ismertetni. Ilyen irányú ismereteink bővítése pedig az általános műveltséghez tartozik. Ezért jöttünk össze mi is szíveseti, az első légoltalmi-atomvédelmi tájékoztató oktatáson és várakozásunkban nem is csalódtunk. Azóta végighallgattuk, sőt be is fejeztük a tízórás tanfolyamot és örömmel kell megállapítanunk, hogy ez a tanfolyam többet, érdekesebbet és gyakorlatibbat nyújtott, mint az eddig bármikor megtartott kiképzések.« — így kezdődik az a levél, amelyet az SZTK kecskeméti központjának egyik dolgozója, a városi légoltalmi parancsnokság által tartott tízórás atomvédelmi tájékoztató tanfolyam egyik hallgatója juttatott sl szerkesztőségünkhöz.

Rajta kívül még igen sokan keresték fel levelükkel szerkesztőségünket, vagy közvetlenül a városi légoltalmi parancsnokságot, hogy elmondják véleményüket, észrevételüket az atomenergia felhasználásáról, háborús cs jékés alkalmazásáról és a korszerű atomvédekczésről szóló, nemrég megkezdődött tanfolyamokról.

A tanfolyamok céljáról és megindulásáról rnár korábban megemlékeztünk lapunk hasábjain. A beküldött levelek, vélemények tanulsága szerint ezek i tanfolyamok nagy. érdeklődést

öccse sem volt odahaza. A látogatók szóbaelegyedtek a szomszédokkal. Azok elmondották, hogy a lakás gyakori látogatói, a barátok és barátnők, általában késő éjszaka szoktak távozni, sőt néha közülük egy-kettő olyankor is megjelenik, amikor a ház »úrnője« dolgozik.

És az öcskös mit csinál? Dolgozik. S ennek ellenére elég gyakran a szomszédba megy kérni egy kis harapnivalót. Pedig nem a szükség hajtja, mert nővére 1000—1200 forintot keres

havonta. Ketten ebből okos beosztássá] ki tudnának jönni. De a “nővérke« sokszor elfeledkezik öccséről.

E látogatás után a leányt behívták a személyzeti irodára, ahol ott volt az igazgató, a párttitkár, az üb-elnök, a műszakvezető. Ismét beszélgetni kezdtek vele, immár tizedszer, vagy tizenötödször.

Elmondták: az egyik klubból többször azért utasítottak ki, mert ízléstelenül táncoltál. Kizártak a KISZ-ből, a KISZ-bri- gádból, nem fogadnak be a népi tánccsoportba, olyan az udvarlód, hogy még igen jó indulattal sem lehetne azt mondani róla, hogy igyekvő.

— Mit csináljunk veled? — kérdezte az egyik.

— Dobjunk ki, az utcára, hogy még lejjebb kerülj a bűnbe? — »mígy a másik.

— Mondjuk el az édesanyjának? — vetette fel a harmadik.

— Ne idegesítsük fel. Tálán el >em hinné — érveli a negyedik.

N

yúlánk termetű, inkább karcsúnak mondható leányka. Alakja sem rossz, de azt sem lehet mondani, hogy olyan, mint a Balaton szépe. Bamahajú. hosszas az arca, s munkahelyén igen csendes.

Egy szegényes berendezésű kis lakásban lakik öccsével. Édesapja korén eltávozott, édesanyja pedig hosszabb ideje a kórházi ágyon várja a gyógyulás percét.

Lánya gyakran meglátogatja, s •ilyenkor ételt ad át neki. Anyja kíváncsiskodó kérdéseire válaszol ugyan, de az igazságot, azt hogy ő a lejtő elején van, eltitkolja.

Eltitkolja, hogy rendszeresen elkésik munkahelyéről. Hol 10— 15 perccel, hol háromnegyedórával később foglalja el helyét. És amikor megkérdezik tőle, hogy miért, szemrebbenés nélkül hazudik: az óra nem csörgött, elfelejtettem beállítani, rossz az óra, újat veszek. Egyről azonban hallgat: az éjszakai kimaradásról, a rendszeres duhajkodásról . i.

Aztán másnap megint késve jön dolgozni.

Az egyjk nap munkatársai ellátogattak a lakására, hogy megnézzék hogy s mint él.

Az ajtó tárva-nyitva volt. Ételmaradékkal telt edények, rendetlenség, enyhén szólva: tisztát- Aanaág fogadta az érkezőket — .